Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-23 / 21. szám
May 23, 1957 AMERIKAI .MAGYAR SZÓ 5 Külpolitikai Szemle | I ifi- fi fi ■■■-,-■ ■ s-------— ■ ________________I MEGSZÜLETETT A HARMADIK H-BOMBÁS HATALOM Nehru figyelmezteti a világ népét az atomesö veszélyére. Mennyi atomkisugárzást bir el az ember? Nem találtak praktikus védekezési módokat Anglia bejelentette, hogy a régen tervezett nukleáris kísérletek első robbantása megtörtént és ezzel teljesjogu tagjává vált a H-bombával rendelkező nagyhatalmaknak. A kormány tervét már egy évvel ezelőtt bejelentette Anthony Eden, akkori miniszterelnök és dacára annak, hogy erős ellenzék fejlődött ki a Labor Party vezetésével az angol nép és a szakszervezetek körében és külföldön is, főleg Japán részéről, a tervet május 15-én kezdték kivitelezni. A robbantás a Karácsony-szigeten történt, mely a Csendesóceánban, Hawaii-tői 1,200 mérföldre fekszik. A kísérletek megaton osztályzatú bombákkal folynak. A megaton egy robbanó-erő mérték, 1 millió tonna TNT-vel egyenlő. A robbantás egy négymotoros Valiant lökhaj- tásos repülőgépről történt. 45,000 láb magasságból eresztették le a bomoát, mely 15,000 lábra robbant fel a tenger felett. Hatásáról tudományos adatokat gyűjtenek olyan repülőgépekkel, amelyek fel vannak szerelve arra, hogy a gomba alakú felhőbe mehessenek és rádióaktiv anyagot szedjenek. A sziget körüli vizterületet 900 mérföldje minden irányban, a hajózásra veszélyesnek nyilvánították. A kísérleteknek éles hátteret szolgál a Londonban már hat hónapja folyó lefegyverkezési tárgyalás, valamint a világszerte folyó tudományos eszmecsere a H-bomba kísérletek hatásáról az emberiség jelenkori és jövendő nemzedékére. Japánból jelenti Kaoru Yasui, a Bombakisérlet Elleni Tanács elnöke, hogy 15 japán halászhajó van működésben a kísérletiedig vizeken. Attól fél, hogy veszély fenyegeti őket. A japán kormány “sajnálatát” fejezte ki a kísérletek megtörténte felett és kijelentette, hogy fenntartja magának a jogot kártérítést követelni az ebből származó bármilyen sérelemért, mely a japán népet érné. Robbanás az atomkutató intézetben Négy sebesültje van — egy közülük súlyos — a Brookhaven-i laboratóriumban történt robbanásnak. Ez a long-islandi laboratórium az ország egyik legfontosabb kutató intézete. Az egyik kísérleti tartály, melyben a bromine és fluorine olvasztó hatását az urániumra tanulmányozták, felrobbant és maró gázt fröccsentett a közelben dolgozó technikusokra. Legközelebb a 30 éves Richard Johnson volt, aki sulvos égési sebeket szenvedett az arcán, szemein és felsőtestén. A laboratórium kórházába szállították. A másik három sebesült orvosi segítségben részesült és hazamehetett. A laboratórium igazgatója állítása szerint rádióaktiv anyag nem volt kapcsolatban va robbanással, habár a “hot” (veszélyes) épületben történt. A ventilátorokon keresztül élénk, narancsszínű füst gomol.vgott ki a szabadba. Alig egynegyed mérföldre a robbanás helyszínétől országos megbeszélés van folyamatban a nukleáris energia békés felhasználásáról. NEW DELHI, India. — Azon alkalomból, hogy 100 évvel ezelőtt az indiai nép fellázadt az angol uralom ellen, amit az indiai történelem a “Sepoy lázadás” néven emlit, Nehru miniszterelnök nagy beszédet tartott, amelyben a világ népét figyelmeztette arra a nagy veszedelemre, ami az atomesö révén fenyegeti, ha a nagyhatalmak nem hagyják abba az atom- és hidrogénboinba kísérleteket. Nehru említette, hogy az atomeső ellen nem lehet védekezni és azt a nagy veszélyt, amit az atomkisugárzás hozhat az emberiségre, csak úgy lehet elkerülni, “ha a békeszerető emberek világszerte azon fáradoznak, hogy az emberek közötti gyűlölködést megszüntessék.” Az indiai parlamentben 2 perces felállással áldoztak az 1857-es