Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-11 / 15. szám

April 11, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 iENNAPI ÉLETÜNK MOZGÁSPROBLÉMÁI Ismerek egy nagyon müveit fiatalembert. Több nyelven olvas, szakmájában máris tekintély. De van egy fájó pontja: nem tud táncolni! Nem tud­ja, mi kínosabb: kitérni a tánc elől, tudálékosan magyarázhatni, hogy “elvből” nem táncol, vagy rászánni magát a táncra és újra meg újra ráta­posni partnernője lábára, s tűrni azt a bántó ér­zést, ami mindezzel jár. Néha csupán az okoz kellemetlenséget, hogy nem elég “könnyed” a mozgásunk; járásunk kissé félszeg, kézfogásunk kissé szögletes. Igazságta­lanok lennénk, ha ezeket a mozgásproblémákat nem vennők észre. De vannak súlyos, sőt tragikus esetek is. Gé­pek, szerszámok használata közben szomorú bal­esetet okozhat egy-cgy elhamarkodott vagy nem eléggé gyakorlott mozgás. Sok szülő aggodalmas­kodik, hogy gyerekét elüti az autó. A túlzott ag­gályoskodást megcáfolja az a tény, hogy az ut­cán közlekedő gyermekek legtöbbjének semmi baja sem esik. Mégis, bizony elég sok gyermek válik közlekedési baleset áldozatává. A jó, helyes mozgás gyakran megóvja testi épségünket, sőt életünket is megmentheti. Az ember mozgásának rengeteg fajtája van. Mozgásaink egyik nagy csoportját a mindennapi mozgások alkotják. Ilyen a járás, az öltözködés. •Egy másik nagy területük: a játék- és a sport­mozgás. A legtöbb emberi mozgás azonban a munkamozgások körébe tartozik. Mindhárom cso­portbeli mozgás lehet ösztönös vagy tanult, durva vagy finom, egyéni vagy csoportos. Az oldalkocsi tapasztalatlan utasa ijedt igye­kezettel dől balra, ha a motorkerékpár a kanyar­ban jobbra dől — mi sem látszik természetesebb­nek, mint ellenkező irányú hajlással ellensúlyoz­ni a gép dőlésének irányát. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy nem jó ilyenkor az ösztönre hallgatni: akkor borulunk fel, ha hallgatunk rá. A tapasztalat alapján — amelyet a fizika tudo­mánya elméletileg is igazol — megtanuljuk, hogy bizonyos mértékig arra kell hajolnunk, amerre a gqp elől. Oldalkocsis motorversenyen lélegzet­fojtva csodálhatjuk, hogy a versenyző szinte a földig kihajol a dőlés irányában. A szenet nagy, széles mozdulatokkal lapátol­juk, de apró, milliméteres közökben haladó moz­gási végzünk ha Írunk. A lapátolást vi­szonylag durva mozgásnak nevezzük. A nehéz testi munka jórészt annyit jelent, hogy “durva” elnevezéséből azonban egyáltalán ne következtes­sünk arra, hogy az ilyen mozgás nem lehet csi­szolt, kidolgozott! S a “finom” jelszó sem szava­tolja, hogy például az irás nem lehet nehézkes, sőt görcsösen kínlódó. Technikai fejlődésünk so­rán egyre inkább kiszorul a durva mozgás, a ne­héz testi munka. Az ekszkavátor, a toronydaru megsokszorozva veszi át az ember durva mozgá­sát; a kezelője viszont finom mozgást végéz: fo­gantyúkkal, kapcsolókkal bánik. Az aratás nehéz munkáját, a kaszálást, megkönnyíti a rugalmas, viszonylag egyenes testtartás. Az igazi segítsé­get azonban az aratógép adja. De a gépek bámu­latos segítőtársaink a finom mozgásokban is. Mennyi ‘babra” munkától megkímél a közönséges házi varrógép! Sokszorosan gazdaságos egy-egy gyári szövőgép! A mozgásokat olykor egyedül végezzük, olykor csoportosan. Nem mindegy ez! — gyakran ta­pasztalja például az evezős. Egyedül már egészen jól evezget, de másodmagával bizony nehezen. Iparban, mezőgazdaságban számos csoportos moz­gást figyelhetünk meg. Ide tartozik az - olyan mozgások összefüggése is, amilyen, mondjuk, egy szalagrendszerben készülő lakatgyártás vagy a cséplés. A munka akkor gyovs és gazdaságos, ha a munkások mozgásában megvan a ritmus, a továbbadás egyenletes üteme. Gyakran nem is helyettesítheti egyik mozgásfajta a másikat. Az óramüves mindig egymaga illesztgeti össze az óra rugóit, mutatóit, csavarjait. Ellenben egy vasúti sin ráemelése a talpfákra természeténél fogva nem végezhető el másképpen, mint tucat­nyi ember egybehangolt mozdulataival. Evezés­kor esetleg csak “sportolgatás” kérdése, hogy valaki egymagában vagy többedmagával képes-e” néki aránytalanul sok időt és energiát rászánni a csoportos mozgás elsajátítására. A munkában azonban a termelékenység, fizetés, munkakedv, sőt baleset problémái merülhetnek fel azzal kap­csolatban, hogy valaki mennyi idő és mennyi energia árán s milyen mértékig sajátítja el vala­mely csoportos mozgás készségét. Milyen folyamatok játszódnak le egy-egy moz­dulat vagy mozdulatsor kö,zben? E szövevérj es folyamatból csak néhány mozzanatot emelünk ki. A mozgás szervei: a csontváz- és az izomrend­szer. Működését az idegrendszer szabályozza, -hangolja össze. A nagy erejű, durva mozgások végzéséhez — minő a zsákemelés — megfelelően fejlett cson­tokra és izomzatra, “markos” emberre van szük­ség. A finomabb mozgások, a rajzolás, műszerek kezelése stb. azonban' nem erős, hanem “finom” kezet kívánnak, s az orvosi műtétek amellett “biztos” kezet is. Az idegrendszer a maga irányitó, összehangoló munkájának egyik lényeges részét az érzékelés utján végzi. Ahhoz, hogy a kerékpározó rátehesse lábát a pedálra, először is tudnia kell, hol van a pedál. Ezt kétféle érzékeléssel állapíthatja meg Iá tási vagy mozgási érzékeléssel. Rátekint a pedál­ra; vagy oda sem néz, hanem csak a lábával “érzi”, hogy ott a pedál. A mozgásérzékelést az teszi lehetővé, hogy az izmokban, inakban, Ízüle­tekben érző idegvégződések vannak. Ha nem fi­gyeljük külön mozdulatainkat, időt és energiát takaríthatunk meg. A “vakon” iró gépirónő nem nézi az írógép betűit. Csak a szöveget nézi, ame­lyet másol. Munkája sokkal gyorsabb és kevésbé fárasztó, mint annak a munkája, aki a szöveget és a betűsorokat is kénytelen figyelni. Miként az idegrendszer működésében minde­nütt, a mozgásokkal kapcsolatban is alapvető fontossága van a gátlásnak. Ila azt látjuk, hogy megindult a vonat, nem szabad felugranunk. Ez a “nem szabad” meggátolja a lépcsőre ugrás mozdulatát. A gátló tényezők azonban néha nem működnek elég erősen. ösztönös mozgásainkat nem tanuljuk. Kezün­ket elrántjuk, ha tüzes tárgyhoz ér. Ezt teszi a csecsemő is anélkül, hogy tanították volna rá. Az ösztönösségnek nagy jelentősége van a moz­gásigén'' kérdésében is. Az egészséges emberi szervezet-— amely környezetéhez jelentékeny részben mozgásreakciókkal alkalmazkodik — kí­vánja a mozgást. A gyermek fejlődő csont-, izom- és idegrendszere nem fejlődhet kielégítően moz­gás nélkül. A mi körülményeink között, a bonvolult embe­ri társadalomban, munkában, közlekedésben, já­tékban stb., legtöbb mozgásunk tanult mozgás, illetve tanult mozgások sora, láncolata, rendszere. Legtöbbször csak egyes szakaszai vagy elemei tudatosak, mégpedig azok a szakaszok, amelyeket még nem gyakoroltunk be eléggé. A kezdő úszó tudatosan próbálgatja kartempóit. Több-kevesebb gyakorlással azonban automatikussá válnak, s végül gépiessé válik az úszás valamennyi szaka­sza, minden részmozdulata. A sebész automati­kusan veszi át a műtősnő kezéből az operálókést, de magát a kést tudata éles odairányulásával használja. A már automatikussá vált mozdula­tok sokszor csak nehezen tudatosíthatok. A kul­csot általában automatikusan fordítjuk a zár­ban. Ha azonban nem nyitja, tudatosan próbál­gatjuk a számba vehető változatokat, hogy rá­jöjjünk a kulcs megfelelő beállítására. Hogy mozgásunk mikor tudatos, mikor tudatosított, mikor automatikus, az attól a helyzettől függ, amelyhez mozgásunkkal a lehető legjobban igyek­szünk alkalmazkodni. A gépiessé, automatikussá vált tanult mozgás vagy mozgások sora, láncolata a készség. A kész­ség kialakulásának előrehaladtával mind keve­sebb a fölösleges mozdulat és fölösleges erőlkö­dés. A kezdő úszó eleinte nagyon kifárad, mert “erőből” úszik, sok fölösleges mozdulattal. Ké­sőbb kevesebb, gazdaságosabb mozdulatokat vé­gez, s mozdulatai simái, “elegánsak”. Az is jellemzi a már kialakult mozgáskészsé­get/hogy megbízhatóan működik a mozgásérzé­kelés, ellentétben kialakulásának kezdeti szaka­szaival, amikor látni is akarjuk mozgásainkat. A kezdő gépkocsivezető még sokszor pillantgat a lába alá. Tulajdon szemével kíván meggyőződ­ni arról, hogy csakugyan a fékpedálra tette-e a lábát, nem pedig a gázpedálra. Azok. akik kerék­pározni tanítottak valakit, tudják, milyen nehéz rászoktatni tanítványukat arra, hogy ne a kor­mányt nézze, hanem a terepet. S a kezdő táncost is nehéz rászoktatni, hogy ne a lépését figyelje, hanem inkább partnerével beszélgessen. Végül az is jellemző a jól kialakult készségre, hogy szükség esetén egy-egy részmüködést több­féle módon is el tudunk végezni, mégpedig mind­egyiket automatikusan. A tapasztalt gépkocsi- vezető egyforma biztonsággal és felelősséggel vezeti a különböző rendszerű gépkocsikat is. Ele- inté ugyan némi zökkenővel jár, ha például vala­BOLHA KERESTETIK Len Tomkins kénytelen becsukni bolhacirku­szát, mert angliában bolhahiány van. — Társu­latom valamennyi tagja végelgyengülésben el­pusztult, s most ninjs utánpótlásom —; panaszko­dik a bolhaidomár. Tomkinsnak az uj revühöz alig egy tucat bolhára volna szüksége, a többi között három kocsivonó bolhaparipára, egy kö- téltáncosra; a legszebbekből balettcsoportot ala­kítana. A bolhaszinház-igazgató heteken át hi­ába hirdetett az újságokban, egyetlen ajánlatot sem kapott. Egy évvel ezelőtt még — siránkozik — egy shillingért a legkitűnőbb bolhát is meg lehetett kapni, ma már 1 shilling 8 pennyért sem jelentkeznek. “Mindennek a DDT az oka —■ állapította meg Tomkins. — Befellegzett a bolh;;- szinháznak.” A “nemzetek színháza” A párizsi Sarah Bernhard Színházban március 27-én, szerdán este megnyitotta kapuit a “nem­zetek színháza”. Négy hónapon keresztül tizen­egy ország reprezentatív opera- és prózai társu­latai mutatkoznak be ebben a' színházban a pá­rizsi közönség előtt. A megnyitó előadáson a belgrádi Operaház társulata Massenet Hon Qui- jote-ját mutatta be nagy sikerrel. Színes utak - kevesebb baleset Újabban a közlekedési szakemberek is foglal­koznak a színek hatásával. Megállapították, hogy a közlekedés biztonságát nagymértékben szolgál­hatják az utak, útjelző táblák és jármüvek szí­nei. • Régebben az úttesteket egyre sötétebbre ala­kították, és a sötét utfelületen többnyire sötét­szürke és fekete kocsik tették magukat “látha­tatlanná”. A legtöbb útburkolat anyaga ma iá bitumenes keverék, szine vasszürke, ami a látás szempontjából a lehető legkedvezőtlenebb. Énnek is köszönhető az, hogy például csupán Ameriká­ban évente 38 ezer ember veszti életét közlekedé­si baleset következtében. Mindezeket a tapaszta­latokat figyelembe véve, a közlekedési sz’ákémbe- rek most világszerte azt javasolják, hog‘y! az út­testek legyenek fehérek, sárgák vagy egyéb “vi­lágító” színűek, s> a rajtuk mozgó kocsikat vagy álló közlekedési akadályokat az úttest színének valamelyik kontrasztszinére fessék. 400 NAP KELL egy Mars-beli utazáshoz. A San Diegóban összeült sztratoszféra-repülő kon­ferencián a raketautazás- háromszáz szakértőjé­nek jelentésében bejelentették, hogy a jelenleg ismert módszerek segítségével olyan szerkezetet lehet már készíteni, amely alkalmas arra, hogy 400 nap alatt elérje a Marsot, s onnan —320 nap alatt visszatérjen. A sebesség óránként 138 ezer kilométer lenne... ★ LONDONBAN vevőt keres az egyházba SL Albanas templom középkorból származó tornyá­ra.. A vételár aránylag nem is sok: mindössze 20,000 font sterling. Aki hajlandó ezt az összeget kifizetni, már viheti is a tornyot. Az egyház­férfiak abban reménykednek, hogy valamilyen bogaras amerikai milliomos műgyűjtő megvásá­rolja az ódon műemléket, amelynek árából jó- néhány templomot lehet majd kitatarozni. ★ AMERIKÁBAN olyan av.togiatát szerkesztet­tek, amely néhány cent ellenében napfényt áraszt. Az érem bedobása után az automata 5 percig ibolyántúli sugarakat bocsát ki. Az automata fel­találói azt állítják, hogy félórái sugárzás egyheti nyaralást pótol. melyik kapcsoló nem az előző gépnél megszokott helyen van, de ezt is hamar megszokja. A készségek sok és helyes gyakorlással alakít­hatók ki. A sok gyakorlás egymagában nem ve­zet eredményre, ha a gyakorlás nem helyes. Ilyenkor megesik, hogy helytelen mozdulatokat idegziink be, amelyekről leszokni mindig nehe­zebb, fárasztóbb, hosszasabb, mint a kezdettől fogva helyes mozdulatok megszokása. Az is hiba, ha helyesen végezzük gyakorlatainkat, de ritkán, keveset. Ne tévesszen meg senkit, ha hibátlanul végzi az egyes mozdulatokat. Ahhoz, hogy a he­lyes mozdulatok gépiesen, automatikusan men­jenek — vagyis készséggé váljanak —, sok gya­korlásra van szükség. * OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom