Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 1. szám

16

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

January 3, 1957

A legfontosabb híranyag

A Bevándoroltakat Védő Bizottság

Az amerikai nagy hírszolgáltató vállalatok az év végén megkérdezik az ország riportereit és szerkesztőit, hogy szerintük melyik esemény szolgáltatta az év tiz legfontosabb híranyagát. A megkérdezettek szavazatai szerint a magyar forrongásokkal kapcsolatos híranyag több mint

2,000 szavazatot kapott, tehát jóval felülmúlta nemcsak a szuezi támadást, hanem még a Grace Kelly házasságát is, holott akkor szinte el sem lehetett képzelni, hogy még annál is lehet fontosabb esemény, hogy egy amerikai színésznőt egy valóságosan uralkodó herceg vett feleségül.

Ugylátszik, hogy az amerikai riporterekkel meg szerkesztőkkel valami történt, mert a magyar hírek még Eisenhower újbóli megválasztását is felülmúlták, sőt még azt is, hogy Don Larsen milyen csoda módon dobálta a labdát a World Series baseball játékban, holott évekkel azelőtt az ilyesmi az amerikai újságokban még a végítélet napjának az eseményeit is elhomályosította volna.

Ennek a különös dolognak egyetlen magyarázatát abban látom, hogy a magyar hírek azért . lettek olyan nagyon fontosak, mert azoknak jelentékeny részét az amerikai sajtó, vagy annak titkos ügynökei gyártották és az egészen természetes, hogy mindenkinek nagyon fontos a saját agybeli szülötte.

Minden féleértés elkerülésére nyomatékosan ki akarom hangsúlyozni, hogy ebben a rovatban nem akarom elmondani, HOGY AZ ÉN VÉLEMÉNYEM SZERINT MI TÖRTÉNT MAGYAR- ORSZÁGON, mert az ilyesmihez nem vélemény hanem ADATOK KELLENEK, amivel nem rendelkezem. Leszámítva a napokban kapott szűkszavú budapesti levelet, én sem tudok többet, mint mások, akik gondosan olvassák az újságokat. Azért én itt most csak AZT A MÓDSZERT AKAROM ISMERTETNI, AHOGYAN. AZ AMERIKAI SAJTÓ EZT A MAGYAR HÍRANYAGOT KEZELTE.

A hírszolgáltató vállalatak azt keresik, hogy az elmúlt évben melyik volt a “top story”. Mint tudjuk, “story” magyarul elbeszélést, vagy mesét jelent. És ebben az esetben ez a név nagyon passzolt, mert a magyar eseményeket az amerikai sajtó annyira elferdítette és felduzzasztottá, hogy valóban csak “sztorit” nyújtott olvasóinak. Ezt MOST MEGÁLLAPÍTHATJUK AZ AMERIKAI LAPOKBÓL.

A magyar forradalom vagy ellenforradalom kitörése után jöttek a hírek, hogy Budapestet, valamint az ország több városát is újból, sőt talán még jobban szétrombolták, mint a második világháború végén. A leginkább Pécsből jövő hírek még képekben is bemutatták a lerombolt városokat, felrobbantott hidakat, amelyekben ugyan a beavatottak régi képeket véltek felismerni, de az amerikai közönség úgy vette, hogy azok a romok ennek a forrongásnak az eredményei.

A beismerés

Az Associated Press (AP) december 16-iki dátummal ezt a hirt tette közzé: “Ama híreket, amelyek arról számoltak he, hogy a főváros melletti hegyekben, valamint az ország más hegyeiben is nagy gerilla harcok folytak, meg hogy számos orosz század is átpártolt a forradalmárokhoz, ma már itt senki sem veszi komolyan”.

íme ez volt az első beismerése annak, hogy az AP meg a többi hírszolgáltató vállalat is hamis híreket, vagyis csak “sztorikat” küldtek lapjaiknak.

Az amerikai lapokból Ítélve ugv látszott, hogy hihetetlen életveszélyes dolog volt Magyarországból “átszökni” Ausztriába. Úgy állították be a dolgot, a szabadság után vágyó emberek ezrei kitették magukat a halálveszedelemnek is, csak menekülhessenek. December 17-i kelettel az Associated Press budapesti hire szerint a magyar kormány megengedte a kivándorlást, az útlevél- irodát valóságosan ostromolják.

Ez a hir, noha pontosan nem is mondja, de érthetővé teszi, hogy a magyar kormány, vagy az orosz haderő nem fejtett ki túlságos erőfeszítést határ lezárására, ugylátszik, hagyták menni azokat, akik menni akartak. “Ugylátszik, hogy a kormány a kivándorlás terén engedékeny, liberális politikát folytat”, — mondja a hir, — természetesen megkövetelik azoktól, akik kivándorolni akarnak, hogy valamely külföldi államtól bebocsájtási (vizűm) engedélyük legyen”.

