Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 17, 1957 Magyarország agóniája A magyar munkástanácsok szerepe megértéséhez A múlt hét végén a csepeli vasgyárban kiújultak «. zavargások. A munkások egy része tüntetett- az elbocsájtások és a bérlevágások ellen. Dehát mi mást várhattak? Novemberben és decemberben heteken át sztrájkoltak, de a kormány azért fizette nekik a rendes munkabért! A bányákban felére, harmadára csökkent a széntermelés, ami alig elég a lakosság fütőszerrel való' ellátására. Addig, amig a széntermelés el nem éri,; vagy megnem közelíti a normálist, képtelenek a gyárakat üzembe helyezni. Ha pedig a gyárak nincsenek üzemben, a munkások egy része számára nincs munka. Hogyan jutottak a magyar munkások ilyen dilemmába? Hogyan követhettek ilyen ésszerűtlen politikát ? B kérdésekre csak ugv tudunk megközelítőleg helyes választ adni, ha fligyelembevesszíik azt, hogy kik vezetik, vagy igyekeznek vezetni jelenleg a magyarországi ipari munkásságot. És itt felmerül a “gyári tanácsok” kérdése. A gyárakban az október-novemberi események idején tanácsokat választottak. A nagy megrázkódtatások, válságok napjaiban nyilván sok kétes “véketö” elem léphetett előtérbe. Mindenki tudja, hogy a magyar ipari munkásság egy része évtizedeken keresztül a Peyer féle munkásvezérek befolyása alatt állt. Ez a befolyás, nyilván, nem szűnt meg teljesen máig sem. Figyelembe kell vénünk azt is, hogy az elmúlt évtized nagy iparosítási hullámában, amidőn uj munkások tiz és százezreire volt szükség, a falvakból nagy tömegekben indult meg a vándorlás a városokba, üzemekbe. Ezek között sok volt a reakciós beállítottságú közép és gazdag paraszt fiatalság. A városokban a régi dzsentri elemekből szintén százak vállaltak ipari munkát a megélhetésük. biztosításáraVégül pedig itt van egy tényező, amelyre, bevalljuk, eddig nem igen gondoltunk, sőt, amikor egyes reakciós amerikai magyar lapok évekkel ezelőtt hirülhozták, nem tekintettük fontosnak. Ez pedig az állástalanná vált papok alkalmazása a gyárakban. Itt közlünk, szószerint, egy hirt, amely egy vidéki magyar hetilapban jelent meg körülbelül egy évvel ezelőtt: A papok — gyári munkások “Megbízható hírek szerint Magyarországon kb. 3000 azoknak a papoknak a száma, akik mint gyári munkások keresik meg mindennapi kenyerüket. “Még 1950-ben államrendelettel feloszlatták Moszkva budapesti szolgái a magyar kolostorokat és szerzetesházakat. A papokat és laikus testvéreket koncentrációs táborokba zártak. Azonban ezt a tábort is felszámolták a hatóságok, mert már tűrhetetlen volt számukra, hogy a hívek egész zarándoklatokat szerveztek papjaik meglátogatására. Az öreg és beteg papok és testvérek a tábor feloszlatása után jószivü hívőknél húzódtak meg, a munkabírók azonban gyári munkát vállaltak. “Hírek szerint a munkások nagy szeretettel és tisztelettel veszik körül a mellettük dolgozó papokat.” Ha egy évvel ezelőtt ezt a hirt annyira nem tartottuk fontosnak, hogy nem is közöltük lapunkban, most, a magyar munkásság egy része szinte hihetetlen magatartásáról szóló hírek hallatára, megfontolandónak tartjuk. Nem állítjuk, hogy ez a hir “mindent” megmagyaráz. De hozzájárul az események okai részleges megismeréséhez. Az esetleges konklúziók levonását pedig olvasóinkra bízzuk. Angol polgári lapok Nagy Imre és Mindszenty szerepéről A SCOTSMAN cimü polgári lap hasábjain DEUTSCHER hosszabb cikkben jellemzi a ma- gyarprszági eseményeket. Figyelmet érdemelnek azok a sorai, amelykben rámutat a magyarországi mozgalom rohamos jobbratolódására, Nagy Imre kormányának tehetetlenségére és Mind- szenty szerepére. “A nemzeti lelkesedés hullámában — írja —-, amely Nagy Imrét hatalomra emelte, voltak kommunista és antikommunista áramlatok, de a kommunistaellenes elemek kezdettől fogva erősebbek voltak, mint a kommunisták. A két tábor gyakran összekeveredett Felül(Folvtatás) A helyzet szovjet