lázadás áldozatainak, akiket most nemzeti mártíroknak tekintenek. (Lásd cikket egv másik oldalon.) Egyébiránt India nagy előkészületeket tesz, hogy augusztus 15-én méltóan ünnepeljék meg az uj állam születésének 10-ik évfordulóját. WASHINGTON. — Val Peterson, Országos Civil Defense Administrator, — a kongresszusi bizottság előtt tett vallomásában azt mondotta, hogy még a legjobb védőhelyek kiépítése esetén is az atom- vagy hidrogenbomba háborúban az Egyesült- Államok elvesztené lakosságának a felét. Peterson akkor tette ezt a kijelentést, amikor a clevelandi “Plain Dealer” nevű újság “kigu- nyolta a Civil Defense munkáját, mint teljesen értéktelent, miután mindazon tervek, amelyeket a védelmi bizottságok elkészítenek mitsem érnek, ha a lakosságnak csak egynegyede is tehetetlenné válik.” Peterson azt mondotta, hogy annak dacára a Civil Defense még mindig nem adta fel a védőhelyek (shelter) építésének elvét, noha jól tudják, hogy az nemcsak óriási pénzbe kerülne, de azt is, hogy a meglepetésként jött atomtámadásnál nem lenne idő a bujóhelvekre való menekülésre. “De azért”, — ismerte be Peterson, -— “még a legjobb hujóhelvekkel is elvesztenénk lakosságunk 40—50 százalékát.” Gerald R. Gallagher, a Civil Defense Michigan állami osztályának a vezetője azt mondja, hogy a csak valamennyire is elégséges bujóhely rendszer kiépítésére legalább is 44 billió dollárra van szükség. Mennyi atomesö? NEW YORK. — A National Bureau of Standard egyik tisztviselője azt a kijelentést tette, hogy az emberek nem bírnak ki annyi sugárzást káros következmények nélkül, mint eddig azt az Atomenergia Bizottság tudósai mondották. Dr. Lauriston S. Taylort, a Hunter College egyik tudósa, aki a Cancer Research szolgálatában is dolgozik, úgy tartja, hogy a megengedhető kisugárzás csak egyharmada annak, amit eddig az egészségre hatástalannak tartottak. Dr. Lauriston számításai szerint az átlagos ember csak 0.096 roengten kisugárzást vehet fel hetenként káros következmények nélkül. Az Atomenergia Bizottság szabályai szerint olyan "helyeken, ahol a munkások kisugárzásnak vannak kitéve, egy-egy munkás évente csak 5 roengten kisugárzást vehet fel s egész munkában eltöltött életében nem többet, mint 260 reongtent. Ez a legalsóbb határa annak a biztonságnak, hogy sem ő, sem a gyermekei nem lesznek kitéve káros elváltozásoknak. A National Academy “Genetics (szülészeti) Bizottsága” azt mondja, hogy az embert már 100 roengten kisugárzás is megbetegiti s ez alól legfeljebb 5 százalék a kivétel; 400 roengtennél azonban már az elpusztulás 50 százalékra biztos. Az akadémia azonban kihangsúlyozta, hogy az ivarszerveket már igen fis adag kisugárzás is befolyásolja s hogy az ilyen kisugárzás összegvü- lemlik, vagyis az előbbi adagot minden további adag növeli. Jó lesz abbahagyni MOSZKV A. — Andrey Gromyko, a Szovjetunió külügyminisztere megint figyelmeztette a nyugati nagyhatalmakat arra a végzetes nagy veszedelemre, amit az atomfegyverekkel való kísérletezés hozhat. Gromyko a Moszkvában tartott beszédében gúnyosan mondotta: “Ugylátszik, hogy a nyugati nagyhatalmak úgy félnek az atomki- sérletek abbahagyásától, mint ahogyan az ördög fél Krisztustól.” Félnek, — mondotta Gromyko. — mert a “nuclear” fegyverekre építik egész külpolitikai programjukat. A moszkvai “Pravda” újság erősen bírálta Adenauer német kancellárt, aki a német tudósok tiltakozása dacára is atomfegyvereket követel az uj német hadsereg részére. A német, tudósok a nobeldijas Otto Hahn vezetése alatt élesen tiltakoztak az atomfegyverek fejlesztése ellen, ami nagy haragba hozta Adenauert és lehordta őket, mert a német tudósok kijelentették, hogy nem hajlandók az atomfegyverek fejlesztésében részt- venni. A szovjet kijelentések szerint a szovjet kormány nem hagyhatja