Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-24 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 24, 1957 T / , / /; // /? Jeau^t&íek. a heriot J' J ARTURO TOSCANINI A Magyar Szó szerkesztősége a kultúra legnagyobbjainak kijáró tisztelettel adózik a hét folyamán elhunyt világhírű karmester, Arturo Toscanini emlékének. Nagy volt mint zenész, nagy volt mint a szó legnemesebb értelmében vett szabadságharcos, antifasiszta, és nagy volt mint ember. “Igazság és szólásszabadság mindenekfölött”, mondta egy alkalommal, “még akkor is, ha halál az ára!” Neve élni fog mindaddig, amig lesznek zenéért lelkesülő emberek a világon. A “vérnélküli” győzelem A clevelandi lapok jelentik, hogy Theodore Ándrica, a Press közismert újságírója, aki megjárta az ausztriai menekülttáborokat, előadást tartott ottani élményeiről. Előadta, hogy a táborokban sok szívfacsaró jelenetnek volt tanúja. A rossz szervezés miatt néha a családtagok tagjai elvesztették a kapcsolatot egymással. A 160,000 menekült közül csak 28,000 juthatott, illetve fog eljutni Amerikába. ‘Azok kaptak vízumot Amerikába — mondta Mr. Andrica —, akik képesek voltak reggel négy órától kezdve sorban állni és akiknek erős könyökük volt. Az értelmiségieknek, akik nem tudtak annyira tolakodni, azok még mindig ott rostokolnak.” A magyar eseményeket összefoglalva Mr. Andrica kijelentette, hogy az Egyesült Államok nagy győzelmet aratott, egyetlen amerikai élet elvesztése nélkül. Miből áll ez a győzelem? Abból, magyarázta Mr. Andrica, hogy Oroszország nem bizhat többé a csatlósaiban és hogy meggyengítették azoknak az országoknak a köz gazdaságát. Minden igaz, becsületes amerikai csak örülhet annak, amikor az Egyesült Államok “győzelmet” arat egyetlen amerikai élete elvesztése nélkül. De valóban “győzelem” számunkra az, hogy 2—3,000 fiatal magyar meghalt, tízezrek megsebesültek, 160,000 fiatal magyarral csökkent az amúgy is maroknyi magyar nemzet létszáma? Győzelem az a számunkra, hogy a magyar ipar heteken át megszűnt termelni, hogy ennek következtében milliók szenvednek, nélkülöznek, hogy Magyarországon még a kórházakat sem tudják fűteni a tél kellős közepén? Győzelem számunkra egy egész nemzet nyomora? Amikor valaki más ország “közgazdaságának gyengítéséről” beszél és afölött örvendezik, takarja a tényeket, mellébeszél. A közgazdaság, a gyár, az ipar, nem valami elvont fogalom, hanem életmegnyilvánulás, a társadalom, egy nép élete, szívverése. Gyengítsd a közgazdaságot, vagy állítsd le egészen s milliók szenvednek, nélkülöznek. Nem készül ruha, nem épül lakóház, nem szállítják a gyógyszereket a súlyos betegeknek. Ilyen győzelmeknek örvendezzen Amerika népe? És abban bizzunk, hogy a magyarok után majd a lengyelek, keletnémetek és más népek fölött is ilyen “győzelmek” aratása a célunk? Milyen leveleket kapnak a képviselők? Közismert tény, hogy amikor Nixon alelnö- kiink 1954 tavaszán felengedte azt a kísérleti léggömböt, melvenek célja a közhangulat kipuha- tolása volt egy “kis” indokinai háborús beavatkozás kérdésében és amikor célzást tett amerikai katonák küldésére, az emerikai választópolgárság levelek utján felháborodva tiltakozott képviselőinél. Nem is lett az indokinai beavatkozásból semmi! Most ismét napirendre került amerikai katonák ■távoli országokba való küldésének eszméje. Sajnos ezúttal már nemcsak egy politikus beszédében felvetett gondolat, hanem a kongresszus elé terjesztett elnöki javaslat formájában. Milyen hatást váltott ki az átlagos polgárban? A Wall Street Journal washingtoni tudósítója megkérdezett egy néhány képviselőt. A legtöbbjüknek az a tapasztalata állítólag, hogy — a nép többsége hallgat! Mit jelent a hallgatás? Ezt még a republikánus honatyák is különböző módon értelmezik. Thye, minnesotai szenátor szerint a hallgatás azt jelenti, hogy a nép bízik Ike-ban. Egyszerűen nem hiszik el, nem képesek felfogni, hogy Ike háborúra készíti elő a népet, amely éppen béke programja alapján választotta meg őt — kétszer is. Austin vermonti szenátor szerint a hallgatás oka a — megdöbbenés! A demokraták közül azonban többnek másféle tapasztalata van. Burleson texasi demokrata képviselő azt jelenti, hogy neki bizony imák, elég sokan. “Nehogy a Középkeletre küldjétek a fiainkat” ez áll a legtöbb levélben, állítja Mr. Burleson. Erwin north-carolinäi szenátor pedig éppenséggel egy “kerek perec” levelet kapott, azonnal az elnöki beszéd után. Azt üzente ez a választópolgár a szenátornak, hogy ha megszavazza az amerikai katonaság küldését a Középkeletre, akkor elvárja tőle, hogy “te is elmenj oda és segíts a béke fenntartásában”. Hej, ha a világ ügyeit úgy lehetne rendezni, hogy amikor a nagy politikusoknak, meg diplomatáknak háborúra szottyan kedvük, akkor nekik, maguknak kellene verekedni, de hamar elmúlna a háború veszélye! Még tán Rév. Győrffy is csendesebben szavalna a háború elkerülhetetlenségéről! MAGYAR NŐK KÉRELME A Magyar Nők Országos Tanácsa levélben fordult a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséghez. A magyar anyák arra kérik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséget, a nőszervezeteket és minden anyát, segítsen, hogy fiaink és leányaink visszatérjenek otthonukba, családjukhoz. Segítsen, hogy megtudják az igazságot: megtudják, várják őket és nem lesz semmi bántódásuk, azoknak sem lett, akik már hazatértek. Nem ígérünk nekik könnyű életet, hisz hazánknak igen sok nehézséggel kell szembenéznie, de ígérünk megértést, szeretetet. ígérjük, hogy segitiink olyan országot építeni, amilyet a közülük legjobbak szeretnének. Szükségünk van rájuk, fiatal karjukra és szivükre. TILTAKOZÁS EGY OSZTRÁK LAPBAN A Das Kleine Volksblatt, az Osztrák Néppárt hivatalos lapja, szerdán a következőket irta Ausztriának arról az újabb felhívásáról, amelyben fokozottabb segélyt kér a külföldi országoktól a menekültek problémájának megoldásához: “Az a benyomásunk, hogy csökkent a szolidaritás Ausztriával és a magyarországi események áldozataival. Milyen emberiség az, amelynek nevében csak akkor fogadnak be menekülteket, ha bizonyos korúak, s megfelelő az egészségi állapotuk? Mit szólnának azok az országok, amelyek kiválogatják maguknak a menekülteket, ha Ausztria a határon ugyanilyen elvek szerint járna el? Ausztria mindenkit befogad és mindenkinek menedéket nyújt. Éppen ezért más országoknak is hasonló szellemben kell cselekedniük. Tulajdonképpen mit képzelnek a washingtoni vezetők? Szerintük talán mi vagyunk kötelesek befogadni olyan embereket, akiket ők nem kívánnak bebocsátani területükre? Ez igy nem megy tovább! A nemzetközi szervezetek a magyarországi eseményekkel kapcsolatban politikailag siralmasan csődöt mondtak.” Eddig 1360 magyar menekült tért haza A New York Times bécsi tudósítójának jan. 16-iki jelentése szerint az osztrák kormány végre engedélyt adott a magyar kormánynak arra, hogy képviselői meglátogathassák az ausztriai táborokban élő magyar menekülteket, akiknek száma még mindig 70,000 körül van. Miután Amerikába egyelőre már csak igen kevesen juthatnak el ezek közül — a kvóta ismét be lévén töltve — a menekültek lelkiállapota olyan, hogy a magyar kormány kiküldöttei sokakat rábeszélhetnek a visszatérésre, jelzi az osztrák kormány. Eddigelé 1360 menekült tért vissza