Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-21 / 8. szám
H MBflHMM «IBS KULSSKÉRBÉSEI Irta: Harry Bridges, az International Longshoreman’s and Warehouseman’s union elnöke Milyen szakszervezeti programnak van értelme az 1957-iki gazdasági viszonyok közepette? Ha alaposan megfontoljuk, a kulcskérdés az, hány órát dolgozzon az amerikai munkás, milyen órabér mellett, avégett, hogy a minden hónap elején esedékes számláit képes legyen kifizetni. Elmúltak azok az' idők, amikor a munkás ellenszenvvel tekintett a munkahelyen eltöltött minden órára. Manapság egyre több munkás kényszerül hosszabb műnk aidőre, hogy a fizetését növelje. És sok munkás helyesléssel tekint a szakszervezetére, ha az több munkaalkalmat, több túlórázást biztosit számára. Az amerikai munkásmozgalom korai korszakában a jelszó a rövidebb munkanap volt, hogy a munkásnak több szabad ideje legyen. Ma már nem lehet azt mondani, hogy ez általános érvényű. Sietek előre kijelenteni: olyan iparágakban, ahol állandóan fennáll a munkanélküliség veszélye, mint például az autó-, acél- vagy gumiiparban, ott a rövidebb munkanap vagy munkahét elfogadása azt a célt szolgálja, hogy több munkásnak maradjon munkaalkalma és hogy elkerüljék a munkáselbocsátást. Az ilyen iparokban, ismétlem, a rövidebb munkanapnak van értelme. De olyan iparágakban, ahol a munkaalkalom valamivel szilárdabb alapon áll, azaz a munkásnak nem kell annyira rettegni az elbocsátástól, ott a szakszervezet főcéljának nem a munkaidő csökkentését tekinti, hanem az órabér emelését és a különböző extra kedvezmények biztosítását. És ez a kívánsága a tagság jelentékeny részének is. Legtöbbjük szívesebben visz haza nagyobb fizetést, mintsem több szabad ideje legyen — kevesebb fizetéssel. Mi az Ön véleménye e kérdésben? Egyet- ért-e Harry Bridges aggodalmaival? írja meg véleményét levelezési rovatunkban! A tény az, hogy ami a tömegiparban dolgozó munkás- sjgot illeti, nem állíthatjuk azt, hogy a munkások hajlandók volnának komolyan küzdeni a munkanap vagy munkahét lerövidítéséért. Sokkal gyakrabban akörül vannak viták, hogy kik részesülnek a tulórázásban. Ré- gente amiatt volt veszekedés, hogy egyes munkásoknak túl későig kellett dolgoznia, ma gyakran civódnak amiatt, hogy egyesek úgy érzik, kijátszottak őket a túlórázás lehetőségéből. Vegyük például a gumiipart, ahol a hat órai sifta, 30 órai munkahét már több telepen érvényben van. Mi itt a helyzet? Egyre több munkás vállal alkalmazást másutt és dolgozik 50—60 órát hetenkint két munkahelyen! Miért van ez? Azért, mert az amerikai munkás egyre hosszabb időt kényszerül tölteni a munkapad mellett, hogy fenntarthassa azt az életszínvonalat, amelyről úgy érzi, hogy megilleti a családját. És van-e valakinek joga azzal érvelni, hogy az amerikai munkás és családja elégedjen meg azzal amije van és ne kívánja, ne követelje mindazokat a javakat, amelyeket az amerikai ipar oly nagy mennyiségben képes előállitani? És mégis, többről van itt szó mint túlórázásról, mint az életszínvonal fenntartásáról. Az életszínvonalhoz hozzájárul az is, hogy az embernek legyen alkalma ÉLVEZNI is azt, amit megkeres. Utóvégre azért dolgozunk, hogy éljünk. És nem helyes az, ami oly sok munkás esetében fennáll, hogy csak azért él. hogy dolgozzon ! Senki nem tudja milyen lesz a helyzet 1957-ben. De bizonvos dolgok eléggé valószinüeknek tűnnek fel: csaknem biztosak vagyunk benne, hogy az árak továbbra is emelkedni fognak s a bérek el-el maradoznak a megélhetési költségek bár lassú, de könyörtelen emelkedése mögött. Egyre nagyobb lesz a nyomás a munkásokon, hogy több időt dolgozzanak, hogy ’epést tarthassanak a kiadásokkal, meg1 fog ez nyilvánulni a fel nem használt vakációk formájában is, amikor is a munkások a munkapad mellett töltik el vakációjukat és a vakációért járó bért extra jövedelemnek veszik fel. (Folytatás az 5-ik oldalon) Példátlan könyvajándék! 665 oldalas angol-magyar, magyar-angol szótár INGYEN a Magyar Szó uj előfizetőinek. — Lásd a 13-ik oldalt! "Elindultam szép hazámból..*” Az október 23-iki események után Magyarországon a j helyzet annyira felkavaró- > dott, hogy a nép elvesztette' az egyensúlyát. Ki hová-mer- ! re látott, arra ment. Soknak régi vágya ábrándja a “Szabad Európa’’ hangját hallgatva, valósult meg. Úgy, ahogy volt egy szál ruhába megindultak Amerikába. Vajon hányán lehettek olyan helyzetben, hányán gondolkodtak ugv mint az a kettő, akikről most tulajdonképpen Írni óhajtunk. Két ember állított be lapunk irodájába hétfőn, február 18-ikán. Senki sem hívta, senki sem küldte, senkidéin ismerte őket. Valahol kezükbe jutott lapunk és onnan tudták címünket. “Beszélnek magyarul ? — kérdi félszegen és majdnem félénken az egyik. “Igen”! volt válaszunk, “beszélünk, mit óhajt?” “Haza akarunk menni, kérjük legyenek segítségünkre !” Arcunkon láthatták meglepetésünket. Erre megindult a panaszok áradata, hogy és: ' miképpen jöttek Amerikába, j Az idősebbik mondta el élményeit először: “Fiam Budapesten járt j egyetemen, ’én vidéken lak- i tam. Az okt. 23-iki események megrendítő hírei megijesztettek és Budapestre indultam fiam keresésére. A j ház ahol lakott romokban állt. Kutattam, holléte után, [ mig valaki azt nem mondta, 1 hogy k ü 1 f ö ld r e szökött. J Egyensúlyomat veszítve fiam j után Ausztriába mentem. Ott is kutattam hollétét, de csak annyit tudtam meg a nyilvántartott nevekből, hogy fiam Amerikába ment az első csoporttal. Azonnal kértem, hogy vigyenek Amerikába. Jó szakmám van, elsőrendű iparos vagyok. Nem volt iehéz a helyzetem, mert az amerikaiak a szine javát válogatták a táborból. Egy-kettőre megérkeztünk az ígéret földjére. “Camp Khmerben végre megtudtam, hogy aki fiam neve alatt érkezett egy szegedi ifjú volt, de nem az én, fiam, csak nevük volt a véletlen következtében azonos. Azóta már tudom, hogy fiam otthon van,- egészséges és efoglalta munkakörét. “Haza akarok menni” mondta és szemébül kibugy- gyantak a könnyek. “ Nem volt nekem rossz dolgom otthon! Itt elveszett ember vagyok. Vissza akarok menni, de már hónapok óta kérem, hogy vigyenek vissza és úgy bánnak velem, mintha nem tudnám mit beszélek. Hallani sem akarnak arról, hogy hazamenjek. Az egyik magyar lelkészünk, aki látja szörnyű lelkiállapotomat nem azon igyekszik, hogy haza mehessek, hanem arról próbál meggyőzni, hogy itt maradjak. Minden ami szép és jó az haza húz. Nem bírom ezt a hajszát, ami itt van. Otthon dolgoztunk, de nyugodt} életünk volt. Kultúránk volt. Ezt nem bírom soha feladni.” A fiatalabbik szintén beszél. .. Mindenki becsülte a. városban... ő is szakmunl: U i volt.. . a munkát soha