Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-28 / 9. szám

‘AMERIKAI MAGYAR SZÓ

.2--___—.=

... .„'Efc.lsniaxy 28,-ÍSőZ~

Amerikai Magyar Szó

Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Sünden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivafa*; 130 East A6th Street New York 3, N. Y.

KÉT NYILATKOZAT

Lapunk mai számában közöljük lapunk két legfontosabb fenntartó csoportjának, a losangelesi s a newyorki lapbizottságnak kritikai nyilatkozatát lapunk szerkesztéséről.

Egész felnőtt életűiket a haladás, a munkás- mozgalom, az amerikai magyarság ügyének szentelő öntudatos, Önzetlen emberek megfontolt nyilatkozatai ezek, melyek megérdemlik azt, hogy egész olvasótáborunk figyelemmel olvassa.

Nincs egyetlen más magyarnyelvű újság Amerikában — de angolnyehíi is kevés — melynek szerkesztésében olyan nagy mértékben, olyan élénken folynának bele olvasói mint a miénkbe. Jobban, mint bármely más újságra, ráillik a megállapítás, hogy a Magyar Szót az olvasók EGYÜTT szerkesztik a szerkesztővel, a szerkesztői bizottsággal. Az olvasótáborral való e nagyszerű egybeforrottság a titka, és a kulcsa annak, hogy lapunk az elmúlt évek súlyos megpróbáltatásai közepette, melyben nemcsak baloldali mun- káslapok, hanem óriási világlapok is tucatszámra szűntek meg, lankadatlanul folytathatja feladatát.

Reméljük, hogy! a kiét nyilatkozatra sok olvasónknak lesz kommentárja. Hiszen, végeredményben ez a főcélja a nyilatkozatoknak. Nem az a szándéka az ilyen írások megfogalmazóinak, hogy szavuk fellebbezhetetlen végszóként hangozzanak el, hanem az, hogy gondolkozásra, késztessék az olvasókat szerkesztőséget egyaránt, s hogv ezen keresztül magasabb színvonalra emeljék lapunk tartalmát, fokozzák hatékonyságát.

De közben ne feledkezzünk el arról sem, hogy lapunknak megindult a fenntartási kampánya. Ha azt akarjuk, hogy a Magyar Szó továbbra is fóruma legyen az amerikai magyarság legjobbjai véleményének, ép úgy mint szellemi fegyvere a felvilágosításnak, a munkásmozgalomnak, akkor járuljon hozzá minden olvasó a fenntartásához. Ismerve olvasóinkat, tudjuk, hogy ezt az idén ép úgy megfogják tenni, mint az elmúlt esztendőkben.

A “NATIONAL Institute of Mental Health” keretében működő dr. Nancy Bayley állítása szerint az átlagos ember intelligenciája csúcspontját 50 éves korában éri el, ami azt jelenti, hogy az átlagos ember “egész esze” csak 50 éves korában jön meg, igy a magyar közmondásban ki- gunyolt svábok 10 évvel előbbre vannak az átlagos embernél.

A NÉMA FORRADALOM

(Folytatás az első oldalról)

akkorára duzzadt kincstáruk, hogy képesek önmagukat finanszirozni, ha pedig a bankhoz fordulnak, akkor ott még mindig szinte korlátlan hitel áll rendelkezésükre.

Az Eisenhower-kormány tagjai minderre azzal válaszolnak, hogy amikor az amerikai nép másodszorra is megválasztotta Eisenhowert, akkor helyeslését fejezte ki mindezek fölött.

Tehát hogyan is fejezhették volna ki helyeslésüket olyasmi fölött, amit titokban tartottak elő ük, amit a republikánus párt zsoldjában álló pcl~íri sajtó tudatosan agyonhallgatott: a monopol őke óriási előretörését a közepes és kisüzlet- emberek rohamos elnyelését.

T.’o«t is, a szenátus nem ezt a kérdést kezdte vi~ 'rálm — hanem a szakszervezetekben előfordul'' állítólagos vagy tényleges rendelleneséget.

Talán igy akarják megfélemlíteni, leszerelni az eg' lien szervezett erőt Amerikában, a szakszer- ve~?íi munkásságot, amely képes volna az egész ué-'-' t, a dolgozókat és a kisüzletembereket saját vYTlmiikre mozgósítani a korlátlan hatalomra törő monopóltőkével szemben!

NAPTÁR, SZERKESZTŐSÉG ÉS OLVASÓTÁBOR

Több, mint két hónap múlt el az lí>57-es Magyar Kalendárium megjelenése óta. E két hónap folyamán az olvasók kis töredéke igyekezett véleményt mondani a teljesítményről, amelyet a Naptár Szerkesztősége a Kalendárium kiadásával végzett. Az olvasók túlnyomó többsége szó nélkül vette tudomásul, hogy az idén is megjelent az évkönyv és vagy elolvasta, vagy nem, de mindenesetre napirendre tért a világviszonylatban elenyésző esemény felett.

Volt olyan vélemény, hogy “kalendáriumunk az idén az eddig kiadott kalendáriumok kalendáriuma !” Voltak és valószínűleg lesznek még kevésbé lelkes vélemények, de miután két hónapig hiába vártam egy bizonyos véleményre, kénytelen vagyok az olvasók figyelmét egy oly körülményre felhívni, amelyet nekik kellett volna észrevenni és szóvátenne.

Csaknem hihetetlen, de a jelek kétségtelenül azt mutatják, hogy a mi figyelmes olvasótáborunk, amely az idén is lehetővé tette az évkönyv megjelenését; amely remélhetőleg el is olvassa a Kalendáriumot, — nem vette észre, hogy egyetlen egy kivétellel a naptárból kimaradlak a kül- munkaíársak cikkei.

Mire mutat ez? Hogyan lehetséges, hogy az olvasótábor, amely egy teljes éven keresztül a Magyar Szóban olvassa — remélhetőleg olvassa — a külmunkatársak cikkeit, nem vette észre, hogy az 1957-es Kalendárium a külmunkatársak cikkei nélkül jelent meg?

Miután néma gyereknek anyja .sem érti szavát, csak következtetni lehet. A szerkesztőség időről-időre és esetről-esetre nagy fontosságot tulajdonit a külmunkatársak cikkeinek. A külmunkatársak kétségtelenül úgy érzik, hogy hasznos munkát végeznek, amikor legjobb tudásuk szerint megirt cikkeikkel emelni egyekeznek a nívóját. Lehetséges, hogy a szerkesztőség és-a külmunkatársak túlbecsülik munkájuk értékét? Lehetséges, hogy az olvasótábor azzal, hogy észre sem vette a cikkek hiányát, jelét adta, hogy számára nem is olyan fontos, hogy a külmunkatársak írjanak? Vagy lehetséges az, hogy a mi “figyelmes” olvasóink nem is olyan figyelmesek, mint azt mi elképzeltük?

Akármi legyen Í3 a válasz e kérdésekre, a tény az, hogy az 1957-es Kalendárium egy kivétellel a külmunkatársak cikkei nélkül jelent meg. És tény az, hogy ezt az olvasótábor vagy nem vette észre, vagy ha észrevette, szóra sem méltatta. Ez az olvasók nemtörődömségére, vagy figyelmetlenségére mutat. Viszont a Naptár szerkesztőségét terheli a felelősség azért, hogy a Kalendáriumból kimaradtak a külmunkatársak írásaiAz 1956-os Mindentudó Kalendáriumban Bódog András, Geréb József, Eörsi Béla és Moran- dini professzor cikkei találtak helyet. A szerkesztőség hibája volt — és ezt a hibát annak idején beismerte, — hogy a többi munkatárs írásai kiszorultak a Kalendáriumból és vagy a karácsonyi számban jelentek meg vagy — sehol.

Az 1957-es Kalendáriumban egyes egyedül Geréb József cikke jelent meg és a “Naptár Szerkesztőségének” a hibája — és ezt a hibát az idén még nem ismerte be, — hogy a chicagói, clevelandi, detroiti, los-angelesi, miami-i és a többi külmunkatárs írásai kimaradtak az évkönyvből.

Ahogyan én látom: ha a külmunkatársak Írásai elfogadhatók egész éven át a lap számára, úgy elfogadhatóknak kell lenni egyszer egy évben a Naptár számára is. És: ha az olvasótábor egész éven át elolvasásra érdemesnek találja a külmunkatársak Írásait, — legyen elég figyelmes ahhoz is, hogy azok hiányát az évkönyvből észrevegye és elég öntudatos ahhoz, hogy azt szóvá is tegye.

Akik azt hiszik, hogy e'cikkem megírásával vitát és vélemény-nyilvánítást akarok kiprovokálni. azoknak — igazuk van! Igenis, az olvasótábor véleményét szeretném hallani e kérdésben és tudom, hogy a többi külmunkatárs is szeretné hallani. Mert vagy helyes az a feltételezés, hogy az évről-évre megjelenő Kalendáriumban elsősorban a bel- és külmunkatársak Írásainak kéne megjelenni, mert hiszen ők azok, akik Amerikát, az amerikai magyarságot, a Magyar Szó olvasótáborát és mindennapi problémáit a legjobban ismerik, — vagy tévedés az egész és akkor arra sincs szükség, hogy ezek a külmunkatársak a lapba írjanak. Ha pedig helyes ez a feltételezés, akkor az olvasótábor követelje, hogy a jövőben a Kalendáriumban más értékes olvasmányok mellett, elsősorban a bel- és külmunkatársak, az amerikai magyar írógárda Írásai kapjanak helyet.

Jq,cí cj cl

J

30 billió dolláros bűnügy

Az alábbiakat a 15 vasutás szakszervezet hivatalos lapja, a “Labor” február 2-án megjelent számából vettük át. Úgy gondoljuk, hogy mi olvasóinkat is érdekelni fogja.

Az AFL-CIO végrehajtó bizottsága ismételten hangsúlyozza abbeli törekvését, hogy a korrupciótól, gengszterizmustól megtisztítja a szakszervezetet. Támogatást ígért a kongresszusi bizottságok vizsgálóinak, ha kihallgatásokat kezdenek a szakszervezetekben előforduló bűnügyekkel kapcsolatosan.

“A végrehajtó bizottság nyíltan kijelentette, — Írja a “Labor” —, hogy itt az ideje, hogy a korrupciót, gengszterizmust úgy az üzleti világban, mint az amerikai közélet más részében, kivizsgálja a törvényhozók testületé.”

“Ez valóban helyes felfogás. A munkásmozgalom nagyjában tiszta és becsületes. Például a vasutasok egymilliós szakszervezetét a botránynak még a szele sem érte soha. A legtöbb szak- szervezet hasonlóan becsületes, de tény az, hogy gengszterizmus és más bűnügyek a szakszervezetek egy kis többségénél ártalmára vannak az egész munkásmozgalomnak.

“Ugyanez áll az üzleti világra és a szellemi világra. Néhány korrupt egyén aláássa mindegyik tekintélyét, hiába magas erkölcsi színvonala a legtöbbnek.

“Ha egyes ágakban jogos a kivizsgálás, jogos valamennyinél — és helyes volna, ha a kongresz- szus ezt tenné. -Szó volt róla, hogy valóban ezt is csinálja a szenátus, vagyis úgy a szakszervezetek, mint az üzleti élet bűnügyi aktivitásait kivizsgálja. A munkásság boldogan fogadja ezt a határozatot.

“Eddig még senki meg nem állapította, hogy mit jelent a gengszterek munkája a szakszervezetekben dollárok és centek szempontjából. Hivatalos körök szerint a bűnügyek mindenféle fajtája az ország különböző részeiben, 20 billió dollárt nyújt évente, a törvénytelen hazárdjátékok egy másik 10 billiót nyújtanak évenként, ami 30 billió dollárra rúg. A munkásmozgalom gengszterei ennek igen kicsiny hányadát vehetik el.

“A szakszervezet megállapította a múlt héten, hogy a bankoknál hamisítás, sikkasztás évi egybillió dollárba kerül. Az is kiderült, hogy gonosztevők dolgoznak a Wall Streeten is a huszas évek óta egyre nagyobb arányokban és rengeteg a csalás a részvényekkel az egész országban.”

“Néhány hónappal ezelőtt a konzervatív folyóirat, a Saturday Evening Post cikket hozott arról, hogy hogyan csapják be évente 2 billióval a közönséget hamis márkás árucikkekkel.

A “Federal Trade Commission” minden héten panaszt emel egyes üzletek, cégek ellen a hamis és félrevezető hirdetések miatt.

“Előbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy egyre több és több gonosztevő férkőzik be titokban az üzleti világba és rendes cégek kerülnek kezeikbe.

“Sok másfajta bünügy is van, adócsalás például, a házvásárlók becsapása, akik rengeteget fizetnek a gyatrán összetákolt otthonokért, gyakori a munkások becsapása, fizetések jogtalan levonása, stb.

“Valójában helyénvaló lenne, hogy fényt vessünk ezekre a dolgokra is! A kongresszus belenézhetne ezekbe a nagyszabású bűnügyekbe bárhol is ütik fel fejüket az amerikai életben. Reméljük, hogy a szenátus talál majd időt erre is.”

AHOGYAN Éff LÁTOM...