Magyarországra, jelenti a N. Y. Times. A magyar ENSZ-küldötlség memoranduma A Magyar Népköztársaság ENSZ-küldöttsége január 15-én memorandumot adott át az ENSZ főtitkárának a magyar menekültek kérdéséről. A magyar küldöttség kérte, hogy e memorandu mot a főtitkár juttassa el valamennyi tagállamhoz, és hívja fel az egyes kormányok, valamint a menekültügyi főbiztos figyelmét az abban felsorolt fontos kérdésekre. A magyar ENSZ-küldöttség memorandumában ismerteti az Elnöki Tanács amnesztiarendeletét, egyidejűleg rámutat, hogy a magyar menekülteket befogadó államok akadályozzák a magyar állampolgárok hazatérését, megtorló intézkedéseket foganatosítanak a hazatérni kívánókkal szemben, nem segítik elő az egyedülálló kiskorúak hazatérését, felelőtlen Ígéretek után, kedvezőtlen feltételek mellett, főleg bányamunkára kívánják alkalmazni őket. A memorandum megállapítja, hogy a magyar kormány számos kezdeményezése e probléma gyors megoldására még nem vezetett végleges eredményre, hangsúlyozza, hogy kívánatos lenne, ha a befogadó országok biztosítanák a magyar állampolgárok részére a nemzetközi jognak és az emberiesség elveinek megfelelő bánásmódot, és elősegítenék, különösen a kiskorúak visszatérését, valamint azt, hogy a magyar kormány képviselői kapcsolatot teremthessenek a menekültekkel. Az indiai kongresszusi párt konferenciája Nemrég zárult le Uj Delhiben a kongresszusi párt országos konferenciája. Érdemes ezzel kapcsolatban e rendkívüli polgári párt jellegéről, célkitűzéseiről néhány észrevételt tenni. Nehru pártjának célkitűzése, mint az a kongresszus vitájában is többször elhangzott és ahogyan a párt kiáltványában is szerepel: a teljesen szocialista jellegű társadalom létrehozása. A párt az ország politikai és gazdasági függetlensége mellett nagyarányú gazdasági és szociális változásokat tervezett, s ezek végrehajtásán máris munkálkodik. Emlékezetes, hogy Indiában tavaly tavasszal fejezték be az első ötéves tervet, amely fejlesztette a mezőgazdaságot és több szociális intézkedést valósított meg. Ma már a második ötéves terv megvalósításán dolgoznak, s ez elsősorban a bányászatot és az ásványi kincseket feldolgozó iparágakat hivatott fejleszteni. Természetes, hogy a kongresszuson nem volt egyöntetű a nagyszabású gazdasági tervek fogadtatása. Ez nem meglepő, hiszen a pártban a nemzeti burzsoáziának nemcsak az a szárnya vesz részt, amely a saját érdekeit összeegyezteti a nemzeti érdekkel, s a program megvalósításán dolgozik. A pártban képviselve vannak azok a burzsoá elemek is, amelyeket az ötéves tervek érdekében végrehajtott államosítások érintettek, s melyek a nagy iparosítási tervben a kormány által engedélyezettnél nagyobb mértékben szeretnék a magán- vagy a külföldi tőkét gyiimöl- csöztetni. Hogy a kongresszuson mennyire kifejeződtek a két szárny ellentétes nézetei, arra jellemző a párt agrárprogramjáról lezajlott vita. A kongresszus végül is kimondta, hogy fokozatosan korlátozzák a földtulajdont, s felhívást adott ki az önkéntes szövetkezés népi mozgalommá való tételére a mezőgazdaságban. Elfogadták az iparosítási programot, a mezőgazdasági termelés nagyüzemivé tételére és a széles szociális intézkedésekre szóló kiáltványt, s mindezt a párt politikájának nemcsak választási, hanem állandó programjává tették. A kongresszuson ismét bebizonyult az indiai külpolitika békés jellege. Nem egyszer hangzott el az a követelés, hogy a nyugati hatalmak mondjanak le az erőpolitikáról, a háborús tömbök politikájáról, hogy elégítsék ki a gyarmati népek jogos követeléseit és fogadják el külpolitikájuk alapelvéül a békés egymás mellett élés ismert öt elvét.
