Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-01 / 36. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, September 5, 1957 OLVASÓINK ÍRJAK Egyetért EHN-nel Tisztelt Szerkesztőség! EHN barátunk a Magyar Szó aug. 22-iki számában beszámol Elsinore és Perris-i élményeiről. Az én emlékeim az ottani magyarokról két évre mennek vissza (úgy érzem, mintha tegnap történt volna), amikor a los-angelesi lapkonferencián voltam. Az Elsinore- és Perris-i magyar testvérek meghívására kirándultunk hozzájuk. Semmilyen más magyarlakta városban nem tapasztaltam azt, amit közöttük: igazi munkás, baráti szeretetet és a magyar vendéglátás önzetlen megnyilvánulását. Ezek a magyar munkások és munkásnők, akik a, kaliforniai hegyek tövében telepedtek le, csak úgy sugárzanak az élettől és egészségtől, pedig a 60 éves közöttük babynek számit. Már meghaladták életük delét, de szivük fiatal és ezt a jó érzést megosztják mindazokkal, akik velük együt- éreznek. Mindig elevenen lesz emlékezetemben az a kellemes nap, amit közöttük töltöttem. A mi Magyar Szónknak köszönhetem, hogy ezekkel a kedves és kiváló magyar munkásokkal megismerkedhettem. Szivembe zártam őket, akikkel a lapunk fenntartásáért folyó munka hozott össze. Kívánok nekik sok 60 éves babyt, hogy fenntartsák azt, ami mindannyiunknak becses: az igazi testvéri szeretetet. Lemákné Kérünk sok Ilyen levelei Tisztelt Szerkesztőség! HOZZÁSZÓLÁS A KÖZÜGYEKHEZ élvezésére. Eltelt azóta 9 hónap, a rózsaköd szétfoszlott, a szegény bujdosók idegen honokban ébredtek a rideg valóságra és elgondolkoznak, milyen boldogok lennének édes szülőhazájukban és most boldogtalanok távol idegenben. De ez a történelem hullámzása, ezekből ismerjük meg mit jelent a haza, ahol felnőttünk, ahol pajtásainkkal játszottunk és leéltük gyermek- és ifjú éveinket. Lelki sorvadásunkon más nemzetek fiai tanulnak, hogy szociális hazájukat el ne hagyják semmilyen aranyigéretért. A hátrahagyott kár óriási, de egyúttal magvetést jelent földünk dolgozó népei számára. Ti idegenben sóhajtozó, ártatlan magyarok, akik föülve az ígéreteknek futottatok, gyilkosság, rablás részesei nem voltatok, ne csüggedjetek, ezen iskola után lesztek igaz, hü, öntudatos fiai szociális hazátoknak. Az édes szülőihaza megbocsát tékozló fiainak, akik a haza tudomány-kincsét elvették, s idegenben eltékozolták. Az édes szülőhaza szeretettel keblére öleli hazatérő fiait, nem tagad meg benneteket. Egyénenként bírálja múltatokat, nem mér a közös bűnök és kártételek után járó közös mérleggel; ki mit tett, azért felel, ha hazamegy. Ti még fiatalok vagytok, otthagytátok anyátokat, apátokat, testvéreiteket, pajtásokat, menyasszonyotokat és szép gondviselő hazátokat. Az utánuk való vágy nem hagy nyugtot nektek még akkor sem, ha a szerencse szárnyaira kerülnétek egy kis pénz szerzésével. Boldogok ti csak a szociális hazátokban tudtok lenni, mert a lélek szenved az idegenben. A lélek pedig az agy és idegrendszer működése, s ha ez beteg, beteg az egész testünk, bármennyire anyagi javunk lenne is. Bízzatok, mert az édes szülőhaza szeretettel ölel keblére benneteket. Munkálkodjatok a világbékéért, olvassátok a Magyar Szót, ez megmutatja a helyes utat. K. D., kanadai farmer Öreg amerikás magyar vagyok. Még a háborús idők előtt New Yorkban laktam és akkor olvastam az Előre nevű újságot. Lányom, aki New Yorkban dolgozik, néha elhozza a Népszavát, de .azt nem kedvelem. A múlt héten mondta, hogy elmegy a felső városrészbe és igy kértem, hozzon nekem magyar újságot, s hozta a Magyar Szót, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Tudok angolul és németül is olvasni, de a'magyar mégis