Az amerikai lapokból Ítélve Budapestet nemcsak nagyon megrongálták, hanem, — miután a termelés szerte az országban szünetelt, — ki is éheztették. A városban már minden elfogyott, — írták az amerikai lapok — és a munkások csak azért voltak kénytelenek visszamenni munkába, hogy az éhségnek valahogy végetvessenek. És ime, dacára annak, hogy a fővárost igy kifosztották, a United Press budapesti riportere dec. 24-i kelettel ezt irta:

“Ma a kormány a zárási órát felfüggesztette, hogy a katolikusok megtarthassák az éjféli misét. Az üzleteket mindenfelé kinyitották s élelmiszer egyszerre nagy bőségben mutatkozott. (Food was suddenly abundant.) Az üzletek kirakataiban ott volt Santa Claus és igen sok játékszer, amelyek nagyrészét Kelet-Németországból és Csehszlovákiából hozták”.

íme, a kifosztott város egyszerre tele lett élelmiszerrel! A valószínű az, hogy nem volt úgy kifosztva, mint írták, vagy mint szerették volna azok, akiktől az ilyen hírek eredtek. Ezt látszik megerősíteni az a párszavu levél, amit december 5-iki keltezéssel kaptam Budapestről, amelyből idézem ezt a közérdekű részt:

“Az itt lezajlott eseményekről részletesen kellene, hogy beszámoljunk neked, újságírónak. Azonban az ilyesmi nekünk, mint dilettáns íróknak, rendkívül nagy munkát jelent, amire most képtelenek vagyunk és későbbre halasztjuk. Most csak ennyit Írunk: Itt heteken át szünetelt csaknem minden termelés, de azért szerencsére a fasiszta puccs nem sikerült. Mi jól vagyunk, dolgozunk, nincs semmi bajunk. Mindenünk megvan, hiányt semmiben sem szenvedünk.”

Puccs vagy forradalom?

A magyarországi “sztorival” kapcsolatban valóban az a legfontosabb kérdés, hogy vajon spontánszer ti forradalom volt-e az, vagy pedig jól előkészített, de azért mégsem sikerült fasiszta puccs? És ha előkészítették, milyen szerepe volt abban a hivatalos és félhivatalos amerikai közegeknek, mint pl. az Allan Dulles által irányított Központi Intelligence Office (Kémiroda), a Free Europe, Free Hungary és egyéb államilag támogatott, de azért privát vállalatnak mondott in- tézményneknek ?

Az amerikai sajtó szerint teljesen spontán- szerüen robbant ki a magyar “forradalom”, noha az állítólagos forradalmárok már rádió utján is követelték, “hogy mikor jöttök már Amerikaiak?” Erre az amerikai kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben tagadta, hogy innen a lázadást, vagy a forradalmat szították volna. Mindazonáltal a “fellázadt” magyarok, amikor látták, hogy fegyveres segítséget nem kapnak, nagyon megharagudtak. Ezeknek a kiengesztelésére kellett a nagy hiihó, amit a magyar eseményekből itt csaptak és ezek kiengesztelésére küldték Nixont Ausztriába, amit kíséretének A1 Jarvis nevű tagja, aki máskülönben rádió-tisztviselő, igy magyaráz meg:

“Nixon nagyszerű munkát végzett, llgy kezelte a menekülteket és a gyermeket, hogy azok ki- engesztelődtek. Nixon látogatásáig ugv tartották, hogy magukra hagytuk őket és hogy a mi kormányunk még annyit sem tesz értük, mint más államok kormányai.”

Ennél azonban sokkal világosabban ir az ugyancsak Ausztriába és Németországban utazgató Henry McLemore, a Los Angeles Times humoros rovatirója, aki a München városból küldött rovatában ilyesmit irt:

(Tekintettel erre az anyagra, McLemore rovatának idevágó részért teljesen és tehetségem szerinti HÜ fordításban közlöm):

“MÜNCHEN. — Legnagyobb része (Great majority) azon magyar menekülteknek, akiket kivizsgálnak itt az Army irodáiban, hogy az Egyesült Államokba szállítsák őket, azt mondja, hogy ők meg voltak győződve arról, hogy a szovjet elleni harcukban a Nyugat segítségükre fog sietni. Valahányszor csak ezt kérdeztük : ‘Azért harcoltál, mert azt hitted, hogy a Nyugat segíteni fog?’ A menekültek csaknem minden esetben nagy csalódást mutatva válaszolták: ‘Igen!’

