Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-21 / 12. szám
March 21, 1957 .AMERIKAI .'MAGYAR SZÓ 3 POLGÁRJOGOK ! BEVÁNDOROLTAK l„ VÉDELME-LIL1 A Los Angelesben a múlt év decemberében megtartott Külföldi Születésüeket Védő Bizottság országos konferenciája nem sikerült oly mértékben, mint azt az előkészítő bizottság tervezte, mert a konferenciát megelőzőleg és a konferencia előtti napon is Walter képviselő, a róla elnevezett törvény szerzője végig járta az országot, hogy maga elé idézze a megszervezett védelmi bizottságok tisztviselőit.. Adatok után nyomozott, hogy bizonyitsa, mennyire szükség van a McCarran-Walter-idegenhajhászó törvényre az úgynevezett “subversive” felforgató bevándoroltak ellen. Azóta számos egyházi és munkás szervezet követelte a törvény megszüntetését, vagy annak emberségesebb módósitását. Lapunk multhavi egyik számában beszámoltunk arról, hogy ez a védelmi bizottság milyen eredményeket ért el számos védelmi esetben. A bíróság több helyen és esetben korlátozta a bevándorlási hatóság hatalmi körét. A kilátások olyanok, hogy a törvényhozó testületben is emelkedik ama képviselők száma, akik a törvény módosítása mellett szállnak síkra, amit számos szervezetek is követelnek és nyomást gyakorolnak a képviselőikre. Az Idegen Védelmi Bizottság központi vezetősége elhatározta, hogy A McCarran-Walter- törvény elleni mozgalmat kiszélesíti és úgy a keleti mint a közép-nyugati államokban konferenciákat rendeznek különböző városokban. A keleti konferencia Philalelphiában lesz március 24-én, vasárnap délután 1 óra 30 perckor a Russian-American Cultural Hall-ban 1150 North Str. Erre az összes keleti bizottságokat és minden érdeklődőt meghívnak. A közép-nyugati konferencia március 31-ikén Cleveland, 0., a Hotel Hollenden-ben lesz megtartva vasárnap délután 2 órától 5 óráig. Mindazon városok, amelyek középnyugatra esnek, jelentkezzenek az ottani bizottságnál és küldjenek minél több delegátust. Ugyancsak a törvény módosítása érdekében Abner Green, központi titkár országos körútra indul és a következő városokat fogja felkeresni: március 29-én Pittsburgh, március 30-án Cleveland, április 1 Chicago, április 3 Salt Lake City, április 4-én Los Angeles, április 10 San Francisco, április 14 Seatle, április 18 Portland, április 19 Minneapolis. Habár a hajsza a bevándoroltak ellen most mintha lelassult volna, de ne tévesszen meg senkit ez a csöndesség. Százakra rug a száma az olyan bevándoroltaknak és köztük régi polgároknak, akik ellen az eljárás még mindig folyamatban van és nem tudni, hogy ismét mikor indítják meg a további támadást és megfélelelitést. Minden magyar testvérünknek ajáljuk, hogy minden félelelemnélkül látogassák ezeket a gyűléseket, ahol olyan tanulságot szereznek maguknak, hogy ha bármilyen alkalommal kihallgatásra hivnák be a bevándorlási vagy egyéb hatóságok, nagyban megkönnyítik a saját védelmüket. Geller képviselő és a sajtószabadság Emmanuel Celler brooklini demokrata képviselő törvényjavaslatot készül benyújtani, mely a külügyminisztériumot arra kötelezné, hogy minden hivatásos újságírónak köteles útlevelet adni, bármelyik országba, Kínát is beleértve. Celler képviselő úgy nyilatkozott, hogy Kína meglátogatására vonatkozó tilalom ellentétben van az alkotmány első függeléke szellemével. Amerika polgárainak joguk van arra. hogy hiteles értesüléseket kaphassanak a világ minden országáról. A Martha Roundtree sajtó konferencián adott interjúban mondta Celler képviselő a fentieket. Celler képviselő véleménye az, hogy sokan fogják támogatni törvényjavaslatát, mert a külügyminisztérium nézete nem nagyon népszerű. T ámogassuk a Magyar Vöröskeresztet! FALUSI SZEGÉNYSÉG Irta: EÖRSI BÉLA Farmerek és mezőgazdasági munkások alacsony életszínvonala Az 1950-től 1953-ig terjedő időszakban 50.5 millió fogyasztó egység (egyedidéin személy és család) volt az Egyesült Államokban. A nem- farmer családok átlagos évi jövedelme dollárban $6,390 volt — a gazdálkodó farmer családoké pedig $3,460. Ebből láthatjuk, hogy az átlag farmer család jövedelme alig valamivel több mint fele a nem-farmerekének. 1953-ban öt közül négy gazdálkodó család szegény vo’t, $4,000 alatti jövedelemmel. Ha elemezzük a hivatalos jelentést, azt találjuk 683,000 család jövedelme átlag évi $577 volt, 1,342,000 családé pedig évi $1,497! Ez volt a riasztó helyzet a különben eddig soha nem tapasztalt prosperitás idején. A mezőgazdasági munkások még alacsonyabb fokán ádnak a gazdasági létrának. 1954-ben a mezőgazdasági munkás jövedelme átlag évi $2110 volt, 50 százaléka farm munkásoknak ennél is kevesebbet keresett. A hivatalos U. S. statisztika bizonyítja, hogy minden tiz munkásból kilenc él nyomorban, szegénységben vagy a szegénység határán. És a gazdálkodó és merő gazdasági munkás helyzete nem mutat semmi javulást. Ellenkezőleg, a farmhelyzet állandóan rosszabbodik, a szegények száma növekszik — a mezőgazdaság mechanizációja következtében — és a szegény farmerek mind nagyobb számban sülvednek a földnélküli falusi munkanélküliek soraiba. Még ha a “jó idők” beláthatatlan ideig tartanak is, a mncstelenek száma a vagyonosokhoz aránvitva, csak növekedhet. A közép-farmer gyorsütemü letűnése Szociális életünk egész filozófiája Jefferson óta, a középnagyságú családi farmokra volt alapozva. Ez az osztály — a csailádi kereskedelmi farmer — ment át ebben az időszakban a legalapvetőbb és leggyorsabb ütemti változáson. 1944—1950 között 451,760 középfarmer birtok került más kezekbe és ebbe az osztályba ma már csak 721,211 család tartozik. A mezőgazdasági krízis egyik legszomorubb tünete a közép-családi farmer gyors letűnése. Mindkét tünetben — a farmerek és gazdasági munkások alacsony életszínvonalában és a közép farmerek fokozatos eltűnésében — látszólag a mezőgazdaság mechanizációja a bűnös. A mezőgazdaság mechanizálása és iparosítása, az közvetítő kereskedelem behatolása a termelésbe és több más tényező következtében a régi termelési módszerek elavultak. A mezőgazdaság nemcsak kísérletezik, hanem valósággal sir uj módszerek után. Történelem, tudomány, haladás, nevezzük aminek akarjuk — a folyamatban levő fejlődést minden politikai és gazdasági obstruk- ríót le fog győzni. A háromnegyed-millió farmer, aki kénytelen volt megválni birtokától és otthonától 1930 és 1940 között, a farmerek millióinak fokozatos nyomorba sülyedése, a falusi szegények és földnélküliek tömeges vándorlása, su- b'yosan nehezedik a nemzet lelkiismeretére. Az 1220 és 1940 közötti harminc esztendőben az 1,000 holdas vagy nagyobb birtokok száma megkétszereződött és ezeknek a nagybirtokoknak területe is nagyban növekedett. 1940 óta ez az irányzat még fokozódott. A' nagyüzemit (factory type) farmok nagyjából öt osztályba sorozhatok: Gyümölcs, búza, főzelék, marha tenyésztés és tejgazdaság. Csak 2 százaléka az amerikai farmoknak sorozható ide, de az ország össztermelésének egynegyedét szolgáltatják. De ha az óriás és gazdag kereskedelmi farmokat együtt vesszük -—- 9 százaléka az összes farmoknak —de termésük Amerika össztermékeinek 50.8 százalékát teszi piacra 1950-ben. 1. A mezőgazdaság gépesítése természetes folyamat nemzetgazdaságunkban. Nem állíthatjuk meg, sőt nem is lassíthatjuk le. Ha megállítanánk, Mexikó, Brazília, Szibéria vagy más országok kihasználatlan termőfölddel (free land)’ hamarosan elfoglalnák helyüket a világpiacokon. 2. A U. S. egy igen nagy mértékben mechanikáit és iparosodott ország. Lehetetlen a mezőgazdaságot 50 év előtti módszerekkel fejleszteni. A mezőgazdasági gépiparnak is teret kell engedni és azok mögött billiók állanak. 3. A nagyüzemi farmok itt vannak és nem lebet fejlődésünket megállítani. Részvéttel lehetünk a középfarmer iránt, hozhatunk törvényeket, hogy viz felett tartsuk őket, de á jövő a nagyipari 'farmvállalatoké (Big Industrial Concern) tehát a “Big Business” farmoké. 