legjobban szeretem. Igv tehát megrendelem lapjukat, itt küldöm előfizetésemet a Magyar Szóra. J. R., Jersey City, N. J. A szülőhaza megbocséjl tékozló fialnak Tisztelt Szerkesztőség! Minden korszak embere megcsinálta a saját kora történelmét, a történetírók feljegyezték és az utókor azokról vesz tájékoztatást az elődök küzdelmeire vonatkozóan. Az a korszak, melyben ma élünk, fejlődési folyamaton megy keresztül a kapitalizmusból a szociális korszakba. A fejlődés sok fájdalommal megy végbe, mint minden újszülött életrehozása. Ennél a történelmi szülésnél sok a gyilkos bába, akik a magzatot minden eszközzel meg akarják ölni és ha mégis megszületik, minden eszköz igénybevételével meg akarják gyilkolni, hogy dolgozó embertársaik rovására a régi világ élősdiei- nek biztosítsák a földi édeni életet. E váltja ki a harcot a dolgozók és az elnyomók között. Ez a küzdelem bontakozott ki szeretett szülőhazánkban 1956 október 23-án. A lebukott élősdi úri osztály és az őt kiszolgáló és a dolgozó nép vérén élősködő ügynökök hazug igékkel elvették az ifjúság eszét, akik tanultak bár, de élettapasztalatuk még fejletlen volt, mert fiatalok voltak. Szép reményekben ringatva magukat, bedőltek az Ígéreteknek, hazájukat lerombolták és idegenbe szaladtak. Szaladtak az árral ártatlanok is, akiket a vágy kergetett a nyugati szabad Éden A sebes szív megszólal Tisztelt Szerkesztőség! Elnézésüket kérem, hogy zavarom önöket, de már közel féléve, hogy Amerikában vagyok és a sajtóból nem igen tudom a teljes igazságot kiolvasni. Egyik lap féligazságokat, a másik rágalmakat ir. Azt mondják, hogy Amerikában sajtó- szabadság van és mégis kertelnek, úgyszólván nem akarnak igazságot Írni. Hiszen mindenki tudja, aki nemcsak néz, hanem lát is, hogy Amerika nem a beígért “ígéret földje” és ezek az emberek, akik idejöttek, nincsenek megelégedve, mert még mindig csak ígérettel táplálják őket. Ugv érezzük magunkat, mint akiket becsaptak, ez az igazság. De nem baj, a tények azt mutatják, hogy erre az iskolára szükség volt. Mert hiába tanitottak és tanultunk egy évtizeden át, az nem volt elég, ezt mind be kellett bizonyitani. Ez sikerült is a többségnél, főleg olyan embereknél, akiket csupán csak a kalandvágy hozott ide, ahová akartak jönni, sajnos nem nagy szerencséjükre. Csalódtak és becsapták őket ott, ahol tudatosan gyilkoltatták a magyart a magyarral. Mikor az együk katasztrofális helyzetből a másikba sodorták, “gyertek egy szabad, gazdag, uj világba” s ezzel megrendezték a vérfürdő után a menekülő Magyarországot. A sok szerencsétlen útnak eredt, ki tudja hová, merre csalogat a vadnyugat. Akkor gondolhattunk volna apáinkra, mint ahogy most gondolunk sokszor, de már késő. Könnyekben úsznak a szemek és bánatosak a szivek. Mit remélhetünk ezek után? Ha már eddig csalódtunk, végig csalódás fogja kisérni életünket. Olyanok lettitnk, mint akiket elátkoztak. Ezen csak egy nyugodt élet segíthetne, de kérdem én: ki lehet nyugodt éppen Amerikában? Ki hajthatja le fejét nyugodtan esténként, hiszen nap, mint nap arra kell gondolnunk, hogy mikor fogunk az utcára- kerülni, mikor fogják a gyárkaput becsukni utánunk. Nagy az üzlet Amerikában, de lassan dugába dől és ma nem kerestem annyit, hogy holnap is meg tudjak élni belőle. Messze sodort az élet bennünket, ami nem volt olyan nehéz dolog, hiszen voltak vezérek, akik vezettek, de ezek nem segítőkként szolgáltak, hanem azt keresték, hogyan tudnak saját céljaikra felhasználni bennünket. Sikerült jónéhánv embert tévútra téríteni, de azt elfeledték, hogy nemcsak olyan emberek jöttek ki, akiknek karján ott fityegett a horogkereszt valamikor, vagy a