Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
JÖLIÜS4,1S§? Ttt van ujra julitjs negyediké. Fogadott hazánk népe az idén is nemzeti hagyományainkhoz méltóan fogja ünnepelni függetlenségi nyilatkozatunk kihirdetésének emlékünnepét, az amerikai forradalom 181-ik évfordulóját. E dicső okmányban ősapáink megindokolják azt, ami arra a sorsdöntő cselekedetre késztették Amerika népét, hogy lerázza Anglia által ráerőszakolt igát a nyakáról. Függetlenségi Nyilatkozatunk a haladás olyan megnyilvánulása volt. amely ma éppen olyan nagyjelentőségű, mint amikor napvilágot látott. A rádión, a televízión, a felvonulásokon szónokolnak majd e napon “Fourth of July” jelentőségéről. Éltetni fogják Függetlenségi Nyilatkozatunk jelentőségét, különösen azok, akik könnyűszerrel, szemrebbenés nélkül a szemétdombra dobnának minden jogot, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozat hirdet. McCarthy meghalt ugyan, de tanítványai buzgón követik szellemét. Még ma is halálba kergetnek becsü- leates embereket, akiknek egyetlen céljuk, hogy munkájukkal az emberiséget, az amerikai népet segítsék. Napokkal ezelőtt kergették halálba William Sherwood biokémikust, aki a rákkutatással kapcsolatos munkájában fontos eredményt ért el, kollegái szerint. Szenátorok, képviselők, a kongresszus tagjai a leggaládabb módon támadják a legfelsőbb -bíróság döntését, mikor végre igazságot próbál szolgáltatni a hosszú éveken keresztül sértegetett polgári jogok kérdésében. A hazafiasság zászlójával takarózik az FBI is, mikor a besúgók hamis szavát védelmezi a nép jogai ellen, pedig a nép jogainak védelme volna tulajdonképpen a hivatása. Dullasék is szónokolnak, közben mindent elkövetnek, hogy a béke kibontakozását megakadályozzák. Ott vannak a szónokok között a tábornokok is, létjogosultságuk bizonyítására háborúra uszítanak, nehogy békés megegyezés jöhessen létre. Ott vannak a Cabot Lodge-ok, akik gondoskodnak arról, hogy újabb és újabb gáncsokat vessenek a nemzetközi megegyezés lehetőségének útjába. Ott vannak azok a tudósok is, akik a “TISZTA HIDROGÉNBOMBÁRÓL” beszélnek. Ott vannak a monopolisták, akik a nagy profit harácsolás érdekében veszélyeztetik hazánk gazdasági életét. Ott vannak a nagy bérházak tulajdonosai, akik magas házbérekkel szipolyozzált ki a nép véres verejtékét. Ott vannak társadalmunk salakjai, a gengszterek, akik a nép nyakán élősködnek. De ott van a FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT MINDEM SZAVÁBAN HIVŐ AMERIKAI NÉP IS, A JÓSÁGOS, A MINDENT TŰRŐ NÉP. Az az amerikai nép, amely mindig és mindenkor támogatja azt, ami jó. Az az amerikai nép, amely minden nemes célért hajlandó áldozatot hozni. Az az amerikai nép, amely ha néha lassan is, mindig a haladás mellett foglal állást. Az amerikai munkásság, amely keményen harcol és harcolt jogai, életviszonyai javítása érdekében. Az amerikai bevándoroltak tömege, akik a bányákban, izzó kemencék mellett, országutak, vasutak építésében, a tudomány terén oly naggyá, oly hatalmassá építették országunkat. Az amerikai néger nép, amely elkeseredetten, de bizalommal harcol jogainak védelmében. Az amerikai farmerek, akik fárasztó, vereitékes munkájukkal biztositják mindennapi kenyerünket. E nép Függetlenségi Nyilatkozatunkba és alkotmányunkba vetett bensőséges hitét nem lehet megingatni. Az amerikai nép demokratikus hagyományai csak győzelmet hozhatnak a szabadság, a polgári jogok, a jólét és a békesség eszméinek. Welcome Mayflower II. Gyermekmesébe illő látványosság