Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-29 / 35. szám

Thursday, August AincnmAi iuau i aiv o£íu széljegyzetek" \___________________________________________f “HOLDVILÁGOZÁS” A “TIME” magazin 1957, julius 22-iki számá­ban jelent meg az alanti cikk: Az Egyesült Államok teljes-alkalmazással já­ró jólétének egyik ellentmondása és prob­lémája a “holdvilágozás” (“moonlighting”), va­gyis két állásnak egyidejű vállalása. Dacára a rekord magasságú munkabéreknek, azoknak a dolgozóknak a száma, akik a rendes napi munka mellett még egy másikat is vállalnak este vagy szabadnapokon, az utolsó hat év alatt 1,800,000- ről 8,700,000-re emelkedett. Ma minden 18 ame­rikai munkás közül egy “holdvilágozik”, nem szólva a 14 millió bérmunkás asszonyról, akik valóságban szintén két munkát vállalnak. Ez a gyakorlat annyjra rohamosan terjed, hogy az üzemvezetők, orvosok, “social worker”-ek, sőt még szerelmi-tanácsadó rovatirók is elitélik azt. Egy clevelandi szakszervezeti vezető kije­lentette, hogy: “A holdvilágozás erkölcsileg helytelen. Mi úgy tartjuk, hogy egy rendes napi munkáért az ember tisztességes bért kell hogy kapjon és ha nem, a mi feladatunk — és az övé is, — hogy azért küzdjünk”. Abigail Van Buren rovatirónak egy feleség panaszkodott férje holdvilágozása miatt, “aki távol van egész nap és három-négy estén heten­ként, a háztartás és gyermeknevelés minden fe­lelősségét az anyára hagyva. Mikor aztán otthon van, senki se meri a száját kinyitni, mert fá­radt és zsémbes. Ha ezek az emberek hozzászok­nának, hogy egy fizetésből éljenek meg és több időt töltenének családjukkal, minden sokkal jobb lenne”. Abby egyetértett vele. (Nem egé­szen, ha az az egy fizetés nem elég. — V.) Bizonyos kisfizetésű vagy rövid munkahetet vagy kevés órát dolgozó rétegekben a holdvilá­gozás már hagyományos. Nagyon sok tanítónak mindig is volt mellék munkája, ami gyakori a tűzoltók, postások és rendőrök között is. Egy new-jerseyi községben a rendőrőrszoba valósá­gos munkaközvetítő iroda háziasszonyok részé­re, akiknek időszaki munkára van szükségük. Ami uj, azí a holdvilágozás gyors terjedése ma­gasabb fizetésű körökben, ahol azelőtt ez nem fordult elő, vagy pedig nem volt jelentős. Akron- ban, ahol 30,000 gumiipari 'munkás hat-nap-hat- órás hetet dolgozik, a munkások 50 százalékának két állása van. Nem minden holdvilágozó van alsórendü állásban. Nemrégen Chicago vidékén egy hivatalnok bement egy üzletbe egy öltönyt vásárolni, aki kiszolgálta, saját feljebbvalója volt. A rendes munkában szerzett kereset mennyi­sége nem feltétlenül az, ami meghatái’ozza, hogy valaki holdvilágozik-e vagy sem. Hanem inkább az az összeg amit elkölteni akar. Egy chicagói hivatalnok, aki taxit hajt máso­dik munkaképen igy mondja: “Ha az ember akar egy családot és gyerekeket, autót, háZht és TV-t, akkor vagy az asszonynak is kell dolgozni, vagy az embernek duplán”. A Kaliforniai Taní­tók Egyesülete 17,000 30 éven aluli férfi tanító között folytatott tanulmányában azt találta, hogy 10,000-nek volt különmunkája mint pénz­táros a szupermarketekben, segéd ruhaüzletek- ben, biztositó ügynök, stb. A házasok között az arányszám felment 75 százalékra. Akármennyi­re is emelnék a fizetéseket, mindig lesznek hold- világozók, mondja ez a beszámoló. De a legtöbb holdvilágozó abbahagyja, ha a kívánt pénz együtt van. Clevelandi nagyiparosok úgy talál­ták, hogy a város munkaadóinak a fele ellenzi a holdvilágozást. Rámutattak arra, hogy a hold- világozók közt sokkal több a mulasztás és ala­csonyabb a termelékenység. Sok városban szer­vezett vállalatok vezetői panaszkodnak, hogy a munkások ragaszkodnak a másfélszeres túlóra- bérhez és a vasárnapi duplabérhez, de készség­gel hajlandók kis, nem szervezett üzemekben skálán aluli bérért dolgozni. Legtöbb szakszer­vezet ellenzi a holdvilágozást, attól tartanak, hogy ez ellanyhitja a küzdelmet a rövidebb munkanap és munkahétért. Ha a munkások a nvert extra