Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-04 / 27. szám

JÖLIÜS4,1S§? Ttt van ujra julitjs negyediké. Fogadott hazánk népe az idén is nemzeti hagyományainkhoz méltóan fogja ünnepelni függetlenségi nyilatkozatunk kihirde­tésének emlékünnepét, az amerikai forradalom 181-ik évfordulóját. E dicső okmányban ősapáink megindokolják azt, ami arra a sorsdöntő cselekedetre késztették Amerika népét, hogy lerázza Anglia által ráerőszakolt igát a nyakáról. Függetlenségi Nyilatkozatunk a haladás olyan megnyilvánulása volt. amely ma éppen olyan nagyje­lentőségű, mint amikor napvilágot látott. A rádión, a televízión, a felvonulásokon szónokol­nak majd e napon “Fourth of July” jelentőségéről. Éltetni fogják Függetlenségi Nyilatkozatunk jelentő­ségét, különösen azok, akik könnyűszerrel, szemreb­benés nélkül a szemétdombra dobnának minden jogot, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozat hirdet. McCarthy meghalt ugyan, de tanítványai buzgón követik szellemét. Még ma is halálba kergetnek becsü- leates embereket, akiknek egyetlen céljuk, hogy mun­kájukkal az emberiséget, az amerikai népet segítsék. Napokkal ezelőtt kergették halálba William Sherwood biokémikust, aki a rákkutatással kapcsolatos munká­jában fontos eredményt ért el, kollegái szerint. Szenátorok, képviselők, a kongresszus tagjai a leggaládabb módon támadják a legfelsőbb -bíróság döntését, mikor végre igazságot próbál szolgáltatni a hosszú éveken keresztül sértegetett polgári jogok kér­désében. A hazafiasság zászlójával takarózik az FBI is, mikor a besúgók hamis szavát védelmezi a nép jogai ellen, pedig a nép jogainak védelme volna tulajdonkép­pen a hivatása. Dullasék is szónokolnak, közben mindent elkövet­nek, hogy a béke kibontakozását megakadályozzák. Ott vannak a szónokok között a tábornokok is, létjogosultságuk bizonyítására háborúra uszítanak, nehogy békés megegyezés jöhessen létre. Ott vannak a Cabot Lodge-ok, akik gondoskodnak arról, hogy újabb és újabb gáncsokat vessenek a nem­zetközi megegyezés lehetőségének útjába. Ott vannak azok a tudósok is, akik a “TISZTA HIDROGÉNBOMBÁRÓL” beszélnek. Ott vannak a monopolisták, akik a nagy profit harácsolás érdekében veszélyeztetik hazánk gazdasági életét. Ott vannak a nagy bérházak tulajdonosai, akik magas házbérekkel szipolyozzált ki a nép véres verej­tékét. Ott vannak társadalmunk salakjai, a gengszterek, akik a nép nyakán élősködnek. De ott van a FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT MINDEM SZAVÁBAN HIVŐ AMERIKAI NÉP IS, A JÓSÁGOS, A MINDENT TŰRŐ NÉP. Az az amerikai nép, amely mindig és mindenkor támogatja azt, ami jó. Az az amerikai nép, amely minden nemes célért hajlandó áldozatot hozni. Az az amerikai nép, amely ha néha lassan is, mindig a ha­ladás mellett foglal állást. Az amerikai munkásság, amely keményen harcol és harcolt jogai, életviszonyai javítása érdekében. Az amerikai bevándoroltak tömege, akik a bá­nyákban, izzó kemencék mellett, országutak, vasutak építésében, a tudomány terén oly naggyá, oly hatal­massá építették országunkat. Az amerikai néger nép, amely elkeseredetten, de bizalommal harcol jogainak védelmében. Az amerikai farmerek, akik fárasztó, vereitékes munkájukkal biztositják mindennapi kenyerünket. E nép Függetlenségi Nyilatkozatunkba és alkot­mányunkba vetett bensőséges hitét nem lehet megin­gatni. Az amerikai nép demokratikus hagyományai csak győzelmet hozhatnak a szabadság, a polgári jo­gok, a jólét és a békesség eszméinek. Welcome Mayflower II. Gyermekmesébe illő látványosság volt a felvitor­lázott