volt a felvitorlázott és eleven színekkel ékesített Mayflower a new yorki öbölben. Alig nagyobb mint azok a vontató hajók, melyek segítségével a Hudson folyón fel, a West 41-edik utcai pier-nél kikötötték. Ott a sok között, az eredeti Mayflower egyik utasának a leszármazottja is fogadta. A pier-nél a munkások egyr “Pilgrim” falu előre gyártott másolatát állították össze, ahol annak módja szerint, bódékban mindenféle emléktárgyat és újdonságot árulnak és ahol az amerikai és angol zászlók sem hiányoznak. Wagner polgármester július 2-ikát “Mayflower Nap”-nak szentelte és a városházán a Mayflower kapitányát, Villiers-t és matrózait hivatalosan fogadta. Á Mayflower nyitva a közönség számára minden nap “Thanksgiving Day”-ig, délelőtt 10.30-tól esti 10.30-ig, 95 cent belépő dij mellett. Gyermekeknek 42 cent. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 27. Thursday, July 4, 1957 NEW YORK, N. Y. 1—!—~ "" ------- — " „II ...1_. I----' - ■ ' ’ « Veszélyben a leíegyvérzés A londoni leszerelési konferencia körül lefolyt heti események csökkentették a korai megegyezés reményét. Amikor Zorin, szovjet megbízott előterjesztette ajánlatát, hogy két-harom évre függesszék fel az atombomba kísérletezést és állítsanak fel ellenőrzési állomásokat, mindenütt a legnagyobb megelégedéssel vettek róla tudomást. Számottevő politikai személyiségek támogatták, dfogadhatónak és keresztül- /ihetőnek ismerték el. A to- /ábbi fegyverkezés céltalanságát olyan vezető emberek dézeteivel bizonyít ották, nint Eisenhower elnöké, aki ízt mondta többek között, ogy “egy újabb háború ese- én egyik hadviselő fél sem jvőztes”, meg Kiuscsevé, iki szerint: “ha akadna írült, aki uj háborút indita- ía, az a világra nézve nagy zerencsétlenséget jelentene.” De ugyanakkor voltak, akik akadékoskodtak. Adenauer attól félt, hogy Kelet- Németországot el fogják ismerni. Anglia nagyhatalmi pozícióját féltette, ha nem folytathatja atomfegyver kísérleteit. Mások az atomfegyverkezésbe vetett biz- onságukat látták gyengülni egy esetleges leszerelési egyezmény esetén. Kifogást emeltek többek között, hogy az Egyesült Államok túl gyorsan halad és túl messzire megy. A döntő erőt valóban az Egyesült Államok álláspontja képviseli. Ez szenvedett változást az elmúlt napokban. Eisenhower elnök eredeti lelkesedését a kísérletezések beszüntetése iránt meg- csappantotta Bradford admirális, az Egyesitett Vezérkar elnöke és Lewis E Strauss, az Atomenergia Bizottság elnöke kijelentése. Mindkettő arra figyelmeztette Eisenhowert, hogy fegyverleszerelés megfelelő feltételek nélkül, a biztonságot veszélyezteti. Célzatos volt az a kijelentés is, hogy “tiszta” atombomba előállítása van kilátásban; tehát lehet folytatni a kísérletezéseket, már nem képeznek veszélyt az emberiségre. Dulles, a sajtókonferenciáján kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szándékszik elválasztani a kísérletezések felfüggesztésének kérdését a fegyvertermelés csökkentésének kérdésétől. Ez már egy sokkal nehezebb rgordiusi csomó és komoly | akadálya a megegyezésnek. Az angol, francia és kanadai kormányok, a leszerelési konferencia többi tagjai követelik, hogy Stassen előbb velük tárgyaljon meg minden előterjesztésre szánt ajánlatot és csak ha ők elfogadták, hozza Zorin szovjet megbízott elé. Stassen biztosította Ade- nauert, hogy szó sincs Ke- let-Németország elismeréséről. Sem a kísérletek be- j szüntetése, sem az ellenőr- | zés problémája nincs kap-, ' csolatban ezzel - a kérdéssel. Az