Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-29 / 35. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 29, 1957 OLVASÓINK ÍRJÁK én, melyik állam az, amelyik hasonló cselekedetekért hasonlóképpen nem vonná felelősségre ilyen barbárságok elkövetőit. Továbbmenve, legutóbbi támadásuk a magyar- országi szakszervezetek ellen irányul. “Munka- hajcsárokká aljasodtak le” — rikoltják a kapitalista urak. Hát kell-e nagyobb munkahajsza és nagyobb munkás-kizsákmányolás mint itt van Amerikában? A szocialista államok szak-, szervezetei valóban? A szocialista államok szakviselik. Itt hírből sem ismerik azt a sokféle támogatást, azt a sok szociális juttatást és a különböző segítségeket, amit az otthoni szakszervezetek nyújtanak a dolgozóknak. Egy év után 12 nap fizetett szabadság, ingyen orvosi kezelés, gyógyszer, szülési, házassági, betegségi segélyek stb stb. A szálka és a gerenda Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos a körülmények kényszeritettek oda, hogy ezen levelemet megírjam és hogy éppen önöknek cimzem, azért, mert itt nyugati viszonylatban amint látom az önök lapja az, amely nyíltan és gerincesen megírja az igazságot és szembeszáll a rágalmazókkal. Őszintén szólva már többször készültem egy ilyen levél megírására, valahányszor egy egy Magyarország elleni rágalomhadjáratról hallotHOZZÁSZÓLÁS A KÖZÜGYEKHEZ tam. Magyarnak születtem, eddigi életemet Magyarországon éltem le és szivem is csak Magyar- országért dobog, mert magyar vagyok. Most pedig rátérek levelem lényegére, amiben nem a forradalmi eseményeket akarom főleg vázolni, legfeljebb abból egy pár példát megemlíteni, inkább párhuzamot szeretnék vonni a kapitalista és szocialista államok között a saját egyéni meglátásom szerint tárgyilagos képet és bírálatot adni. A nyugati kapitalista világnak nem volt elég 12 éven keresztül rádión és egyéb utón izgatni, lazítani és provokálni a szocialista államok népét, mocskolni a leggyalázatosabb módon azok rendszerét, hanem folytatják még mai napig is. Nem volt még elég az uszításból, nem volt még elég a vérontásból, hadd pusztítsa egymást a nép, miután az nem az ő táborukhoz tartozik, szerintük még maradt belőlük elég. Hadd legyen a Magyarországihoz hasonló eset a többi szocialista államokban is, hogy ők igazán kéjeleghesse- rek és a csőd szélén lévő propagandájukat ezáltal élesztgessék. Hangzatos jelszavakkal igyekeznek újság hasábokon keresztül félrevezetni a tömegeket a magyarországi eseményeket illetően. “Szovjet katonák brutális viselkedése Magyarországon”. Ezzel kapcsolatosan egy példát szeretnék elmondani. Dec. 6-án Budapest utcáin egy kisebb női csoport tüntető felvonulást kezdett. A tüntető menet mellé odakanyarodott egy orosz páncélkocsi és abból egy orosz tiszt kiszállva, udvariasan felszólította a menet élén haladó asszonyt, hogy miután a rend és nyugalom érdekében csoportosulás és felvonulás tilos, oszoljanak szét és menjenek szépen haza. Mi történt? Nemhogy nem tett eleget a felszólításnak, hanem az illető asszony a nála lévő zászló rudjával orrbavágta a szovjet tisztet, akinek nyomban orrán száján patakzott a vél. Természetesen lehetett látni mindjárt, hogy egy félrevezetett, felbujtatott egyénről van szó, akit aztán betessékeltek a kocsiba és'elvitték arról a helyről. Hogy tálalja ezt a nyugati propagandagépezet a közvélemény elé? Az előzményeket persze elhallgatja, csak arról emlékezik meg és már többes számban, hogy milyen brutális módon asszonyokat hurcoltak el az utcáról. Most szembe állítok két másik esetet. Japánban egy amerikai katona agyonlőtt egy munkás- asszonyt, mert a gyakorlótérre mert merészkedni. Formozában egy amerikai tisztviselő agyonlőtt egy kínait, mert állítólag