Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-18 / 16. szám

Thursday April 18, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Ki fizeti a legtöbb adót? Április 15-én járt le a határidő az egyéni jö­vedelmi adó befizetésére. Ez az a valóban ritka nap, amikor Amerika lakosságának majdnem minden rétege megegyezik egymással, legalább is abban, hogy túlságosan nagy adót fizetünk, és itt az ideje, hogy leszállítsák azt. Egy bizonyos, hogy a munkás fizetésének majdnem egyharmada teljes egészében adóra megy és szó sincs arról, hogy megkönnyítsék a munkásság terhét. 1943 óta nincsen egy amerikai munkás, aki hazavihette teljes keresetét. Ha kapott valaki fizetés javítást abból is azonnal kivágtak egy részt, amit sohasem látott a dolgozó egyén. A munkaadó minden munkás fizetéséből 6— 15%-ot levon már január elejétől kezdve, azaz 16 hónappal előbb, mint az adó esedékes, ami mint tudjuk, a következő év április 15-ike. A 16 hónap alatt a munkaadó és a kormány keze­li az adókat anélkül, hogy egy cent kamatot fi­zetne az előre levont adók után. Ezt az adótörvényt 1943-ban hozták létre, hogy a Il-ik világháború, költségeit fedezzék ve­le. Az eredeti terv az volt, hogy nemcsak a fize­tések után járó adókat vonják le előre, hanem a részvények után járó osztalékokból, a háziurak jövedelméből és minden más jövedelemből is elő­re fizetnek, ez azonban sohasem jött létre. A kongresszus csak a fizetésekre vonatkozólag hozta meg a törvényt. A többieknél elég, ha költségvetést csinálnak és csak jelentést tesz­nek előre fizetés helyett, fizetni ráérnek, ha már minden lehetőt levontak hatalmas jövedelmeik­ből, az adóév végén is. ADNAK SEGÍTSÉGET IS, 1)E KINEK? A háború alatt nagyon felemelték az adókat, azok akik eddig nem fizettek is adókötelesek lettek. Kiskeresetű családok százasokat fizetnek évenként adóban, miután mindössze 600 dolláros jövedelmet engednek meg adólevonás nélkül. Azelőtt 1000 dollárt kereshetett valaki levonás nélkül, akkor, mikor kétszerannyit vásárolhatott az ezer dollárért mint manapság, vagy 1500 dol­lárt vonhatott le egy házaspár 1939-ben, ami­kor abból szerényen ugyan, de meg élhettek, mig ma 5000 dollár is kevés hozzá. A koreai háború alatt 20' i -ra emelték az egyéni adót és 1951-ben újabb 11 f -ot adtak hozzá. 1954-ben a kongresszus le szállította az adóteher egy részét és ezt a segítséget adta: Eltörölte az utolsó 11'«-os emelést. Eltörölte a profittöbblet megadóztatását és igy 3 billió dollár ajándékot adott évenként a nagy rész­vénytársaságoknak. Egy billió dollárt levágott a luxuscikkek adó­jából, a szőrmék, ékszerek, pipere-cikkek és ka­barék adójából, de a cigaretta és a gazolin adók­ból egy centet sem engedett el. Ez azt eredmé­nyezte, hogy az 5000 dolláron alul kereső, már pedig ea a nép 70 százaléka, 9'<-os engedményt kapott, mig a nagy üzemek 91 százalékát kap­ták az adóleszállitásnak. A FIZETÉSÉRT DOLGOZÓK HELYZETE Ha valakinek teljes jövedelme csupán fizeté­séből áll nem sok adóelengedésre számíthat sem az idén, sem pedig jövőre,, vagy bármikor. Nem vonhatják le utazási költségeiket, vagy ebédjei­ket, mint azt az üzemek csinálhatják, akik “üz­leti és szórakoztatási költségeket” bármikor le­vonhatnak adójukból. Ha valaki keveset keresett egyik évben, mert sokat volt munkanélkül, nem veheti le abból az évből mikor állandóan dolgozott és igy sokkal többet keresett, — abból nem kaphat vissza.. Az üzleteknél már másképpen- áll a helyzet. Azok egyensúlyban tarthatják keresetüket, mert nyolc évre visszamenőleg is levonhatják veszte- ségeiket és visszakövetelhetik az adójukat, ha rosszul megy az üzlet. Hiába fárad ki valaki testben és lélekben a munka következtében, nem vonhat le semmit adójából, de a munkáltató levonhatja elkopott gépeit és ez igy megy mindvégig. A NAGY KERESETŰEK ADÓJA Amennyire sújtja az adótörvény a fizetésért dolgozókat, annál jobban kedvez azoknak, akik osztalékokból, kamatokból, bérházaikból élnek. Az adóhivatal pontosan tudja, hogy mennyi fizetést kap valaki és előre levonják abból az adót. A nagy jövedelműek negyedévenként elő­irányozhatják, hogy mennyi lesz a keresetük és az év végén ráérnek befizetni, ami rájuk jut. Bár adójuk százalékaránya magasabb, módja van rá, hogy megtakarítson amennyit csak akar adó­jából. Van egy fajta jövedelem elosztási trükk, mely az 'AFL-CIO szerint 3.5 billió dollárt takarít meg évente a gazdag adófizeőknek. Ott van a “tőke szaporodás” kieszelése, amely alacsonyab­bá teszi az adózás százalékát és egy másik bil­liót takarít meg részükre évenként. A nagy üzemvezetők különböző alapon kapnak jövedelmeket, részvényekben, nyugdijakban. A szórakozás és üzleti költségek adómentesek, eb­be rengeteget bele tehetnek; tagdijakat a leg­elegánsabb klubokban, vagy európai kéj utazáso­kat levonhatnak az egész családjuk részére, stb. Elsőrendű ügyvédek, adószakértők dolgozzák ki részükre, hogy minnél kevesebbet kelljen fi­zetniük. Kongresszusi kijáróik örökösen azon dolgoznak, hogyan kaphatnak “adó segítséget” a kongresszus által. A nagy részvénytársaságok “kölcsönök-tör- lesztése”, “értékcsökkenés,” “alábecsülés” stb. hangzatos szavak címén évi 5 billió dollár adót takarítanak meg. A magas jövedelmű egyének még ugv is vág­hatnak le adójukból, hogy jövedelmük egyrészét egyszerűen nem jelentik be. . Ez utóbbit nézzük csak meg a “National Bureau of Economic Research Studies in Income and Wealth” 1951-es kiadásának 302-ik oldalán: “A be nem jelentett adók- százaléka 1946-ra:” Civil, polgári egyének fizetése és keresete 5'-'. Üzleti jövedelem 29 Kamatok jövedelme 63 százalék, osztalékok 24f , házbérek 55'-. Van éppen elég adat mely bizonyítja, hogy a nagy­jövedelműek százmilliókkal csapják be a kor­mányt évenként. Nos és akkor ki fedezi a kü­lönbséget ? A TÖBBI ADÓK Térjünk csak vissza a munkásokhoz, vagy azokhoz, akik egyszerűen fizetésért dolgoznak. Az állami költségvetésre fizetett adók csak egy részét képezik bajaiknak. 33 államban és renge­teg városban 3 százalékos vásárlási adó van, mely szintén kötelező. Ha van háza valakinek, az után külön adót fizet. Ha pedig a más házá­ban lakik, a ház adója házbérébe van beszámítva. Adót fizetünk külön a gazolinra, a cigarettára, a telefonra, a gáz és villanyra, ha egy moziba megyünk, tucatszámra fizetünk mindenféle adó­kat. Igaz, mindenki egyformán fizet, a bankár is, meg a munkanélküli is. Ezeket az adókat legalább látjuk s ismerjük. Hány különféle adó van még azonkivíil eldugva, amit nem láthatunk, de azért meg kell fizetnünk. A nyersanyagok termelői, a gyárosok, nagyke­reskedők, sőt a kiskereskedők is, ha valamire adót fizetnek, azonnal az árhoz számítják. A vá­sárló fizeti azt meg teljes egészében. Kevesen tudják azt, hogy ezek az eldugott adók a ruhá­zatban, a szénnél, dohánynál, gazolinnál, stb. több mint 50' - -át teszik ki a valódi árnak. Az automobilokra 28'--os adót fizetünk. Ha kiszá­mítjuk1, rájövünk, hogy keresetünk egyharmadát adókra fizetjük. Mindemellett semmi garanciánk nincs, hog yaz adók nem mennek-e még feljebb. Jogunk van arra, hogy megkérdezzük, hogy mit kapunk e rengeteg adóért, legalább törleszt- jíik-e államadósságunkat vele, és mikor lehet már levágni az adóból? 71.9 billió dolláros állami költségvetésünk leg­nagyobb tényezője az államvédelem költsége, legalább 43 billió dollár. Ez azt jelenti, hogy min­den személy, gyermek és felnőttre 250 dollár adó esik USA-ban. Legalább okosan, meggon­doltan költik el e védelemre szánt hatalmas összegeket? Van határa annak, hogy hány tan­kot, atombombát stb. készítünk hazánk védelmé­re, vagy örökön örökké csak költjük a fantaszti­kus összegeket anélkül, hogy vége volna? A Hoover Bizottság a következőket találta a szervezeti és végrehajtó osztályra vonatkozó­lag, mikor megvizsgálta a dolgokat: A kormány raktárai tömves tömve vannak 10—20 billió értékű katonai h’olmikkal. Rengeteg katonai felszerelést potom áron ad­nak el, vagy elhagyják, megsemmisítik, mint haszontalan cikkeket. Körülbelül 2 billió értékűt eladnak az ország­ban 5—7 százalékáért annak, amibe készítése került. VESZÉLYES RÖVIDLÁTÁS A newyorki lapok bőven foglalkoztak azzal a tiltakozási akcióval, amelyet egyes zsidó-.polgár- jogvédelmi szervezetek, valamint az “Ember” c. hetilap kezdeményezett két nemrég ideérkezett nyilas, Serényi és Málnási ittlétével kapcsolat­ban. ­Az ügyről következő kommentár jelent meg a buenos airesi zsidó hetilapban, a “Hatikva”-ban,: “Serényi nem kívánatos Amerikában -— dg. ő 12 évet ült! Miért tiltakoznak ellene azok, akik szótlanul tűrték, hogy nála nem kevésbbé bűnös fehér terroristák, ébredők, fasiszták s nácik tisz- tamultu bevándorlókat megelőzve özönlöttek ide. ök már polgárok, fontos pozíciókat töltenek be. Többségük nem vezekelt bűneiért, egyesek bün­tetésük kitöltése után jöttek be. Pedig akkor még törvény tiltotta a nácik és fasiszák bevándorlá­sát ! ..... “Lehet, hogy fel kell majd sorolni őket, de itt eltekintek tőle. Ma, mikor német tömeggyilkosok­nak fontos állásuk van Bonnban és Berlinben,1 a- Szovjetunióból hazatérő SS-eket virággal fogad­ják, Veesenmayer teljes nyugdiját élvezi, nem dobom nyilvánosságra azok nevét, kik magánélet­be húzódtak, talán meg is tagadták korábbi el­veiket. Igaz, az ő büntetlenségük és Serényi-Mál- nási sorsa közt nincs helyes arány, de hagyjuk őket a jólétet élvezni, térjünk fontosabb tárgyra. “Nem volt újság nekem, mégis döbbenten oP vastam a Hatikva cikkeit arról, kik dolgoznak a Free Europenál s a külföldi magyar sajtóban. Ki­egészíthetném ezt sokkal hosszabb listával, olyan nácikéval, fehér terroristákéval, ébredőkével, akik itt tovább régi mozgalmukat és elveiket szolgálják vagy akik e múltjuk dacára szerepet kaptak az amerikai s az emigráns közéletijén, sajtóban, mozgalmakban. “Ők veszélyések, akár ma is nácizmusért dol­goznak, akár ‘liberális’ demokratikus szervek al­kalmazzák őket. Azon már nem változtatunk, hogy a történelem legnagyobb bűnhalmazatának tettesei jórészt elkerülték a büntetést. De az hi­hetetlen, hogy olyanokat engednek dolgozni saj,- tóban propagandában, információban, akik e bűn­halmazat pártolói, propagálói vagy tettesei vol­tak. S azoknak is nehéz felmentvényt adni, akik e bűnhalmazat pártolói, propagálói vagy tettesei voltak. S azoknak is nehéz felmentvényt adni, akik nem tették meg, ami módjukban volt, hogy ezt megakadályozzák. “Nem tették meg, sőt velük sok esetben alat­tuk dolgoztak: nyugati parlamentárizmust. jogál­lamot tisztelő magyar demokrata politikusok, Írók, újságírók. Sajtó és más egyleteket alakítottak velük, együtt szerepeltek és tüntettek, egyazon újságban írtak. Megvolt rá a mentségük: feled­jük a múltat, fogjunk össze a közös ellenség el­len! De akkor mért a felháborodás most, hogy két újabb nyilas — vagy volt nyilas — jött Ame­rikába? És miért egyes zsidó szervek és lapok fel­háborodása, akik mostanig épp azért haragudtak, ha valaki a neonácizmust emlitette előttük? “Eszembe jutnak egyes magyar liberális újsá­gok, akiknek nem volt szabad vagy akik nem mertek a horthyzmus, katonai terror, német hit- lerizmus ellen irni. De Szálasiék szembenálltak a kormánnyal, a nyilasokat szabad volt támadni. Az olvasók ezzel megelégedtek, nem vették ész­re, hogy más, nem kisebb veszélyek is voltak Ma­gyarországon és körülötte. Az igazi publicitás-', nak e játékban nem kell résztvennie. Nem követi kormányok, szervezetek, szerkesztők utasítását,, kit mikor támadjon. Nem azt támadja kiről fel­tehetői, hogy épp akkor nem tud visszaütni, ha­nem mindig azt, aki éppen akkor a legnagyobb veszélyt jelenti.” “...szabadságunk a sajtószabadságolt áll vagy múlik és azt nem lehet kor­látozni anélkül, hogy el ne veszítsük” Thomas Jefferson NAGYSZABÁSÚ BANKETT Az amerikai magyar munkássajtó alapításának 54 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA a Magyar Házban, 2141 So. Blvd. MÁJUS 11-ÉN, SZOMBATON 8-KOR ESTE Kitűnő magyaros vacsora személyenként S3* Program Kitűnő szónokok Rezervációért hívják esténként: WE 3-2522

Next

/
Oldalképek
Tartalom