Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-26 / 39. szám

Thursday, Sept. 26, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 OLVASÓINK ÍRJAK HOZZÁSZÓLÁS A KÖZÜGYEKHEZ EPEI 1 VIHARBAN Tisztelt Szerkesztőség! Ma reggel nagy meglepetésben volt részem, amikor átvettem a napi postámat és két újság helyett hármat kaptam! Ugyanis mint ujkanadás, három hónapra díj­talanul küldik a Kanadai Magyarság-ot, meg a Kanadai Magyar Ujság-ot, mivel jelenleg sajnos még állás nélkül vagyok. Kíváncsian bontottam fel a borítékot s harmadik lap, az önök lapja volt. Sajnos még eddig nem hallottam az Ameri­kai Magyar Szóról, elsőnek vettem kezembe, nagy odaadással olvastam át minden cikkét, amely ér­tékes és igazságos mondanivalókat tartalmaz, igy számomra igen értékes újsággal ismerkedtem meg. Ezekután, úgy a Kanadai Magyarságot, mint a Kanadai Magyar Újságot köszönettel le fogom mondani, annál is inkább, mivel három héttel ez­előtt mindkét lap szerkesztőségéhez kérelemmel fordultam s mivel csak válaszbélyeges levelekre válaszolnak, levelemhez mellékeltem a 7c. bélye­get, de levelemre nem válaszoltak, pedig mások­tól koldultam a bélyeget. Most pedig szeretném ismertetni önökkel eddi­gi életem s azt az igazságtalanságot, amit elkö­vettek velem szemben a salzburgi és bécsi ameri­kai kivándorló bizottság tagjai. Erdélyben, Temesvárott születtem, édesapám cipész, édesanyám nyomdász volt. Nyolcán vol­tunk testvérek és nagy nélkülözések között tud­tak bennünket fölnevelni. Én nagyon szerettem tanulni, az iskolai szünidőkben elmentem tenisz trénernek, keresetemet összeraktam s abból fe­deztem a tandijat. Középiskolai tanulmányaim befejezése után, 3940-ben Budapestre kerültem a Színművészeti Akadémiára, rendező- és irodalom-szakosnak. Reggel 9—2-ig iskolába jártam, két éjjel 11-ig a Nemzeti Színház telefonkezelője voltam, ebből fizettem az iskolai költségeket, a maradvány pe­dig az éhenhalástól mentett meg. 1943-ban, miután sikeresen végeztem az Aka­démiát, a budapesti Nemzeti Színház segédren­dezőnek szerződtetett, majd 1944 tavaszán be­hívtak katonának, majd Budapest ostrománál elvesztettem az egyik kezem. A háború befejezé­se után, nem tudom mi oknál fogva mint színházi segédrendező nem alkalmaztak egyik színháznál sem. pedig soha semmiféle pártnak a tagja nem voltam, nem politizáltam. Alkalmi munkákból ten­gettem nyomorúságos életem, minden szabad idő­met irodalmi munkáimnak szenteltem, de sajnos Magyarországon nem tudtam eredményt elérni 1947—48-ban Erdélyben, Kolozsvárott, Aradon és Temesvárott mutatták be egy-egy színdara­bom, elég szép sikerrel. 1949-ben Budapest gyárépitő vállalathoz kerül­tem éjjeli őrnek, majd 3 hónap után átminősí­tettek könyvelőnek. Munkahelyemen többször megjelent egy könyv­ügynök, akitől szépirodalmat vásároltam, s akiről később megtudtam, hogy egy volt debreceni új­ságíró. Ez az ember összeköttetésben volt a Szabad Európa Rádióval, rávett engem is arra, hogy iro­dalmi munkáim juttassam el a rádióhoz. Én ezt meg is tettem 1950-ben, amiért letar­tóztattak, majd kémkedés és adatkiszolgáltatás címén 7 évre és vagyonelkobzásra Ítéltek. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955-ben kegyelemben részesített, feltételesen szabadon bocsájtottak. Kaptam egy könyvelői ál­lást, kezdtem egy kicsit rendbe szedni magam, amikor jött a forradalom. A harcok alatt meg­semmisült még az a kis albérleti szobám is. ahol laktam s nem volt hol lehajtsam a fejem. Majd mftek a volt vobtáT^aim. hogy uiból letartóztat­ják a volt politikai foglyokat, mire én félve attól, hogy visszavisznek a börtönbe, nov. 27-án el­hagytam drága magyar hazámat és Ausztriába menekültem. A Fefferniczy lágerbe kerültem, ahol USA ki­vándorlásra jelentkeztem. Dec. 29-én meg is kap­tam a vízumot, jan. 9-én átszállítottak bennün­ket Salzburgba, a siezenheimi táborba azzal, hogy három napon belül onnan fognak az U3A- ba szállítani. Ott ért a nagy csalódás. 10,000-en voltunk a táborban, egy teremben 100—110 em­bert zsúfoltak össze, feb. 13-ig azt sem kérdez­ték tőlünk, hogy miért vagyunk ott. Akkor vittek kihallgatásra. A tolmácsok mind 1945-ben disz- szidált kegyelmes asszonyok voltak. Akihez én kerültem az Eszterházy hercegné volt, akinek ő volt a tolmácsa, azoknak kévésnek adták meg a bevándorlási engedélyt, pláne ha munkásszárma- zásu volt az illető. így jártam én is 3 órai kihallgatás után, kije­lentette, hogy tekintettel arra, mivel csak egy kezem van csak úgy mehetek az USA-ba, ha vala­ki ott értem teljes megélhetési garanciát vállal. Erre nem volt törvényrendelet, mert én előttem egy horthyista tisztnek meg grófnak adták meg az engedélyt, s mindkettőnek vállbcl hiányzott az egyik karja. Feb. 28-án egy barátomnak nagynénje, aki 1926-tól él Amerikában, megküldte részemre a garanciát, amiben munkát és otthont biztosítot­tak. Akkor azt mondták, várjak türelemmel majd menni fogok. Ápr. 2-án végre újból hivattak ki­hallgatásra, amikor közölték velem, mivelhogy a kért garanciát nem szereztem meg, ügyemet márc. 29-én lezárták s igy nem mehetek az USA- ba. Én bátor voltam megjegyezni Eszterházy hercegnének (aki úgy nézett ki, mint egy szaba­don engedett papagály), hogy még febr. 28-án megküldték részemre a garanciát, mire elkezdték keresni, amit meg is találtak aktatárba téve. Erre kijelentette: Nagyon sajnálom, fiam, de most csak vérrokonok vándorolhatnak ki, no meg aki­nek 200 dollárja van (gondoltam magamban). Május 10-én a kivándorló bizottság beszüntette ott a működését, Bécsbe az amerikai konzulátusra tette át székhelyét. Jun. 15-én New Yorkban élő unokabátyám, aki december óta van ott, a katolikus vallási szerv által megküldetett egy másik garanciát részem­re Bécsbe az amerikai konzulátusra, mire engem 24-re Salzburgból Bécsbe rendeltek újbóli kihall­gatásra, ahol tudomásomra adták, hogy a garan­ciák nem felelnek meg, mivel azok táviratilag vannak megküldve s igy nem hivatalos, ellenben ha meg tudom szerezni egy amerikai állampolgár­nak a közjegyző által készített hivatalos garan­ciáját, úgy semmi akadálya a kivándorlásomnak. Egy másik nagyon jó barátom nagybátyja, aki 44 éve él New Yorkban, aug. 5-re megküldte a kivánt garancia-levelet, (ezzel már három helyen volt biztosítva a munkám meg az otthonom, nem kellett attól tartaniok, hogy az államnak kell en­gem eltartania) úgy nekem, mint a konzulátus­nak, akkor újból jelentkeztem, amikor azt kifo­gásolták a garancia-levélen, hogy nincs rajta a garancia vállaló vagyoni állapota, ezt sürgősen szerezzem meg s akkor azonnal mehetek. Ezt a játékot űzték velem feb. óta az amerikai bevándorlási hatóságok elfogadták a bevándor­lásom, de az ausztriai intéző bizottság azt meg­akadályozta. Akkor nagy elkeseredésemben fel­mentem a kanadai követségre, ahol kértem a ki­vándorlásom. El is fogadtak. Aug. 8-án repülővel érkeztem Montreálba, ahonnan másnap negyed- magammal elhoztak ebbe a kis városba, elhelyez­tek bennünket egy szállodai padlás-szobába. A tulajdonosnő utálja a magyarokat. Naponta há­romszor kapunk enni, de ép annyit, ami az éh­haláltól ment meg minket. Rajtunk kivül még másik 127 magyar van itt, akik május óta várják reménytelenül munkába való elhelyezésüket. Az emigrációs hivatal vezetője egy angol férfi (aki egy szót sem tud más nyelven s aki alig áll szóba ha felmegyünk hozzá) kijelentette, hogy nekem nem tud munkát szerezni, mivel hogy egy kezem van. Erre én azt mondtam a kanadai kormány tudta, hogy egy kezem van, miért hozott ki, ha nem tud nekem megélhetést biztosítani? Arra azt válaszolta, ha nem tetszik itt, vissza mehetek, ha van pénzem. A havi $5 munkanélküli segélyt .sem adja, amit a többi városokban fizetnek. Nincs itt sem vallási sem más valami magyar szerv, aki segítene a 131 magyar kétségbeejtő helyzetén. Egy uj kanadai Hiába ugrálnak ... Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésem a lapra, amivel nagyon meg vagyok elégedve, csak az a baj, hogy kevés, nagyon hamar elolvasom, mert van elég időm az olvasásra. Tudom, hogy a mi lapunk az igazat írja meg, s nem tudom, hogy a többi magyar la­pok hogyan tudnak annyi piszkot írni a magyar kormányról, Magyarországról. Én azt tartom, hogy ha annak a népnek jó az a rendszer, hagy­ják rájuk, hiába ugrálnak ezek a szabadságosok, ők nem mehetnek vissza, hogy visszavegyék a nagybirtokokat és megint olyan kormányt te­gyenek, mint régen volt. Azt hiszem, hogy a nép azt nem akarná. Ha akkoriban lett volna olyan kormány, soha­sem láttam volna meg Amerikát, mert én is ta­nulhattam volna, nem lettem volna ilyen tudat­lan. Nem bánom, bármilyen is a kormány, de tu­dományt ad annak, aki tanulni akar, vagy van olyan feje, hogy tanulhat azt, amit akar, azt vá­lasztja, amit jónak lát és amikor kitanult, az állam elhelyezi és nem kell kivándorolni, mint a Ferenc Jóska idejében. Hazai rokonaink azt írják, hogy ne küldjünk nekik pénzt, csak akkor, ha majd ők kérnek. Tisztelettel: J. K., Detroit, Mich. Ciprus sziget Anglia beliigye Az Egyesült Nemzetek nagygyűlésének napi­rendjét előkészitő bizottság visszautasította Gö­rögország kérelmét, hogy a Ciprus szigetén az angol megszálló erők által a -lakosság ellen elkö­vetett rémtettek tárgyalását napirendre tűzze. Múlt heti lapszámunkban irtunk arról, hogy Ma- karios érsek, kinek visszatérését Ciprusra az an­golok nem engedélyezik, New Yorkba jött, hogy a UN delegátusait a ciprusi függetlenségi harc támogatására megnyerje. Enagelos Averoff Tossizza, görög külügymi­niszter 237 sorozatos kegyetlenség adatait olvas­ta fel a bizottságnak, amiket az angol gyarmato­sítók megtorlás nélkül a függetlenségükért har­colók ellen követtek el. Selwyn Lloyd, angol külügyminiszter ragasz­kodott ahhoz, hogy Ciprus kérdése tisztára Ang­lia belügye és csak olyan alapon egyezik bele an­nak tárgyalásába, ha az leszűkített formában, a kiegyezést eredményezné. KÉSZÜL AZ ÜNNEP! NAPTÁR! — Küldje be üdvözletét — Töltse ki az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ KALENDÁRIUM 13C East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Szerkesztőség! Büszke vagyok lapunk 55 éves múltjára. Én is szeretnék hozzájárulni 1958-as kalendáriu­munk előállítási költségéhez. Csatolok $......................................t üdvözletre. 1. üdvözlöm 55 éves lapunkat és további sike­reket kívánok! 2. Üdvözlöm szülőhazám népét (% kívánom, hoffy békében, megértésben •Llgozsanak céljuk elérésében. 3. üdvözlöm a világ dolgozóit, akik ee:y cdért a beké irt és boldogságért dolgodnak, üd­vözlöm Amerika népét, a szabadság és demokrácia harcosait. Név: ...................................................................... Cím: ......................................................................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom