Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-26 / 39. szám
Thursday, Sept. 26, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 1ÉTVÉQILESÉL írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Ehnéikedés a kémkedésről Hír a napisajtóban: Az Egyesült Államok légi- haderejének egy kapitányát rajtacsipték, hogy elajánlotta a Szovjet itteni követségének — meghatározott készpénz ellenében — a haderő titkos atombomba-terveit. A megtévedt repülőtisztet az elsőfokú hadbíróság — napokig tartó titkos tárgyalás után — életfogytiglani börtön- büntetéssel sújtotta. A nyomozás adatai szprint a kapitány múltjában semmiféle kommunista hajlam vagy kapcsolat nem volt felfedezhető; kitűnő hazafinak és katonának ismerték, aki hősies magatartásáért többrendbeli kitüntetésben részesült, tehát nyilvánvaló, hogy árulási szándékának a rugóját pénzszerzési vágyában kell keresni. . . Jr legyezzük meg: Itt egy hivatásos katona- tis’ j1 van szó, nem civilről. A katonát kétszerese^ -öti a hüségeskü; a civilember csak az Alkotmányra és annak védelmére esküszik fel. Továbbá, itt nem lehet ideológiai rokonszenvről beszélni, mert a szóbanlévő kapitánynak a múltja teljesen tiszta volt mindenfajta kommunista vagy baloldali “fertőzéstől”; ez a katonatiszt közönsé- séges pénzéhségből, előre megszabott áron próbálta elárulni a hazáját. Büntetése: életfogytiglani fogság. Mivel a puszta életét meghagyták neki, bizonyos idő elteltével — kivált, ha a jelenlegi feszültséget egy békésebb nemzetközi légkör váltja fel — van némi reménysége arra, hogy fogságából kiszabadul. .. A Rosenberg-házaspár nem állott katonai eskü köteléke alatt. Még ha el is követték volna a fejükre olvasott vádcselekményeket — amiről én a mai napig sem vagyok meggyőződve —, sehol az egész per alatt nyomát sem láttuk annak, hogy állítólagos bűnüket hitvány pénzért követték el... A legrosszabb, ami feltehető volt Rosenbergék- ről, az volt, hogy — mint meggyőződéses kom- ' \4k — a Szovjet iránti rokonszenvük készlete őket a “titkok” megszerzésére és továbbítására. Az ő büntetésük mégis halál volt. . . A hivatásos katonatisztet életben hagyják, a civileket a halálba küldik — azonos vétségért... Ezen érdemes elgondolkodni... A napilapok ordító fejléceiben minduntalan felbukkanó “kémkedési szenzációkkal” kapcsolatban a türelmes olvasó két álláspont között választhat. Az egyik, amit a reakciós sajtó követ: “bloody murder”-t kiabálni, habzó szájjal felháborodni, akasztófát követelni a vétkesek számára, bemocskolni elevent és holtat, aki csak valaha is liberális vagy pláne: szovjet-barát húrokat pengetett. A másik álláspont, amit alább prezentálok, az egyetlen helyes és reális magatartás a kémkedési botrányokkal szemben. Ez nem veszi védelmébe a kémeket, hanem egyszerűen tudomásul veszi, hogy kémkedés volt, van és lesz mindig, amig bizonyos országok között érdekösszeütközések léteznek és egy háborúnak a veszélye — akármilyen messze a távoli jövőben — fennforoghat. Amióta az első barlanglakó család vagy törzs háborúságba keveredett egy másik hasonló csa- ,:ddal vagy törzzsel, az ellenség (vagy a potenciális ellenség) terveinek, hadmozdulatainak, készülődéseinek, harcászati eszközeinek, erődítményeinek a kikémlelése világszerte bevezetett és elfogadott gyakorlattá vált. A kémkedés — bármit is gondolunk felőle erkölcsi szempontból mindenfajta biztonsági intézkedésnek és hadviselésnek a nélkülözhetetlen velejárója. Minél jobban ki van fejdesztve egy országnak a kémhálózata, annál nagyobb a biztonsága. Nincs ország, amely megengedhetné magának azt a fényűzést, hogy teljesen lemondjon a kémkedés gyakorlatúról. Egy kémszervezet tevékenysége kiterjed minden olyan országra, amelyről — ha némi túlzással is — feltehető, hogy valaha ellenséges érzülettel fog viseltetni a kémhálózat által képviselt országgal szemben. Ha tehát egy állam kémeket küld egy másik országba, az nem okvetlenül lelenti azt, hogy a megbízó államnak ellenséges szándékai vannak, hanem inkább azt, hogy kipuhatolja, vajon a kikémlelendő országnak nincsenek-e ilyen szándékai vele szemben és ha vannak, azoknak végrehajtása mikor és mimódon várható? Kémek tehát mindig voltak és lesznek; felbukkanásuk; és leleplezésük egyáltalán nem olyan óriási szenzáció, mjnt amilyennek-a lapok azt Jeau^eJsJc a Ae/la£ hogyan alakul az 1857-es választás?-A republikánus párt és a mindent előre jósló sajtó, gyökeres megrázkódtatáson ment át, amikor védencük, a volt wisconsini kormányzó, Kohler elvesztette a szavazást és helyette a demokrata Proxmire lett megválasztva a McCarthy halálával megüresedett szenátori állásba. Ez annál meglepőbb volt, mivel 25 éven keresztül republikánus küldöttek kerültek megszakítás nélkül Wisconsinból, Kohler sem vesztett el még választást hosszú politikai karrierje alatt. Az adminisztráció mezőgazdasági politikája ellen vonultak fel a tradicionálisan republikánus farmer kerületek. A kisüzlet emberek a gazdasági leépités fenyegetésének hatására fordultak a demokrata jelölt felé és a néger lakosság a polgárjogok kérdésében nagyobb bizalommal volt a demokrata, mint a republikánus párt iránt. A republikánusok maguk sem voltak egységesek és nem fejtettek ki propagandát a választásban. Proxmire az alacsonyabb adó és nagyobb társadalmi biztosítás jelszavaival folytatta kampányát. A newyorki versengés nem igen szolgálhat fokmérőül a politikai szelek irányát illetően. Wagner demokrata polgár- mestert újra jelölték. A republikánusok ellenjelöltje Robert K. Christenberry, hoteltulajdonos, aki maga sem látszik hinni a megválasztásában. Wagner nem sok eredményt tud felmutatni négy évi működésében. Ellene szól a városi alkalmazottak ellen folytatott számos boszorkány hajsza, melyek különösen a tanitók között szedtek áldozatokat. Botrányok voltak a városi házépítésnél, amiket a városházán titkolni próbáltak, botrányos vádak merültek fel a tanácstagok között, melyek következtében kettő lemondott állásáról. Az ifjúkori bűnözőkről folytatott vizsgálatok eredményét eltitkolta, az iskolák teljes megtisztítását a faji megkülönböztetés rákfenéjétől nem szorgalmazta és ezzel a néger társadalmi csoportok és a polgárjogokért harcolók haragját vonta magára. A forgalmi adó, a közlekedési (subway) árak és az ingatlanok értékelése terén nem csinált változást. Christenberry nem mutat érdeklődést a Wagner negativ helyzete iránt és nem igyekszik azt a maga javára kihasználni. Egy jelszava van: Több rendőrt a városnak. Politikai múltja sem olyan, mely a szavazó polgárságot reményekre jogosítaná fel vele szemben. LaGuardia idejében szorgalmasan teljesítette 1 millió ujjlenyomat beszerzésére szóló megbízatását, egyszer a boxolás körül uralkodó korrupció felszámolásával volt megbízva, kevés eredménnyel, sohasem versengett hivatalért, de 20 évvel ezelőtt részt vett egy rákfogyasztási versenyben és második dijat nyert. Mayor Wagnert a viszonvlavosan pi-ős demokrata gépezet, a Liberal Party és a szakszervezeti vezetők támogatják. A baloldalról a Szocialista Munkáspártnak (trockiista) vannak jelöltjei a polgármesteri, városi tanácselnök, ellenőr és a brooklyni kerületi elnöki állásra. Egy kommunista pályázik a kerületének városi tanácsosi jelöltségére, Elizabeth Gurley Flynn, a People’s Rights Party neve alatt. Detroit polgármesteri székébe Louis Miriani pályázik. Habár úgy ismerik mint reakciós republikánust, aki a nemrég elhalt Albert Cobo polgármester erős kezű tanácselnöke volt, az AFL és CIO vezetők mégis támogatják. Sarah Lovell egy baloldali lista ösz- szeállitásával próbálkozott előbb, de miután nem sikerült, elfogadta a Szocialista Munkáspárt jelölését. Három néger tanácstagjelölt is rákerült a választási listára. New Jersey államban Robert B. Meyner kormányzó újraválasztásra van jelölve. Ez próba lesz arra is, hogy beválna-e elnökjelöltnek 1960-ban. A régi korrupt Hague gépezeten kiviil álló republikánus, ismert McCar- thy-ellenzék, de különösen igyekszik elkerülni kontroverziális kérdéseket, mint pl. a polgári jogokat. Ellenfele M. S. Forbes állami szenátor, aki a politikai natronátus vádjával agitál ellene. Kaliforniában Goodwin J. Knight kormányzó és Knowland szenátor vetélykednek a republikánus párt jelöléséért, mely 1958-ban esedékes és a jövő júniusi előválasztáson dől el. Knowland még nem nyilvánította kívánságát a kormányzói jelöltségre, de nagy körutat tervez és valószínűleg a kedvező alkalomra vár. Knight már ajánlkozott újraválasztásra és vádolja Knowlandot, hogy a kormányzói állást csak lépcsőként szándékozik felhasználni az elnökség felé. Knowland ugyan tagadja, de mindenki előtt nagyon is nyilvánvaló, hogy milyen messzemenő céljai vannak. Ha 1960- ban nem is sikerül célja, 1964-ben is még csak 56 éves lesz és addig minden szükséges tapasztalat a birtokában lesz. Nixon terveivel is számolni kell, aki szintén Kalifornia fia. Az elkövetkező évek egyes politikusoknak csalódásokat okozhatnak. Walter Lippman múlt héten “gazdasági visszaesést” jósolt és a külpolitika terén “fájdalmas átértékelés” szükségességét, mely alapjában fogja megrázni a “jelenlegi kényelmes és nemtörődöm közvéleményt!” Szerinte minden politikai spekulációnak számításba kell az eshetőségeket venni. igyekeznek beállitani. Semmiféle szenzációt nem látok abban, hogy a mi fogadott hazánknak a kémhálózata ezerszámra foglalkoztatja az innen kiküldött és a “vasfüggöny” mögött felbérelt (bennszülött) kémeket úgy a Szovjet, mint a vele szomszédos és barátságos országok határain belül; mint ahogy azt sem tartom meglepőnek, ha viszont a Szovjet próbál a nyugati hatalmak országaiban egy-egy kémhálózatot felépíteni. Ez nem erkölcsi kérdés — ez gyakorlati kérdés. Ha mi indokoltnak találjuk, hogy a U. S. Central Intéll’>' ííée Agency számlálhatatlan dollármillióit egy hatalmas kémszervezet fenntartására for- dit°vk zoviet éppen olyan indokoltnak találja. ’ ide becsempésszen kémeket és raituk kére« •'tin felbéreljen megvásárolható bennszülött iig; • l-.ö!< t. T)e a mások kémei mindig hitvány gazemberek: a mi kémeink névtelen hősök. Náthái Italé ;,z amerikai iskoláskönyvekben hősként szerepéi; szobrát csaknem minden városban vagy faiiman a legdíszesebb téren megtalálod — de ez a hús nz angolok szemében mégsem volt más, mint akasztófára érdemes kém.. Csak mint érdekességet említem meg, hogy a kémkedés gyakorlata már Mózes ideiében — tehát több, mint 2500 esztendővel ezelőtt — szükségesnek és helyesnek tartott dolog vo’t. Mózes IV. könyvének 1?. részében olvassuk: “fis szó la az Ui- Mózesnek, mondván: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg aKánaán földjét, amelyet én adok Izrael, fiainák ;.-.=az ö atyáiknak mindenik torzSé■ i ii ~s bői egy-egy férfit küldjétek, mind olyat, aki főember közöttük... És mikor elküldé őket Mózes, monda nékik: Nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, amely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-e vagy sok? És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-é vagy hitvány; s milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é?” Különösen említésre méltó az, hogy Józsué, aki ennek a kémcsoportnak a vezetője volt, később Mózes utóda lett s mint ilyen, ő is kiküldött két férfit, hogy “tekintsék meg a földet és Jérik- hót.” Világos dolog, hogy ha a kanaániak elfogs Iák volna Józsuét, irgalmatlanul kivégezték volna, mint hitvány kémet; mivel azonban küldetéséből sikerült épkézláb visszajönnie, nemzeti hős és vezér lett belőle... A második világháború idején felajánlottam a Bill Donovan parancsnoksága alatt működő kémszervezetnek, hogy kész vagyok ejtőernyővel le- szállni Magyarország területén és ott földalatti mozgalmat kezdeni vagy a már létező mozgalommal kapcsolatot létesíteni. A tábornok ur megköszönte hazafias ajánlatomat, de nem fogadta el. No már most, ha elfogadta volna és a magyar fasiszták engem elcsípték volna, semmi kétség: az első' fára felhúztak volna, mint kémet és haza- árulói nemde? Viszont fogadott hazám nézőpontjából — bős és mártír volna a nevem. Ki tud. ezen eligazodni?!
