Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-04 / 27. szám

Thursday, July 4, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 12­mm A tudomány llllllllllllllllllllllllllllllllIM v i I á g á bő11 Feltalálták a “mesterséges -/ természetes gumit” “Mérföldkő a tudomány történetében”, Forra­dalom a gumiiparban” — efféle harsány címek alatt méltatják még az óvatos és nyugati stilusu szakfolyóiratok is a “korallgumi”-t és az “ameri- pol S. N.”-eí. Az egyiket a Firestone Rubber, a másikat a Goodrich nevű gumigyár készítette. Nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy si­került ugyanazokból a vegyi elemekből (mono­mer) , amelyekből a természetes gumi felépül, mesterségesen gumit készíteni. Ez a mesterséges gumi mása a természetes guminak. A kísérletek azért jártak eredménnyel, mert megoldották a kaucsuk monomere összekapcsolásának (polime- rizációjának) irányítását. A természetes gumi kiindulási anyaga, a he- vea-fa nedve, lényegében sok, egymáshoz kap­csolódó “izoprén”-molekulából áll. Ezeket vulka­nizálják gumivá. A korallgumi, illetve az ameripol S. N. szintén izoprénből készül. Az izoprént német vegyészek jóvoltából már századunk első évtizede óta mes­terségesen is elő tudják állítani, de az izoprén- csoportokat eddig nem sikerült egymáshoz kap­csolni, azaz polimerizálni. Most aztán végre ezt is megoldották: lítiumnak, e könnyű fémnek mint katalizátornak a jelenlétében 104 Fahrenheit fo­kon (40 fok Celsius) az izoprén összeállt kau- csukká. így készült “mesterséges gumi” szerke­zete azonos a természetes utón kapott gumiéval. Az eljárás a gumiipar jövőjére ma már szinte föl sem becsülhető hatással lesz. Vegyszeres gyomirtás — a csatornákban Az öntöző és a belvizlevezető csatornák medrét idővel gaznövények lepik el s számottevő káro­kat okoznak: akadályozzák a viz útját. Emiatt az öntözőcsatomák pedig lassabban szabadítják meg a határt a belvizektől. Évente kétszer végig kell tisztítani a csatornákat. Több millió forintot költ erre az ország. Önként kínálkozott hát a gondolat, hogy a me­zőgazdaságban olyannyira bevált vegyszeres gyomirtás módszereit a vízi gyomnövények ellen is kipróbálják. Ám a probléma itt sem egyszerű: olyan yegvszert kellene találni, amely a gyomo­kat elpusztítja ugyan, de a hasznos növényekre — nem ártalmas. Külföldön már évek óta folynak az idevágó kí­sérletek. A külüönféle gyomirtószereket vagy szétpermetezik, vagy a csatornák vizében oldják. Újabban hormonos vegyszerekkel is kisérletez- nek. A vegyszeres védekezés máris sokkal ol­csóbb és eredményesebb, mint a kézi vagy akár gépi erővel végzett irtás. A budapesti Vízügyi Igazgatóság csatornáin Wisnovszky Iván mérnök kezdeményezésére Ve- csés és Gyál környékén tavaly nálunk is megin­dultak, és az idén — a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutatóintézet irányításával — tovább foly­nak a kísérletek annak megállapítására, hogy milyen vegyszereket lehetne fölhasználni csator­náinkon. A kutatók azt remélik, hogy az uj mód­szer meghonosításával több százezer forintot megtakaríthat majd a népgazdaság. De nemcsak a csatornatisztitásról van szó. A mezőgazdaság­nak nagyon is fontos, hogy mennyi kártékony növény burjánzik a csatornák területén, e “senki földjén”. Mert hiába irtja ki a gazt földjéről a gazda, ha a szomszédjai nem irtják, s ha nem irtják szerte az országban a csatornák elhagya­tott, nedves medrében is, ahol épp a legbujábban tenyészik. SZILIKON a szájruzsban Egy svájci lap jelentése szerint egyre széle­sebb körben használnak szilikont a gyógyszer- és kozmetikai iparban. A tiszta, színtelen szi­likon-féleségre a hőmérséklet változásai nincse­nek hatással. Nem avasodik s jól emulgeálódik. Minthogy a vazelinnál sokkal jobbnak bizonyult, kenőcsökben, krémekben, és szájruzsokban dol­gozzák fel. A brazíliai őserdők INDIÁNJAI KÖZÖTT A dél-amerikai indiánok mostohább sorban él­nek mint északi testvéreik. Brazília őserdeiben a civilizáció legkezdetlegesebb fokán álló törzsek is élnek. Ezek a nehezen megközelíthető őserdőkben élő indián törzsek kihalóban vannak. Etta Becker- Donner, a. bécsi néprajzi muzeum igazgatója á brazíliai kutatóutjáról tartott beszámolójában el­mondotta, hegy a gyors kipusztulás legfőbb okai a betegségek. A fehér emberek behurcolta fer­tőző baktériumok szörnyű pusztítást végeztek a betegségekkel szemben még nem immunis indiá­nok között. Az a fertőzés, amely a fehér ember­nek legfeljebb egy közönséges náthát okoz, ná­luk halálos tüdőgyulladással végződik. Etta Becker-Donner leírja az egyik ilyen ki­pusztulóban levő indián törzset. A legfontosabb eledelük az erdőben vadon termő para-dió. Ezt az élelmezési cikküket azonban a fehérek is “föl­fedezték” — a szappangyártásnak fontos alap­anyaga —, s azóta vajmi kevés jut belőle az in­diánoknak. A törzs tagjai folyóktól, utaktól távol, az er­dők sűrűjében húzódnak meg. Falujukhoz alig felismerhető ösvény vezet. Még kunyhóik sincse­nek. Csak egy-egy — pálmahánccsal fedett, osz­lopokon nyugvó — ferde tető védi őket az esőtől. Egész “bútorzatuk” az a néhány gerenda, ame­lyet fekhelyül vagy ülőkéül használnak. Teljesen meztelenül járnak, még egy levél­kötény sincs elébük kötve. A fejüket azonban többnyire befödik, hogy a trópusi Nap hevétől védve legyenek. A kutatóktól kapott ruhadara­bokat is menten a fejükre csavarták. A gyerme­kek és a nők rövidre vágott hajat, a férfiak hosz- szu hajfonatot viselnek. Fegyverük az ij és a nyil. A kőkorszak embe­rének fejlettségi fokán állnak. Tudnak agyagfa­zekat készíteni, és művészien szép kosarakat fon­nak. Nem művelik a földet, s állatot sem tenyész­tenek. Vadászatból, halászatból és gyűjtögetés­ből tartják fenn magukat. A halat nyillal lövik. A manioka nevű növény gyökereit megszáritják és lisztté őrlik, a mérgező anyagoktól áztatással megtisztítják, majd a viz kipréselése után ismét megszáritják. és parázson pörkölve fogyasztják. A törzs különböző életkorú tagjainak étrend­jét külön előírások szabályozzák. A gyermekek csak kis halakat és apró állatokat ehetnek. A nagyobb állatok húsából csak akkor kapnak, ha már vadászni járnak. A tapir és a szarvas húsa tabu, vágyás a tö*zs egyetlen tagja sem eheti. Halottaikat hónapokig temetetlenül hagyják, majd a csontokat elégetik, és a hamvakat a toron megeszik. A halotti ünnepen fakéregből hosszú hónapok munkájával összevarrt ruhákban járják rituális táncukat. A “DETEKTIVGÉP” Az elektromos és az elektronikus számológé­pek lényegesen megkönnyíthetik a rendőrségnek a bűnesetek földerítését. A kaliforniai Los Ange­lesben sikerrel használják fel a számológépet ilyen célokra. A rendőrök el is nevezték tréfá­san “detektivgép”-nek. A nyomozati adatokat az ottani rendőrség eddig 15 millió úgynevezett lyukkártyáján és lyukszalagon dolgozta fel. A “detektivgép” azt a feladatot kapta, hogy rendezze a lyukkártyákat a tolvajlások és a be­törések áldozatainak foglalkozása szerint. Kitűnt, hogyr az előző négy hónapban 45 egyetemi hall­gató lakásáról loptak el pénztárcákat és ruhada­rabokat. A gép azt is “megállapította”, hogy va­lamennyi betörést vagy szombat délután követ­ték el, amikor a károsultak szórakozni, táncolni voltak, vagy vasárnap délután, a sportmérkőzé­sek idején. A gép kimutatta, hogy a tolvajlások és az egyetemi előadások időpontja között összefüggés van. Az időpontok és a tett színhelyeinek elem­zéséből aztán arra a következtetésre jutott a rendőrség, hogy célszerű volna keddi napon 19 és 21 óra között a 28. számú utca házait gondosan megfigyelni. S ebben-az időben az egyik házban valóban sikerült lefülelni az egyetemi hallgatók közé befurakodott bűnözőket. Az olajbányászat uj eszköze: v a TURBINAFURÓ Néhány héttel ezelőtt a világsajtóban hírek