Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-07 / 10. szám
March 7, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 gyár csoportok. Szerkesztőségünk éjjel-nappal a külföldről jövő testvérek rendelkezésére állott”. S nyilván nem maradt következmény nélkül ugyanennek a számnak egy másik cikkében irt következő mondata sem: “A hontalanok túlnyomó többsége mindenkor kész arra, hogy ha kell, fegyverrel is részt vegyen hazája felszabadításában”. Az ellenforradalmi, burzsoá restaurálást előkészítő erők azonban nyíltan legfeljebb csak az emigrációs sajtóban vetették fel jövendő beren- dezkedési terveikkel kapcsolatos nézeteltéréseiket. A hazai események tekintetében közös nevezőre jutottak, p szocializmuseUenesség közös platformján állottak. Cél: minden szocializmusellenes erőt összefogni, legelőször is a szocialista rendszert megdönteni. A többi kérdés majd azután kerülhet sorra. 2. Szocialista álarcban szocialista jelszavakkal Taktikájuk további jellegzetes és egyik legfőbb vonása, hogy még magát a szocializmuse1- lenességet sem vetették fel nyíltan. Munkájukban nagymértékben támaszkodtak azokra, akik a szocialista rendszer hivei voltak, s akik legkevésbé sem értettek volna egyet semmilyen kapitalista-feudális restaurációval. Azokra kellett támaszkodniok, akik a szocializmussal magával ugyan egyetértettek, de elégedetlenek voltak a párt munkájával, a pártvezetéssel, a gazdasági vagy politikai helyzettel. Ez pedig az ismert okok miatt igen jelentős réteg volt. Az indokolt, jogos elégedetlenségre támaszkodni, miután azt előzőleg is mesterségesen szították, növelték, terjesztették — ez az ellenforradalmi munka egyik legfőbb taktikai vonása. Az, hogy az ellenforradalmi erők ilyen taktikára kényszerültek, és nem léphettek fel nyílt sisakkal, egyébként magának a szocialista eszmének széleskörű elterjedettségét és népszerűségét is mutatja. Ilyen taktikára különben a világtörténelemben számtalan példa van. 3. Szakadatlan jobbratolódás Minden kiadott, látszólag szocialista jelszó csak ugródeszkául szolgált a következő uj jelszó, uj követelés — a kapitalista restauráció számára. A jelszavak szakadatlanul “haladtak” jobbra: ez volt a további taktikai alapvonás, már a hónapokon keresztül tartó előkészítés idején is. S ez látszott teljesen világosan az októberi napokban. De a taktikai alapelvek jegyében szüntelenül törekedtek kommunista jellegű jelszavakat is kiadni. Ezt mindennél jobban megkönnyítette az, hogy a legfőbb jelszavakat kommunisták, illetve kommunistáknak ismert személyek mondták ki. Nagy Imre, Losonczy és mások adták ki a yarsói szerződésből való kilépés jelszavát, a kommunistának tudott Maiéter beszélt talán először nyiltan-hivatalosan “szovjet imperializmusról”. Igv szinte utolsó percig “kommunista” mezt kaptak az ellenforradalmi jelszavak is, a járatlanabb emberek előtt rejtve maradt az ellenforradalmi jelleg, különös tekintettel arra, hogy ugyanakkor még a kommunista miniszterelnök szájából sem hangzott el olyan harcba hivó jelszó, amely minden becsületes dolgozót komolyan a fehérterroristák elleni harcra, a lincselések, terrortámadások —r a hatalom jobb- ratolódása — elleni védekezésre szólított volna fel. Október végén, november elején a jobbratolódás folyamata már megállíthatatlannak látszott. Megindult a fehérterror, s a polgári restauráció. Nyíltan feléledtek a burzsoá rend politikai erői. A várat már bevették a trójai falóban besettenkedett ellenforradalmi erők. A trójai faló: az engedményeket tevő kormápy volt. Az ellenséget leverni, ezt a széditő folyamatot megállítani és visszafordítani: már csak fegyverekkel lehetett! ★ Mindez csak vázlatos felvetése, néhány vonása az októberi események előtti és alatti ellenforradalmi taktikának. Csak gondolatok, nyilván csonkák, hiányosak. De ugv gondolom, vitatnivalóak. S vitatkozni e kérdéseken szükséges is, hogy minél többet tanulhassunk az októberi tragikus, nehéz napokból. Kende István (Budapest) A LEGNAGYOBB gilisztákat Ausztráliában fogják. Ez a giliszta-óriás eléri az 5 láb hosszúságot. Vastagsága körülbelül 1 láb és átlagos súlya 1 incs körüli. A Rád ó (Befejező rész) A másik épületben 9 Az óramutató — ahol a becsapódó lövedékek nem zúzták szét — a kilencesen állt. Az épület harsogott a kiáltozástól: “Ne lőjetek! Ne lőjetek!” A Rádió munkatársainak egyik csoportja — lehettek vagy tizen, tizenketten — egy kis szobában zsúfolódott össze. Berendezése egy Íróasztal, egy szék, egy kisasztal (ezt hajnal felé kidobták a szobából,) egy háromszemélyes kanapé (öten ültek rajta), egy könyvszekrény (ennek a párkányán is .helyetfoglalt valaki). Fekvése? A Sándor utcai főépület és a Pollack Mihály téri Történettudományi Intézet tűzfalánál van egy széliében alig méteres, szűk ablaktalan folyosó. Erre nyilt a szoba ajtaja. Ablakai a széles világító- udvarra néztek. A szomszédos ablakok a főlépcsőházra nviló tanácstermet világítják meg. Egyszóval támadás esetén életveszélyes szobács- ka ez. Regényt kellene Írni ezekről a percekről. Hiszen a nehéz percek mutatták meg igazán, ki mit ér, kinek mennyire van helyén a szive. Igaz, mindenkibe belopakodott a félelem. Nem volt egy sem, aki ne sajnálta volna, hogy ilyen ostoba módon, ennyi árulás miatt kell elesnie. Nem mindegy az, hogyan esik el az ember... Volt aki szótlanul, magábaroskadtan ült — ezek voltak a legtöbben — és gondolkodott. Gondolatuk otthon járt, a családnál, a gyerekeknél. Ezek a percek elegek voltak arra, hogy ki-ki végiggondolja eddigi életútját. Ünepélyes, ki nem mondott fogadalmak születtek arra a nem remélt esetre, ha még egyszer hazajutnak... így teltek a percek. Hatvan másodpercenként egy- egy nap. . . S igy érkezett el az a pillanat. . . Egyszercsak megjelent az ajtóban egy harminc év körüli férfi. Az első benyomások? Jól megnézték. Mindenki arra gondolt, milyen is az az ember, akitől élete f ügg... Középmagas, kövérkés termetű volt. Pepita-kockás öltönyt hordott, a derekánál vastag spárgával volt összekötve — ez óolt a derékszíj. A vállán átvetett szíjról — mintha afféle antantszij volna — a hátát verdeste az aktatáskája. A spárgán tölténytár lógott, mellette kézigránát. A jobbkezében géppisztoly (köznyelven “gitár”), a balkezében óriási pisztoly, amolyan colt-féle. A zsebéből egy másik pisztoly agya kandikált ki. Fején kék micisapka. Orra tömpe, rajta pléhkeretes szemüveg. Nem keltett — tudj’ isten miért — jó benyomást. Azután megszólalt, rekedtes hangon, mint aki átüvöltötte az egész éjszakát: — Kik vagytok? — Civilek, ujságirók — felelt a bent levők szóvivője. — Úgy ?! Ti, piszkok... — folytatta nemes egyszerűséggel. — Tudjátok meg, az én bátyámat kinyírtátok, fegyverrejtegetés, összeesküvés vádjával. Én is megjártam Recsket. . . — aztán jött tovább a szóáradat. Jelzők, jelzők hátán, mintha csak gyerekkorában “jelzőiskolába” járt volna csupán. Ki ez az ember? Kik lehetnek ebben a “társaságban”? Ezen gondolkoztak a szobában levők, miközben a mocskolódó szóözönt hallgatták. Közben a kanapéra egy “kiskatonát” fektettek. . . Haslövést kapott. . . Egy 15 év körüli legényke — szemmelláthatóan nem tudatosan került a támadók közé — szakítja meg a szavak omlósét. — Jobb lenne, ha orvost hívnál. Nem látod, hogy ott egy sebesült fekszik? A tömpeorru csak egy pillantást vet a kiska- tonára és beszél tovább. Sebesült? Ugyan, mit neki sebesült. ő most “sajtókonferenciát” tart... Aztán bejön néhány fegyveres. Felsőbb- ségesen int nekik, azok elmennek. Lám csak, ez a parancsnok... Vajon ki nevezte ki vezérnek? Aztán megjelent egy kicsit kancsal, fekete ruhába öltözött fegyveres. Rövidesen kiderült, hogy ő az alvezér. Körülnézett a szobában és mintegy végszóra átvette a vezér szerepét. Még rekedtebben és még durvábban orditozott. Kik ezek az emberek, miféle náció? Miért jöttek, mit akartak, és miért vették be a rádiót? — Aki velünk van, az fegyvert fog! Feszült másodpercek. . . Van, aki kéri a fegyvert. Egy másik “elvileg” próbálja megmagyarázni, miért lehetetlen kívánság ez. Mindenki megmosolyogja. Egyik- rádiós fogát összeszorit- va hátra lép: , ostroma — Én nem fogok fegyvert! — halottsápadtan mondja ezt, de kimondja. Ketten csatlakoznak hozzá. A többiek várják, hogyan alakul... A vezérnek azonban más jut eszébe: — Válasszatok magatok közül küldöttséget, aki bekísér az Akadémia utcába. írjátok a követeléseimet! — és diktálni kezd. Lassan, nehéke- sen szedte össze ultimátumait, ki tudja, már hány pontban. Aztán hirtelen felkiáltott: — Természetesen a fegyvert oda is viszem magammal. . . — Vigyed — mondták a rádiósok. — Csak már indulnánk — gondolták hozzá. Aztán elindultak. Lassan, libasorban. A. hátsó lépcsőháznál egyszercsak eldördül egy sorozat. Még csak ez hiányzott a megviselt idegeknek. Az egyik fegyveres kisérő széles vigyorral ordítja: — Ne féljetek, csak én voltam... — és megismétli produkcióját. A lépcső aljában fiatal ávos sorkatona testén kell átlépni. Fejlövést kapott. Neki sem sok hiányzott már a leszereléstől... A szétrombolt telefonközponton keresztül vezet az ut a szabadba. Oh, micsoda szabadság! Akik ebben a csoportban voltak, nem tudtak semmit arról, hogy mi van az adással. Beszél-e még egyáltalán a Kossuth-rádió és ki beszél? Mi van a kollégákkal? Mi lesz a katonák sorsa, akiket különválasztottak? Millió és millió kérdés. . . Az utcán óriási tömeg. Sok a fegyveres. A Sándor utcai főkapu előtt harckocsi, nem sokkal távolabb még egy. A tömeg fedezékét használva eltűnnek a rádiósok. — Gyerünk el innét, minél távolabb! Haza a családhoz! Ez most a legfontosabb. A “vezér”-t otthagyták: menjen egyedül “küldöttségbe”. A V'as utca sarkáról néhányan visszanéznek. A rádió elesett! De tovább, az utcasarkon nyitott földszinti ablakból szól a rádió. Az uj Politikai Bizottság névsorát olvassa. A Kossuth-rádió mégsem jutott a támadók kezébe. Mégis szól a Kossuth-rádió. A MÜLT ÉVBEN az Egyesiilt Államokban 62,760,395 automobilt regisztráltak, amiből személyszállító volt 52,173,234; truck 10,331,912; autóbusz 225,249. , ★ A KÁSPI-TENGER az utóbbi negyedszázad alatt 7 lábbal apadt, minek következtében a felülete 13,500 négyzetmérfölddel kisebb lett. AZ AJÁNDÉKCSOMAGOK ÉS A VÁM —^Magyarországi tudósítás — Azzal a rendelettel kapcsolatban, amely március 1-vel megszünteti a külföldi ajándékcsomagok vámentességét a Külkereskedelmi Minisztériumban a következő nyilatkozatot adták az MTI munkatársának: A vámmentességről szóló intézkedés célja az volt. hogy a távoli országokban élő rokonok segíthessék hozzátartozóikat. Márc. 1-től azonban vámot kell fizetni majd az érkező árukért Ennek visszaállítására azért is szükség volt. mert igen sokan szereztek munka nélkül, üzérkedéssel jövedelmet az ajándékcsomagokban érkező küldemények értékesítésével. Azonban vámrendszer a világ valamennyi országában van. Mi most bizonyos kedvezmnyeket léptetünk életbe. Október előtt a használt ruhákra is volt vám — márpedig a küldemények háromnegyed részét ezek tették ki. Most ez a vám megszűnik. Az uj ruhákért pedig a belföldi ár 70 százaléka helyett 50 százaléka lett a vám. Vámmentesek az uj munkaruhák és csecsemőholmik. az uj leányka és fiuruhákért pedig csak értéküknek 20 százalékát kell megfizetni. A köz- fogvasztásu élelmiszerek, húsáruk, liszt, száraz- tészta, keksz, sütemény, tejpor, gyermektápszerek szintén vámmentesek lesznek. Hetven százalékos vámja marad a kávénak, teának, csokoládénak és kakaónak, de fél kilóig a csokoládé és a kakaó után csak 50 százalékos vámot kell fizetni. iiiiiiiiiHiiiiiififliiKiiiiiiiitiiiini % A Magyar Szó jó újság, • Nincs benne, csak igazság!