“Volt olyan is, aki azt felelte, azt hitte, hogy egyedül is képesek lesznek győzni. A

konferenciája

Los Angelesben december elején tartották a bevándoroltakat védő bizottság 24-ik évi konferenciáját.

Az Alexander Hotelban gyülésező 223 delegátus jóváhagyta a kampány megindítását arra, hogy a bizottság felvilágosító munkát végezzen és 1960-ra teljes polgárjogot szerezzen 3 millió bevándorolt számára.

A konferencia célja az volt, hogy liberális bevándorlási törvényt léptessen életbe, a Walter- McCarran-törvény helyett,

. .olyan törvényt, mely szerint ne legyen deportálható az, aki már 5 évig tartózkodott az országban és ne vehessék el olyan polgárok jogait, akik legalább 5 évig polgárai voltak az országnak,

vonják ki a bevándorlási hatóságokat az igaz* ságügyminiszterium hatásköréből és ne katonai hatóság kezelje az ügyeket katonai módszerekkel,

ne vonhassák vissza a polgárjogokat és ne deportálhassanak senkit politikai meggyőződése és társulása miatt.

Október 28-át a Szabadság Szobor felállítása napját ünneppé avassák és “National Foreign Born Day” (bevándoroltak napja) napjának nevezzék el.

Országos kampányt rendeznek a mexikóiak védelmére. Szóba kerültek a Fiilöpszigeti és Hawai-ból származottak problémái is.

A delegátusok elhatározták, hogy a jövő decemberben megünneplik a Bevándoroltakat Védő Bizottság 25 éves fennállásának évfordulóját.

Abner Green, a szervezet főtitkára arról jelentett, hogy a bíróságok érzékenyebbek lettek a bevándoroltak jogainak megsértésével szemben.

A konvenció delegátusai az ország több részében levő bizottságokat képviselték, California, Oregon, Washington Minnesota, Illinois, Michigan, Missouri, Pennsylvania és New York állam küldött delegátusokat. Közel 100 egyén jött külön a védelmi csoportokból, szakszervezetekből, egyházi csoportoktól, törvényhozó és

nemzetiségi csoportoktól. —------------—

A konferenciát a Rakparti Munkások szakszervezete, az “American Civil Liberties Union”, az oregoni “Methodist Federation for Social Action”, “Women for Legislative Action”, zsidó kultur klubok és más csoportok üdvözölték.

Kenneth Shipley Forbes lelkész Philadelphiából, Arthur W. Moulton lelkész Salt Lake City- ből, Louise Pettibone Smith a Wellesley egyetem professzora újból alelnököknek lettek megválasztva.

Szombat este bankettot rendeztek, ahol 3000 dolláron felül adakoztak a jelenlevők a bizottság munkájára. A bankett diszelnöke szombaton este Robert W. Kenny California állam volt főügyésze volt.

másik kérdés, amit feltettünk nekik: ‘Miért hittétek azt, hogy a Nyugat segíteni fog?’ Erre ugyan különböző feleleteket is adtak, amelyek lényege az volt, hogv már NAGYON SOKAT HALLOTTAK A NYUGAT SZIMPÁTIÁJÁRÓL.

“Az egyik menekült ezt mondotta: ‘I just couldn’t believe that America and England would not send us men, guns and planes. (Nem tudtam volna elhinni, hogy Amerika és Anglia nem küldenek embereket, ágyukat és repülőgépeket.)

“Egy 35 éves budapesti rajzoló ezt mondotta: ‘Igaz, hogy valójában soha sem ígértetek katonai segítséget, de abból, amit mondottatok, meg a nagy szimpátiából úgy értettük, hogy azt akarjátok mondani. Joggal véltük azt, hiszen gondoltuk, hogy a Nyugat nagyon jól tudja, hogy mi katonai segítség nélkül nem győzhetünk, bármily keményen harcolunk is.” Megjegyzem, hogy McLemore a rovat további részében megállapítja azt is, hogy a lázadásra sok ok volt és az amerikai befolyás nem lett volna elegendő és akadt olyanokra is, akik azt mondották, hogy fellázadtak volna amerikai befolyás nélkül is. Az újságírói tisztesség megköveteli, hogy ezt megírjam.

De az amerikai lapokból vett eddigi idézetek eléggé mutatják, hogy az amerikai sajtó nem tartotta magát ezen újságírói tisztességhez, mert a magyar híreket annyira elferdítette és felduzzasztottá, hogy igazán a legnagyobb “amerikai sztori” lett belőle.

Az amerikai újságírók a magyarországi forrongásokat találták az év legfontosabb híranyagának.

Irta: GERÉB JÓZSEF