az bemert lesni az ablakán. Mit csináltak volna ezek az amerikai személyek, ha azt kapják* mint a fentebb említett orosz tiszt, aki a rend és a nyugalom helyreállítása érdekében fáradozott. “Rémuralom és terror Magyarországon”, másik hangzatos jel- ,szó.Tudvalevő, hogy Magyarországon a forradalmi események alatt brutális, kegyetlen vérengzések és esztelen rombolások folytak, felbujta- tott bérencek által. A magyar kormány azt hiszem jogosan és törvényesen vonja felelősségre ezeket az egyéneket, amiből a nyugati propaganda oly hangzatos jelszavakat csinál. Kérdem Azonkívül a rengeteg kulturális, jóléti, sport intézmények, amik mind a dolgozókat, illetve a KÖZT szolgálják. Munkahelyeken védőberendezések, tiszta öltözők, mosdók stb. stb. Ezeket támadják. Mi van ezzel szemben itt? Sok helyen már öt ember mellé egy hajcsárt állítanak, aki nyomdafestéket nem tűrő szavakkal hajszolja munkára a dolgozókat. Csak éppen a korbács hiányzik. Ha csökken a munka vagy a munkabírás, akkor leteszik. Igen jól jegyezte meg egy honfitársam, aki azt irta, hogy a munkásember itt olyan mint az esernyő; “Ha esik az eső előveszik, ha kisüt a nap a szegre akasszák”. Az örök rettegés, mi lesz ha beteg leszek. Az orvosok könyörtelen rablók. Az otthoni szakszervezetek által nyújtott szociális kedvezményeket mint már említettem nem is ismerik. Munkahelyeken elavult szerszámokkal, csak a munkahajsza van meg. Ezerféle dolgot sorolhatnék fel és kérdzhetném, hogy hol vannak? Arra még nem gondoltak a kapitalista urak, hogy a munkásember életének egyharmadát a munkahelyen tölti el. Hol vannak a sokat emlitett technikai csodák, ami a munkásember erejét megkíméli? Erre nem áldoznak a kapitalista urak, mert akkor nem eléggé telne a zseb. Termelni és termelni ráfordítási költségek nélkül. Technika csak a háborúra való készülődés és a propaganda terén van. Arra tudnak billiókat fecsérelni. Támadják a szocialista államok békekölcsönéit, ugyanakkor az itteni dolgozók veritékes munkájának béréből minden megkérdezés nélkül, minden keresetéből 3 minimum 20—25 százalékot levonják. Az emiatti általános elégedetlenséget perfeze nem hallják, de inkább nem akarják. Erről nem beszélnek. Hogy itt több ruhát lehet venni? Igaz, de akkor beszélnünk kell a minőségről is. Egy otthoni pár cipő élettartama itteni tiz párnak felel meg. Mert ami itt jó, azt munkásember nem tudja megfizetni. Beszélhetnénk még igen sok mindenről és igen sok mindenben a mérleg erősen az agyonrágalmazott szocialista állam javára dőlne el. Mire volt jó a magyar forradalom? Arra, hogy jó propagandát csináltak belőle és a rengeteg külföldre csábitott magyarból piaci árut csináltak ! Arcátlanul válogatnak köztünk, kinek van szakképzettsége, kinek van dagadó izma, mert akinek ez megvan, szolgája lehet a kapitalista uraknak, akit aztán ameddig birja kihasználják an vagi lag, fizikailag, erkölcsileg. Szégyeljék magukat ! Én csak arra kérem a kapitalista urakat, hogy rip más szemében keressék a szálkát, hanem lássák meg magukéban a gerendát és engedjék Vissza azokat, akik vissza akarak térni a dolgozók érdekét képviselő szocializmusba. Befejezésül csak annyit akarok még közölni, hogv ezeket a sorokat csupán tárgyilagosság szemnonfiából írtam le, és teljesen saját akaratomból. Sem kommunista sem más pártnak eddig még tagja nem voltam, politikában még soha részt nem vettem, csupán az igazságérzetem késztetett e levél megírására mostan is. M. S., uj amerikás Amerre én járok ... f Petőfi után szabadon) Tisztelt Szerkesztőség! Tüzesen süt le a nyári nap sugára, az ég tetejéről a cseresznyefára. Julius van, 85—90 fokos melegek járnak, érnek a cseresznyék, a meggyek, a málnák a Niagara környékén. — A