és eleven színekkel ékesített Mayflower a new yorki öbölben. Alig nagyobb mint azok a vontató ha­jók, melyek segítségével a Hudson folyón fel, a West 41-edik utcai pier-nél kikötötték. Ott a sok között, az eredeti Mayflower egyik utasának a leszármazottja is fogadta. A pier-nél a munkások egyr “Pilgrim” falu előre gyártott másolatát állították össze, ahol annak módja szerint, bódékban mindenféle emléktárgyat és újdon­ságot árulnak és ahol az amerikai és angol zászlók sem hiányoznak. Wagner polgármester július 2-ikát “Mayflower Nap”-nak szentelte és a városházán a Mayflower ka­pitányát, Villiers-t és matrózait hivatalosan fogadta. Á Mayflower nyitva a közönség számára minden nap “Thanksgiving Day”-ig, délelőtt 10.30-tól esti 10.30-ig, 95 cent belépő dij mellett. Gyermekeknek 42 cent. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 27. Thursday, July 4, 1957 NEW YORK, N. Y. 1—!—~ "" ------- — " „II ...1_. I----' - ■ ' ’ « Veszélyben a leíegyvérzés A londoni leszerelési kon­ferencia körül lefolyt heti események csökkentették a korai megegyezés reményét. Amikor Zorin, szovjet meg­bízott előterjesztette ajánla­tát, hogy két-harom évre függesszék fel az atombomba kísérletezést és állítsanak fel ellenőrzési állomásokat, min­denütt a legnagyobb megelé­gedéssel vettek róla tudo­mást. Számottevő politikai személyiségek támogatták, dfogadhatónak és keresztül- /ihetőnek ismerték el. A to- /ábbi fegyverkezés céltalan­ságát olyan vezető emberek dézeteivel bizonyít ották, nint Eisenhower elnöké, aki ízt mondta többek között, ogy “egy újabb háború ese- én egyik hadviselő fél sem jvőztes”, meg Kiuscsevé, iki szerint: “ha akadna írült, aki uj háborút indita- ía, az a világra nézve nagy zerencsétlenséget jelentene.” De ugyanakkor voltak, akik akadékoskodtak. Ade­nauer attól félt, hogy Kelet- Németországot el fogják is­merni. Anglia nagyhatalmi pozícióját féltette, ha nem folytathatja atomfegyver kí­sérleteit. Mások az atom­fegyverkezésbe vetett biz- onságukat látták gyengülni egy esetleges leszerelési egyezmény esetén. Kifogást emeltek többek között, hogy az Egyesült Államok túl gyorsan halad és túl messzi­re megy. A döntő erőt valóban az Egyesült Államok álláspont­ja képviseli. Ez szenvedett változást az elmúlt napok­ban. Eisenhower elnök erede­ti lelkesedését a kísérletezé­sek beszüntetése iránt meg- csappantotta Bradford ad­mirális, az Egyesitett Vezér­kar elnöke és Lewis E Strauss, az Atomenergia Bi­zottság elnöke kijelentése. Mindkettő arra figyelmeztet­te Eisenhowert, hogy fegy­verleszerelés megfelelő felté­telek nélkül, a biztonságot veszélyezteti. Célzatos volt az a kijelen­tés is, hogy “tiszta” atom­bomba előállítása van kilá­tásban; tehát lehet folytat­ni a kísérletezéseket, már nem képeznek veszélyt az emberiségre. Dulles, a sajtókonferenci­áján kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szán­dékszik elválasztani a kísér­letezések felfüggesztésének kérdését a fegyvertermelés csökkentésének kérdésétől. Ez már egy sokkal nehezebb rgordiusi csomó és komoly | akadálya a megegyezésnek. Az angol, francia és kana­dai kormányok, a leszerelési konferencia többi tagjai kö­vetelik, hogy Stassen előbb velük tárgyaljon meg min­den előterjesztésre szánt ajánlatot és csak ha ők el­fogadták, hozza Zorin szov­jet megbízott elé. Stassen biztosította Ade- nauert, hogy szó sincs Ke- let-Németország elismerésé­ről. Sem a kísérletek be- j szüntetése, sem az ellenőr- | zés problémája nincs kap-, ' csolatban ezzel - a kérdéssel. Az Egyesült Államok ál­láspontja