Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-14 / 11. szám
March 14, 1947 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A HAZA Irta: KÖLCSEY FERENC (A magyar nép nagy nemzeti ünnepe, Március Idusa alkalmával időszerűnek tartottuk a Himnusz halhatatlan szerzőjének, Kölcsey Ferencnek meghatóan szép és a nemzeti hagyományok tisztelete elemzése folytán nem egészen időszerűtlen, bár több mint 125 évvel ezelőtt fogalmazott Írásának közlését. — Szerk.) MINT EGYES EMBER, úgy egész nemzet életében vágynak szerencse és szerencsétlenség napjai, melyek mind pillanatnyi hatások, mind késő következésök miatt feledésbe nem menendők. A A boldog férj évről évre örömmel várja visszafordulni a napot, melyen szeretett nejének az oltárnál hűséget esküvők. Férj és nő karöltve állnak a virággal hintett sirdombnál, hova egv év előtt a legelső szép gyermeket eltemették. Mindegyik jelentés érező, s a természet szelíd benyomásainak híven engedő keblet mutat. Hasonlóul tesznek, s hasonló ösztönnek engednek a nemzetek is, midőn öröm és gyász napjaikat ünnepük. Ezért szentelt Róma a városlakó Quirinusnak ünnepet ; ezért szentelő meg az áldozatra ment háromszáz Fabius elestének emlékezetét. Az embereknek mint mindig, úgy ma is temérdek szükségeik vágynak; s te azt akarod-e, hogy ezeket feledvén, tulvilági álmokba szenderedje- nek? Hány millióm és számlálhatatlan óhajtás támad minden percben! Alig van, ki másképpen ne kívánná magának a jelent; s minden kívánat, mely jelenben formáltatik csak jövendőtől várhat teljesülést. Nem látod-e? jelen és jövendő a két fontos tárgy, mely az emberiséget egészen magának fog'alja; s itt akarnál-e a te múltaddal valamit kezdeni? Vagy talán nagynak akarod e népet; s ugv hiszed, lelkesedés nélkül az nem leszen? Mit nevesz lelkesedésnek? múltak emlékén tettre lobbanni? Úgy talán, mint Themistokles, mikor a marathoni győző oszlopánál sirt? Ezek s az ilyenek a te Plutarchodba jól illőnek; most a divat törvényei más szokást hoztak be. Aztán gondold meg: vajon Themistokles épített volna-e falat Athénénak pénz nélkül? vajon Caesar lett volna- e főpap, konzul és földkerekség ura pénz nélkül ? íme a történetek egyetemi nagy rugója! erre tö- rekedés, múlt után sóvárogni nem hágy időt; s állithatod-e csalhatatlanul, hogy ez nem nagy dolgok szerelméből ered? A nemes pénzre vágy, mert nagy házat igy tarthat; a kalmár pénzre vágy, mert nagy tőkepénzt igy halmozhat; a tudós pénzre vágy, mert nagy, azaz holtig tartó pihenésre igy juthat. S nem lehetne-e ezt a nemzetségek minden osztályain igy végig folytatni? Kérd el a leghatalmasabb tündér varázspálcáját, s egyetlenegy csapással tégy e világban bámulatos fordulást! Megtetted azt; s ime a következő pillanatban nemes, kalmár és tudós halom arany közt ülnek. Most úgy hiszed, itt az idő végre a földi gőzkörből kiemelkedni s a te lélekemelő játékszíned előtt andalgani. Nem. Mert ó, az embereknek oly temérdek végeznivalójok van, ami kezdve sincs! Nemesnek mocsárokat kell szárítani, kalmárnak a Dunát hajózhatóvá tenni, tudósnak oly sok éjszakázás után aludni. És mivel az ország e három osztályon kívül még számtalannal bir: természetes, ha e számtalanoknak számtalan mindent kell előbb tenniek, minek- előtte azt tehetnék, amit te nem tétetni, hanem éreztetni kívánsz. És az a honi régiség! Parányi fészkek a sziklabércen, apró harcok a sik mezőn, változékony apák, emléktelen kor, ^zalmafedelii városok s más hasonlók érdemük-e elhagynunk a jelent, hogy tekinteteinket rajtok legeltessük? A fészkek ösz- veomlottak; de mi omladékok Itália és Aegyptus romaihoz képest? A harcmezők mit juttatnak észbe, ami Waterloohoz hasonlíthatna? Az apák sem magokat, sem tetteiket, sem márványba, sem ércbe nem vésették; az emlékezet és dicsőség trombitáját Tinódiak fuvák; e mindezekhez a szalmaváros oly jól illett, mint bőrrel fedett sátor a tehén csordák mellé, miket párducos Árpád és üstökös leventéi e téjjel és mézzel folyó szent földre szerencsésen hajtottanak. Ismerd meg már most: nem fonákságot kivánsz-e korod nagy tüneményekhez szokott magzataitól, kebleiket ily parányiság miatt hevülni kívánván? Nem európai lakók, nem világpolgárok-e ezek? S mi Európa, s mi világ ez a mai? Franciaország rengései, Napoleon kométához hasonló pályája, lengyelromlás és dicsőség, Washington és Lafayette, s száz meg száz egyebek, mind tünemények jelenben, mik a parányi múltnál érdekesebbek. Azt mondod: nem hazaiak! Mely mondás! mikor még az emberek saját apróságaikkal bíbelődtek, mikor az apai ház négy fala egy hon, s az ország határai egy világ valának: akkor ily valamit mondani lehetett. Most az angol Rómában, római Párisban, francia Amerikában, amerikai magyar révparton; és a magyar az ég tudja hol lakik. Most az újságszerkesztő a világ öt részének ir; az angol és francia romániró a világ öt részét sóhajtoztatja; s ugyanazért minden mindent magáénak nevezhet. Vagy talán, mindezen okoskodás csalóka böl- cseségen épül? Jaj nektek, ha úgy van; s ha az érzelem, mi keblemet e nap emlékezetére felhevi- té, csakugyan nem hiúság! Minden állat keres magának fekhelyet, minden madár fészket, hova nappali vergődése után nyugodni visszatér; s egyedül az emberen feküdnék-e a sors legterhe- sebb átka: vándornak lenni az egész bujdosó csillagon keresztül, s mindenüt lenni, hogy mindenütt idegen maradjon? Viselhet-e az egész emberi nem iránt tiszta, szent szerelmet szivében, ki saját háznépe keskeny körében nem tudná magát boldogabbnak érezni, mint másutt mindenütt? Ki távolból megtérte után saját gyermekét nem tudná forróbb öleléssel magához szoritni, mint akármely idegent? És mi a haza egyéb, öszvetartozó nagy háznép egészénél? Minden ily nagy háznépet saját nyelv, saját szokások, saját ősek, saját hagyomány, saját jó- és balszerencse kötnek együvé, s választanak el egymástól. S ez előszámláltak mind múltból hatnak a jelenre, mind leiekről lélekre és szívről szívre plántált emlékezeten nyugosznak; s a szerént amint vagy hüven ápoltatnak, vagy hüségtelen hidegséggel elhagyatnak, vagy gazdag virágzatu nemzeti élet fejük belőlek, vagy nemzeti hervadás és enyészet következik. Isten egy szivnek egy kebelt teremte: igy egy embernek egy hazát. Semmisem lehet erős, semmisem nagy és következéseiben tiszteletreméltó, ami cél és határ nélkül széjjelfolyt; aminek nincs pontja, melybe öszvevonuljon, honnan elágazzék. Azért kell minden egyes embernek saját hazájáért munkálni; azért kell szerelme egész erejét hazájára függeszteni; azért kellett a legszebb, legrendkivülibb tetteknek csak ily szerelem kútfejéből származhatni. Egész világért, egész emberiségért halni: az isten teheté; ember meghal háznépeért, ember meghal hazájáért: halandó szív többet meg nem bir. És ez a haza lehet kicsiny, s lehetett még kisebb valaha; de a szerelem nem a tárgy nagyságától veszi kezdetét. A férjfinak kedves az atyai lak, hol minden tárgy gyermekkori parányi örömeire emlékezteti, hol a szülői szeretet édességében részesült, hol később háznépét táplálta, hol munkált, épített, jót és rosszat szenvedett, hol kedveseit egymásután sirba kiséré, hol maga is egyszer hosszú, mély nyugalomban feküdni fog; s ez édes és keserű érzelmek vegyületéből szövődik az oldhatatlan lánc, mely őt minden mások felett e helyhez szorítja. így történik a hazával is. A szó, melyet a gyermek életében legelőbb ki- rebegett, melynek hangjaihoz képest későbben ajak, nyelv, fül és szív változatlan formákhoz szokik; emberek, kik e szót hasonló hajlékonysággal beszélik, kiket sors, rokonság, nevelés, véralkat s ezer ilyfélék hozzánk közelitenek; föld, melynek fekvése, termékei, halmai és vizei, falui és városai régi ismerőseink; éghajlat, melynek befolyása alatt lettünk és nőttünk, s melyen túl minden más szokatlan; s azon mindenféle dolgok, melyek születés óta körülünk és mellettünk, alattunk és felettünk és bennünk vagvnak és hatnak, oly varázskört vonnak, miből annyira nem kedves kilépni! S ki meri mondani, hogy e körben lehet valami oly kicsiny, ami figyelmünket hajlandósággal ne vonhatná magához? Ám a kertben, melyre ablakaid nyilnak, melyben óráidat munka és pihenés közt töltögeted, örömmel mulatsz minden bokos mellett; örömmel hallod vén kertészedtől: e fát itt a régi ur ültető, mikor első fiát legelőbb karjaiba vette; amaz ott a nagyanya sírja felett nőtt, könyük közt plántálva ; s kicsinységnek tarthatod-e, ha feléd a haza múltja int és szól? íme a begyepesedett sánc, hol Zrínyi holt; amott a parányi rom, melyért Szondi éltét áldozá; az oltár, mely alatt Bethlen nyugodott ; a mező, hol Báthori és Kinizsi győztenek; és ez is, és az is rend és szám nélkül, mindaddig, mig egyszer a sor Mohácsra is kerülne; s ha már előbb ez vagy amaz emlékezetnél szived melegedni talált, itt végtére néhány jóltevő könnycseppet önthetnél. őseitek parányi fészkeket raktanak? szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságnak. Apró harcokát vivta- nak? csináljátok a békesség müveit temérdekkekké. Változékonyságban sinlettek? változzatok ti is, mint a lepe, nemesbnél nemesb alakokra. Emlékeik nem maradtak ? mi tilt, hogy emeljetek nékiek? mi tilt, hogy emeljetek nékiek? mi tilt, hogy Tinódiak helyett magatok álljatok elő lángénekkel? Minden kő, régi tettek helyén emelve; minden bokor, régi jámbor felett plántálva; minden dal, régi hősről énekelve; minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve: megany- nyi lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni; érzelmeiteknek, gondolataitoknak s tet- teieteknek több terjedelmet, tartalmat és célra- hatást szerezni; s egész lényetekre bizonyos nemesitő, saját bélyeget nyomni, mely nélkül mind az emberek, mind a nemzetek sorában észrevétlen fogtok mint parányi vízcsepp az Óceánban tolongani. ü*j Egész nemzet élete, mint egyes emberé. Ezt és azt az életen keresztülömlő emlékezet teszi egésszé, fol.vvásttartóvá, napról-napra gazdagabbá. Törüld ki a lélekből annak ragyogó színeit; és ime az élet halva van. Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg; s akármi más kezdődjék ezentúl: az a, régi többé nem leszen. Az időtől fogva eltűnt a nemzet, mely magát gyermekkorból szép ifjúságba felvivta; mely tévelygések s előítéletek közt bár, de mindenesetre önérzéssel és saját érdekkel s bélyeggel készíile ki; mely hajdankora képeit századröl-századra szálütá, mig a késő mesz- szeségben lassanként ideállá váltak, s mely ez ideál segédével magát való nagyságra felemelni képes vala. (1829) LEVÉL BUDAPESTRŐL Az alanti óhazái levelet az eredeti kópia alapján közöljük. It a da pst, /X. kér. február IS-ról v<>!t keltezve. Az aki kapta, olvasója lapunknak: Kedves Nővérem! Jót nevettünk, hogy a Jóskát te is előléptetted alezredesnek, pedig csak a zsiványok keresték, úgy gondolva, igy nem örvend népszerűségnek és könnyebben végeznek vele. (A fentiek megmagyarázására annyit, hogy óhazai lapokban már másutt is bukkantunk olyan hírekre, hogy az ellenforradalmárok a meggyilkolt munkások, vagy közkatonák tetemei mellé magasrangu tiszti egyenruhákat tettek annak bizonyítására, hogy ők nem az egyszerű katonák vagy munkásokat pusztították, hanem csak vezető, magasrangu személyeket. — Szerk.) Látod, igy nem lehet levélbe mindent megérteni, de majd ha a sors még egyszer összehoz bennünket, akkor nagyon fogsz csodálkozni, hogy az ember hogy tud kivetkőzni emberi mivoltából. Én még most sem tudok megnyugodni, a legkisebb zörejre olyan félelem fog el, ha egyedül vagyok. Hiába, a három háború nem gyerekjáték. i ; írod, hogy nálatok megjutalmazzák azokat, akik mennél többet gyilkoltak nálunk. A kormány erélyes kézzel csinál rendet az országban, egymás után teszi ártalmatlanná azokat,... akik a nép jogos követelését kihasználva a népi demokratikus rendre törtek és ezen keresztül raboltak vagy gyilkoltak. Éppen most van egy tárgyalás, ahol a vádlott egy orvosnő, aki szükségkórházat vezetett és a forradalom alatt a kórházba ment 2 személy, egy iró és egy szökött rab társaságában éjjel röpcédulákat csináltak..„ nappal pedig ráfogták egy szállító munkásra, hogy ávós és az orvosnő benzin injekciót adott neki és amikor már nem volt élet benne késsel szivenszurta... . . . .ezekről a szörnyű dolgokról többet nem irok, mert örvendetes újság, hogy azután a helyzet után, ami nálunk a forradalom után volt lényeges javulás állott be, mert az ipari termelés állandóan emelkedik és igy nem kell félnünk attól, hogy infláció lesz... ^ , Csókol nővéred J. Japán arra kérte a USSR-T, hogy függesszenek fel minden kísérletezést a hidrogén bombával. Ugyanakkor Angliától is követelik, hogy függessze fel a Karácsony szigeteken tervezett kisérletezéseket is.