csapatok kivonulásakor Miközben a szovjet csapatok teljes létszámban való kivonulása Budapestről megkezdődött, a Nagy-kormány teljesen összeomlott. Ezt nem mi állítjuk. John MacCormac, a N. Y. Times tudósítója ezt irta: “Most, hogy az oroszok kivonultak Budapestről, úgy látszik senki sem tudja, hogy tulajdonképpen ki kormányozza Magyarországot” (New York Times, nov. 1.). Az Associated Press budapesti sürgönyében, a New York Post november 1-i számában pedig a következő jelentés volt: “Fiatal forradalmárok bosszúért lihegő különítményei cirkálnak Budapest uccáin és a város csatornáiban, a titkos rendőrség tagjaira vadásznak. Ha valakit megtalálnak elbújva, agyonlövik és a csatornába szórják hulláikat. Ha az uccán találják lábaiknál fogva akasztják fel őket a legközelebbi lámpavasra. Akit lelőttek az uccán, leöntötték gazolinnal és felgyújtották.” A Times aznapi száma képet közölt le, melyet Leó Cherne hozott magával és amely valóban hitleri látványt nyújt. Orosz és kommunista könyvekből máglyát raktak. Cherne alig leplezett elismeréssel nyilatkozott arról, hogy “egész éjjel égtek ezek a máglyák. Sok klasszikus irodalmi mii lett itt a lángok martaléka.” A lázadók kinyitották a börtönöket, a bűnözők persze csatlakoztak a vadászokhoz és segítettek a mészárlásban. Más jelentések nyíltan kijöttek vele, hogy bár először a nép haragja a titkos rendőrség ellen nyilvánult, később kiszélesedett mindenkire, aki kommunista gyanús volt, egész családokat, gyermekekkel együtt ágyaikból kivonszolták és agyonlőtték. A Life folyóirat november 12-iki számában 10 oldalas képeket hozott arról, hogy a “szabadság lángja és a bosszú a szarnokság ellen” milyen magasra emelkedett e napokban Magyarországon. Timothy Foote felvételeinek első képje mutatja, hogy egy csoport magyar állam védelmi rendőr felemelt kezekkel jön ki egy épületből és amint összeesnek a gépfegyverek sortüze alatt. A következő képek mutatják amint egy csoport köriilállja, és egy nő leköpi a felakasztott megcsonkított holttestet, mely fejjel lefelé csüng a fán. Sarkainál fogva akasztották fel. Az egyik kép aláírása; “szovjet kegyetlenség”. Kórházi orvosok és ápolónők vizsgálják a vérrel áztatott gyermek ágyat. Napokon át egyre hozták, hogy az oroszok milyen brutálisan törtek be a kórházba és azon keresztül gázolva támadtak meg egy barakkot, miközben több gyermeket megöltek. Később a New York Times november 13-iki számában egy közös hir jött az Associated Press, a United Press és Reuther ügynökség riporteriéitől Budapestről és megmondták, hogy az oroszokat igazságtalanul vádolták meg, mert most is ott áll a kórház és a 300 gyermek közül, akik ott voltak, egyetlen egy sem sérült meg”. Ennek dacára a Life folyóiratban John Badovy kerekedtek az antikommunisták.” “A szakadás a két tábor között véglegessé vált — folytatta a cikk —, amidőn a kommunisták Nagy Imre felhívására hajlandóknak nyilatkoztak letenni a fegyvert.” Ekkora azonban a népi demokrácia ellenes felkelés széles méreteket öltött és “hiába rimánkodtak kétségbeesetten Nagy Imre szóvivői, hogy hagyjátok abba az öldöklést, összes követeléseiteket elfogadtuk” — a kommunistaellenes elemek semmivel sem elégedtek meg... egyre többet követeltek, így a szovjet hadsereg kivonását is. Ez utóbbi követelés még jobban felkorbácsolta az amúgy is hatalmas szenvedélyeket anélkül, hogy a legcsekélyebb kilátás lett volna a követelések teljesülésére.” Az ellenforradalmi mozgalom csúcspontja Mindszenty bíboros szerencsétlen fellépése volt. “A körülmények ereje folytán—Írja a szerző— Mindszenty lett a zendülés szellemi feje. Szavának nagyobb súlya volt, mint Nagy Imre valamennyi felhívásának. A klasszikus forradalmak történetében a politikai kezdeményezés gyorsan tolódik át jobbról bal felé. Ellenben Magyarországon még sokkal gyorsabban tolódott el jobb felé” — jegyzi meg a cikk, majd i<ry folytatja: tollából