n ni kerülte. . . Október 23-án részt vett a munkástanács He megalakításában... “Sajnos ezekbe a tanácsokba mindenféle elem befu a- kodott. Úgy éreztem, hogy* rossz fát tettem a tűzre. .. Megijedtem... megfutam . - tam... Amerika hangja sápeket mesélt. ..Erről az országról. Nem is hazudott da ; mégis felültettek benünk n. ■Van akinek jó itt is, de i ' - ! tam a nyomortanyákat is. .. j Üzembe mentem dolgozni, o ) cent órabérért. . a lakbértí | hatvan dollár volt. Lator, i} hogy a nyomortanya lei a itt a sorsom. Jobb dóig i t | volt otthon. Volt lakásom, nem gazdag, de amire szűk - ; gém volt meg volt és amell * tt nyugodt életem... Nem dekelnek a cifra rongyok, adják vissza jó krumplipap”'- kásom, egyenek itt «pulykát! amennyi beléjük fér, nekem] az kell, ami otthon van.” Az egyedüli bűnöm, hoa r törvénytelenül léptem át a. határt, ha büntetni akarnak ezért odahaza, szívesen megfizetem büntetésemet, akár ha börtönbe kell azt leülnöm, de minden érzésem, minden vágyam viszontlátni hazámat. Ledolgozom az útiköltséget, minden krajcárt visszafizetek csak vigyenek haza, hogy él még egyszer felemelt fejj el ! járhassak szép kis hazánkban. Megtanultam, keserű í az élete a földönfutónak.. ívir. wanter a ixewsaay ru-- dósitójának elmondta, hogy első Ízben tavaly október óta több magyar tér vissza hazájába, mint ahányan kijönnek onnan “Több oka is van annak, hogy egy menekült inkább kiteszi magát a bizonytalan jövőnek és visszatér hazájába, mintsem a menekült táborban maradjon — mondta többek között Mr. Walker. Sokjukat a honvágy gyötri. Sok fiatal úgy lépte át a határt, hogy nem is tudatta szüleit. Sok férj a feleség nélkül jött ki. Néhány nap múlva elegük volt és visszamennek.” De van ám más oka is a hazateresüknek,- hangsúlyozta Mr. Walker. “Egy menekülttáborban szó sincs magánéletről. Egy közepes nagyságú iskolateremnek megfelelő helyen sokszor 20 család van összezsúfolva. Másféle élet várja őket kint, mint aminőt elképzeltek. Legtöbbjük arra számított, hogy az Egyesült Államokba, vagy Kanadába jut ki és... a kvóta be van töltve!” A legnagyobb csalódás akkor éri őket, amikor felfedezik, hogy a ‘szabad világ’-ban nem minden arai , ami fénylik és nem mindenki hajt Cadillac kocsit. Értsük meg. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 updeiytfcs Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—---------------------------------------------------- Vol. VI. No. 8. February 21, 1957'♦ NEW YORK, N. Y. ________ “A VELÁG LEGGAZBAGABB ORSZÁGÁBAN - ÉHEN iS LE1ET r ezek az embereknek legtöbbje olyan társadalomban nőtt fel, amelyet a kormány irányit.. Egy ilyen társadalomban nem fordulhat elő, hogy valaki gazdaságilag magára van hagyva!” “Eltart egy ideig, anr'g egy kommunista országból menekülő személy megérti, hogy a mi társadalmunkban a munkásnak nem csak ahhoz van joga, hogy otthagyjon olyan munkát, amilye"- hez nincs kedve, hanem ahhoz is, hogy — hacsak nU's« elég társadalmi biztosi* "'a vagy más anyagi tártaié' — “henhation a világ leggazdagabb országában!” Érdekes riportot kozol a Dong lsland-i JNewsday c. napilap tebruar lz-ki szamabanr az ausztriai és más magyar táborok meglátogatásáról visszzaérkezett Elisha Walker Jr. jelentését. Mr. Walker a Nassau megyei Magyar Segélyszervezet elnöke. TTT _ 11. _ XT J J A