abba az atomkisérleteket addig, amig az Egyesült Államok folytatja; az Egyesült Államok viszont azt állítja, hogy azért nem hagyja abba, mert a Szovjetunió egyre erősebben kísérletezik. Az igy keletkezett holtpont áttörésére a Szovjetunió az államfők tanácskozását ajánlja, amit azonban az Egyesült Államok kereken visszautasít. A JO ARAB — Angol képviselő kritikája az amerikai külügyi politikáról — LONDON. — A Labor Party kötelékébe tartozó Konni Zilliacus képviselő a parlamentben tai’tott beszédében élesen bírálta az amerikai külpolitikát. A terjedelmes beszéd egyes részleteit az amerikai sajtó is hozta s azokból vesszük át a következő részleteket: — Úgy tartom, hogy az angol “tory” politikusok most ugyanazt akarják, mint a “nagy testvéreik” (big brothers) Washingtonban. Szerintem a jelenlegi angol-amerikai szövetség a hidrogén- bombával alátámasztott nemzetközi mccarthyz- mus és a Szent Szövetség házassága lett, Lényegében Mr. Dulles antikommunista “felszabadító” politikájának a jármüve. Ezt a politikát én “kifordított Trotzkiizmusnak” nevezem; állandó ellenforradalomban tartani a világot. Ez a politika beavatkozás és támadás — ellenkezik az Egyesült Nemzetek alkotmányával, ösz- sze nem egyeztethető a béke gondolatával és ha sokáig követjük, egész biztosan a háborúhoz vezet. — De nézzük csak, hogy ez a .politika milyen eredményekhez vezetett a Közép-Keleten? Joseph Alsop amerikai újságíró máris dicsekszik, hogy a Közép-Keleten már látható azon politikai irány kialakulása, amely nagyon hasonlít az angol politikához abban, hogy nem támaszkodik erkölcsi alapra. — Ez az uj politika ’— mondja Alsop — abban áll, hogy kiválasszuk és támogassuk azon arab vezéreket, akik a Nyugattal szemben még nem megmásithatatlanul ellenségesek, — szóval a “jó arabokat” — mint ahogyan Sir Anthony Eden nevezte őket. Ez a Jő ARAB tehát technikai kifejezés, igazi jelentése: olajmezőkkel bíró arab. A jó arab szultán, király, sheik, vagy valamilyen más arab deszpota, aki hajlandó országa természeti kincseit koncesszióba adni katonai protekcióért, no meg a zsíros osztalékért, amit az. olaj után kap. A katonai protekció persze kell nemcsak az esetleges külföldi támadás visszaverésére, hanem saját alattvalóik elleni védelemre is, ha esetleg azoknak az a botor gondolatuk támad. hogy az olaj jövedelméből a nép életszínvonalát kellene emelni, avagy a nagyon elterjedt ragályos betegségeket kellene kiirtani. Ezek a “jó arabok” akarják felfegyverezni országaikat Izráel ellen. Ezek akarják a kommunistaellenes Bagdadi Paktum tovább fejlesztését. Ezek fogadkoznak, hogy országaikat megvédik a kommunista támadástól és a kommunista szub- versziótól. Persze mi nagyon jól tudjuk, hogy a jó arabok már a legenyhébb demokratikus követelést is kommunizmusnak mondják. A LEGJOBB ARAB De ifiég a jó arabok között-is kiválik Szánd király. Saudi Arábia uralkodója, akinek tehát a ““legislégjobb arab” címet adhatjuk. Az egész világon ő az egyetlen uralkodó, akinek országában még mindig törvényes a rabszolgaság. Nemrégiben fővárosa piacán 14 rabszolgát fejeztetett le azért, mert azok állítólag szökési kísérletet követtek el. Az International Labor Office jelentése szerint Saud király, — tanulva az arab mesevilágból, — az elégedetlenkedő munkásokat skorpiókkal telített vermekbe veti. Az olajból húzott több mint 100 millió (angol) fontot kitevő évi jövedelmének legnagyobb részét saját magára és családjára költi. Van több mint 30 palotája. Az egyik kastélya udvarának sarkában elférne az angol királyi kastély, Buckingham Palace. Van aztán 35 négymotoros transzport repülőgépe, nagyon sok Cadillac kocsija és “szőke szépsége”. Ez az ember a “szabad világ” reprezentánsa! Ez az ember az angol-amerikai ‘torv’ szövetség pártfogolt ja!
