Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-07 / 6. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 7, 1957 J ÓK AI M Ó R: SÁRGA RÓZSA (10) Pedig nagy baj volt, hogy megakadt a közlekedést nemcsak a hercegi tehenekre nézve, hanem sokkal inkább azokra a vásárosokra nézve, akik Debrecenből, Újvárosból az ónodi vásárra igyekeztek s akiknek a, szekerei mind ott álltak a szabad ég alatt a latyakban: a gazdáik a révház egyetlen korcsma-szobájában keseregtek. Lacza Ferkó elindult szénát vásárolni a csorda számára, megvett egy egész kalangyát. — Itt süthetjük a makkot három álló napig! Az volt a szerencse, hogy a vásárosok között volt egy pecsenyesütő is, aki hözta magával a rengeteg vaskondért, meg a frissen vágott sertéshúst. Az ott mindjárt vásárt üthetett a por tékájával, lacikonyhát rögtönözve egy kukoricaszárból összerakott sátor alatt. Tüzelőfát nem kellett pénzen venni: azt hozott a Tisza. Bora volt a révkorcsmárosnak, karcos, de ha nincs jjibb, akkor jó. Különben minden magyar ember hord magával kulacsot, elemózsiás tarisznyát, Jnikor útra adja a fejét. így aztán csak eltelik az idő, az ismerkedéssel. A debreceni csizmadia, meg a balmazújvárosi cserzővarga már régi ismerősök; a gubást mindenki “komám”-nak híja; a mézesbábos extra asztalnál ül (azt hiszi, hogy ő különb a többinél, azért, mert veres galléros krispinben jár), haliéin azért ő is beleszól a diskurzusba. Később egy lókupec is odavetődik, de annak csak állva szabad bele beszélni: azért, mert görbe orra van. Mikor a gulyásbojtár bejön, annak is szorítanak helyet az asztalnál, a gulyás tekintélyét még a városi ember is respektálja. A két morva hajcsár kinnmaradt a csordánál, azt strázsálja* Még most csak csendesen eltrécselhetnek, mert nincs itt Pundorné ifjasszony, ha egyszer az megérkezik, akkor aztán nem jut itt többet senki szóhoz. Annak a szekere azonban megrekedt valahol a vendégmarasztó útban, mivelhogy egy kondícióban jönnek a sógorával, az asztalossal. Ez tulipános ládákat visz az ónodi vájára, Pundorné ifjasszony pedig szappannal látja el a világot, meg faggyugyertyával.. Mikor a bojtár belépett, már úgy tele volt pipálva a szoba, hogy alig látott a nagy füstben. — Hát mondja csak, komám — folytatja a csizmadia, a tímárhoz intézve szavait — kegyelmetek közelebb esnek a hortobágyi csárdához ottan Újvárosban, mint mink: hogyan történt annak a csikósbojtárnak a megétetése a csárdás leánya által? (12-ik folytatás) Az adrenál mirigy (mellékvese) fontossága Irtunk a máj fontos munkájáról és arról, hogy kapzsisága hogyan foszthatja meg többi szerveinket fontos táplálékától. Egy másik fontos mirigy szervezetünkben, az “adrenál” mirigy, mely szintén rendkívül fontos munkát végez, különösen az arthritisben szenvedőknél. Az adrenál mirigy pontosan a vesék felett van, munkája különböző hormonok kiválasztása. Szervezetünk szükséges hormonjait a mirigyek; választják ki. A mirigyeket a megfelelő különböző vitaminok izgatják e kiválasztásra. Az adrenál mirigynél a vitamin D az egyetlen, mely természetes kortizónt termel ki. A korti- zón egy bizonyos hormon, egy a 28 közül, melyet az adrenál mirigyek: termelnek ki. Mikor a kortizón a véráramba kerül, Ízületeinkbe és az összekötő szöveteibe vándorol. E kortizónokra nagy szükség van az ízületekben, melyekben ragadós anyagot választ ki. Ha a csukamáj-olaj, vágy más jó olaj az ízületekbe jut a kortizón tartja meg, hogy ki ne folyhasson a szövetekbe. Miután tudjuk, hogy a vitamin D kifejleszti adrenál mirigyünkben a természetes kortizónt felmerülhet az a kérdés, hogy sok vitamin D pi- lulával minden bajt helyrehozhatunk? Ez nemcsak, hogy nem állja meg helyét, de Ez a szó mintha csak a szivén lőtt volna keresztül a gulyásbojtárnak. — Hát a biz úgy történt, hogy a szép Klárika Várj likőrömmel találta megpaprikázni a tokányt amit a Decsi Sándornak főzött. A imézesbábos közbeszólt: — Én pedig úgy tudom, hogy a méhserbe tett gebulát, amivel a halakat szokták elbóditani. — No, már az ur jobban tudja! Mert aranylánc van az óráján! Hisz onnan vitték el, Újvárosból a regement felcsert, a kimúlt csikóst felboncolni: meg is találta a belsejében a varjukör- Jnöket. Eltették spirituszba. Az fog a törvényszéknél tanúskodni. — Az ur már meg is ölte a csikóst. Hisz nem halt az meg a méregtől, csak megbolondult: fel★ küldték Budára, ott kifúrják a fejét, mert mind odament a méregnek az ereje. — Ahun van ni! Elküldték Budára! El bizony “földvárra deszkát árulni”. Hisz a feleségem beszélt maga a csináltvirág-készitőr ével, aki a Decsi Sándor szemfödelére csinálta a bokrétákat. Az már csak szent! — No, itt a Csikmákné asszonyom, a pecsenye- stitőné, az egy nappal későbben jött el Debrecenből, mint mink. Azt hijjáki be, az bizonyosan tudja. De a Csikmákné asszonyom csak az ablakon át adhatta be a véleményét, mert a sistergő katlant nem hagyhatta el. Szerinte már el is-temették a megmérgezett csikóst: a debreceni kántus énekelt fölötte, a szénior el is búcsúztatta. — Hát a leánnyal mi történt? — kérdezék egyszerre hárman is. — A leány pedig elszökött világgá. Elment a szeretőjével, egy gulyásbojtárral, akinek a tanácsára a csikóst megmérgezték s most rablóbandát alakítanak együtt. Ezt mind hallgatta csendesen a Lacza Ferkó. — Mesebeszéd! Lirum-láruim! — tromfolta le a mézesbábos. — Nem jól tetszik azt tudni Csikmákné asszonyomnak! Rögtön elfogták a leányt, vasraverték, igy hozták be zsandárok közt. A legényem ott volt, mikor bekísérték a városházába. A gulyásbojtár csak hallgatott, meg se moccant. Egyszerre jött nagy robajjal a sereghajtó, a fent említett Pundorné ifjasszony. Elől maga, nyomában meg a kocsis, meg a sógor, a nagy utiládát cipelve. Igazán udvarias az a magyar nyelv, hogy az ilyen alakot is, mint a szappanosné, ifjasszony- nak címezi. — No, megmondja mindjárt a Pundorné ifjasszony, hogy mi történt a korcsmáros leánnyal, aki a csikósbojtárt megétette? — Elmondom, édes lelkem, csak hadd fújjam ki magamat egy kicsit. (Azzal leült a nagy ládára: szék, lóca tönkrement volna termete alatt.) veszedelmes lehet számunkra. Nézzük meg mit tapasztalt két orvos is e tekintetben? Dr. L. Dreyer és C. I. Reed jelentéseikben a következőket írták az egyik orvosi szaklapban: Két szénalázban (hay fever) szenvedőt kezeltek, mindkettő, ugyanakkor arthritisben is szenvedett. Koncentrált D vitamin pilulákat adtak nekik. Az egyik dagadt ujjairól hamarosan fájdalom nélkül eltávolította a gyűrűt, évek óta először. A másik észrevette, hogy cipője nagy lett az eddig dagadt lábakon. A javulást a D vitaminnak tulajdonították, tehát még erősebb D vitamin koncentrációt adtak betegeiknek. Ezt országszerte vitamin I) hisztéria követte. Napi egy milliós cc. egységű D vitamin tablettákat adtakj a betegeknek, akár arthritisben, akár szénalázban szenvedtek. Nemsokára rájöttek, hogy az emberi szervezet csak bizonyos mennyiségű vitaminkristályt képes feldolgozni s fellázad a tuladag ellen. Egyes esetekben a túlzott mennyiség mérgezőleg hatott a vesékre. Miután néhány haláleset lett a túladagolás következménye, a gyógyszerészek, illetve vegyészek ellenezték a D, vitamin túlzott mennyiségét tabletták és pilulák formájában az arthritisben szenvedők részére. Sok orvos ma is ellene van emiatt a túlzott vitamin D adagolásának. A túladagolás csupán akkor állhat be, ha erősen koncentrált pilulák, vagy porok formájában vesz- sziik a D vitamint.-— No, hát elfogták-e a szép Klárit, vagy világgá ment ? — Jajh, lelkem galambonm! Törvényt is láttak már fölötte. Halálra Ítélték, holnap teszik ki a siralomházba, holnapután kivégzik. Ma érkezik meg a szegedi hóhér, otf fogadtak neki szállást a Fehér ló-ban, mert a Biká-ban nem akartak neki kvártélyt adni, olyan igaz, mint hogy itt ülök. Magától a Hauzknyektól tudom, aki tőlem veszi a gyertyát. — Vajon milyen halál nemével fogják kivégezni ? —Hát bizony megérdemelné s ha a régi igazság megvolna, ugv is lenne, hogy borsószalmára tennék, megégetnék, de hát mostanában csak fejét fogják venni. Mivel hogy nemes leány, az apja nemes ember. A nemes embert nvakazni szokták. — Ugyan hagyja el. ifjasszony! — ellenkezők a mézeskalácsos. — Adnak is már mai nap valamit a nemességre! Igaz! Negyvennyolc előtt, ha az ezüstgombos mentémet fölvettem, engem is nemes embernek néztek, sohasem kértek tőlem vámot a pesti hidon, de. most már vehetem föl az ezüstgombos mentémet.. . — Ugyan ne szerencsétlenkedjék az ur az ezüstgombos mentéjével! — voná meg tőle a szót a gubás. — Hadd beszélje el az ifjasslony, mit hallott, mi volt az oka annak, hogy az a szép leány ilyen gyilkosságra vetemedett? — Jajh! Az még csak a cifra dolog! Abból még egy másik gyilkosság is sült ki. Nemrég itt járt egy gazdag marhakupec Morvaországból teheneket vásárolni. Sok pénz volt nála. A szép Klárika, meg a kincse, a gulyásbojtár, összebeszéltek, a marhakupecet megölték, beledobták a Hortobágyba. A csikósbojtár, aki szin- itén szerelmes volt a leányba, rajtakapta őket. Ezért aztán elébb megosztották vele a rablott pénzt, azután pedig megmérgezték, hogy láb alól eltegyék. — Hát aztán a gulyásbojtárt nem fogták el? — kérdé fölgerjledve a csizmadia. — Fognák ám, ha tudnák! De az már azóta az óperencián is túl jár. Valamennyi zsandár mind azt hajszolja a pusztán. Kurrentálták (körözték) is már. Ki van ragasztva a személyle- irása. Magam olvastam. Száz tallér van kitűzve a fejére, ha valaki élve elfogja. Én pedig jól ismerem! Ha most a Lacza Ferkó helyében a Decsi Sándor ült volna itten, hát nagy derendócia lett volna ebből. Csak úgy kínálkozik itten a nagyha- ásu színpadi jelenet. Odavágni az ólmos bottal az asztalra, kirúgni a széket maga alól, aztán nagyot rikkantani: “Én vagyok az a bojtár, akit kurrentálnak! No, hát kinek kell az a száz tallér a fejemért?” . Arra aztán majd ugrott volna az egész hires társaság, ki le a pincébe, ki fel a kéménybe. (Folytatjuk) Semmiféle veszély nincsen a csukamáj-olaj D vitaminjában. A tablettákban néha 300,000 adag D vitamin is előfordul A csukamáj-olajban csupán 1000 cc unit D vitamin van. Egy év alatt kapna valaki annyit belőle, mint amennyi egy koncentrált pilulában lehetséges. Más veszély is fenyegeti az arthritisben szenvedőt. Székrekedés igen gyakori az arthritisben szenvedőknél. Ez megnehezíti némileg a helyzetet, mert nehezebb ezzel betartani az előirt diétát. Vizsgáljuk meg tehát a székrekedés problémáját. Milliók használnak mindenféle orvosságokat s legtöbbször eredménytelenül, bár mindenféle újszerűséget kipróbálnak. Igen gyakori a citromos viz használata reggelente. 1050-ben az orvosi és fogorvosi szaklapok kijöttek ennek használata ellen, mert ez olyan maró, hogy hosszas használatnál megtámadja a fogzománcot. Működik mint hashajtó, de nem ajánljuk senkinek, hogy használja, mert nagy kárára lenne szervezetének, miután kiszárítja testünk olaj tartalmát. Használjunk meleg vizet reggeli előtt. Ez jó, ha legalább egy órával a reggeli előtt isszuk meg. A viz jó hashajtó, bár sokkal lassabban dolgozik, mint citrommal, de egészségesebb igy. Reggel hasznos a vizivás, de napközben éppen ellenkezőleg dolgozik. Ha eszünk, az emésztés órákat vesz igénybe. A gyomor vízzel való elárasztása hátráltatja az emésztést. (Folytatjuk) t Az arthritis (izületi gyulladás)