jelentek meg arról, hogy a világ egyik legna­gyobb olajipari gépgyára, a texasi Dresser Co. újfajta mélyfuróberendezés gyártási és eladási jogát vásárolta meg Moszkvában. Ezt a szerző­dést több hónapos izgalmas tárgyalás előzte meg, mert több nemzetközi érdekeltség szeret­te volna magának az értékes koncessziót kizáró­lagossági joggal megszerezni. Az amerikaiak nem is lettek az egyedüli győztesek a moszkvai versenyfutásban, mert egy nyugatnémet állami vállalat, a Salzgitter Maschinen AG tizenhat or­szágra szerzett licenciát. Mind az amerikai, mind a német vállalat szovjet szakértők segít­ségével maga fogja gyártani a gépeket. A nyersolaj fokozódó jelentősége miatt min­den uj megoldás, amellyel a termelést fokozni lehet, azonnal felkelti az olaj érdekeltségek fi­gyelmét. Az uj szovjet mélyfurógép rendkívüli haladást jelent. Bármennyire is elfakult a kife­jezés, de azt kell mondani róla, hogy forradal­mi jelentőségű újítás. Olajkutak fúrását évtizedek óta az úgyneve­zett rotary (forgó)- rendszerű berendezésekkel végzik. A mélyítendő lyukba acélcsövet helyez­nek és ennek végére erősitik a halfarok alakú vésőt. A toronyban elhelyezett motor a csövet forgatja és ezáltal a fúró-véső is mozgásba ke­rül. Egyidejűleg egy szivattyú a csövön keresz­tül agyagos iszapot (öblitőfolyadékot) szőrit a mélybe, amely a fúró által kimozdított kőzet­részecskéket a felszínre hozza. Amint a fúró­fej lejjebb eszi magát a kőzetbe, felül mindig újabb és újabb toldalékot erősítenek a csőre; A berendezés tehát igen egyszerű, de mivel a cső egyben a fúró szára, az egész csövet kell állan­dóan mozgásban tartani. így nemcsak maga a fúrás, a sziklatalaj szétroncsolása igényel ener­giát, de nagyon sok energiát fogyaszt a cső for­gatása, valamint annak súrlódása a lyuk falához. A csökkenő olajkészletek miatt ugyanis egyre mélyebbről kell az olajat feltárni és nem ritka a 3000—4000 sőt 5000 méteres fúrólyuk. Ha pe­dig egyszer a furócső eltörik — ami egyáltalá­ban nem szokatlan — hosszú időbe telik, amig ki tudják cserélni. Az uj berendezésnél a cső egyhelyben áll, és csupán szilárd acélbélést képez a kifúrt lyukban. Ebben a külső csőben egy vékonyabb belső csö­vet engednek le, amelynek végére 29 lapátos turbina van szerelve. Fent, a fúrótoronyban száz atmoszférás szivattyú dolgozik, amely a higfolyós öblitőfolyadékot a belső csövön ke­resztül a turbinába szőritjá. A szivattyú által szolgáltatott energia forgatja a turbinát, és ve­le együtt a turbinához szerelt fúrófejet. A turbi­nából távozó furóiszap a fúrási törmeléket a fú­ró alól — szaknyelven a pádról — eltávolítja és a külső nagyobb csövön keresztül a felszínre szállítja. A turbófuró átmérője 250 mm, fossza 8160 mm, súlya 220Ó kg, fordulatszáma ércen­ként 600. Aszovjet berendezés, amely M. A. Kapulyus- nyikov ötlete alapján P. P. Sumilov tervei sze­rint készült, a legnehezebb talajban is, legalább tízszeres fúró teljesítményt biztosit a rotary-be- rendezéssel szemben. Kevesebb energiát igényel, mozgékonyabb és — szovjet tapasztalatok sze­rint — oldalirányú fúrásra is alkalmas.­Texasban már 40 szovjet gyártású turbina- fúrógép dolgozik, és az amerikai személyzetet, szerződés alapján, szovjet szakértők tanítják be. Angol “holdkövető” torony Angliában, Harlow Hillben egy 24 méter ma­gas megfigyelő tornyot kapott a British Inter­planetary Society (Angol Űrhajózási Társaság)’ yorkshire-i szervezet. Az ódon — 1829-ben épült, de a célnak kitünően megfelelő — torony átala­kítása máris megkezdődött. Forgó aluminium- tetőt szerelnek rá. A kupolában egy 10 centimé­teres tükrös távcsövet helyeznek el, a torony más helyiségeiben műhely, sötétkamra, könyvtár és olvasószoba lesz. Az állomás fő feladata: a nem­zetközi geofizikai év során útnak indítandó mes­terséges holdak nyomon követése, ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom