Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 17, 1957 \ Válasz egy kanadai olvasónak Kedves Munkástársam! A lap dec. 27-iki számában közölt levelében fényesen feltárja a sztálini átértékelés és leértékelésből eredő káros hatásokat. De azért ne érezze magát borúlátónak, hanem élesszemü előrelátónak*. Szomorú valóság, hogy a demokratikus erőket /lomba ringatva tartják vezéreik, akik a munkások által fizetett tagdijakból bőségben élhetnek és fényűzésben még versenyezhetnek a kis tőkés urakkal is. Nekik a, tőkés gazdálkodás kis mennyországot jelent, habár, akik fizetik őket tagsági dijakkal, a legnagyobb nélkülözésben is tengődnek. Ha ezek a munkásvezér urak annyi javadalmat kapnának a szervezetük pénztárából, mint egy átlagosan kereső munkás, akkor a demokratikus erőket nem altatnák, hanem ébren tartanák. De mivel nekik jó, hiányt, szükséget nem éreznek, a tőkések szekerét tolják, tehet ő a-rril? Semmit sem tehet. De a munkásoknak fel kell ismerni az altató morfiumot adagoló vezéreim és leváltani őket posztjaikról. Akkor a demokratikus erők még álmukban is éberek lesz- nev a jövőjük kiépítésében. Nincsen gép, amely vezetés nélkül működne, de nincs szervezet, vagy népközöség, amely vezetés-nélkül jó utakon haladni tudna. De a vezető 'beleviheti a gépet a posványba, ahol elsülyed, viszont a vezér beleviheti a népet a pusztulás örvényébe, vagy vezetheti gránitutakra, mint Sztálin tette. De ilyen esetben a mocsár felé tapogató álvezéreket ki kell dobni az összesség életéért. A tanulságunk az, hogy a hibák felfedezői akaratuk ellenére tízszeresen nagyobb hibákba estek egy év leforgása alatt, mint aki ellen vádat emeltek, évtizedek alatt. Tehát az utókor Írsz hivatva megítélni, melyiknek jár ki a babér: annak, aki épített, vagy annak, aki a kész építményekbe beleült és vádolt és a terepet alkalmassá tette a vérmocsárban való siilyedésre. Az igazi munkásvezér nem válik ki a közösségből, nem ül annak fejére, megelégszik azzal a megélhetéssel, amely dolgozó társainak jut osztályrészül. Aki többet követel magának, az álvezér, bárminek is nevezzük, farizeusnak, vagy képmutatónak. Én a sok farizeus munkájában találom a bajok igazi okát. j Kanadai farmer ★ i A viíigioke utolsó állomása ? Tisztelt Szerkesztőség! ’ Szeretnék pár sorral a mi édes szülőhazánkban történt szomorú és fájdalmas eseményekhez hozzászólni és pedig arról, hogy kit terhel a felelősség. Én ezen adatokat nem a kommunisták által kiadott hírekből olvastam, hanem az Egyesült Államok pénztári kimutatásait idézem, ez pedig a következő: 40, azaz negyven éven át kormányunk 265 billió dollárt költött háborúra. E háborúkban, az első és második világháborúban azok az európai államok, amelyek eleddig vezető világhatalmak voltak, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, tönkrementek vagy elszegényedtek. De támadt egy uj világhatalom helyükben: a Szovjetunió. Most tehát ennek el ; pusztítására megy a háború, azaz a hidegháború. ÍN -r a fontos nyersanyag, az olaj kézrekeritésére. Mert az olaj igen nagy veszélyben van és a nagytőke versengő ereje minden áron ott akar marad- T ’ örökké, áráén. S valami megmozdult a Szuezi ■csn'ornánál, Szíria makacskodik, tehát emiatt kellett a szép és drága magyar szülő hazánkat ilyen szégyenletes helyzetbe keverni. S mondták a egyiptomiaknak és az araboknak: látjátok-mit csinálnak a magyarokkal, ti is igy jártok, ha az orosz oldalon maradtok! Tehát itt ők bizonyitiák, hogy eddig 50 billiót költöttek a kommunisták ellen, már 20 éve eről- ' ködnek a világ minden részén, hogy minél nagyobb szégyent hozzanak a világ munkásságára és annak irányitói ellen. Ezek meg lesznek írva a világ történelmében. Tehát ne a mi éctes szülőhazánk vezetőiben lássuk a nagy hibát, hanem a világtőke utolsó ál- . lomásán rugdalózik, itt van az egész titok, amit , -«okán el sem tudnak hinni, de a tények tények- maradnak. És a kis magyar gyermekek! Azokat azért- szerelték fel fegyverekkel, mert úgy gondolták, hogy az egész világ nekirohan az orosz hatalomnak, tehát itt is az igazi bűnös az, aki a íegv- vert adta a szegény, tudatlan gyermek kezébe. Jóska bácsi (Ohio) BETHELEHEMI TÜKÖR Tisztelt Szerkesztőség! Nem szívesen szántam rá magam, hogy szóvá tegyem a bethlehemi magyarság káros, széthúzó működését, ami minden tekintetben rontja a bethlehemi magyarság hírnevét. Legutóbb a Független Politikai Kör lett e széthúzás áldozata, mely $1,600 készpénz-vagvonát volt kénytelen felosztani a törvény szerint különböző nevű “jótékonycélu” intézmények javára. Ez mindeddig rendjén volna, de a legszomorubb az, hogy a Független Politikai Kör vezetősége megfeledkezett arról, hogy a $l,600-at a bethlehemi magyar kultúrintézmények tagsága táncolta ossz, ennélfogva négy magyar intézmény között kellett volna elosztani, névszerint a Magyar Katolikus Klub, a Magyar Ház, a Dal- és önképzőkör és a Magyar Munkás Otthon. A fenti négy magyar intézménynek saját kulturotthona van, mindegyik nehézségekkel küzd. Fontos ezekkel külön is foglalkozni. A Katolikus Klub felekezeti intézmény és odajutott, hogy különféle “társas”-játékkal kénytelen foglalkozni, ami ellenkezik az anyaszentegv- ház törvényével. De a szüksäg törvényt bont és ehhez nem kell kommentár. A gyönyörű Magyar Ház Kelet-Pennsylvania magyarságának büszkesége de az elöregedett tagok képtelenek a biztosító kötvények értékét biztosítani és az ebből eredő elkerülhetetlen bajok áldozata lesz a Magyar Ház is előbb vagy utóbb. Már három éve nevetséges csatlakozási folyamat izgatja a tagságot. A .vezetőség ide-odaugrál és ez állítólag már több ezer dollárba került az egyletnek. Veszedelmes irányzatok következtében a 65 éves Magyar Házból siralomházat csináltak. A Dal- és Önképzőkör is beteg, a kisszámú tagság képtelen a nehézségekkel megbú'kózni, a múltban az épületet tűz rongálta meg és a kárt $20,000-re becsülték. Ez a teher könnyen a lejtőre sodorhatja a szervezetet a tagsággal együtt. , Sajnos nincs mit titkolni, hogy a Magvar Munkás Otthont sem kímélte meg a ragadós betegség, a hanyagságból származó gyöligeségeket egyes hátramozditók kihasználták és suba alatt parazsat helyeztek el az Otthonban. Nagy veszélyt jelent ez, mert bármikor fellobbauhat a tűz, ami elpusztítja azt a sok szén munkát, ami három évtizeden át dicséretet jelentett a magyar becsületnek. Egyes tagok már suttognak, kezdik látni a veszélyt. E sorok írója tagja mind a négy magyar intézménynek és fájó szivvel kiséri figyelemmel azokat a szégyenteljes dolgokat, amelyeket a kétkulacsos honfitársak elkövetnek. Én lennék a világon a legboldogabb ember, ha a fentiek nem valósulnának meg és mind a négy intézmény virágozna, a magyar testvéri összetartást hirdetné, mint tették azt 50 évvel ezelőtt, amikor gombamódra épültek a magyar kultúrát hirdető intézmények Amerikában. Még csak néhány megjegyzést a Független Politikai Kör vezetőségéhez: Miárt nem hozták nyilvánosságra, melyik magyar intézménnyel nem sikerült az egyesülést? Érdeklődtem ebben az ügyben a Munkás Otthonban, ahol azt mondták: nincs semmi tudomásuk az ajánlatról. Viszgáljuk meg a négy magyar inézmény erkölcsi szellemét és akkor könnyű lesz megállapítani, hogy a Magyar Munkás Otthon az egyedüli, melynek tagsága vallás és politikai állásfoglalásra nézve egységesen hirdeti az összetartozást és testvériséget, a magyar kultúrát. Ezért kellett volna a Munkás Otthonhoz csatlakozni és odavinni a 'Független Politikai Kör vagyonát. Itt küldök a naptárért $1.50-t és a fenntartó gárdára 1957. augusztus végéig. A naptár megéri ennek dupláját, de sajnos nincs keresetem és nem tudok többet felajánlani érte. Ez a pénz is úgy jött össze, hogy szeptember vége óta a mindennapi szerény kiadásaimból lefaragtam egy- egy dime-ot, igy gyűjtöttem ös^ze ezt az összeget, hogy kötelességemnek eleget tudjak tenni. A lappal teljesn meg vagyok elégedve, az idei naptár pedig valóban jobb, mint bármikor volt. Finom papíron van nyomva, szép betűkkel, jól összeválogatott tartalommal, valóban