Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-29 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 29, 1957 _14 lllllllllllllllllllll!lllllll!!illl!lllllll!li!llllllll!!llilllll!l!l!l!tíl«!ii OLVASÁS KÖZBEN írja: Márky István llllllli!l!lli:illílllllll!l!llll!l!HI!!lllillllll!il!li!ll!!!lil!!ill!!lillll Kilencszázezer gyűlölettel telt szivü ember él és meghal a palesztinai forró homoksávon Gazában, markukban szorongatva, vagy a testüket takaró rongyok szegélyébe rejtett “kék kártyával”, amely a kényszer hatása alatt elhagyott otthonukba való visszatérés reménysége mellett, jelenti számukra az életet és halált. Mert ez a kicsi, celluloidba öntött kártya 27 dollár és 10 cent vásárlóképességet jelent személyenként évente és amelyre naponta hét cent ára lisztet, babot, rizskását, szappant és főzőolajat vásárolhatnak, — kinek éppen mire van szüksége. Ez a “kék kártya” nem csupán az éhhaláltól menti meg tulajdonosát, hanem árnyékába megbuvik még a nyomorúság szülte emberi ravaszság hátborzongató formája is, melynek révén kevéssel több élelmiszerhez juthatnak egyesek. Ebbe a forró sivatagba száműzött emberek reménykedve várják a napot, amikor visszatérhetnek Izráelben lévő otthonukba és addig az ideig ez a “kék kártya” jelenti számukra a reményeknek és a gyűlöletnek valóra váltását. Beteg öregek biztatják • fiatalokat, tervezgetnek, hogyan lehetne közelgő halálukkal becsapni az Egyesült Nemzetek élelmiszer-fejadag-ellenőrző közegeit, hogy legalább a hátramaradottak örökölhessék kártyájukat. így azután napirenden van, hogy az elhaltakat éjnek idején kilopják a hozzátartozók a táborból és egy félreeső helyen elássák a homokba, nem jelentik be a halálesetet, hogy a halott kártyájára továbbra is kaphassák a fejadagot. Ez a kártya óriási hatalmat jelent a hatóságok kezében, mert ennek árnyékában él vagy hal az írástudó éppen úgy, mint az írástudatlan arab. Ez a kártya nemcsak kevés élelemre jogosítja fel tulajdonosát, hanem egyben gyűlöletre Is biztatja mert ezen van.'tijtifván tartva a falu neve, születési helye minden egyes kártya tulajdonosának. Erre emlékezteti őket minden nap, amikor bevásárolni mennek a napi 7-centes fejadagot. Haláleset alkalmával ezt a kártyát be kell szolgáltatni a hivatalos közegeknél és éppen ezért egy-egy megbetegedés alkalmával valóságos vita fejlődik ki a család körében, mivel nem akar a beteg kórházba menni attól való félelmében, hogy ott meghal és a hátramaradottak elvesztik a kártyára való jogosságot, minélfogva nem egy esetben terjesztettek fertőző betegséget, mivel a családi körben tartották a súlyos beteget. Öregek különösen gyakran meghalnak odahaza, mert ők tudják legjobban, hogy mit jelent a hátramaradottak számára az ő napi hét centjük, amivel haláluk árán segia-ni tudják őket. Persze az UN-nek tudomása van ezekről a dolgokról és a mindenre elszánt, ravasz öregeket még egy nagyobb ravaszsággal próbálják leszerelni, hogy megakadályozzák a fertőző betegségek terjedését és a sivatagba való titkos temetkezéseket. Legutóbb egy ajánlatot tettek ennek a 25 mérföldes Gaza-sávra szorított lázadozó, cinikus tömegnek, melyszerint egy tiz dolláros jóképű koporsót és temetést ajándékoznak mindem halottnak, — gyermekeknek öt dollárost — ha bejelentik a halálesetet és beszolgáltatják a “kék kártyát”. Igen ám,-de az éhes ember agyán nem könnyű túljárni! Mert az írástudás hiányában is ki tudták számítani, hogyha valaki az év elején hal meg, akkor a haláleset eltitkolásával huszonhét dollár és tiz centet keresnek a hozzátartozók, ha pedig az év vége felé, akkor már kivétel nélkül elfogadják a 10 dolláros koporsó ajándékot és temetést, mert a kártyán maradt lyukasztatlan foltokért cserébe megtudják hová lett temetve a család egy-egy tagja és kijárhatnak sírjához. Még egy újítást vezetett be az Egyesült Nemzetek felelős bizottsága. Októbertől kezdve kannázott hús, is kapható lesz a datolya helyett ezekre a “kék kártyákra”. Ugyanis ezidáig a datolya pótolta az emberi élet fenntartására szükséges protein tápanyagot és