Egyesült Államok álláspontja napról-napra, szemmel láthatólag merevebb. Diplomáciai körökben ennek tulajdonítják a londoni konferencia jelenlegi kilátásta- lanságát. Mindez épp elég alapot nyújt a Szovjetuniónak megvádolni a nyugati hatalmakat azzal, hogy semmi szándékuk sincs a leszerelés kérdését komolyan venni. A tárgyalás azonban folyik tovább. Hírek szerint Stassen azzal az ajánlattal készül az uj ülésszak elé, hogy függesszék fel a kísérletezéseket 10 hónapra, a megegyezés időpontjától számítva. Általában a lassú óvatosság jellemzi nyugati részről a tárgyalások továbbvitelét. A SZABAD SAJTÓ ORSZÁGÁBAN Talán nincs jobban meg- j '.'elelő téma a mai lapszá-! munkra, mint az alanti cikk, | amely megjelent a “Labor Daily” hasábjain junius 27- én. Habár a hir nem világrenddé, de talán jellemző j Amerika életének egy oly i szakaszára, 'amely nem na-1 gyón gyakran jut az embe-! ek szeme elé. Azonban beszéljen maga a cikk és aki elolvasta. gondolkozzék felette. Sajtó-szabadság “WASHINGTON — A nemzet sajtójába ugyan nem ér között be a hir, de érdemes megtudni, hogy egy nyugati parti ujságtulajdo- nos annyira megharagudott a hírek cenzúrázása ellen, hogy majdnem nemzetközi incidens lett belőle. “Sackett, aki a Coos Bay (Oregon) Times kiadója, nemrégen megvette a tönkrement Porthsmouth (Va) Times lapot. Ezt a napilapot ott adták ki, ahol a norfolki ujságtulajdonosok monopóliuma tartja a hatalmat. Elképzelheti az ember, menynyire haragudhattak a monopolisták annak a hírnek, hogy egy liberális ujságtuni a versenyt, a saját berkükön belül. Megszagol ja az összeesküvést “Sackett tárgyalt a nyomdászok szakszervezeteivel és ajánlatokat tett egy j elsőrendű szerződés aláírására. Felajánlott 12 cent eme-1 lést a bérskálán felül, 10, centet egy penzió alapra, I ingyenes kávé, ingyenes kocsi parkolás, és sok más ki- j sebb engedményeket. Sackett j úgy számította, hog yha a1 monopolisták hajlandók len-1 nének egy ilyen fajta szerződést aláírni a szakszervezettel, akkor az körülbelül 10 millió dollárba kerülne nekik évente. “Amint a szakszervezet elfogadta ajánlatát, Sackett a Western Unionhoz ment, és megsürgönyözte a hirt r United Press, ■ Associate^ Press és International New- Service hírszolgálati ügynök ségeknek. De a következe nap, amikor kapcsolatba lé pett velük, azok a hirszolgá lati ügynökségek kijelentet 'ék, hogy a telegramoka nem kapták meg. Amikor t Western Union nem tudó bizonyítani, hogy a hirt kinek közvetítette, Sackett megsejtette, hogy valami nincsen rendjében. így ujra kapcsolatba lépett a hírszolgálati ügynökségekkel. De ez mind hiába való volt. “Ami mégjobban felbőszítette, hogy észre vette, hogy a hírszolgálati . ügynökségek azért cenzúrázták ezt a'hirt, mert a norfolki lapérdekeltségeket bántotta. “S igv történt, hogy az ország sajtója egy szót se közölt erről a hírről. Sackett már őrjöngött. Hogy megtörje a hallgatást, tudósította TASS-t, a szovjet hírszolgálati ügynökségét és több más ügynökséget és külföldi diplomáciai képviseleteket. Elküldött ezeknek egy hosz- szu közleményt a szabad sajtó jelentőségéről. Ezek a telegramok 35,000 dollárba kerültek, a Western Union örömére. Egy szót se közöltek “Felkeresett szenátorokat, képviselőket és minden fajta washingtoni nagyfejüt. Az FBI-nak szólt, a State De- partment-ot tudósította, még a Fehér Házat is elhalmozta haragos t e 1 e g r ammokkal. Végre kapott is Ígéretet a Szövetségi Közlekedést Minisztériumtól, hogy a Western Uniont felülvizsgálják.”
