Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-12 / 37. szám
LITTLE ROCK Ä1LÁGKÖ2- VÉLE KÉNY KÖZPONTJÁBAN “Hazánk — jegyzi meg a N. Y. Times a Little Rock, Arkansasi szégyenletes eseményekről irt vezércikkében — sokat vesztett, bár nyert is egy kicsit a történtek folyamán”. Vizsgáljuk meg közelebbről mit vesztett Amerika és mit nyert. “Ellenségeink, akik kétszínűséggel és faji előítélettel vádolnak bennünket — állapítja meg a Times ugyanabban a vezércikkben —— még rendelésre sem kaphattak volna szemléltetőbb bizonyítékot ezekről...” Valóban, a fényképek, melyek megörökítik azt, amint állig felfegyverzett arkansasi nemzetőrök megakadályozzák azt a féltucat 14—15 éves little-rocki néger kislányt, kisfiút, hogy beléphessenek az iskolába, bejárták a világot. A világ minden részében első oldalas harsogó cimü hírek számolnak be arról, hogy mi is megy végbe abban az országban, amely a ‘szabad világ” vezetőjeként szerepel. És tekintve, hogy a világ népeinek túlnyomó löhbsége nem-fehér és hogy pontosan ezeknek jóakaratáért és politikai hovatartozásáért folyik a hidegháború ideológiai része, elképzelhetjük, hogy Amerika — miként a Times kénytelen megállapítani, valóban “sokat vesztett” presztízsben az elmúlt héten. A Times a hidegháború propaganda módszereinek megfelelően “ellenségeink”-re utal, mint azokra, akik faji előítélettel vádolnak bennünket és akik most uj bizonyítékot kaptak demokráciánk e súlyos fogyatékosságáról. Aki szennyes játékot játszik, ne legyen meglepve, ha szennyes lesz a keze. Abbeli buzgóságában, hogy még a little-rocki szégyenletes eseményeket is hideg- háborús propagandára használja fel, a Times nem veszi észre, hogy végeredményben önmagát vádolja, önmagát is nevezi Amerika “ellenségének”. Mert ha az Amerikában valóban fennálló faji előítéletek emlegetése vagy kritizálása Amerika ellenségévé teszi az embert, vagy a lanot, akkor a Times is “ellenség”, hiszen a maga óvatos módján a Times elég következetesen harcol a faji előítéletek csökkentéséért — délen, ámbár, és ezt hangsúlyoznunk kell, amikor New York városában került napirendre a faji előitéletek elleni harc az Isaac Sharkev-féle antidiszkrímininációs lakástörvény formájában a Times gyorsan átállt % másik oldalra! Más módon is meghazudtolja önmagát a Times e tekintetben, mert ugyanabban a lapszámban beszámolt arról, hogy “barátaink” — értsd a tőkés sajtót a külföldi országokban — szintén szenzációként foglalkoznak és legtöbb esetben élesen elitélik a déli és nemcsak déli államokban, (mint pl. pennsylvaniai Levittown- ban) lezajlott és még mindig folyamatban levő négerellenes szervezett megmozdulásokat. A londoni News Chronicle, Anglia egyik legnagyobb napilapja,.amelyet a Times aligha nevezhet “ellenség”- nek, a little-rocki katonai mozgósítást fiatal iskolás- gyermekek ellen, “szánalmas és undoritó”-nak minősítette, Faubus kormányzót pedig, aki több száz nemzetőrt rendelt ki egy pár kislány iskolába járásának a megakadályozására “gyöpösfejü, megrögzött, előítélettel megtelt“ alaknak. A londoni Daily Express, Anglia legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja első oldalon hozta a felvételt, mely egy hőslelkii néger lányt ábrázol, aki a szánalmas, félrevezetett déli fehér lányok és fiuk gúnyos megjegyzéseitől, sértegetéseitől kisérve igyekszik az iskolába. A lap a fejléc alatt hozta a fényképet: “Egy leány megjárja a gyűlölet kálváriáját.” A legtöbb német, néger és dán újság a következő cim alatt hozta az arkansasi hirt: “200 felfegyverzett katona feltartóztat egy 15 éves néger lányt.” Az egvik nvueatnémet lap szenzációs riportként hozta azt a hirt is, hogy a nyugatnémetországi Bad Kreuz- nach-ban állomásozó amerikai katonaság parancsnoksága figyelmeztette azokat a néger katonákat, akik német nőt vettek feleségül és akiket Amerikába egy texasi táborba rendeltek vissza, hogy ne hozzák magukkal fehér feleségüket. Hogy mit tegyenek, hova tegyék, hol hagyják feleségüket, arról nem számolt be a jelentés. Általában a polgári lapok szimpátiával és rokonszenv- vel írnak az elnök szerepéről és keveset beszélnek arról, a “rokonszenves” kijelentésről, melyet az elnök egy újságíró kérdésére adott a fajgyűlölőkről: “...a másik oldalon is vannak erős érzések, népek, akik ebben (az iskolák integrálásában) a faj elkorcsositását látják.” Az olaszországi és japán tőkés-lapok hangsúlyozzák Eisenhower szerepét a válságban és megemlítik, hogy az elnök kérte a beillesztési (integrálási) program végrehajtását. Figyelemreméltó ebben az egész kérdésben a katolikus egyház központi vezetőségének a Vatikánnak a szerepe. Szócsövük, az Osservatore Romano a little-rocki botránvos eseménvekről irt cikkében élesen elitélte a faji diszkriminációt. . ov.afás a fi ik oldalon E sorok írásakor az Egyesült Nemzetek még nem kezdte meg üléseit, amelyen a magyar kérdést fogják tárgyalni. Amikor Algéria félmillió kiirtott lakosságának vére kiált igazságért; amikor az ománi nép ellen pusztító háborút folytatnak; amikor a cipruszi szabadságharcosok a börtön ökben sínylődnek; ugyanakkor csak Magyarország kérdését találják elég fontosnak arra, hogy rendkívüli ülésen tárgyalják. Mr. Lodge mult vasárnapi televíziós interjújában egy szóval sem említette meg a fentnevezett igazságtalanságokat és csakis a magyar népért sirt a szive. Még saját polgártársai érdekében sem emelte fel szavát; a néger gyermekek szabad iskoláztatásáról nem szólt egy szót. De a magyar szabadságért igenis lelkesedik. Ugylátszik fáj neki, hogy az ellenforradalmi vérengzések megszűntek. Mr. Lodge tudatában van annak, hogy a világ népeinek figyelmét el kell terelni ezekről az igazságtalanságokról és éppen ezért fontos a magyar ügy mostani tárgyalása. De tudja azt is, hogy Nehru és Nasser, a semleges népek e kiváló képviselői is tiltakoznak a magyar kérdésnek a UN-ben való tárgyalása ellen. Ezért mondja Mr. Lodge, “hogyha nem is kapnánk meg a UN kétharmad szavazatát, nincs szándékunkban az öttagú bizottság határozati javaslatát felhigi tani.” Szemérmetlenül bevallja, hogy “a UN mindent megtett érdekünkben, amit akartunk.” Sajnálatos dolog, amikor egy ország képviselője ezt mondhatja egy világszervezetről. A UN épülete előtt magyarok is tiltakoznak követelve a UN beavatkozását Magyar- országon. Még ha jogos is lenne követelésük, hogyan tehetik szülőhazájuk sorsát oly emberek kezébe, akik eszközül használják a magyar ügyet saját érdekeik előre- vitelére. John McCormack, a N. Y. Times tintakulijának Bécsbői küldött tudósítása lapjának szept. 8-iki számában jelent meg. Többek között ezeket Írja: “Egy magyar menekült szerint a magyar kormány kérvényt fog az Egyesült Nemzeteknél benyújtani, melyen sok ezer magyar fnunkás é° értelmiség aláírása szerepel, közöttük 22 ezer csepeli munkás aláirása, tiltakozva az Egyesült Nemzetek ötös bizottságának jelentése ellen. A menekült — mondja Mr Mc Cormack — azt állítja, hogy a Csepel-szigeten úgy szerezték az aláírásokat erre a kérvényre, hogy amikor a műm kások fizetésüket felvették, abban a hiszemben, hogy a fizetést nyugtázzák, aláírták a kérvényt.” Nem kívánunk foglalkozni mindazzal, amit McCormack ir, csupán egy kérdéssel. Az olyan embereket, akiket csaki úgy lehet rávenni kérvények aláírására, hogy azt hiszik fizetésüket nyugtázzák, még egy ellenforradalomban való részvételre is rá lehet venni. Szóval McCormack saját Írásával alátámasztja azt, ami valószínűleg nem volt szándékában. De talán a legjobban az fáj nekünk, hogy ez az ur cikkében azt akarja kifejteni, hogy a magyar munkás olyan buta, hogy mindenre rá lehet venni; hogy a magyar népet, mint a birkát, az orránál fogva lehet vezetni. Nem kívánunk kitérni az ellenforradalom sokoldalú kér déseire, de azt le akarjuk szegezni, hogy “egyszer volt Budán kutyavásár” és habár a magyar nép egy kis része az óriási hírverés által fegyvert fogott saját maga ellen, a nép óriási többsége hü maradt a szocializmus eszméiéhez. Még azok is, akik félre akarták vezetni ezt a népet, a szocializmus alárcában és köntösében voltak kénytelenek a nép előtt megjelenni. Ajánljuk olvasóinknak, hogy olvassák el lapunk 8-ik oldalán megjelenő tudósítást. Ez Ízelítőt fog adni arról, hogy tulajdonképpen hogyan is szerezte meg a magyar kormány a magyar nép aláírását az Egyesült Nemzetekhez benyújtandó kérvényre. A tömeggyülések ezrei zajlottak le Magyarországon az utolsó hetekben minden faluban, városban. Folyik délen a bare a jogokért LITTLE ROCK, Ark. - Az Arkansas kerületi szövet ségi bíróság az Egyesült Álla mok kormányához fordult Tiltóparancsot kér Arkansas állam kormányzója ellen, amennyiben ő az aki utjai állja annak, hogy a faji megkülönböztetéseknek véget vethessenek az iskolákban. Ronald N. Davies biró Her bért Brownell igazságügyminiszterhez fordult, hogy azon "al intézkedjenek Orvai E Faubus kormányzó, Sherman T. Clinger tábornok ellen, aki az állami katonaság parancsnoka és Marion E. Johnson ezredes ellen, aki a katonai egységet vezeti, amely megakadályozza Little Rock központi középiskolájában a néger diákok felvételét. Davies biró augusztus 27 óta három ízben is elrendelte, hogy nyissák ki az iskolákat a néger gyermekek részére. Faubus kormányzó erre kirendelte az állami katonaságot, hogy megakadályozza a néger diákok felvételét, báláz iskolaszék intézkedett arról. hogy eleget tegyen a törvénynek és felvegye a néger bimbókat. Az igazságügyi minisztérium azonnali intézkedést ígért. North Little Rock, Ark. — Tizenöt perc leforgása alatt kétszer is megpróbált hat néger diák iskolába menni. Vagy húsz diák és tiz 'felnőtt állta el útjukat. A néger diákok nyílt ellenségeskedéssel álltak szemben lelökték őket a lépcsőkről, szidalmazták őket az útjukat elállók. Nashville, Tenn. — Botok és kövek fogadták a néger anyákat, akik hat éves gyermekeiket .hozták az iskolába. Egyeseket leköptek és csúf szavakkal illettek. Birmingham, Alá. — Egy néger lelkészt és egy más vezetőt összevertek, mikor kislányát más néger gyermekekkel együtt iskolába hozta. F, L. Shuttlesworth lelkészt 15- 20 fehér támadta meg, de azért kijelentette, hogy másnap újra megpróbálja beíratni a gyermekeket, még ha “megölik is a helyszínen”. Ezeket aközben mondta, miközben a fehérek által okozott sérüléseit kezelték. Levittown, Pa. — Levittownban két néger tanító kapott állást. Ez az első eset, hogy néger taníthat e városban, amely nemrégen tüntetett az első letelepülő néger család ellen, mikor uj otthonukba költöztek. Washington D. C. — Közvetlenül a főváros melletti Arlington, Virginiában is bajok vannak az iskolák miatt. A “National Association for the Advancement of Colored People” a bíróság elé viszi a dolgot, amennyiben nem engedték a néger gyermekeket az iskolába. Három különböző csoport néger gyermek próbált beiratkozni, de mindegyiket elutasították. A Stern házaspárt vád alá helyezték Martha Dodd Sternt férjével Alfred K. Sternnel együtt vád alá helyezték. Kémkedéssel vádolják őket. A Stern házaspár Európában van és lemondtak; amerikai polgárságukról. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 37, Thursday September 12, 1957 NEW YORK N •• T 7 * k magyar ügy a UN előtt
