Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-07 / 6. szám
JÓAKARATU TANÁCSOM A SZABADSÁGHARCOSOKHOZ Az újság, a szószék, a TV' és a rádió módot ad régi amerikásoknak arra, hogy az uj ameriká- sokat tanáccsal lássák el, útbaigazítsák és ameny- nyire töltik telik, segitsék rávezetni a megélhetés és érvényesülés felé vezető, nem mindig rózsákkal szegélyezett kacskaringós útra. Tekintettel arra, hogy ebben az esztendőben Amerikába érkezésemnek 43-ik évfordulóját ünneplem, nemcsak feljogosítva érzem magam, hogy beálljak a tanácsadók egyre sűrűsödő csoportjába, hanem egyenesen kötelességemnek tartom, hogy amerikai életem értékes tapasztalatait önzetlenül megosszam a menekültekkel, szabadságharcosokkal, kiszököttekkel, — egyszóval mindazokkal, akiknek egyetlen szivük vágya teljesült és az amerikai adófizetők költségén megérkeztek a szabadság és demokrácia földjére. Főként azokhoz szólok ez alkalommal, akiket most szerte az országban jogosan, vagy komoly indok nélkül “szabadságharcosokként” ünnepelnek. Rájöttök majd arra, hogy ebben az országban is vannak hősök és szabadságharcosok. Az első időben ez nem lesz könnyű. Nem pedig azért, mert New Yorktól Californiáig, ahol magyarok nagyobb tömegekben laknak, kezetekbe nyomják majd a helyi magyar hetilapot, vagy az azonos két napilap egyikét, amelyek hasábjain úgyszólván soha nincsen szó ezekről a hősökről. Bármilyen légyen is politikai felfogástok, iskolázottságtok és társadalmi beállitottságtok, ha gondolkodó emberek vagytok könnyű lesz megállapítani, hogy ezek az újságok úgyszólván kivétel nélkül, idejét múlta, reakciós nyomtatványok, amelyeknek hangja és stílusa alantasabb, mint az évtizedekkel ezelőtt Bivalyhasznát községben kiadott közlöny hangja és stilusa volt. Természetesnek fogjátok találni, hogy ilyen újságok hasábjain szabadságharcosokról ne essék szó. Idők múltával azonban mégis rájöttök majd arra, hogy a déli államokban milliószámra vannak igazi szabadságharcosok, akik azért küzdenek, szenvednek és sokszor életüket áldozzák, mert annyi szabadságot követelnek, hogy a közúti jármüvekben oda ülhessenek, ahol hely van, a vonat és autóbusz állomásokon, valamint a városok terein bármely padra ülhessenek és vizet is ihassanak, ahol világosabb bőrű honfitársaik ülnek vagy enyhítik szomjukat. Sőt, elég köny- nyelmiiek ahhoz, hogy azokba az iskolákba követeljék bebocsátásukat, ahová eddig csak fehérbőrű tanulók járhattak. Rájöttök arra, hogy e sötétbőrü szabadságharcosokat gyakran meglincselik világosbőrü “hazafiak”, akik a csillagsávos zászló lobogtatása mellett templomokat és hős lelkészek otthonát robbantják fel, de e tettükért legtöbbször még csak felelősségre sem vonják őket a törvény végrehajtására felesküdött hatósági közegek. Megtudjátok majd, hogy vannak országos szervezetek, amelyek ezeket a szabadságharcosokat nevelik, védik és küzdelmüket támogatják a törvény keretein belül. Tanácsom az, hogy a világért se azonosítsátok magatokat e szabadságharcosokkal és tartsátok magatokat távol ilyen intézményektől, mert a szabadság földjéről való gyors deportálás veszélye fenyeget benneteket, ha netalán ilvmódon szabadságharcosokhoz illő viselkedést árulnátok el. Vannak ugyan idegeneket, tehát bennetek és alkotmánvbiztositotta jogaitokat védő intézmények is, de ajánlom, hogy ezeket is kerüljétek, nehogy veszedelmekkel járó vizsgálatok és esetleges deportálás áldozatai legyetek. Ha itt akartok maradni és nyugodt polgári életet élni; ha úszni akartok az árral, akkor szabadságharcos mivoltotok zajos ünneplése után gyorsan változtassatok szerepet. Élhettek itt úgy, ahogy akartok, szabadon minden korlátozás nélkül, csak éppen szabadságharcosok ne próbáljatok lenni, mert az súlyos kockázattal jár, ahhoz itt nagy bátorság kell és nem tudom, hogy ebből a tulajdonságból mennyit hoztatok magatokkal az óhazából. Mint tudjátok, Amerikában gyülekezési, sajtó- és szólásszabadság van, hiszen a dollárok utáni vágy mellett ugyebár, ez is csábított ide benneteket. Valóban: e hatalmas köztársaság nagy emberei által megszövegezett alkotmányunk biztosítja e szabadságjogokat, — de én mégis (Folytatás) A nyugat bűnösségének tudata, mikor a szovjet csapatok visszatértek Budapestre, kihangsu- lyozódott egy sürgönyben, melyet Harold Callender küldött Párizsból a N. Y. Timeshez november 6-án: “Sok bűnös lelkiismeret van ma Európában. Nem könnyű megmagyarázni a két fontos nyugati állam véletlen támadását egy kis afrikai nemzet ellen. A tárgyilagosan gondolkodó európai diplomaták szerint nem lesz könnyű dolog a Nyugat problémáinak megoldása azzal, hogy a szovjetek bűneire helyezik a hangsúlyt, hogy eltereljék a figyelmet saját bűneikről”. Mindez, valamint azon erők felemelkedése Magyarországon, akik minden szocialista haladást tönkre akartak tenni és akik olyan körökkel voltak összeköttetésben, amelyek a német militariz- must akarták ismét létrehozni, valamint a tény, hogy a szörnyű bosszuállások a kommunisták és támogatóik ellen Magyarországon már megkezdődtek, ugyanakkor az uj háború veszedelme, amely Egyiptom megtámadásával kezdődött, adta meg az okot a szovjet csapatok visszatérésére Budapesten. A Kádár-kormány megalakulása Az uj kormány Kádár vezetése alatt alakult meg nov. 4-én, abban a pillanatban, mikor a Nagy-kormány összeomlott. E kormány magára vette a felelősséget a szovjet csapatok másodszori behívásáért. Az uj Kádár-kormány neve a Munkások és Parasztok Forradalmi Kormánya. Kérte a nép támogatását és, hogy hagyják abba a harcot. Kádár programját a következő legfontosabb pontokkal proklamálta: 1. A nemzeti önállóság és önkormányzat feltételnélküli biztosítása. 2. A népi demokratikus és szociálista rendszer védelme és tovább terjesztése. 3. A testvérharc megszüntetése, a rend helyreállítása- Nem üldözni a munkásokat, még ha részt vettek is a lázadásban. 4. Testvéri, barátságos és szoros összekötte- téts a szociálista államokkal, a teljes egyenlőség alapján, nem beleavatkozni egymás belügyei- be, gazdasági kapcsolatot teremteni velük, a kölcsönös jólét és segítség alapján5. Békés együttműíködést minden állammal akármilyen társadalmi rendszerük, kormányuk van. 6 Gyors emelése az életszínvonalnak, több lakást építeni. 7. Felülvizsgálni az ország gazdasági terveit és adminisztrációs rendszerét. 8. Feloszlatni a bürokráciát, teljes demokráciát a dolgozó népnek. 9. A munkások adminisztrációját bevezetni a gyárakba és üzemekben a teljes demokrácia alapján. 10. Felemelni a mezőgazdasági termelést, leszállítani a beszállítási kötelezettséget, segíteni az egyénileg gazdálkodó parasztokat, véget vetni jóakaratulag figyelmeztetlek benneteket, hogy egyelőre csak a fentebb említett maradi, reakciós és rossz magyarsággal Írott nyomtatványokat olvassátok. Lehet, hogy megdöbbenéssel fogjátok olvasni e közlönyök ama cikkeit, amelyek háborúra buzdítják a béke jelszavával megválasztott elnökünket. Lehet, hogy csodálkozni fogtok, amikor lelkészek gyűlöletet hirdető cikkeit olvassátok. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik majd az a valóság, hogy ezek a lapok és papok, a mellettük felsorakozó “jótékony” egyesületekkel együtt ridegen elzárkóznak a sokat szenvedett magyar nép megsegítése elől, de azért ragaszkodom ama tanácsomhoz, hogy egyelőre ti csak olvassátok ezeket a butitó, gonosz lapokat, mert a szabadság földjén esetleges súlyos következményekkel járna, ha ti, újonnan érkezett szabadságharcosok, liberális vagy urambocsá’: radikális lapokat vennétek kezetekbe. Remélem, kedves szabadságharcos honfitársaim, hogy megfogadjátok jóakaratu tanácsomat. Kívánom, hogy minél gyorsabban felejtsétek el hősi mivoltotokat és ajánlom, hogy lapuljatok minden törvényellenességnek a termelő szövetkezetekkel kapcsolatosan és biztosítani az önrendelkezési jogot a termelőszövetkezetekbe való beállással kapcsolatosan.. Biztosítják a szabad választást a helyi hatóságok és forradalmi tanácsok tagjai megválasztásánál. 11. Segítséget nyújtanak a kisiparosoknak és kiskereskedőknek. 12. A nemzeti kultúra kifejlesztését a progresszív tradíciók alapján. 13. A magyar kormány felkérte a szovjet erőket, hogy legyen segítségére népüknek a reakció (sötét erőinek megfékezésére és a szociálista rendszer helyreállítására. 14. Amint helyreállt a rend és csend a magyar kormány tárgyalásokba bocsátkozik a szovjet kormánnyal és a varsói paktum többi tagjával a magyar területen állomásozó csapatok kérdésében. Béke és lefegyverzés az egyetlen megoldás A szovjet kormány hivatalosan bejelentette, hogy csapatait visszavonja amint a rend helyreáll. E sorok Írásakor véget vetettek a vérengzéseknek, bár a munkások tovább is sztrájkolnak. A béke és szociálizmus minden barátja csak Sajnálattal gondolhat a vérengzésekre, ami arra vezetett, hogy a szovjet csapatoknak kellett a lázadást letörniök. Szenvedést, halált és rombolást hozott ez Magyarországra, és hosszú nehéz helyzet áll a nép előtt, mire mindent helyrehoznak. Reméljük, hogy hazánk és népünk nagylelkűen részt vesz a segélynyújtásban, minden követelmény nélkül, hogy segítsen az ország helyrehozásában. Nem óhajtjuk lekicsinyíteni a szovjet kormány, vagy a magyar kommunista pártvezetők tévedéseit. De ismételjük, nem elég elitélni őket. Meg kell értenünk, hogy mi lett volna a következménye, ha másképpen csináltak volna. Meg kell állapítanunk a bünnösségét mindazoknak, akik ezt a tragédiát létrehozták. Nem hisszük, hogy a “sztálinizmus visszahozá- sa” a Szovjetunióban okozta a magyar helyzetet. Az történt, hogy a reakció közbelépett, hogy magának kaparintsa meg az elvetett forgószél aratását, még mielőtt az elmúlt idők hibáinak kiküszöbölése megindult volna. A nyugatnak is felelősséget kellene vállalni azért, hogy olyan helyzet jöhessen létre, melyben valóban folytathatnák a helyzet kijavítását. Meg kell értenünk, hogy mit jelentene az USSR-nak és a szocialista országoknak és még nekünk is, ha éket vernének a népi demokráciák szivébe egy fasiszta kormánnyal Magyarországon, mindjárt a Szovjetunió határán, Csehszlovákia, Románia és Jugoszláviával kapcsolatosan, a nyugati határon át Ausztriával kapcsolatosan vezetne egészen a katonailag leszerelt Nyugat- Németországba, ahol a volt náci tisztekkel fel- töltött divíziók arra várnak, hogy beolvasszák őket a NATO-ba. November 22-én Sepilov orosz külügyminiszter igy nyilatkozott a UN közgyűlésén: (Folytatjuk) meg szerető otthonokban, amelyek itt befogadtak. Ha netalán sértett igazságérzéstek a kiábrándulás álmatlan éjszakáit eredményezné, tagadjátok le, fojtsátok magatokba minden olyan gondolatot, minden olyan hangot, amely elárulná a valódi szabadság felé irányuló törekvéste- ket, mert ilyesmi itt bűnnek számit. Mi, veletek együtt, csak remélni tudjuk, hogy megéljük a napot, amikor a McCarthyak, Nixonok, Dullesok, Eastlandok és Knowlandok helyett ismét egy uj Lincoln, Jefferson és Roosevelt képviseli majd az igazi amerikai szellemet. Amig ez a nap elérkezik: sikert és szerencsét kívánok! Köszönetét mondok mindazoknak, akik az elmúlt hetek folyamán írásban, telefonon és személyesen tetszésüket és elismerésüknek adtak kifejezést a “Magyarnak lenni...” cimii cikkemért. Külön köszönet Csont Péternek, aki a Magyarországi Segély Bizottság los-angelesi csoportja január 27-iki előadásán e cikkem idézeteire alapította beszédét, (ehn) Magyarország agóniája February 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ__________________ 6___________ AHOGYAN ÉH LÁTOM...