gyümölcsösökbe a termelők teherautókon hordják ki a szedőket, asszonyt, gyermeket, olaszt, magyart, szlávot. Ebbe a bábeli zürza- varbá valami uj, rég nem hallott beszéd vegyül. “Szabadságharcosok” a cseresznyefán Szép magyar beszéd üti meg a fülemet. Szinte szeretnék én is ilyen tisztán beszélni magyarul, de sajnos rólunk öregekről az idő vasfoga már lemosta, lerágta a helyes magyar beszédet. (No meg akkoriban a parasztnak “kuski” volt a magasabb műveltséget tanulni!) így csak csendes hallgatója vagyok a beszélgetésnek. Fiatal* szabolcsi fiuk sóhajtoznak, az egyik Miskolcon tanult, a másik Budán az építészeti iparnál kőmüvességet. Szavukból kiérezni, hogy valamit elvesztettek. Egy öreg magyar kérdi tőlük: miért jöttetek ki? Tudja az ég, mondja a miskolci tanuló, nekem vissza kellett volna menni az iskolába, de másokra hallgattam és Ausztriában találtam magam. A másik pedig az ó-év estét és az uj évet odahaza töltötte mulatóssal, azután eljött. Már mennének haza, csak nem a Kádárékhoz. Miért? — kérdezi az öreg, — melyiket szeretnétek? Jobb volna, ha a régi vagy Horthy-világ volna odahaza? No, azt nem! szerintük a régi már “nem jöhet vissza”. Az öreg mosolyog és kérdi, mi a garancia erre? Az öreg, aki nagyon jól ismeri a magyar történelmet, rámutatott hogyan játszották ki mindig a parasztot. Nem most — mondják a fiuk, — a mai néppel már nem lehet azt tenni! Mihály, a csodagyerek Egy napon egy X-lábu magyar “szabadságharcossal” találkoztam. öt perc alatt elmondta, amit Kádárék egy fehér könyvben adtak ki. Szigetszentmiklóson bolgár kertészete volt a mamájának, apja magasrangu katonatiszt volt Horthy alatt. Mérnök volt? — kérdem. Szerszámkészítő mérnök. Forradalmár? Harcolt a szépművészeti muzeum tetején, ott is sebesült meg. Kötélen mászott át a másik épület tetejére. Csepelen kinyírta a párttitkárt, a leányát kétfelé szakították két autóval. Maiéter személyesen gratulált neki, az oroszokat úgy lőtte, mint a legyeket. Szerinte a múzeumot az Ávó-sok gyújtották fel. A Rádiót egy ezred Ávós védte, de ők elbántak velük. Megsebesült a jobb lábán, az x-lábu tehát hős! Nem mehet haza, mert már 4 havert fölhúztak és csak négyen tudtak kipucolni. Itt az ígéret földjén “főszakács”, főzött már lakodalmi ebédet. 400 dollárt fizettek érte. A torontói kempen 4 ezer darab töltött káposztát készített! Egy hallgató kérdezi: tudja maga mennyi az a négyezer töltött káposzta? A többiek sóhajtoznak, jaj néked magyar szabadság. Bámulója Kenesei marhaságainak. Azt mondja, hogy itt az uj hazában egy magyar gróf ur lakodalmán, ahol ő főzte a jó töltött káposztát, miniszterek elragadtatásukban 10—15 dollárt csúsztattak a markába, amikor gratuláltak neki. Csak azt sajnálja, nem sikerült Dunapentelét a levegőbe röpíteni, mert a bandát lefogták Debrecenben. Általános a vélemény, hogy ennek az X-nek nagyobb baja már nem lesz. Rém-mesék Egy elég komolynak látszó fiatalember mondja, hogy ő sztakanovista volt odahaza, de amit az oroszok csináltak, meg az Ávó, az rémes. Azt állítja, hogy az Országház alatt egy szobában gép volt beszerelve, amibe azokat dobálták, akiket kinyírtak. Ez a gép “kolbásszá” darálta őket, kidobta a Dunába (azóta vannak úgy elhízva a halak!) Az egyik miskolci menyecske úgy tudja, hogy a Sztálin-szobor alatt volt ez a szoba. Dehát nem sikerült nekik megtalálni, mert jöttek az oroszok. Egy volt Ávós, aki három évig volt sorozott Ávós, azt állítja, hogy azért nem kapott vállpántot, mert mindig a nép mellett volt. Szerinte hazudnak, lopnak; becsapták a községi tanácsot, az a járásit, a járási a megyeit, a megyei a kormányt,, a kormány pedig becsapta az országot. Végre egy komolyabb munkással találkozom. (Folytatás a 13-ik oldalon)