idejüket arra használják fel, hogy még egV. teljes munkát vállaljanak, elvész a rö­vidített munkaidő piunkaszétosztási hatása, ami­vel ellensúlyozni' lehetne az automáció következ­ményeit és a rövidesen munkába lépő, háborús A ***7^ ff Jeatj)£pJqJc cl Holla és a ücOarfhyisták Washington. — “A szakszervezetek érdekében remélem, hogy az ön folozófiája uralkodik az uniókban”. Ez a nagyhangú dicséret James R. Hoffának szólt, aki a szállító munkások szak- szervezetének alelnöke és aki David Beck állásá­ra, az elnökségre pályázik. Barry Goldwater (R. Ariz.) és Karl Mundt (R. Sd.) hírhedt Mc- Carthysta szenátorok, akik Walter Reuther-t is támadták, dicsérik a fentiekkel Hoffát. E két szenátor megegyezik Hoffával, mikör az uniók megbüntetéséről van szó. Úgy látszik az sem bántja nagyon őket, hogy mennyi hasznot zse­belt be Hoffa, mint az unió vezetője. A McClelland bizottság előtti kihallgatás so­rán felmerült többek között az, hogy Hoffa tar­tozik vagy 70 ezer dollárral különböző munkál­tatónak, akik személyes kölcsönöket adtak neki, 5000 dolláros kölcsönöket “minden írás, kamat és biztosíték nélkül”, mint ő maga mondja. Per­sze mind azok a munkáltatók, akik a szakszerve­zet tagjaival dolgoztatnak. Még íves szenátor is megjegyezte, hogy neki nincsen ilyen szeren­cséje, vagy “talán nem törődnek vele, hogy visszakapják-e a pénzüket”? kérdezte íves sze­nátor. Hoffa azt válaszolta, hogy “ezek mind jóbarátaim”. Közben az is kiderült, hogy Hoffa Bert "Brennannal, a detroiti szállító munkások 337-es lokáljának elnökével privát üzletet is folytat, ehhez is a munkáltatók szolgáltatták a tőkét részére, teljesen kamatmentesen. Mrs. Hoffa és Mrs. Brennan leánynevükön kezdték el az üzletet, a “J&H. Sales Company”-t még 1949-ben. Ez olyan nagy üzem lett, hogy az ere­deti 4000 dolláros befektetés 1956-ban már 125 ezer dollár profitot hozott részükre. Miután az AFL-CIO etikai bizottsága nem tű­ri az ilyen ellentétes érdekeltségeket a szakszer­vezeti vezetők részéről, Hoffa —, akárcsak a GM nagyszerű vezetője Mr. Wilson mielőtt kor­mánytag lett, — hajlandó eladni érdekeltségét, hogy hatalmas jövedelemmel járó szakszerveze­ti állását megtarthassa. Holta nem szívesen beszélt Johnny Dio new yorki gengszterrel való összeköttetéséről. Miu­tán azonban bebizonyították a gengszterrel va­IHBBHflBBIISHlimiBBBHIESSBHBISHIgliaaiai gyerekek által megnövekedett munkáslétszámot. Továbbá, a holdvilágozás hatásos érv a rövidí­tett munkanap és munkahét ellen. Az AFL-CIO egy rövid munkahét ügyében tartott washing­toni konferenciáján George Brooks, a Papíripari Munkások Szervezetének kutatási igazgatója megtámadta azt a gondolatot, hogy a munkások maguk rövidített munkaórákat kívánnak. “A bi­zonyság mind az ellenkezőjét mutatja. Szervezeti tisztviselők százai tanúsítják, hogy a leggyako­ribb panasz azoktól érkezik, akik elvesztették a a lehetőséget, hogy túlórával különkeresethez jussanak. A munkások többet akarnak keresni, nem pedig kevesebb órát dolgozni”. Ebből következik, hogy a holdvilágozás való­színűleg terjedni fog a rövidebb munkaórákkal. Nemzetgazdasági szempontból a holdvilágozás enyhíti a munkásinséget, és növeli a vásárló készséget. És minden igyekezetük ellenére, a szakszervezeteknek nem sikerült egészségi ala­pon hangulatot kelteni a dupla munka ellen. ★ A fordító Jrozzászólása: A TIME magazin fenti cikkét közöljük az olvasókkal, mert annak, nyilvánvalóan helytálló, ténymegállapításai élénk fényt vetnek a gazdasági helyzetre, és pe­dig a dolgozó lakosság megélhetési lehetőségeire. Mert úgy látszik, hogy ebben a tejjel és mézzel folyó országban rendes napi munkával nem le­het egy családot az elfogadott életszínvonalnak megfelelően eltartani. Ehhez még pótkeresetre van szükség. Le akarom azonban szögezni azt, hogy nem értek egyet a cikknek hurkolt céljai­val, amennyiben igyekszik a figyelmet elterel­ni arról, hogy a megoldás nyilván a munka’:'--ek felemelésében rejlik, és pedig a garantált évi ke­reset formájában, nehogy az automáció és egyéb okok miatt feltétlenül szükséges rövidített mun­kaidő punt ellenkező redményt idézzen elő. Hi­szen az automáció maga gyorsított és megnö- velt hasznot hoz magával, és a munkásság jo­gosam várhatja el, hógv ebből ő is részesedjen. 