Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-23 / 21. szám

ATOMFELHŐK NEVADA FÖLÖTT

A tavaszi megújhodás életet igévé magasztosságát az erre az évadra tervezett nukleáris fegyverek próbáinak pusztulást és halált hirdető felhői homályositják el. A lefektetett tervek szerint, Amerika ezidei kísérlet- sorozata Névadóban május 15-én veszi kezdetét. Anglia is megtartotta első H-bombás kísérletét a Karácsonyszigetcsoportokon. A Szovjetunió nemrég fejezett be egy sorozatot Szibériában.

A “Reporter” c. folyóirat május 16-iki számában Paul Jacobs 19 oldalas cikkben foglalkozik az Atomenergia pjizottság felelőssége alatt 1945 óta Névadóban levezetett atomrobbantásokkal, a kísérletekkel kapcsolatos gondatlanságokkal és az ezekből eredő számos, úgy emberekre mint állatokra kiható káros következményekkel.

Az AEG felelőssége kétoldalú. A kormány megbízásából állandóan újabb és hathatósabb atomfegyverek után kutat, ugyancsak az ő hatáskörébe tartozik az, hogy az atomkisérletekkel járó veszélyeket tanulmányozza, amennyiben lehet csökkentse és azokat az ország lakosságának tudomására juttassa és védelmükről gondoskodjon. A cikk írója adatok felsorolásával bizonyítja, hogy az AEC lelkiismeretlenül kezelte az ország népét, de különösen Nevada és a szomszédos Utah állam lakosai iránti kötelezettségét, Nem mindig és nem mindenkit értesített a robbantások idejéről, helyéről, a veszély mivoltáról és az ellene való védekezés módszereiről. Ezt a felelőtlenséget megsínylette a két államban sokezer ember és a tulajdonukat képező állatállomány. Hozzájárult a megtörténtekhez az is, hogy hiányában voltak a kísérletekkel járó veszély ismeretének, néha hibákat is követtek el, néha meg az előre kiszámított időjárás nem vált be vagy változott meg közben. A kísérletek titkos természeténél fogva az idő és térre vonatkozó kiadható információk korlátozva voltak. De tény az is, hogy az AEC a “titok” és “biztonsági lépések” köpenyegébe burkolódzva védekezik a felelőtlenség vádja ellen.

Az áldozatok száma kezd növekedni

A kísérletek színhelyétől északra kb. 100 mérföldre, Warm Springs, Nevada közelében van a Fallini tanya, ahol komor felnőttek és gyermekek, az újabb robbantások fényének vakító fellobbanásakor keserűen fognak visszagondolni a kis 7 éves Martin Bardolira, aki hat iskolatársával együtt izgatottan várta 1955-ben a gombafelhő megjelenését. A kis kócos Martin, becenevén “Butch” leukémiában (vörös vérsejt pusztulás) meghalt egy évvel később. Anyja, Martha, azt mondta: “Azt hiszem Butch a robbantás következtében halt meg.” Kezelőorvosa szerint a halál “a dél-nevadai atomrobbantás következménye lehet”. Az AEC akkor is tagadta és most is tagadja ennek lehetőségét, azt állítva, hogy lukémia csak nagy adag atombesugárzás következménye lehet, de nincsenek adatai arra nézve, hogy Butch milyen arányú besugárzásnak volt kitéve.

30 mérföldnyire keletre a Fallini tanyától Minni Sharp, férje és felnőtt fiai állattenyésztéssel foglalkoznak. Számos kísérlet ideje alatt hajdonfővel dolgozott kertjében és csak néha vette szemügyre a házuk fölött a kísérletektől nyugatra elvonuló felhőket. Most már sohasem látni Mrs. Shárp-ot hajadonfővel, minden hajszála kihullott. Azt hiszi, hogy ez rádóaktiv besugárzás eredménye. Az AEC megint tagadja ennek valódiságát, habár adatok, hiányában csak átlagos fogalma lehet a Sharp tanyát ért lecsapódás nagyságáról.

Még az 1953-as kísérletek után három egyén perelte be a kormányt kártérítésért, mert hajukat elvesztették betegség következtében, amit önhibájukon kívül, rádóaktiv besugárzás következtében kaptak. Az AEC nem vállalta ezért a felelősséget és a pert az illetők elvesztettek.

Mrs. Dan Sheahan a rádióaktiv sugárzást okozza rákos megbetegedéséért. Családjával együtt egy bányát kezelt a kísérleti színhely közelében, amit a kísérletek alatt rövid időre lezárattak. De kellő felvilágosítást a veszély nagyságáról és időbeli tartamáról nem kapott. 1952 február 2-iki robbantás a kora hajnali órákban házukat alaposan megrázta, a külső ajtót kivágta és jó néhány ablakot betört. Májusban, a még folyó kísérletek egyike alkalmával gyöngyszem nagyságú hulladék csapódott le területükön, köztük egytizenhatod incs átmérőjű vasszilánkok. A bánya olyan veszélyessé vált, hogy le kellett zárni és a család elköltözött a vidékről. De az AEC mégsem ismeri el, hogy felelős Mrs. Sheahan betegségéért.

125 mérföldre e vidéktől, az Utah-i puszta közepén van Dixie Valley. A 19-ik század közepén mormonok telepedtek itt le és gyapotot kezdtek termelni, innen a neve. De a gyapotot azóta gránátalma, füge, datolya, mandula, dió és szőlőkertek váltották fel a szorgos ke- (Folytatás a 3-ik oldalon)

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the AcWMJarch 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y.-----------------------------------------------------------------_________________________________———______

Vol. VI. No. 21. Thursday, May 23, 1957 í NEW YORK, N. Y.--------------------------- "

Amikor egy életért küzdünk

Az emberi szeretet, gyön-1 gédség, összetartás és az ál-' dozathozatal határán is túlmenő segíteni akarás újra fényesen bebizonyult abban a 24 óráig tartó munkában és küzdelemben, amely egy 7 éves gyermek életének megmentése körül folyt egy kis longislandi városkában.

Benny Hooper ugrálás közben beleesett egy 25 láb [ mélységű kútba, amit apja házuk udvarán ásott, hogy vizet találjon kis kertjük öntözésére. Kiáltására apja segítségére sietett, de a kisfiú nem tudott belekapaszkodni a mélységbe eresztett kötélbe. A kút csak 12 incs széles volt és nem lehetett közeljutni a gyai’mekhez.

Egy gyermek élete

Több mint 200 önkéntes sietett a kétségbeesett család segítségére. Kotrógépekkel és lapátokkal nekiláttak a munkának. Kissé távolabb egy másik mélyedést ástak és egy összekötő alagút furásá-' val sikerült elérni a kisfiút, | akiről azt sem tudták, hogy I él-e vagy meghalt. Közben oxigént pumpáltak le hozzá. Eszméletlenül találták, de élt. Azonnal kórházba szállították, ahol kellő orvosi kezelést kapott. Az elszenvedett könnyű külső és belső sérüléseken, az orvos szerint, j néhány nap múlva túl lesz [ és Benny újra folytathatja I játékos életét, ahol a majd-1 nem végzetes botlása félbe-1 szakította.

Az egész ország népe lélegzetfojtva figyelte az • ál-1 landó rádió jelentéseket a1 mentési munkálatokról. Egy gyermek élete és egy család I boldogsága forgott kockán. Ha szükség lett volna rá, mindenki, áldozat árán is sietett volna segíteni. A veszély elmúltával, örömükben ajándékokkal árasztották el a megmentett gyermeket.

Mikor eszmél rá országunk népe arra, hogy hány százezer élő és még ezután születendő gyermek élete és egészsége van veszélyeztetve az eddigi és különösen a most folyamatban levő sorozatos atomrobbantási kísérletek által? Mikor fogjuk komolyan venni lelkiismeretes tudósok figyelmeztetéseit és tudományos adatokon nyugvó jelentéseit arról, hogy mi vár reánk amikor radioaktiv levegőt szivünk, rádióaktiv vizet iszunk, halat, főzeléket, kenyeret, tejet vagy húst eszünk? Vagy várni fogunk addig, amikor már késő lesz? Amikor már semmiféle mentési munkálatok nem segítenek a lukémiában, a csont-, bőr- és másfajta rákmegbetegedésben szenvedőkön ?

1954-ig a nagyközönség nem tudott arról, — amit a kísérletezők tudtak, de nem hozták köztudomásul — hogy hogy a kísérletek után lehullások vannak, és hogy rádió- aktivitásuk veszélyes. A 23 japán hajós, akik a Bikini sziget táján, de 90 mérföldre a tiltott területen túl halásztak, voltak az elsők, akik felhívták a világ figyelmét erre, saját személyes tragédiájukon keresztiül., A “halál hamuja” — ahogyan később elnevezték — hullott rájuk, de akkor nem tudták annak jelentőségét. Rosszul lettek, kórházba kerültek, a hajuk kihullott, egyikük meghalt.