napról-napra, szem­mel láthatólag merevebb. Diplomáciai körökben ennek tulajdonítják a londoni kon­ferencia jelenlegi kilátásta- lanságát. Mindez épp elég alapot nyújt a Szovjetuniónak meg­vádolni a nyugati hatalma­kat azzal, hogy semmi szán­dékuk sincs a leszerelés kér­dését komolyan venni. A tárgyalás azonban folyik tovább. Hírek szerint Stas­sen azzal az ajánlattal készül az uj ülésszak elé, hogy füg­gesszék fel a kísérletezése­ket 10 hónapra, a megegye­zés időpontjától számítva. Általában a lassú óvatos­ság jellemzi nyugati részről a tárgyalások továbbvitelét. A SZABAD SAJTÓ ORSZÁGÁBAN Talán nincs jobban meg- j '.'elelő téma a mai lapszá-! munkra, mint az alanti cikk, | amely megjelent a “Labor Daily” hasábjain junius 27- én. Habár a hir nem világ­renddé, de talán jellemző j Amerika életének egy oly i szakaszára, 'amely nem na-1 gyón gyakran jut az embe-! ek szeme elé. Azonban be­széljen maga a cikk és aki elolvasta. gondolkozzék fe­lette. Sajtó-szabadság “WASHINGTON — A nemzet sajtójába ugyan nem ér között be a hir, de érde­mes megtudni, hogy egy nyugati parti ujságtulajdo- nos annyira megharagudott a hírek cenzúrázása ellen, hogy majdnem nemzetközi incidens lett belőle. “Sackett, aki a Coos Bay (Oregon) Times kiadója, nemrégen megvette a tönk­rement Porthsmouth (Va) Times lapot. Ezt a napilapot ott adták ki, ahol a norfolki ujságtulajdonosok monopó­liuma tartja a hatalmat. El­képzelheti az ember, meny­nyire haragudhattak a mono­polisták annak a hírnek, hogy egy liberális ujságtu­ni a versenyt, a saját berkü­kön belül. Megszagol ja az összeesküvést “Sackett tárgyalt a nyomdászok szakszervezetei­vel és ajánlatokat tett egy j elsőrendű szerződés aláírásá­ra. Felajánlott 12 cent eme-1 lést a bérskálán felül, 10, centet egy penzió alapra, I ingyenes kávé, ingyenes ko­csi parkolás, és sok más ki- j sebb engedményeket. Sackett j úgy számította, hog yha a1 monopolisták hajlandók len-1 nének egy ilyen fajta szer­ződést aláírni a szakszerve­zettel, akkor az körülbelül 10 millió dollárba kerülne nekik évente. “Amint a szakszervezet elfogadta ajánlatát, Sackett a Western Unionhoz ment, és megsürgönyözte a hirt r United Press, ■ Associate^ Press és International New- Service hírszolgálati ügynök ségeknek. De a következe nap, amikor kapcsolatba lé pett velük, azok a hirszolgá lati ügynökségek kijelentet 'ék, hogy a telegramoka nem kapták meg. Amikor t Western Union nem tudó bizonyítani, hogy a hirt ki­nek közvetítette, Sackett megsejtette, hogy valami nincsen rendjében. így ujra kapcsolatba lépett a hírszol­gálati ügynökségekkel. De ez mind hiába való volt. “Ami mégjobban felbőszí­tette, hogy észre vette, hogy a hírszolgálati . ügynökségek azért cenzúrázták ezt a'hirt, mert a norfolki lapérdekelt­ségeket bántotta. “S igv történt, hogy az ország sajtója egy szót se közölt erről a hírről. Sackett már őrjöngött. Hogy meg­törje a hallgatást, tudósítot­ta TASS-t, a szovjet hírszol­gálati ügynökségét és több más ügynökséget és külföl­di diplomáciai képviseleteket. Elküldött ezeknek egy hosz- szu közleményt a szabad saj­tó jelentőségéről. Ezek a te­legramok 35,000 dollárba ke­rültek, a Western Union örö­mére. Egy szót se közöltek “Felkeresett szenátorokat, képviselőket és minden faj­ta washingtoni nagyfejüt. Az FBI-nak szólt, a State De- partment-ot tudósította, még a Fehér Házat is elhalmozta haragos t e 1 e g r ammokkal. Végre kapott is Ígéretet a Szövetségi Közlekedést Mi­nisztériumtól, hogy a West­ern Uniont felülvizsgálják.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom