Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-16 / 20. szám
May 16, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Az elnémult generáció Donald Phelps, a Utica College 24 éves hallgatója, egy beszédben a mai generációt “elnémult- nak” nevezte és ezért a beszédért 75 dolláros dijat nyert. “Az a generáció vagyunk, amely nem ellenkezik semmivel és senkivel és csak a biztonságunkat tartjuk szem előtt,” — mondotta Phelps, — “nincs egyéniségünk és ennek következményeként hangtalanok vagyunk. A fásultság, a lelkesedés hiánya és a dolgoknak minden kérdezés nélküli lefogadása jellemez bennünket.” Phelps kifejtette, hogy Amerika földjét az üzlet foglalta el, és az egyének a biztonság kedvéért csatlakoznak ehhez az üzleti szellemhez és rájönnek arra, hogy a gépesített rendszernek csupán kiegészítői lesznek.” “A politikának is elnémult generációja vagyunk. Félünk az eszméktől és félünk beszélni azokról azért, mert attól tartunk, hogy 25 év múlva esetleg szenátusi vizsgáló bizottság elé visznek és üldözni fognak azért az eszméért, amelyet generációnk gyermekkorában alkotott. Tudjuk, hogy a múltban igy történt és nem akarjuk magunkat ennek kitenni.” Phelps kijelentette, hogy a mai generáció tagjai elbújnak és maguk közt bújnak meg. Olyan csoportokhoz csatlakoznak, amelyekben nem fog feltűnni, hogy nincs egyéniségük. “Az ilyen generáció nem magától született, hanem az elmúlt generáció produkciója. És ez az elnémult generáció a következő generáció építője, de ha ez a generáció ilyen hangtalan, nem lesz-e a következő nemcsak elnémult, de süket, néma és vak is ? Amerika a világ vezetőszerepében van, de hogy vezethet egy olyan ország, amelynek népe csupán gondolkodásnélküli követőkből áll.” Ez a cikk eredetileg a Syracuse-i Post Standardban jelent meg. Phelps, a 24 éves ifjú megdöbbentő realitással rajzolta meg korát és ha valami mégis vigaszul szolgálhat, az csak az lehet, hogy ebben az elnémulásra Ítélt világban is akad még olyan egyéniség, mint ő és merjük remélni, hogy van több is, még sokkal több is. 75.000 zarándokot várnak Washingtonba Detroit. — Az autómunkások vezetői úgy nyilatkoztak, hogy 1000 szakszervezeti tag megy a washingtoni szabadság-zarándokutra május 17- én, hogy imával ünnepeljék meg a legfelsőbb bíróság faji megkülönböztetés ellen hozott törvényének harmadik évfordulóját. Az autómunkások szakszervezete arra kérte tagjait, hogy csoportosan menjenek autókkal, autóbuszokkal, vagy vonaton Washingtonba, ahol a szervezet főhadiszállása a “Hotel 2400”. Egyes autó-lokálok már megkezdték a munkát, hogy segítsenek a tervbevett 75,000 zarándok összehozásában. A detroiti szervezést az NAACP vezeti liberális elemek és szakszervezetek részvételével. William Oiver, a UAW megkülönböztetéselleni bizottságának egyik elnöke úgy nyilatkozott, hogy a UAW minden segítséget megad az NAA- CP-nek és abban is segíteni fog, hogy a szervezet 30.000 tagot toborozzon Michiganben. Chicago. — A húsipari munkások szakszervezete szintén nagyszámú delegációt küld a washingtoni zarándokutra. A szakszervezet 1-es számú kerülete, melynek sok néger tagja van, legr utóbbi konvencióján száz százalékkal támogatta a zarándokút céljait és terveit. Hogyan kerülik ki az adókat Az ember elmosolyodik és hitetlenkedve csóválja a fejét, amikor olvassa: San Marino határozatot hozott, hogy belép a nagy, hajózó nemzetek — az Egyesült Államok, Anglia. Nvugat-Né- metország — sorába. Nagyzási hóbortba estek tán? Hisz San Marinónak, ennek az Appennini- félsziget szélén fekvő kis köztársaságnak területe ötször kisebb, mint Budapesté, lakóinak száma alig haladja meg a 13 ezer főt, összes ország- útjainak hossza talán 30—35 kilométer, hasz- nothozó ásványi kincse nincs és pénze is alig van. Szegény ország. És mégis ilyen határozatot hoz ?! Akármilyen furcsán hangzik: San Marino vezetői éppen az ország szegénysége, pénztelensége miatt jutottak erre a meglepő elhatározásra. San Marino gazdag akar lenni, s ezért döntött úgy, hogy hajózó nemzet lesz. Figyeljünk csak, hogyan akarja ezt elérni. A világ legtöbb országában igen magas adót kell fizetni a bejegyzett hajók után. Ezért a hajóstársaságok nem otthon jegyeztetik be hajóikat. hanem olyan országokat keresnek, ahol az adó alacsony. S természetesen találnak is. Ilyen országok: Libéria, Panama, Hondurasz, Koszta- rika, Bermuda-szigetek, Szicília. A legnagyobb jelentőségre eddig — a Die Welt nevíi nyugatnémet lap szerint — Libéria tett szert. “A londoni Lloyd biztositó társaság statisztikusai 1948- ban mindössze két hajót találtak Libériában, összesen 272 bruttó-regiszter-tonna súlyban — irja a lap. — Nyolc évvel később, azaz, 1957. január elsején a Lloyd-lajsíromban Monrovia (Libéria fővárosa) címszó alatt összesen 558 millió bruttó-regisztertonna összsúlyú hajó volt bejegyezve. (Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy 1914-ben a német flotta 2388 hajóból állt, összesen 5 millió tonna súlyban.) A Libériában bejegyzett hajók zömükben nagy tartályhajók, amelyek a közismert tartályhajó királyok, Niarchos és Omassis tulajdonában vannak. E hajók legénysége Monroviát, a “honi kikötőt” sohasem látta...” Egy angol hajózási szakértő nemrégiben kiszámította, hogy az angol személyszállító hajós- társaságok 85 százaléka által, valamint más hajósvállalatok által, a másutt bejegyzett hajók után normálisan fizetendő adókból egy másfél- millió tonnás tartály hajó-flottát lehetett volna építeni. Vagyis egy ilyen nagy flotta értékének megfelelő adót takarítottak meg a hajózási társaságok. Az adómegtakarításnak ezt a módszerét ismerve nem csoda, hogy Nagy-Britannia a világ első hajósnemzete tavaly hivatalosan csupán 1 százalékkal növelte flottáját, mialatt az “olcsó országok” több mint 20 százalékos növekedést is fel tudnak mutatni. Mindezt azért, mert a hajóstársaságok hajóikat nem a nemzeti lobogó alatt, hanem az anyagi érdek “zászlaja alatt” futtatják. Nos, ha San Marinónak is sikerül hajókat kapni, akkor gazdag ország lehet és könnyen beléphet a nagy hajózó nemzetek közé... A Kereskedelmi Kamara nem változott A Kereskedelmi Kamara nemrég tartotta meg 45-ik évi konferenciáját. Háromezer delegátus vett benne részt. A szónokok mindegyike a szak- szervezetek elleni vádakkal jött elő. Ők nevezték a szakszervezeteket monopóliumoknak, mert a bojkottot használják követeléseik elérésére. Annak az elégedetlenségüknek is kifejezést adtak, hogy a szakszervezetekben lábra kapott a korrupció. De odáig már nem mentek, hogy elitéljék azokat a gyárosokat is, akik megvesztegetik a könnyű jellemű unió tisztviselőket. Mindössze egy uj gondolat jött be határozataikba és az a politikai költségvetésekre vonatkozott. Ebben úgy nyilatkoztak, hogy a részvény- társaságok is, meg a munkásszervezetek is egyforma elbánásban részesüljenek a törvény előtt, mikor a politikai célokra adott pénzekről van szó. Az elgondolás, tekintettel arra, hogy honnan jön, nem rossz, de mi lesz, belőle addig mig a törvény elé kerül? Árukészlet-torlódás A Wall Street Joruanl jelentése szerint az ország 13 gócpontjában a gyárak és nagykereskedők raktáraiban az árukészlet még mindig nagy arányban van felhalmozva. A bevásárlás, a fogyasztási piac lanyhasága következtében nagyon óvatosan folyik. A termelők, különösen az acélréz és más nyersanyag terén lassítják a termelést egyelőre. Nem volna kifogás az árukészlet arányszámának magassága ellen, ha ugyanakkor az árucsere vagyis az eladás arányszáma is ugyanazt a magasságot érné el, mely esetben az árufelhalmozódás nem emelkedne. De a piaci lehetőségek nem mutatnak emelkedést és nagyon Kruscsov nyilatkozata “A békét csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttműködése biztosíthatja,” mondta Kruscsov Turner Catledge, a New York Times európai főszerkesztőjének. Catledge közel két óra hosszat beszélt a szovjet vezetővel, a moszkvai kommunista párt főhadiszállásán. Arra a kérdésre, hogy milyen véleménnyel van arról, hogy a négy leghatalmasabb nemzet vezetői együttesen tanácskozzanak, azt mondta Kruscsov, hogy “nagyon helyesnek találna ilyen konferenciát, annál is inkább, mert a világ feszült helyzetéért a U. S. és a U. S. S. R. felelős”. Kruscsov szerint ilyen összejövetelt gondosan elő kell készíteni. Mikor Catledge érdeklődött a huszadik pártkongresszus zárt ülésén tartott beszéde iránt, Kruscsov a következőket mondta: “Nem tudom mit gondol beszédem tárgya felől. Volt egy, amelyet úgy látszik a U. S. kémhálózati osztály meghamisított. De előttünk nem sokat számit Allan Dulles nyomdája. Nem érdekel, hogy mit nyomtatott ki.” Kruscsov az együttmiiködésröl A nagy hatalmak együttműködéséről Kruscsov a következőket mondta: “Sokszor mondtuk a múltban, hogy hajlandók vagyunk tárgyalásokba bocsátkozni és jót tenne, ha kormányfőink találkoznának. Most is ezen az állásponton vagyunk, de véleményünk szerint elő kellene azt készíteni, különben csalódást okozhat a résztvevőknek és népeinknek is. “Főproblémánkat abban látom, hogy enyhíteni kellene a mai nemzetközi feszültséget. Fontos kérdés Európa biztonsága is. Európáról beszélek csupán, mert ott a legfeszültebb a helyzet”. A katonai alakulatok felszámolását is indítványozta A szovjet-amerikai politikáról a következőket mondta: “A nemzetközi helyzet olyan, mint a káposzta. Ha egyenként leszedik a leveleit, végre a szivéig hatolnak. A helyzet gócpontja valóban a USA és a USSR közötti politikai helyzet. Ez azért van, mert ma e kettő a leghatalmasabb iparilag is, katonailag is, atom és hidrogén bombákban, sőt a megszokott fegyverek tekintetében is. Ez a ké,t‘ nemzet vitázik a legtöbbet”. “Ha megegyezésre jutnánk Amerikával, véleményem szerint Angliával és más nemzetekkel is megegyeznénk.” A két ország ellentéteivel kapcsolatban a következőket mondta Kruscsov: “Ideológiai problémák mindig lesznek köztünk. De ez ne akadályozza meg, hogy jó szomszédságban éljünk egymással. Ez volna az egyik ut. A másik az volna, hogy egyre halmozzuk az atomfegyvereket, a rakétákat, beleértve a kontinensek közötti lövedékeket, ami azt eredményezheti, hogy bármely kis incidens háborút okozhat. Ez szerencsétlenség volna mindkét részre és az egész világra. Ezért szeretnénk a dolgokat megbeszélni az Egyesült Államokkal.” “Ha olyan kérdéseket hoznak fel, mint Dulles keleteurópai politikája, ahol a rabszolgák felszabadításáról beszél, akkor még 200 év múlva sem értjük meg egymást. Mert ezekben aztán nem engedünk.” “Önök a mi rendszerünket rabszolga-rendszernek tartják. Mi viszont az önökét tartjuk annak. Marx irt erről 100 évvel ezelőtt, de legjobb erről most nem beszélni.” “Ha kihagyjuk a2 eszmei különbségeket nincs egyetlen pont köztünk, melyet meg ne oldhatnánk.” A háború kérdésére Kruscsov azt válaszolta: “Olyan ország, amely nem akar háborút, nem halmozza egyre-másra a fegyvereket, katonaságot, hanem megegyezést keres ellenfelével. Kétségtelen. hogy Amerika népe nem akar háborút. Azonban erősen össpontositott kapitalista államokban a kormány a bankárokat és a nagyüzemeket képviseli, s ezek nem kérdezik meg a népet”. 1 “Van sok önző ember, aki a háború küszöbére vinné a népeket.” A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE. EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. sok kereskedő kijelentette, hogy nem szaporítják a készleteiket addig, mig a jelenlegitől meg nem szabadulnak. j ......