nyolc év után most először kóstolhatják meg .a hús izét. A haldokló öregekbe uj, életet önt ez a bejelentés és most már csak abban reménykednek, hogy január elsejéig tudják huzni az életet, amikor az uj “kék kártyára” már egész éven át kapható lesz a kannázott húsféle, amit itthagyhat titokban a család részére, ő pedíy. szívesen beleegyezik abba, hogy hulláját kilopjak a táborból és valamelyik homokbucka tövében eltemessék. így él kilencszázezer ember a Gaza-sávban: szivükben a gyűlölet parazsával, amit a nyomorúság és elkeseredettség éleszt, mig nem egyszer lángra lobbant és akkor . ? Mert ezeknél a számkivetetteknél a jelen körülmények között is a születések arányszáma négy százalékkal felülmúlja a halálozást és ez olyan komoly problémák elé állítja az UN-t, hogy még csak ajánlatuk sincs ennek megoldására. Az emberi szenvedésnek pedig határa van, amit a történelem nem egy esetben bizonyított. VIRÁGZIK A ROMÁN MEZŐGAZDASÁG — Romániai riport — Ünnepre készül Románia. Évfordulóra, immár a tizenharmadikra, hogy megünnepelje csaknem másfél évtizedes szabadságát, s ez alkalomból szigorú mércével mérve, számot is adjon a megtett ut gyümölcseiről s vadhajtásairól egyaránt. 1935-ből származik az az adat, amely szerint a mezőgazdasági gépek értéke Romániában negyvenkétszer volt alacsonyabb, mint például Svájcban. A termésátlagokról nem is szólva, mer t ez még a meglevő felszereléshez képest is alacsony volt. Kukoricából 1040 kilogramm, árpából 720 kilogramm volt a hektáronkénti átlagtermés. Egy-egy mezőgazdasági szakemberre (egyetemi végzettségűre) 6800 hektár jutott. A nagy elmaradottság oka természetesen itt is a földbirtokmegoszlásban keresendő, s erre elég egyetlen példa: amig 1935-ben a királyi háznak 60 ezer hektár földbirtoka volt, addig 700,000 parasztnak egyáltalán nem volt földje. Régi adatok, régi idők-ezek, de úgy tartoznak a jelenhez, mint a tegnap a mához; csak igy lehet megérteni az elmúlt tizenhárom év nagyságát A mezőgazdaságban is lezajlott társadalmi átalakulásokon túl a román földművelés technikailag is igen messzire jutott. Az országban jelenleg 236 gépállomás, 323 állami gazdaság működik, s ezek összesen 32,160 traktort tartanak birtokukban. Egy-egy gépállomás körülbelül 35 félé munkálatban segiti a gazdálkodást. Jórészt ezek a gépek végezték el a gát-csatorna- épitést, ezideig 300,000 hektáron, s a tervek szerint 1960-ig újabb 600,000 hektárt tesznek ön- tözhetővé. Az elmúlt 11 esztendő alatt 3.2-szer annyi mezőgazdasági szakembert képeztek ki Romániában, mint a felszabadulás előtti 26 év alatt összesen. A régi három helyett, ma hét mezőgazdasági főiskola működik, s egy agronó- musra már kevesebb, mint 1000 hektár jut. Érthető tehát, hogy a háború előtti termelési színvonalat Románia már 1948-ban elérte. Csak a kukoricánál például 1,821,200 tonnával termel többet, mint az 1934 és 38 közötti átlag volt, a hektáronkénti átlagtermés pedig 750 kilogrammal haladja meg az 1938. évit. Mindezt olyan körülmények között érték el, amikor az egész mezőgazdaság fokozatos átalakuláson ment keresztül. Ma az ország mezőgazdasági területének 41 százaléka állami szövetkezeti tulajdonban van, a’parasztgazdaságok'28 százaléka pedig szövetkezeti gazdaságokká alakult. A termelőszövetkezetekben 991,525 család kezén 2’,420,000 hektár föld van. Ezen belül tizenhárom járásban és Constanta tartományban teljesen áttértek a nagyüzemi gazdálkodásra. Egyre többen lépnek be a termelőszövetkezetekbe. Amig 1956. január 1-től május 1-ig 153,306 család, addig 1957 ugyanilyen időszakában 240,430 család lépett be a szövetkezetekbe, vagyis mintegy 57 százalékkal több mint egy évvel ezelőtt. Ez talán legfőbb jellemzője a román mezőgazdaság fejlődésének: az egyenletes, megrázkódtatás nélküli előrehaladás. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Románia kikerülhette a fejlődés okozta akadályokat, s hogy a mezőgazdasági politikában semmisem került revizió alá. Éppen ez volt egyik jelentős lépése a Román Munkáspárt II. kongresszusának, valamint a központi vezetőség 1956 decemberi határozatának is. A központi vezetőség decemberi határozatában megszüntette a növényi termékek és a tej beszolgáltatását, s újabb, szélesebb alapot nyitott a mezőgazdaság fejlesztése előtt. Románia gazdasági viszonyai — hasonlóan a Magyarországihoz — arra ösztönzik a földművelőket, hogy minél nagyobb mértékben forduljanak a kertgazdálkodás, a zöldség- gyümölcstermesztés felé, s egyúttal növeljék az ipari növények fejlesztését is. Ezt a szükséget igyekszik kielégíteni a kormány, amikor az 1957-es évre megszabta a .munkaigényes növények ápolására alkalmas gépek fokozottabb gyártását is. Ebben az évben háromszor annyi mezőgazdasági gépet kapnak a gépállomások, mint 1956-ban. Jelentős területeken telepítenek szőlőt és gyümölcsöst, ösztönzővé teszik a konyhakertészeti terményék termelését. Ugyanakkor a decentralizálás következtében igen sok vállalati, minisztériumi beosztásban levő szakember került visz- sza a közvetlen irányitó munkakörbe, s ez remélhetőleg újabb lendületet ad a mezőgazdaság feladatainak megoldásához. Az ünnepi évfordulón tehát — ha mégoly szigorú is a mérce —, Románia földművelői kén tekinthetnek sikereikre. A román mezőgazdaság szilárdan megalapozott, s egyre többet ,.•! a nemzeti jólét emelkedéséhez. Petróleum előállítása olajpaláéiul és kátrányos kemokbó! Több mint száz éve tudjál a geológusok, hogy az egyik kőzetből, az olajpalából hevítéssel ásványolajat lehet nyerni. Kitermelése azonban mindmáig nem fizetődött ki. Csak az olajban szegény országok foglalkoztak vele. Például Nyu- gat-Németország. Darmstadt közelében, Messel mellett ez ideig tizenöt és fél millió tonna palát termeltek ki, s belőle 840 ezer tonna nyersolajat nyertek. Ebből annyi benzin állítható elő, amennyi a nyugat-németországi gépkocsipark félévi szükséglete. Hatalmas olajpala mennyiségek találhatók az amerikai Colorado állam hegységeiben, Utah-ban és Wyoming-ban. De az olajban gazdag Egyesült Államokban nem tartották kifizetődőnek az olajpala fejtését. Csak most, amikor a fúrási költségek megnőttek, mert egyre mélyebbre kell fúrni, hogy olajat találjanak, fordult feléje a figyelem. Az olajpalák hasznosítására ösztönözte az olajtársaságokat félelmük is, 'hogy a gyarmati országokban levő olajkutak elvesznek számukra. A “Bureau of Mines”, az Egyesült Államok talaj kutatással foglalkozó hivatala megbízásából Russel J. Cameron neves olajszakember a Colorado-folyó melletti Rifle városkában kísérleti üzemet létesített. Ebben sorra vizsgálta a különböző helyekről vett olajpala-mintákat, összefoglaló jelentése szerint az olajpala minden tonnája 57 liter olajat ad. Az olajkutató egy 7000 négyzetkilométernyi területet vizsgált meg. Arra az eredményre jutott, hogy e terület palájából 68 milliárd tonna nyers olaj nyerhető. (A folyékony ásványolaj számításba vett összes tartalékai az eddig ismert és feltárt olajmezőkön — a Szovjetunió olajtartalékán kívül — 40 milliárd tonnára becsülhetők). A sikeres vizsgálat nyomán megindult az olaj trösztök versenye, hog/ minél nagyobb területen nyerhessenek kizárólagos jogot (koncessziót) az olajpala kiaknázására. E verseny nyomán egyszeriben magasra szökött az érintett területeden a föld ára. A Colorado vidékén néhány évvel ezelőtt 10 dollárért adták- vették a föld acre-jét (4046.78 négyzetméter), most 450 dollárra szökött az ára. Nagy sikerre] jártak a kanadai kormány által Kelet-Kanadában, az Athabasca folyó mentén végeztetett vizsgálatok is. Itt az úgynevezett Atbabasca-kátrányhomokban könnyen kitermelhető olaj rejlik. Amióta a múlt nyáron kiderült, hogy a kátrányhomok kitermelése éppen olyan kifizetődő, mint a fqjvékony nyersolajé, itt is megindult a roham az olajtársaságok között a koncessziós területekért. Kanadában az olajjal átitatott homok égy-két méterrel a föld felszine alatt mintegy 77 ezer négyzetkkilométeres területen (az Ir-szigethez hasonló nagyságú terület) fekszik. A homokréteg néhol 70 m vastagságú. Bággerekkel termelik ki, nagy retortakályhák- ban hevitik, & igy nyerik -belőle az olajat.