Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-16 / 20. szám

May 16, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I AHOGYAN ÉN LÁTOM... Szenátor McCarthy fejfájára NINCS TÖBBÉ . . . A Magyar Szó newyorki lapbizottságától kap­tam levelet. Mint rendesen, azonnal gondosan át­olvastam és mielőtt az aláíráshoz értem, ösztön- szerüleg a telefonhoz mentem és felemeltem a kagylót. Abban a pillanatban megdöbbentő való­ságra eszméltem és hangosan azt mondtam: Nincs többé! Éveken át szokásommá vált, hogy a lap ügyeit és az annak érdekében irt leveleket, személyesen vagy telefonon megbeszéljem — Leitner Auréllal, akinek a lap mindenkor szívügye volt. Ez volt a szándékom most is, amikor a valóság­ra ébresztettem magamat ezzel a két szóval: Nincs többé! Kétségtelen, hogy mint ez alkalommal, úgy a jövőben is felmerül majd a gondolat, hogy jó lenne Auréllal beszélgetni, kikérni tanácsát, meg­hallgatni véleményét. És az sem kétséges, hogy mint most, ugv minden más alkalommal keserű kiábrándulást fog hozni az, hogy: Nincs többé! Ha életében nem voltunk állandóan tudatában, most, korai tragikus halála után ráeszméltünk, hogy ennek a sokoldalú tehetségekkel megáldott embernek milyen csodálatosan éles meglátásai voltak. Amikor bonyolultnak látszó problémák­kal álltunk szemben; amikor önmagunkkal és másokkal vitattuk, hogy a helyzet-adta fogas kérdésekre mi legyen a helyes válasz és az eljö­vendő napokban, hetekben, hónapokban mi legyen a teendő, — akkor Aurél néhány mondattal, megcáfolást nem tűrő logikával oldotta meg a problémát, adta meg a választ a felmerült kérdé­sekre és jelölte meg a teendőt, az egyetlen okos, helyes, célravezető teendőt. A jövőben gyakran gondolunk majd erre, de bele kell nyugodnunk, hogy Aurél — Nincs többé! Tíz évvel ezelőtt rámutatott egy helyi kis lap feltétlen szükségességére és megalapította a TÉNY újságot, amely az ő gyermeke volt, amely­nek májusi számában az ő utolsó cikkei már ha­lála után jelentek meg. Beteg testének minden csöppnyi energiájára szükség volt, hogy a megél­hetésért folytatott küzdelem mellett; a munkás- mozgalomban kifejtett munkája mellett, még ezt a kis újságot is irányítsa, vezesse, életben tartsa és évről-évre fejlessze. Elég volt, ha munkatár­sai, segítői egy-egv írásába beletekintett és hihe­tetlen éleslátással vette észre, hogy hol kell egy szót kihagyni, egy szót pótolni, egy mondatot átformálni. Ha a jövőben A TÉNY cikkei nem lesznek olyan tartalmasak; ha a mondatok nem lesznek oly kerekdedek és a kifejezések oly válo­gatottak, mint a múltban, ezt nézze el az olvasó és gondoljon arra, hogy Aurél — Nincs többé! Ha valaha igaz volt az, hogy minden halottal a mi saját én-iink egy része is meghal: ez esetben biztosan igy volt. És igaz az is, hogv Leitner Auréllal a saját én-ünk egy részét is eltemették. De vigyázzunk arra, emberek, nagyon vigyáz­zunk, hogy saját én-íinknek csak parányi i-észét engedjük eltemetni, mert testünkre, lelkünkre, ! minden csöppnyi képességünkre szükség van ah­hoz, hogy betölteni próbáljuk az űrt, amely úgy támadt, hosrv tanítónk és barátunk — Nincs többé! Ha megkérdezhettük volna Leitner Aurélt, hogy milyen körülmények között kiván eltávozni az élők sorából, — biztosan azt a módot válasz- tóttá volna.' amely módon utolérte őt a halál: ba­rátok között, a haladó szellemet képviselő mun­kások között, percekkel azután, hogv a munkás­sajtó és a népek boldogulásáért folvtatott küzde­lem fontosságára mutatott rá, — lélekbe markoló, szivet megható szavakkal... Azt kivánta volna, hogy az utolsó utat emlékezetes napon. MÄJLTS ELSEJÉN tegye meg, amely napon holttestét Elsinoreból valóban Los Angelesbe szállították. És utolsó szavai, amelyeket már csak nehezen, oxigén segítségével tudott elmondani, egyik ba­rátján keresztül valamennyiünkhöz szóltak: ‘Menjünk tovább a boldogabb, békés jövő felé vezető utón,” amikor ő már — Nincs többé! Ellentmond ás: Egy hátralékos előfizető! Irta: GERÉB JÓZSEF Régi római közmondás, hogy a halottról csak jót, vagy semmit se mondjunk. De mint minden szabály, úgy ez alól is van kivétel s azt is tud­juk, hogy a kivételek csak erősbitik a szabályt. Ilyen kivételt képezett a fenti szabály alól sze­nátor Joe McCarthy (R. Wis.) halála, aki rövid közéleti szereplését a gyűlölet hirdetésére, ezer meg ezer értékes ember életének tönkretételére használta fel. Joe McCarthy nem volt eredeti tehetség. Még abban sem volt eredeti, hogy az általa képviselt eszmékhez önzetlenül ragaszkodott volna. Sőt, ellenkezőleg, mint a gyülölethirdetés apostolai között az teljesen általános, ő is csak azért lé­pett közpályára, hogy abból sápot húzzon magá­nak bármilyen alávaló módszerekkel is. Már mint kerületi biró (circuit judge) olyan dolgokat csinált, hogy Wis. állam ügyvédi kama­rája rásütötte azt a vádat, hogy elfogad meg­vesztegetéseket és azért azt ajánlották, hogy vonják meg tőle az ügyvédi gyakorlatot. Később, mint fiatal szenátor elfogadott 20 ezer dollárt az édesital (soft drink) gyárosoktól, hogy az adagolás ideje alatt több cukor-engedményt jár­jon ki nekik. Ezt gyorsan megtetőzte azzal, hogy a szenátusi bizottság vizsgálata alatt álló Lustron Housing Corporation cégtói is elfogadott 10,000 dollárt, noha ő is tagja volt annak a bizottság­nak, amelyik a túlzóan magas árakat számitó cég ügyeit vizsgálta. McCarthy módszere McCarthy oly nyíltan gyakorolta a megveszte­getést, hogy már szenátor társai is megelégelték és vizsgálatot indítottak ellene. Erre McCarthy a közben szerzett igen gazdag pártfogói segélyé­vel megtudta, hogy ki mennyi kortes pénzt ka­pott s hogyan számoltak el azzal. Mi sem jellem­zőbb az amerikai politikai élet mocsarára, mint az, hogy McCarthy képes volt úgy megijeszteni szenátortársait, hogy azok a leleplezéstől tartva, eltussolták a Joe elleni vizsgálatot, amit McCar­thy milliomos pártfogóitól függő sajtó is elhall­gatott. Ezen kezdeti sikerektől felbátorodva McCarthy belefeküdt a már mint Nixon és más szenátorok által kezdett “kommunista üldözésbe.” Ez éppen kapóra jött neki, mert az ellene irányuló minden vádat elháríthatott azzal, hogy őt csak a kommu­nisták. meg a kommunista barátok üldözik. A “kommunista üldözés” mezején aztán többé nem ismert határt. A tőkés sajtó támogatásával bevitte a köztudatba, hogy valami misztikus Amikor az embernek meg vannak a a “jé kapcsolatai” Jó az, ha az embernek politikai barátai vannak. Sokszor hasznát látja. Pénzügyi tranzakciók ese­tén pedig határozottan nyereséget jelent. Robert S. Snodgrass, Georgia egyik republiká­nus bizottsági tagja bevallotta, hogy ő és fele­sége $2,500 könnyű profitra tettek szert, amikor baráti utón egy kormányhatározatról értesítet­tek, amely csak 8 nappal később jött nyilvános­ságra. A kormányhatározat arra vonatko­zott, hogy melyik repülő társaság kap engedélyt egy j ólmenő New York—Miami utasszállító út­vonalhoz. A versengés a Delta és a Northeast repülő társaságok közt folyt. A Civil Aeronautics Board a Northeast ajánla­tát fogadta el. Három órával a határozathozatal után, ez már a Delta igazgatójának tudomására jutott, aki azután értesítette Snodgrass barátját. Snodgrass másnap 10,000 Northeast részvényt vásárolt a maga és 500-at a felesége nevére. Amikor a Northeast társaságnak az útvonalhoz való joga köztudomású lett és ezáltal részvényei­nek ára emelkedett, Smodgrass-ék eladták a részvényeiket és igy jutottak a fentemlitett könnyű nyereséghez. De ezt hosasem tették volna, ha tudták volna, hogy az információhoz törvénytiltotta “kiszivár­gás” utján jutottak. Nem azért republikánusok! TÖBB mint 30 millió amerikai él nyomorta­nyákban, azért mert nincs tehetsége más jobb helyen lakni. “nemzetközi kommunista összeesküvés” fenyege­ti a világot és kinevezte önmagát ezen képzelet­beli veszély ellen küzdő tábor vezérének. Most aztán már korlátlanul fogadhatta el a nagy aján­dékokat a kommunisták elleni “szent háborúra”. És hogy ez a harc ránézve minél hasznosabb legyen, elkezdte hirdetni, hogy a kormányban 230 magasrangu kommunista hivatalnok dolgozik. És noha egyet sem tudott megnevezni, ezer meg ezer olyan ember nevét vetette fel, akik ellenezték a handabandázását, de azért McCarthy gyanúsítá­sai alapján elvesztették állásaikat és megnehezült a megélhetésük. McCarthyizmus Határtalan szereplési vágya végre ez elnök kritizálásához, majd az Army vezetőinek a táma­dásához vezették. Ekkor aztán már a szenátus többsége is rájött, hogy ez az ember a legaljasabb módon támad embereket és intézményeket egy­aránt. Annyira kirívó volt módszerének aljassá­ga, hogy az ily becstelen módszereket egyszerűen csak a “mccarthyizmus” néven kezdték emliteni. Mint emlékezetes, a szenzációs szenátusi tár­gyalás után McCarthyt szenátortársai “cenzú­rázták”, vagyis megrovásban részesítették. Ak­kor ugv hitték, hogy az a megrovás végetvetett a karrierjének, mert kevesebbet hallatott magá­ról. Mint most kiderült ennek nem annyira a Joe “megtérése” volt az igazi oka, hanem inkább a már kezdődő betegsége. Reméljük, hogy Joe McCarthyval nemcsak a mindenre képes politikus, nemcsak a gyűlölet- hirdetés apostola, hanem a “mccarthyizmus’' név alá vett becstelen módszer is sirbaszállt. Erre gondoltak a Magyar Szó azon elsinorei olvasói, akik midőn a szenátor haláláról velük be­szélgettem, azonnal átadtak nekem S dollárt, hogy azt a NEFELEJTS koszorumegváltás cí­mén küldjem be a lap javára. Itt küldöm tehát ezt a kis összeget, figyelmez­tetésül a többi olvasóknak, hogy a mccaríhyiz- must nem szabad elfelejteni. Mert a mccarthyizmus Joe McCarthvval még nem szállt a sírba. Bár úgy lenne, akkor nyugod­tan mondhatnánk: Aludd az örök feledés álmát! Azonban a becstelen politikusok között akad élig, aki becsvágyból, no meg a várható nagy haszon­tól hajtva, folytatja az aljas munkát, ezer meg ezer ember feláldozása árán is. Elsinore olvasói azért vásárolják a képzeletbeli koszorút, mert tudják, hogy a tisztességes embe­reknek szerte e világon küzdeni kell a mccarthy­izmus ellen. Ezt el ne felejtsd! A VILÁGKIÁLLÍTÁS Brüsszelben lesz meg­tartva 1958-ban. A kongresszus 4 millió dollárt irányzott elő Amerika részvételi költségeinek fe­dezésére. Van aki ezt kevésnek tartja és kimutat­ja, hogy a Szovjetunió 50 millió dollárt szánt a saját, pavillonjának felépítésére és felszerelésére. A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján az ön neve felett levő dátumot. HA FOLYÓ ÉV MÁJUSNÁL korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha na­gyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szivessévet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: II.EX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkaslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ................... dollárt. Név: .......................................................................... Cim: .............................................................................."

Next

/
Oldalképek
Tartalom