4. Miután a mezőgazdaság nagyrészt idény-»»« munka, szükség lesz idény-vándor munkásokra«^ ezen szentimentalizmussal nem segíthetünk —• a fejlődésnek a maga utján kell haladnia. A tetszetős mese a gazdasági munkásról, akiből idővel bérlő, majd földbirtokos lesz, már éppoly kevéssé igaz, mint hogy az autógyári munkásból idővel-autógyáros lehet! Sokan nem akarnak belenyugodni a mezőgazdaság mai irányzatába. Más kiutat ajánlanak: a mezőgazdaság teljes nacionalizálását. 1933-ban egyik mezőgazdasági miniszterünk (Secretary of Agriculture) ezt mondta: “Lehet, hogy szükségessé fog válnia piacra vitel (marketing) kötelező korlátozása, minden szántó és egyéb földművelési engedélyre (licensing) úgymint a többtermelési kvóták (surplus quotas) megállapítására, minden farmon, minden terménynél az évi minden hónapjában. Más szóval, a mezőgazdaságot közszolgáltatássá tenni.” A mi társadalmi és gazdasági rendszerünk ezt a megoldást kizárja. Ha elfogadjuk a mezőgazdaság irányzatát; a kérdés már nem lesz gazdasági kérdés, hanem a sok millió éhező falusi nincstelen megsegítésének kérdése. Ez pétiig csak jobb társadalmi politika segítségével lehetséges. A II. világháború alatt nemzeti érdek volt a mezőgazdasági termelés fokozása és minden árbiztosító intézkedés indokolt volt. A negyvenes évek végén már nem volt teljesen indokolt az ár- biztositás a nagy mezőgazdasági “factory-far- mot” és a gazdagabb farmert megerősítette, de nem tudta megmenteni a közép-farmerokat. Minthogy politikai célt szolgált (gazdasági .célja csak a háborúban volt) egyes mezőgazdasági övezeteken igyekezett segíteni és a Dél-i rosszul gazdálkodó, mechanizálatbm részeken és a Midwest , erősen mechanizált farmjait. Szociológiai szem-, pontból az árbiztositás nem érte el céliát, bár hi- " vatalosan a családi farmok megmentését tűzte ’ zászlójára. A mezőgazdasági kérdés ma főként szociális szempontból égető. Lényegében a következőkben foglalható össze: 1. Munkáskérdés. Az amerikai munkásvédelem nem terjed ki a mezőgazdasági munkásokra, mert a kis- és középfarmok nem bírták volna el a minimális munkabért, 40 órás heti munkaidőt és túlórák díjazását, a munkanélküli segélyt, a jobjj aggkori és rokkantsági biztosítást. Szemet hunyt a gyermekmunka tilalom megszegésénél, és a családtagok és szerződött munkások kizsákmányolásánál. Mindez azonban nem helytálló a factory-farm és gazdag farm esetében. Minth<gv ez a két réteg látja el termékkel a mezőgazdasági piacot több mint fele részben, fenti törvények mezőgazdasági munkásokra való kiterjesztése és szigorú ellenőrzése — nemzeti érdekből követelhető. 2. A résztermelők (share-cropper) és bérlők jövője eléggé tisztán áll előttünk. A factory-farm meg fogja szüntetni a bérletek igen nagy részét, mert gazdaságosabb lesz munkásokkal termelni. A megmaradt részt csak földreformmal lehet megmenteni. Annak kell adni a földet, aki megműveli és pedig a nemzetgazdálkodás érdekében. Néhány hidrogénbomba költséggel, hosszúlejáratú,kölcsönök formájában finanszírozni lehetne az egész földreformot. 3. Hivatalos jelentés szerint az összes amerikai farmok 41 százaléka úgynevezett “problem- area”-ban van, ami azt jelenti, hogy ezeken a területeken a farmer még az átlagon is aluli nél- külözésnek van kitéve. Ezeken a területeken az iskolázottság oly alacsony fokon áll. hogy csak minden tizedik farmer tudta elvégezni a kozépis- ~ kólát. Művelhető földbirtok csak egy halmiadat képezi az.országos átlagnak és emellett ezeknek a nyomorgó farmereknek negyedrésze nem -fehér, tehát más problémája is vau, mint gazdasági. Ezeket az égető szociális kérdéseket áttelepítéssel, földreformmal, ipari telepekkel, talán h ■- ziiparral kell majd megoldani. , Egész gazdasági rendszerünk érdeke, hogy. >■ nemzet egynegyede ne éljen nélkülözésben! 1 AMERIKAI ELETMOD
