Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 17, 1957 JÓKAI MÓR: SÁRGA RÓZSA (6) A hortobágyi csárda és a mátai telep közötti puszta rónán találta a doktor a csikóst. Valószínű, hogy ez a telepre akart eljutni, s útközben érte el a méreg hatása. Amíg eszméletét birta, addig sietett a tanyára eljutni, de amint a, görcsök előfogták', a dühre fokozódó kin megzavarta az agyát, nem volt ura mozdulatainak s, karjainak rángatózásával a lovat is megbolondította. Annak is szakadt a tajték a szájából. A doktor fel karfa tenni a csikóst a kordéjába. Hanem a legény nagyon nehéz volt, nem birta a saraglyán átemelni. Itthagyni a pusztán pedig nem lehetett, mert amig visszatér a segítséggel, azalatt a sasok megmarcangol j^k. Az a paripa olyan okosan nézett rá, csakhogy nem beszélt! Odahajolt a fejével a gazdája fölé s rövid szaggatott röhögést hallatott. — No hát segíts te is! — mondá neki a doktor. Hogyne értette volna meg? Egy pusztai mén! Hisz annak már háromnegyedrész lelke van! Amint látta, hogy a doktor a gazdája emelgeté- sével küszködik, megfogta ennek a mellényét a fogaival és ő is emelt rajta. így aztán közös erővel belökték a saroglyába. A doktor a paripát a kötőfékénél fogva odakötötte a saroglyához s aztán vágtatott a telep felé. Ott van kórház is, patika is. Hanem csak lovak és tulkok számára. A doktor maga is csak báromorvos. Hanem ilyen esetnél mindenkinek szabad segíteni, ha tud. De éppen az a kérdés, hogy tud-e? Legelső volna azt kieszelni, hogy miféle méreg dolgozik itt? Strichnin-e vagy bella-donna? Feketekávé nem fog ártani. Amint a telepre megérkezett a doktor, előkiáltotta a fajnulusát, meg a gazdasszonyát. A kávé készen volt, csak emberi segítség kellett hozzá, hogy azt a beteggel bevetessék. Az állkapcagörcs úgy összeszoritá a fogait, hogy vésővel kellett annyit tágítani rajtuk, amennyi elég a kávé betöltésére. — A fejére jeges borogatást, a gyomrára hó- lyaghuzó mustárt, — rendelkezők a doktor, s miután más nem volt, aki a rendeléseit végrehajtsa, mint saját maga: tehát azt is elvégezte. A famulusnak aközben utasításokat adott s egyszersmind leveleket irt az asztalnál. — Idehallgass! Jól a füledbe vedd, amit mondok. A laptikával sietve lekocogsz a hortobágyi csárdához: ezt a levelet átadod a bérlőnek. Ha a vendéglős maga otthon nem volna, akkor élő szóval megmondod a kocsisának, hogy én parancsolom, hogy azonnal fogjon be az úri csézába s siessen minél előbb haladéktalanul a városba ezA LAP ÉRDEKÉBEN!! . . . Legyen szives nézze meg a lap borítékján a? Ön neve felett levő dátumot. Ha 56—12-nél, tehát ez év okt.-nél korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..................... dollárt. Név: .................................................................................... Cim: ......................................................... zel a pecsétes levéllel. Keresse fel a főorvost s várja meg és hozza ki ide a telepre. Én veterina- rius doktor vagyok: nekem lelkes állatot kúrálnom hivatali esküm tiltja. A baj sürgetős segítséget kíván. A doktor orvosságot is fog magával hozni. A korcsmáros kisasszonyának pedig mondd meg, hogy ami pörkölt kávé csak van a háznál, azt mind adja oda neked, —addig is, amig a városi orvos megérkezik, kávét kell itatni a pácienssel. Azon légy, hogy gyorsan előkerülj. A famulus megértette a rábizott feladatot és sietett azt nyélbe sütni. A fáradt szürke még ki sem fújhatta magát, újra vissza kellett baktatni a csárdához. A kisasszony éppen kinn volt a folyosón, a muskátlikat