mél- tóságos grófi címer. Hanem jöttek olyanok is, akik egész életükben a két kezük munkájával szerezték kenyerüket. Ezek az emberek itt sem foglaltak helyet a Szabad Európa rádiónál, itt Í3 dolgoznak, mint odahaza, becsületesen, akiknek van szakmájuk, mégis segédmunkásként kell dolgozniuk. De nem baj, mi tudjuk, hogy olyan a fogadj isten, amilyen az adjon isten... annak is meg van az oka, hogy miért nem tudunk a szakmánkban dolgozni, hiszen bőven vannak ipari munkások és ezrévtel van itt született amerikai, aki munkára vár. Mire számíthat tehát az olyan ember, aki nem polgár, nem amerikai, nem beszéli a nyelvet. Tehát elégedjünk meg mint segédmunkások és nemhogy jobbra, de csak rosszabbra számíthatunk, vagyis nem emelkedünk, hanem sülyedünk lefelé. S az a reménység sem táplálhat bennünket, hogy majd az állam, a kormány megtalálja a módját, hiszen a kormány csak óratok, a szerkezet benne a milliomosok és akik munkát nem fognak adni, azok pénzt hogy adnának. Ezek csupán mindennapi panaszok, de mi a megoldás? Hogyan lehet ezeket orvosolni? Kétféleképpen: az egyik, hogy bele kell nyugodni és elveszni úgy magunk, mint hozzátartozóink számára örökre és sülyedni a sülvedő hajóval, a másik elhagyni a hajót, ha már léket kapott, amig az örvény nem sodor magával, hiszen lesz még amnesztia, hiszen tudják, tisztában vannak sorsunkkal odahaza is. Lesz még alkalom a hazamenetelre, amig állampolgárok vagyunk, mig teljesen senkikké nem válunk és megtalálhatjuk amit otthagytunk. Ott csak azt Ígérik, ami lehetséges, nem úgy, mint az “ígéret földjén”. De hiszen itt nem is adhattak,' hiszen nekik sincs, pedig nem is sokat kértünk, csak munkát. Ha nem kell a munkánk, akkor legalább visz- szasegitenének bennünket a mi szebb, boldogabb világunkba. De hiába gátolnak, mert lehull az álarc és beszélnek a tények. S jön majd a pusztulás, nem kell hozzá pusztító háború. Majd utána jön egy szebb kor, amikor nem lesznek gazdagok és szegények, milliomosok és munkanélküliek, ahol majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ahol a jognak asztalánál mindenki egyaránt foglal helyet, s ahol a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán, akkor majd ez is less Kanaán. Egy nyugat-pennsylvania uj amerikás Fertőzőit a levegő Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésem és á lapfenntartásra, ami fennmarad. A lap nagyon jó, de a levegő fertőzött, a virágokon, a gyümölcsfákon nyoma van az atomkisugárzásnak, a levegő nyomasztó és a nép a felelős ezért. Mert hanyag és nemtörődöm, még ha az életébe kerül is ez a profit — és uralkodásra éhes piszkos atomjáték. Eddig epedve vártunk az áldásos esőre, de most félünk tőle, mert atomhamus esőt kapunk, ami mindent tönkretesz, mindent összeéget. Mihelyst kissé kisüt a nap, eddig nem tapasztalt szúrós a napsugár. Mrs. N. F., Hammond PÉCSETT LESZ A DUMA VIZE Naponta 13.000—14.000 köbméter vizet “iszik” Pécs városa, de ha volna, 18 ezer is elfogyna. S bár a pécsi vizmü az utóbbi öt év alatt uj kutak fúrásával kétszeresére növelte a viz mennyiségét, ez is kevés. Pécs lakossága állandóan növekszik, öt év múlva a jelenlegi -120 ezer helyett 150 ezer lakosa lesz. Mohács mellett épül a dunai vizkivételi mü, a napokban süllyesztették a földbe az 1400 tonnás vasbetonszekrényt, amely naponta 43.000 köbméter vizet nyom majd a Pécs-Mohács közötti vízvezetékbe. A 42 kilométer hosszú csővezetéken 1950 őszére eljut Pécsre a Duna vize. ★ JUGOSZLÁVIA és Kambodzsa megállapodott abban, hogy baráti kapcsolataik további elmélyítése és a két ország szorosabb együttműködése érdekében diplomáciai képviseletüket nagykövetségi rangra emelik.