büszkék lehetnek reá, akik összeállították. J. A. Az Egyesült Államokba a múlt évben 359,000 bevándorló jött, közöttük 21,500 magyar nemzetiségű. ¥oli-e pogromveszély a ftagy-kormány idején? A Nagy Imre-kormány egyik tagja, Szántó Zoltán, november 2-án, tehát amikor a Nagy-kormány állt az ország élén, felkérte a budapesti jugoszláv követséget, hogy adjanak neki és családjának menedékhelyet abban az esetben, ha Budapesten megkezdődnének a pogromok! Ezt a szenzációs megállapítást tartalmazza a “Commentary” c. havilap, az amerikai zsidóság egyik befolyásos, konzervatív folyóirata. A beismerés, mely egy svájci újságíró, Peter Schmid budapesti helyszíni riportjában jelent meg, azért fontos, mert az amerikai zsidó polgári és üzleti körök, amelyek szorosan együttműködnek hivatalos amerikai kormánykörökkel, ed- digelé következetesen és kitartóan cáfolták azokat a híreket, amelyek rámutattak a fasiszta jelenségekre és pogrom veszélyekre Nagy Imre ingatag kormányzása alatt. A Magyar Szó számos olvasójának személyes tapasztalata van arról, hogy az ideérkezett magyar-zsidó menekültekkel foglalkozó zsidó szervezetek felszólították a menekülteket, hogy ne tegyenek olyan kijelentéseket, amelyek a Magyarországon észlelt fasiszta veszélyre vagy pog- romlehetősegekre vonatkoznak. Lapunk mai számában más helyen közöljük a Zsidó Távirati Iroda “erélyes” cáfolatát arról, hogy bár Budapesten nem voltak antiszemita “kilengések” antiszemita “kezdeményezések”, azért lehettek. Nyilvánvalóan ugyanilyen szempontoktól vezéreltetve newyorki lapkollégánk, az uj köntösben (és meg kell adnunk, javitott és szép köntösben) és uj szerkesztő, dr. Kiár Zoltán irányítása alatt megjelenő “Az Ember” két nagy riportban cáfolja az antiszemitizmus felszínre jutását Nagy Imre kormányzata idején. A Magvar Szó már eddig is több i"hen ut^ olyan nyilatkozatokra, ‘’melyeket bizonyítékok nak lehet tekinteni a fasiszta pogromveszély létezését illetően. Nem “baloldali” személyek vagv szervek nyilatkozataira tettünk célzást, hanem- olvadókéra, amelyek kommunista ellenségét még a Zsidó Távirati Ügynökségnek, a pogromveszélvt ugyancsak tagadó IIIAS-nak és “Az Ember”-nek is el kell ismerni. Ilyen személyek Leslie Balogh Bain. aki a “Reporter”-ben megjelent cikkében mint szemtanú írja le a zsidóveréseket. Mr. Bainnek különben Mindszenty adott nagy interjút. Idéztük ugyanilyen értelemben Kéthly Anna kijelentéseit és közöltük Kovács Béla. a Kisgazdapárt vezetőjének beismerését a nyilas puccs lehetőségeiről. A “Commentary” c. konzervatív zsidó havilap legújabb számában olyan riportot közöl, mely nem lehet másnak tekinteni, mint annak, hogy a Nagy-kormánv egves tagjai maguk is tartottak a pogromveszélytől. Szántó Zoltán miniszter már november 2-án tárgyalt a budapesti jugoszláv követséggel, menhelyt kérve arra az esetre, ha megkezdődne a pogrom! Az amerikai nagyközönség előtt eddig még ismeretlen tényt Peter Schmid, svájci újságíró közli “Budapest tűz alatt” c. cikkében. Schmid, akárcsak a Zsidó Távirati Iroda és más zsidó szervek, egy lélegzet alatt tagadja és ismeri be az antiszemitizmus elotörését a magyarországi eseményekben. “A kommunisták hazudnak — írja Mr. Schmid cikkében — amidőn állítják, hogy a forradalom vezetése fasiszták és reakciósok kezébe jutott. ÉS MÉGIS, voltak ilyen elemek a felkelők között. Még az antikommunisták is beismerik, hogy Mindszenty kardinális beszéde s annak reakciós visszhangja katasztrófa volt! De még annál is rosszabb volt az a felszín alatti antiszemitizmus amit jómagam is felfedeztem a forradalmi Magyarországon !” A cikkíró itt leir két eseményt, melynek szemes fültanuja volt és amelyet kétségbevonhatatlan bizonyítékai voltak az antiszemitizmus fellángolásának. Ezt követőleg hozza nyilvánosságra a szenzációs tényt, hogy a Nagy-kormány egyik tagja annyira valószínűnek tartotta a pogrom bekövetkeztét, hogy a jugoszláv követségen men- helvet kért. T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! ( o O