öntözte, mikor a famulus a csárda elé megérkezett a kordéval. — Mit hoztál, Pesta, olyan lóhalálban? — Hát csak egy levelet a nemzetes urnák. —Azzal most nehezen beszélsz, mert egy raj méhet kerget a kaptárral. —Pedig a doktor úrtól van benne parancsolat, hogy azonnal küldjön be a városba hintót a főorvosért. — Beteg van a háznál? Kit lel a hideg közü- letek ? — Nem mi közülünk való az, mert azt a doktor ur szedte fel a pusztán. A csikósbojtár, a Decsi Sándor. A leány nagyot sikoltott s kiejtő a kezéből az öntözőt. — A Sándor? Rosszul van? — De olyan rosszul van, hogy a falra akar mászni s az ágyat is rágja kínjában. Megétette valaki. A leány aí ajtófélfához támaszkodott mind a két tenyerével, hogy le ne roskadjon. — A mi doktorunk nem tudja igazán, hogy mi lőtte a csikóslegényt, azért hivatja a városi doktort, hogy vizitálja meg. A leány valamit hebegett, de nem lehetett hallani, hogy m:t. — Eresszen hát be a kisasszony, ne támassza be az ajtót, hadd keressem fel a nemzetes urat. — Nem tudja, mi lelte? — hebegé a leány. — Magának meg azt üzeni a doktor ur, hogy ami pörkölt kávé van a háznál, mind gyűjtse meg s adja ide; azzal kúrálja addig is a Decsi Sándort, amig a doktor a medicinával megjön, mert nem tudni miféle mérget kapott szegény. A famulus aztán, sietett a csapiárt felkeresni. — Nem tudni, miféle mérget kapott? — suttogó magában a leány. — De én tudom! Ha az lett a veszedelme! Én megmondhatnám a doktornak. Akkor mindjárt tudná, hogy mit adjon be neki (Az tesz meg, hogy “mindjárt”). Azzal futott be a szobába; felnyitá a ládáját, felkereste a láda fenekéről azt a boszorkányos gyökeret, aminek olyan ember formája van. Azt a zsebébe dugta. Átkozott legyen, aki azt a rossz tanácsot adta! Átkozott legyen, aki azt megfogadta! Azután nekiállt a kávépörkölésnek; mire a famulus visszakerült a kertből (annak előbb segíteni kellett a méhraj elfogásánál), akkorra meg is tölté az őrölt kávéval a pléhdobozt. — No, hát adja ide azt a kávét, kisasszony! — Én is megyek veled. A famulus eszes legény volt, átlátott a szitán. — Ne jöjjön oda, kisasszony, nem jó lesz magának most a Decsi Sándort meglátni, ilyen állapotban. Biz a lelke is megfagy az embernek, amikor a kínlódását látja. A doktor ur magát oda sem fogji. ereszteni hozzá. — Én csak a doktor úrral akarok beszélni. — Hát a vendégeket ki látja addig a csárdában ? — Ott a szolgáló meg a csaposlegény! Lássák el azok! —De legalább kérezkedjék el a nemzetes úrtól! — Nem kérezkedem! Nem eresztene el. Ejh, eredj az útból! Azzal félretaszitá a famulust s kirohant az -udvarra, egy szökéssel felugrott a kordé ülésébe, kezébe kapta a gyepiüt, ostort, rávagdalt a szürkére, az aztán vitte a kordét, ahogy birta. A lennhagyott famulus lelkendezve kiabált utána. — Kisasszony! Klári kisasszony! Megálljon! Ne bomoljon! — S futott a kordé után lélekszakadva, de csak a hídnál birta azt elérni,, ahol a fáradt ló a krptatónál lépést kezdett járni, ott azután ő is felkapott az ülésbe. A szegény szürkének a háta sohasem hallott annyi ostorütést, mint ezúttal a mátai telepig. Amint a homokhoz értek, ott már csak lépést tudott baktatni. A leány tűre netlen volt, leugrott a kordéról s a bádogszelencét a kezébe kapva, futvást rohant a lóherésen keresztül a doktor tanyájáig. Lihegve, elfulladva érkezett meg. A doktor észrevette az ablakon át a leány jöttét s eléje ment. A pitvarban elállta az útját. — No, no! Klárika! Hát maga hogy jön. ide? — Hogy van a Sándor? — lihegé a leány. — A Sándor rosszul van. Hallhatta a zárt ajtón keresztül is a leány a beteg kinos nyavalygását. —Mi történt vele? —Azt magam sem tudom. Ráfogni nem aka- -_ rom. — De én tudom, hogy mi baja.. Beadtak neki valamit. Egy rossz leány. Tudom is, hogy ki volt? Azért, hogy magába szerettesse, valanrlLf"' szert kavart a borába: attól lett nyavalyás. Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy mi volt? —- Kisasszony! Ne árulkodjék! Ez nehéz vád. Ezt be kell bizonyítani. — Itt a bizonyíték. Azzal a leány elővette a zsebéből a méreggyökeret s odatette az orvos elé. — Hüh! hüh! — szörnyüködék a doktor. — Ez “atropa mandragora”. Hisz ez halálos méreg! A leány arcára tapasztá a két kezét. (Folytatjuk) TÁRSASÁGBELI HÍREK Olvasóink elnézését kérjük, amiért az utóbi időben kissé elhanyagoltuk a társasági rovatunkat. Oly sok minden történt az elmúlt hónapokban, hogy nem jutottunk hozzá. Most, legalább részben, pótoljuk mulasztásunkat. Mindenekelőtt azzal kezdjük, hogy január 23- ikán a newyorki Plaza szálloda nagytermében diszebéd lesz a kommunizmus magyar áldozatai segélyezésére, az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében. A liga eddig már 250,000 dollár értékű gyógyszert és 600,000 dollár áru ruhát küldött Ausztriába a magyar menekülteknek’. A diszebéd főszónoka Habsburg Ottó főherceg, a néhai Károly osztrák császár és magyar király fia lesz, amiért már magába véve is érdemes lesz az ebédjegyet megvásárolni. Előzőleg más társaságbeli esemény is volt a falunkban. Mrs. Zauderer fogadást adott saját, 911 Park Avenuei szerény lakásán Mrs. Etienne de Hedry tiszteletére, aki a Bizottság női csoportjának elnöke. A Hedryné férje valamikor magyar követ volt Belgiumban, nem tudjuk, hogy Horthy vagy Ferenc Jóska idejében Akkor a misztert még Hedry Istvánnak hívták. Amióta nem lehet követ, azóta Istvánból Etienne lett, mert a Park Avenuen egyidőben jobban hangzott az Etienne mint az István. Lehet, hogy okt. 23 óta megint visszavedlett Istvánra. Mrs. Zauderer fogadásán egyszerű, dolgos, szabadságszerető munkás és parasztasszonyok vettek részt, mint például II. Ford Henrikné, Win- disgraetz Franza hercegnő, Bonnvh Buoncom- pagni hercegnő és egyéb proletárok. A Ford Henriknél az, akinek a férje a Szabad Európa Rádiót finanszírozza. A férjemuram volt az, aki üzentgette a jobb sorsra érdemes magyar felkelőknek, hogy csak harcoljatok, vérez- zetek, én majd fizetem a kötszer és az ócska ruha árát, amit menekülésetek után majd kaptok tőlünk. De úgy látszik a kötszer és az ócska ruha költségeinek árát azért mégsem akarta kizárólag a saját zsebéből fizetni, ezért hívta meg a többi társaságbelieket is, Habsburg Ottóval az állástalan királlyal és herceggel az élükön, a Plaza szállodabeli ebédre. 2155-BEN ÖSSZEOMLIK PISAI FERDETORONY? Az olaszországi Pisa városban álló harangtornyot, melyet pisai ferdetorony néven ismer a világ 1174 és 1352 között építettek. A harang- toronynak 8 oszlopcsarnokkal kiképzett emelete van. A toronynak legfelsőbb emeletén vannak a harangok. A torony 54 méter magas és 4.5 méternyire hajlik el. Ez az elhajlás már az építkezéskor kezdődött, de ennek ellenére tovább építették a tornyot. Érdekes megemliteni, hogy a torony elhajlását Galilei a szabadesés törvényének tanulmányozására használta fel. Az építmény azért nem dől el, mert az épület súlypontja az alapon belül van. A legújabb időkben fokozódik az elhajlás mértéke, s ezért az alapozást megerősítették. Ha az elhajlás nem áll meg, akkor — olasz matematikusok számítása szerint — a torony 2155-ben összeomlik.