'V.' ló társalgását “tape-record” szalagon, nem búj­hatott ki alóla. így bebizonyosodott Hoffa er­kölcsi nívója, mikor fejére olvasták, hogy Dió-t szervezett gengsztereivel együtt fel akar­ta venni a szállító munkások szakszervezetébe. A vizsgáló bizottságnak még több adat van birtokában Hoffa alvilági kapcsolataira vonat­kozólag. A farmmunkások helyzete “rosszabb, mint bánnikor” Marysville, Cal. — Dp. Ernesto Galarzo, a farmmunkások szakszervezetének elnöke azt ál­lítja, hogy mexikói farmmunkások alkalmazása majdnem teljesen szükségtelen, mert van éppen elég amerikai munkás. A nagy “ranch”-ok tulaj­donosai azonnal hazugsággal vádolták Dr. Galar- zát. Dr. Galarza inspekciós túrára ment Észak- Kaliforniába, Sutter és Yuba megyébe és bizo­nyítékokat szerzett állításáról. “Az amerikai farmmunkások helyzete San Joachin és Sacramento Valley környékén a leg­rosszabb amit valaha láttam”, mondja Dr. Ga­larzo. “Éjjel a folyó partján alszanak, miután egész nap munkát kerestek. Hiába van a sok amerikai munkanélküli, csak hozzák a mexikói munkásokat a nagy farmerek”. Dr. Galarzo azt állítja, hogy “csak a Sacra­mento völgyében legalább 1000 munkanélküli van. Ugyanakkor 10 ezer mexikói munkás dol­gozik a földeken és a gyümölcsösökben és nap­ról napra többen jönnek. Sutter megyében zsú­folva van a bennszülött vándor földmunkások tábora, több mint 600 munkát keresővel, de a múlt héten is 11 autóbusz hozta a mexikói mun­kásokat a farmerek részére és már másnap reg­gel munkába állították őket”. Igazolni kell magukat Edward Hayes, a munkaügyi minisztérium el­helyezési osztályának vezetője nemrég figyel­meztette a paradicsomot termelő farmerokat, hogy ha megszegik az úgy nevezett “bracero” (napszámos) szerződést, a, mexikói kormány fel fogja bontani. De Mr. Hayes sem hajlandó el­árulni, hogy hány mexikói munkást importál­tak, csak annyit mond, hogy “nincs tízezer” és csak 200 japán földmunkást hoztak eddig. A megállapodás szerint a munkaügyi minisztéri­umnak igazolnia kell, hogy ■ nincsen elég hazai munkás, mielőtt idegen munkások behozatalát engedélyezik a “ranch” tulajdonosok részére. m Hayes elismeri, hogy a hazai munkásokat kel­lene előnybe részesíteni, de azt állítja, hogy azok nem farmmunkások, hanem munkakeresők, akik a “Trinity gát” építéséhez jöttek, hogy ott munkát találnak, azonban oda még nem vettek fel munkásokat. Galarzo ezzel szemben azt állít­ja, hogy több száz munkás aláírásával igazolhat­ja, hogy igenis gyakorlott farmmunkások, aki­ket a farmerek elküldték azzal, hogy jobban szeretik a mexikói munkásokat. Miután a mexikóiaknak is megállapított fize­tést kellene adniok, két oka lehet az ilyen meg­különböztetésnek — az, hogy a mexikói munká­sokat meghunyászkodóbbnak találják, akik nem harcolnak jogaikért, vagy pedig az, hogy a nem­zetközi egyezmény megszegésével, a termelők és a kantinosok összejátszanak és külön hasz­not sajtóinak ki a mexikói földmunkások ellátá­sából, vagyis a legolcsóbb és lehető legkevesebb ételt adnak részükre. Hayes maga is elismerte, hogy Stocktonban az egyik ilyen kantinos 21 ezer dollár tiszta hasznot szerzett egy nyáron keresztül a mexikói munkások eledelén. *v* a kámzsás Klan Jacksonville; — Fehér köpenyben és fejükön fehér kámzsákkal parádézott a Klu-KIux . Klan és vagy húsz nő rnarso’t közöttük. Az “Island in the Sun” cimü mozifilmet piketelték. A mozi­film hősei két néger színész, Harry Belfonte és Dorothy Dandridge.' Romantikus darab, melyben fehérek is részt vesznek. A mozi ügyvezetője azt mondta, hogy a piketelés nem ártott semmit az üzletnek. ' ' ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom