Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-07 / 10. szám

March 7, 1957

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

5

ALHAZAFISÁG

Irta: GERÉB JÓZSEF

Már régóta készülök arra, hogy a hazaszeretet meg hazafiság közötti különbséget bemutassam. De attól tartok, hogy ha hozzáfogok, egész kötetre valót kell majd írnom, mert a napi események annyi példát szolgáltatnak a két fogalom közötti különbségre, hogy egész könyvet meg lehetne velük tölteni. De nyilvánvaló, hogy ily mértékben mégsem vehetem igénybe a lapot.

Pedig hej, de szépen ki lehetne mutatni, hogy a nagyhangon hirdetett hazafiság valójában csak ÁLHAZAFISÁG, amely mögött nem hazaszerete- tet hanem legtöbbször csak önző kapzsiságot bi- gottsággal párosult tudatlanságot, elfogultságot s még legjobb esetben is csak nagymérvű szereplési vágyat találunk.

Azt hiszem valami ilyesmire gondolt az a vidéki újságíró is, aki a 9 éves kisfiával együtt a televízión át figyelte az elnöki beiktatással kapcsolatos cé-cót, mert a beszámolójában olyasmire akadtam, amit érdemes továbbítani. A terjedelmes beszámolóból itt természetesen csak azt a párt sort adjuk, ami e cikk tárgykörébe kívánkozik.

Ugylátszik, hogy a kisfiú az élénk észjárású gyerekek közé tartozik, mert a TV figyelése közben folytonosan kérdésekkel zaklatta az apját:

— Hé, Pa, — kérdezi az apjától, — micsoda könyv az, amit Ike-nak mutogatnak?

— Az a könyv? Óh, igen, az a könyv a Biblia,

— feleli az apus kis gondolkozás után.

— Ugyanolyan, mint ami nekünk is van egy ott a kis asztalon? — kérdezősködik tovább a gyerek.

— Igen, ugyanaz.

— Hát Ike még nem látta a Bibliát?

— Dehogyis nem. Most azért vitték oda, mert Ike arra teszi a kezét amikor esküszik.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az angol nyelvben az “esküszik” (swear) egyben káromkodást is jelent. így érthető a gyerek csodálkozó felkiáltása:

— Óh, hát az volt a baj tegnap, amikor esküdtem, — mondja a gyerek.

— Mi az, mit beszélsz? — érdeklődött az apa.

— Tegnap én is esküdtem, — vallja be a fiú,

— de nem tettem a kezem a Bibliára és a Mama

jól a számra ütött, meg rámkiabált: “Don’t

swear!” .Máskor majd én is a Bibliára teszem a kezem!

Szerencsére lovas bandérium került a nézőtérbe, — mondja a beszámoló — s a gyerek figyelmét lekötötték a táncoló lovak, a hetyke cow- boyok, a cifrább zenekarok és mindenféle más látványosságok. De a gyereknek feltűnt, hogy nem hallja a programokat megszakító szokásos hirdetéseket. Azért megkérdezte az apjától:

— Hé Pa, ki a “sponsorja” ennek a programnak?

A “Sponsor” az a cég, amelyik finanszírozza a programot, amiért természetesen hirdetik az áruit. Az ujságiró barátunk megjegyzi, hogy pár pillanatnyi gondolkodásba került, amig a gyerek kérdésére megtalálta a választ.

— Ennek a progamnak Uncle Sam a “sponsorja”, ő fizet érte.

— Hát mit árul Uncle Sam? — kérdezte gyorsan a gyerek.

“Már éppen a számban volt”, irja tovább az ujságiró, — “hogy Uncle Sam HAZAFISÁGOT ÁJRUL, de még mielőtt kimondottam volna eszembe ötlött, hogy a gyerek következő kérdése az lesz, hogy mi az a hazafiság? És akkor csak nem mondhatom neki azt, amit Dr. Johnson szótárában találunk reá”.

Lehet, hogy a magyar olvasók között akad olyan, aki ezt nem érti meg, ezeknek megjegyezzük, hogy az angol irodalom egyik legkiválóbb képviselője, Dr. Samuel Johnson (1709—1784) az 1755-ben kiadott szótárában a hazafiságra ezt a definíciót adta: “Hazafiság a gazemberek utolsó mentsvára”. Dr. Johnson bizonyára tudta, hogy mit beszél.

Jingó hazafiság

Ezt az erősen csípő definíciót bizonyára azért mondotta Dr. Johnson, mert már akkor láthatta,

— ami ma itt már nagyon általános lett, — hogy egyesek a kérkedő hazafiságukkal valami turpisságot igyekszenek fedezni! Sokszor ez a turpiság

csak üzleti fogás. Valamikor ezt a “jingó” néven említették, de ma már ez a kifejezés kiment a divatból.

Emlékszem egy esetre, amikor az egyik new- yorki nagy department üzlet a szélben lebegő amerikai zászló gyönyörűen színezett képét mutatta be az újság hirdetésében. A kép alatt ezt olvastuk: “íme, ez a mi zászlónk, az Egyesült Államok zászlaja! Ezen zászló alatt harcoltak oly hősiesen elődeink, ez lobogott olyan büszkén a hunker-hilli csatában. Ez az a zászló, amelyet ellenség még soha le nem győzött... Még 5,000 darab maradt belőle és ezen a végeladáson potom $1.95-ért adjuk”.

Ugyanezt a jingoizmust láttuk a kaliforniai újságokban Lincoln napján. Féloldalas képben mutatták be a halhatatlan nagy elnök szomorú szemű, bánatos fejét és alatta nagy betűkkel hozták a világirodalom egyik legszebb gyöngyét, Lincoln gettisburgi beszédének szövegét, mindjárt alatta pedig ezt a hirdetést:

“A Lincoln Saving & Loan Association 4 százalékot fizet a betétekre és előnyösen ad kölcsönöket Forduljon bizalommal...”

Lincoln nagyon tévedett, amikor a beszédében azt mondotta, hogy “A világ nem igen veszi tudomásul, amit itt mondunk és nem sokáig fog arra emlékezni, de soha sem fogja elfelejteni, amit ők (a katonák) tettek”. Azóta már olyan sok és nagy ütközetet látott a világ, hogy Lincoln beszéde nélkül a gettisburgi ütközetre csak kevesen emlékeznének. De igv azt az ütközetet meg magasztos beszédet még a profitéhes bankárok is felhasználják üzleteik előmozdítására.

Háborút akarnak

De nemcsak a profitéhes bankárok és iparbárók hirdetik ilyen nagyhangon a hazafiságukat, hanem a dicsőségre vágyó militaristák is. Ezeknek egyik csoportja a napokban “Citizens’ Foreign Relation Committee” név alatt csoportot alakított kimondott háborús célzattal. Egyébiránt hadd beszéljen róluk a United Press alábbi hire, amely az ország csaknem összes lapjaiban megjelent:

WASHINGTON. — A több tucat prominens amerikai polgárból alakult “Citizens’ Foreign Relation Committee” 11 pontból álló programot fogadott el, amelyek között a két legfontosabb ez: Követelik, hogy az Egyesült Államok szakítsa meg diplomáciai összeköttetését a Szovjetunióval és ugyanakkor adjon meg minden segítséget az antikommunista menekülteknek arra, hogy országaikban hatásos földalatti mozgalmakat szervezzenek.

A szérvezet hat uj tagból álló végrehajtó bizottságot választott, hogy programjuknak két pontját minél hatásosabban szorgalmazzák. A végrehajtó bizottság tagjai: Wedemeyer

generális, Julius L. Amos ezredes, Charles Edison, New Jersey volt kormányzója, Alfred Kohlberg importer, Donald L. Jackson (R) kaliforniai képviselő és H. R. Cromwell demokrata politikus. A csoport aktívabb tagjai még Willoughby és Stratemayer nyugalmazott generálisok is.

Ezek a nevek mutatják, hogy ez a csoport csupa “nagykutyákból” áll, akik bizonyára nem ugatnak hiába, mert nagyon jól tudják, hogy az általuk hirdetett hazafisággal a végpusztulást hozó harmadik világháborúba vinnék Amerika népét és az egész emberiséget is.

Egyének is

A káros tudatlansággal párosult hazafiságra irányította a közönség figyelmét az a kis történet melynél a ‘Daughter of the American Revolution’ (DAR) nevű túlzó hazafias egyesület egyik tagja akart tündökölni. Lincoln napját ugyanis Colorado államban még a börtönökben meg a “javító iskolákban” is megünneplik s ilyenkor szokásos zászlós parádét rendeznek. A zászló körül- hordozása nagy kitüntetést jelent, amit valamelyik fiú a jó magaviseletért mint kitüntetést kap.

Történt pedig, hogy ez évben az ünnepségre készített programból a DAR den veri csoportjának elnöknője, bizonyos Mrs. Charlotte C. Rush észrevette, hogy a zászlóhordozásra kiszemelt fiúnak spanyol neve van, mexikói szülők gyermeke. Irt is azonnal hazafiságtól csöpögő mérges levelet, amelyben alaposan leszedte a szentelt vizet az iskola vezetőiről, mert idegen szülőktől származó gyerek kezébe merik adni az amerikai zászlót.

Az iskola vezetősége annyira megijedt a levéltől, hogy azonnal feladta az egész ünnepséget. Az ügy azonban nyilvánosságra került és országos felháborodást váltott ki, igy az ünnepélyt mégis megtartották, méghozzá az eredeti program szerint.

Ez a kis incidens mutatja, hogy vannak itt egyesek és a DAR-hoz hasonló több olyan túlzó hazafias egyesület, amelyek szeretnék kisajátítani a hazafiságot, noha náluk ez az eszme fajgyűlöletté, idegen-gyűlöletté zsugorodik. Ezek úgy adják, mintha csak nekik lenne joguk arra, hogy szolgálják a hazát, de valójában arra törekednek, hogy A HAZA CSAK ŐKET SZOLGÁLJA. A hazafiságnak ez a módja is csak álhazafi- ság. „

Csak egy volt

Újból megismétlem, hogy a hazaszeretet meg a hazafiság között éles különbséget lehet vonni még ott is, ahol mindkettő őszinte. így például az igazi hazaszeretetnek micsoda szivbemarkoló példája sugárzik ki az 1848-as idők egyik nagy magyar költőjének, Tompa Mihálynak “A gólyához” cimü költeményéből, amit a magyar haza elvesztése feletti bánatában irt.

Mint tudjuk, Tompa ezért a költeményéért a Magyarországot elnyomó osztrák kormánytól 8 évi börtönt kapott, mert a tavasszal hazatérő gólyának elpanaszolta a magyarság nagy szívfájdalmát. Ez a vers mind a mai napig a magyar irodalom egyik legremekebb alkotása s valóságos szálló igévé lett ez a versszaka:

Csak vissza, vissza! Dél sziget je vár;

Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.

Neked két hazát adott végzeted;

Nekünk csak egy volt! — az is elveszett!

Lám ttt van Kalifornia állam egyik szenátora, William F. Knowland, aki szintén nagyon őszinte hazafi, — legalább is nagyon hangoztatja ha- zafiságát s most mégis bejelentette, hogy ha lejár a terminusa, akkor nem “szalad” újból a jelöléséért, vagyis nem akar továbbra is szenátor lenni.

Persze azért itt, Kaliforniában ez a dolog nem okozott túlságos nagy kétségbeesést, mert majd csak akad valaki a 25,000 dolláros (meg a mellékesek) “dzsábra”, de azonkívül úgy sem maradunk árván, mert “nekünk két szenátort adott a végzet”, de nem igy van ám ez mindenütt. Legalább is ezt bizonyítja az a United Press hir, amit a Demokrata Párt hivatalos .folyóiratának februári számában olvastunk. Ez a rövid hir igy szól: «

TAIPEI, Formosa. — Az újságok itt igen feltűnő módon közölték, hogy William F. Knowland kaliforniai szenátor a jelen terminusa letelte után nem fog újból pályázni a sze- nátori hivatalra. Ez a hir itt igen nagy levertséget okozott s mindenfelé lehetett hallani az ilyen kétségbeesett kifakadásokat: “Ha Know- landot elveszítjük, akkor nekünk nem marad egy szenátorunk sem az amerikai kongresszusban, mert nekünk csak egy volt s ha azt is elveszítjük ...

Ami mutatja, hogy a tüntető hazafiságnak is vannak megértői és méltányoló! ott, ahol hasznot látnak belőle.

Vészjel Indiánéból

(Folytatás az első oldalról)

A cél itt az, hogy az ilyen vizsgálat folyamán felszínre kerülő rendellenességek ( és az amerikai közélet mely terepén nem lehet egy kis szennyet feltárni, ha kaparni kezdünk?) szellőztetésével az egész munkásmozgalmat az állami ellenőrzés valamely vállfája alá helyezzék. A másik főcél, hogy még a gondolatát is elvessék annak, hogy a Taft- Hartlev-törvény eltörlését napirendre tűzzék, sőt napirendre helyezzék e törvény kiterjesztésének és súlyosbításának kérdését. És végül az, hogy megteremtsék a légkört a “Munkához való jog” törvényeknek az összes kulcsállamokban, köztük New Yorkban, Michiganban, Ohioban, Californiá- ban való megszavaztatását. Ez pedig az amerikai szakszervezeti mozgalom felszámolását jelentené.

A KÉRKEDŐ HAZAFISÁG ÜZLETI ÉRDEKEKET REJT