Amikor ezrekről van szó

Ma már több információnk van. Dr. Linus Pauling, No- bel-dij nyertes kémiai tudós mondja: “Már az eddigi

atomkisérletek 1 millió ember korai halálának az okozói, akik 10 vagy' 20 vagy 30

1 évvel hamarabb fognak meghalni lukémia, csontrák vagy más, rádiobesugárzás okozta ! betegségből kifolyóan. Ugyancsak ezen kísérletek következtében 200,000 komoly szellemi vagy testi hiányosság- j ban szenvedő gyermek fog megszületni. A Karácsony ! szigetre tervezett kísérletek megtoldják a fenti számokat,

! 100,000-rel az elsőt és 20 | ezerrel a másodikat. További 10 nagy bomba felrobbantása a fenti számokat megduplázná. Ezt megtenni bűn, erkölcstelen bűn az emberiség ellen, megsértése az eni- í beriség elvének”.

A radioaktív elemek egyike a Strontium 90. Ez nem marad a levegőben, hanem lecsapódik fára. fűre, földre, beszivódik és hosszú évekig része marad a termőtalajnak. A tehenek megeszik a füvet, I tejüket megisszák gyerme- i keink. A földből felszívódik

a főzelékekbe, az emberek

I

'(Folytatás a 14-ik oldalon)

27 EZREN ZARÁNDOKOLTAK WASHINGTONBA

A polgárjogok híveinek áradata tódult Washingtonba, az ország fővárosába május 17-ón, a legfelsőbb bíróság azon döntésének a harmadik évfordulóján, mely szerint az elkülönítés az iskolákban törvény telen.

Ábrahám Lincoln márványszobra előtt 27,í)09 “zarándok” tett fogadalmat arra, hpgv a néger nép felszabadítását, amelyet Lincoln kezdeményezett, ők fogják valóra váltani.

A gyűlés hangulatát és irányát a vezető-elnök A. Philip Randolph, az AFL-CIO egyik alelnöke adta meg: “Ne aggasszon bennünket az a rettenetes erőszak és üldözés, amely a déli államokban a szinesképü egyének ellen irányul. Már az van írva a csillagokba, hogy a déli feudálizmus régi rendje, a lincselés megmaradt foszlányai, a rabszolgaság, a csavargási törvény, a csőcselék erőszakoskodása, a Ku Klux Klan, a szakszervezetek elleni támadások... az írástudatlanság, az alacsony munkabér — mind haldoklóban van. A szabadságszeretet nagy áradata, amely' a néger szivekből bugy- gyan, az iparosítás térhódítása, a munkásszervezkedés, az oktatás kiterjesztése, az állami újítások a szavazati jog kiszélesítésén keresztül, megadja majd a kegyelemdöfést."

A szónokok közül többen figyelmeztették mind a két pártot, hogy ne huzzák-vonják tovább a polgári jogok javaslatát a kongresszusban.

“Adják meg nekünk a szavazati jogot, amelyen jogaink alapulnak és akkor békében hagyjuk az Egyesült Államok kormányát,” mondta Dr. Martin Luther King, a fiatal lelkész, aki Montgomery, Alabamában az autóbusz-bojkottot az elkülönítés ellen vezette le. Ezen a “Szabadság Zarándokainak” három óra hosszat tartó gy'ülésén hozzá tette, hogy ha megengedik Délen a néger népnek, hogy' szabadon szavazhasson, akkor mi csendesen, erőszak nélkül, rosszakarat es keserűség nélkül fogjuk végrehajtani a legmagasabb bíróság határozatait. És előrebocsátotta, hogy lenn Délen véget érne “a csuklyás erőszak”, mert “jóindulatú emberek” kerülnének a törvényhozás intézményeibe és a szenátusba.

Charles C. Diggs képviselő (Mich.) hangoztatta, hogy amíg ő is hisz az imádság lélektani erejében, figyelmeztet arra, hogy a szabadság nem fog önmagától a mennyekből lepottyanni, mert félő, hogy az imádság, a szavazati jog gyakorlata nélkül hatástalannak fog bizonyulni."

. Adam Clayton Powell, newyorki országos képviselő, pedig kijelentette, hogy “azért jöttünk ide a Lincoln emlékmű elé, mert többet kapunk a halott republikánustól, mint az élő demokraták és az élő republikánusoktól együttvéve.” Javasolta, hogy a néger nép a megkülönböztetés elleni küzdelemben használja fel a munkabeszüntetést, a piketelést. a gazdasági bojkottot, a munkaleíassitást és az ülőszt *ájkot.

A gyűlésen a színpad és a sport sgyéniségei és más ki- válóság is résztvett, számos lelkész volt jelen, többen díszes templomi öltözékben.