megjelent az, hogy ő és Timothy Foote hogyan segédkeztek az épület megtámadásában, ahol a magyar titkosrendőrség tanyázott. Leírják, hogy a lázadók irgalom nélkül lelőttek mindenkit, aki megpróbálkozott azzal, hogy megadta magát. Egyre kiabálták: “Nem akarunk foglyokat !” Miután ezt a szörnyűséget vagy negyven percen keresztül nézegette, azt irta: “Összeomlottam, idegeim nem bírták el a látványt. Könnyek jöttek a szememből, végig folytak az arcomon. Három évet töltöttem a háborúban, de nem volt egyetlen esemény, ami ehhez, hasonló borzalmas lett volna.” Több jelentés mutatta, hogy az antiszemitizmusnak is szerepe volt. MacCormac egyes sürgönyei is mutatták, hogy Rákosi és Gerő népszerűtlensége részben annak tulajdonítható, hogy zsidók voltak. Az egyik sürgöny a New York Times- ban, melyet Sidney Gruson küldött november 1- én azt mondta: “A Budapestről jövő jelentések egy része nagyon megdöbbentett bennünket itt Varsóban. A kommunisták és zsidók meggyilkolásáról szólnak, amit a fasisztáknak tulajdonítanak.” Seymour Freidin a New York Postban nov. 2-án azt irta, hogy “le a zsidókkal” volt hallható egyre hangosabban Budapest uccáin. A new yorki zsidóság egyes vallási vezetői úgy nyilatkoztak, hogy sürgönyöket kaptak Bécs- ből, melyekben zsidó-ellenes pogromokról panaszkodtak Magyarországon. “The Tag” zsidónvelvü napilap közölt is egy sürgönyt, mely a “szatmári rabbihoz érkezett Bécsből, melyben az az ijesztő hir állt, hogy ismét zsidók vérét ontják a lázadók Magyarországon”. A reakció egyre jobban előtérbe kerül A lincstörvény és teljes anarchia alatt kik jöttek egyre jobban előtérbe, mint vezetők? Kik voltak az úgynevezett “forradalmi erők”? Valami Dudás József név került egyre jobban a nyilvánosság elé. A N. Y. Times november 1-én sürgönyt közölt John MacCormactól, melyben jelzi, hogy a forradalmi bizottság valami könyvecskét adott ki, melyet Dudás József mint a bizottság elnöke irt alá. Az összes forradalmi bizottságokat meghívták, hogy a sport palotában jöjjenek össze gyűlésre. Ugyanazon a napon irta a Herald Tribune, hogy Dudás József kerül egyre jobban előtérbe, mint Nagy Imre ellenfele. Két nap múlva közölték, hogy Dudás lett a budapesti forradalmi bizottság feje, és Budapest az ő fennhatósága alatt van. November 3-án, egy nappal a szovjet csapatok bevonulása előtt, MacCormac sürgönyben jelentette a N. Y. Timesnek: “Érdekes forradalmi karriernek lett ma vége, mikor Dudás Józsefet, aki kinevezte magát a legfontosabb forradalmi csoport vezetőjének, letartóztatták. Dudás mint forradalmi hős hirdette saját magát és erőszakkal akarta átvenni a magyar külügyi hivatalt; A Szabad Nép, napilap helységét valóban erőszakkal elfoglalta. Dudás állítólag hírhedt volt 1944-ben, fasiszta tevékenysége következtében.” (Folytatjuk) “Évek óta eltiltott pártok támadtak felé a kommunista párt sok tagja a magyar antikommunisták (értsd ellenforradalmárok) kezeitől halt meg. A tehetetlen miniszterelnök azzal remélte a katasztrófát feltartóztatni, hogy meghajolt a vihar előtt és elfogadott minden kommunistaellene? követelést, aminek végső logikai következményeként kihirdette Magyarország semlegességét.” A REYNOLDS NEWS hasábjain TOM DRI- BERG volt munkáspárti képviselő ir a magyarországi fejleményekről és ennek kapcsán érdekes párhuzamot vont Wyszinski lengyel és Mindszenty magyar bíboros magatartása között. “A lengyel Wyszinski — Írja a szerző —, nyomatékosan arra kérte népét, viselkedjék békésen, dolgozzék nyugodtan tovább és tartózkodjék a véráldozatoktól- ..; ezzel szemben a magyar Mim szenty, nyomban kiszabadulása után( mielőtl nagyon jellemző módon az amerikai követségrt menekült), rádióbeszédet mondott, amelybei úgy látszik, a hűbéres földesurak és a monopolis ták régi rendszerének visszaállítását követelte Azonban — teszi hozzá Driberg — a magyarol nem akarják az óramutatót ilyen messzire v szaforgatni.”
