Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-23 / 34. szám
August 23, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ glllllllllllllilllllllllllllllllllllílllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1 A tudomány Európa nagy fűtőrendszere a Golf-áram Közel négy és fél évszázaddal ezelőtt. 1513-ban történt, hogy a spanyoloktól meghódított Por- torico kormányzója kis .hajórajával fölfedező útra indult az ismeretlen nyugati tájak felé. Az expedíció tengerészeti vezetői)^ az akkor már hírneves hajós, Antonio de Alaminos volt. A hajóraj Alaminos irányításával szerencsésen áthaladt a Bahama-szigetek között és Flo- rida-félsziget keleti partjához érkezett. Innét délnek tartva, megkerülte az akkor még ismeretlen földdarabot, és befutott a Mexikói-öbölbe. Miközben Floridát körülhaiózták, Alaminosnak feltűnt, hogy vitorlásai a kedvező szélben nem haladnak olyan gyorsan délnek, majd nyugatnak, mint bárni lehetett volna. A tapasztalt tengerész arra következtetett, hogy a Bahamá-szigetek és Florida között húzódó tengerszorosban a tenger vize nagy erővel áramlik a Mexikói-öbölből a nyílt óceánba, s ez a jelenség hátráltatja az •Öböl'felé tartó hajók menetét. Igv fedezték föl a Golf-áramot! E helytálló megállapításával Alaminos. fölfedezte a hatalmas tengeráramlást, mely a Mexikói-öbölből kiindulva átözönlik a keskeny Flori- da-uton. s Észak-Amerika keleti partjai mentén halad a Hatteras-fok magasságáig, maid -kelet- északkeleti irányban keresztezi az Atlanti-óceánt, elhalad Európa északi partjai mellett, s messze északon beleolvad a sarki tengerbe. Utjának hossza a Mexikói-öböltől a Barents-tenge- rig kereken 12,000 kilométer. Mindezt csak jóval később állapították meg a Golf-áramról (magyarul: Öböl-áram), amiként a nagyszerű természeti jelenséget —a Mexikói- öbölből való eredete után, — elnevezték. De maga Alaminos is elég soka’t tudott már róla ahhoz, hogy az áramlás irányát és sebességét okosan hasznosítsa hajóutjain. Amikor 1519-ben Mexikó véreskezü leigázójának, Corteznek megbízásából Vera Cruzból Spanyolországba hajózott, flottilláját rábízta a Mexikói-öbölből kiáramló víztömeg erejére, s vitette vele mindaddig, amig Spanyolország magasságába jutott, s csak itt fordította vitorlásai útját keletnek. Az Atlanti-óceáni hajózás szempontjából nagyjelentőségű volt Alaminos fölfedezése. A kiváló tengerész ugyanis ezzel kijelölte a vitorlás hajóknak Nyugat-Indiából Európába vezető természetes útját. A Golf-áram hajózási tényező is maradt mindaddig, amig a szél hajtotta vitorlás jármüveket háttérbe nem szorította a gépi erővel való hajózás. Az első térkép a Golf-áramról A Golf-áram csak a XVIII. század második felében nyomult a tudományos érdeklődés és kutatás előterébe. Ez időben Franklin Benjámin, a hírneves amerikai polihisztor szorgalmasan gyűjtögette az adatokat az Atlanti-óceánról. Az amerikai gyarmatok nagytekintélyű főpostamesteri tisztében alkalma volt betekinteni az Európa és Amerika között közlekedő hajók naplóiba. A hajónaplók tanulmányozása során feltűnt neki, hogy a megszabott útvonalon haladó rendes posta járatoknak gyakran két héttel is több idő kell az áthajózásra, mint a bálnavadász hajóknak. Franklinnak sikerült a bálnavadászoktól megtudnia a nagy időkülönbség okát. E tapasztalt “tengeri medvék” ugyanis jól ismerték az Atlanti-óceáni tengeráramlások útját és erejét, s ‘ehhez igazították hajóik útvonalát. A tőlük kapott felvilágosítások és más hajósok megfigyelései alapján Franklin idővel már oly sok ' ladatot gyűjtött össze az Atlanti-óceán áramlási viszonyairól, hogy megszerkeszthette a Golfáraim amerikai szakaszának első térképét. Ki is ■nyomtatta 1770-ben, de csak az amerikai függetlenségi harc elülte után hozta nyilvánosságra. ÍAz ő térképén szerepelt először Golf-áram néven jaz Északatlanti-óceán hatalmas áramlása, j Franklin úgy ábrázolta a Golf-áramot, mint .-az óceánon keresztül hömpölygő óriási folyamot. jOlyan éles határokkal jelölte meg, mintha szi- ’lárd partok közé szorított mederben folyna, fj Franklin az áramlás irányát nagyjából helyesen jelölte meg térképén, és egyes szakaszain a sebességre vonatkozó adatokat is föl legyezte. Franklin egyúttal elsőként állapította meg a Golf-áram vizének magasabb hőmérsékletét is. Kerek egy évszázaddal Franklin nevezetes térképének' megjelenése után indult meg a tengerek nemzetközileg megszervezett, rendszeres kutatása. A tengerkutató expedíciók, valamint az Atlanti-óceán partjain megalapozott tengertani intézetek és meteorológiai állomások figyelme hamarosan a Golf-áramra irányult. Annál is inkább, mert Humboldt, az akkori idők nagytekintélyű polihisztora az óceán vizének hőmérsékleti adataiból már 1849-ben arra következtetett, hogy a hatalmas tengeráramlás, mint az egyenlítői meleget észak felé szállító kiapaszthatatlan hőforrás, döntő befolyással alakítja Európa éghajlatát. Az Északatlanti-óceán- áramlásrendszere A tervszerű nemzetközi kollektiv kutatómunka nyomán a Golf-áramról merőben más kép alakult ki, mint Franklin nem mindig megbízható adatok alapján készült térképén. Az északatlanti medence korszerű áramlási térképén úgy áll előttünk a tengerek világának ez a bámulatos jelensége, mint az egész tengeri medencét befogó hatalmas áramlásrendszer. A tengervíz nagy körútja az Egyenlítőtől indul ki. Az Északi egyenlitői-áram fölmelegedett vizét a7a Afrika felől fújó passzát-szelek a Karibi-tengeren át, Kuba és a Yukatán-félsziget között a Mexikói-öbölbe hajtják}. Az örvénylő víztömeg az öböl keleti részén utat talál kifelé, és a keskeny Florida-uton nagy erővel zudul át a nyílt óceánba. A nagy áramlásreodszernek igy kialakult főága, a Golf-áram előbb Észak-Amerika keleti partja mentén északnak tart, s közben egyesül az Északi egyenlitői-áram másik ki- ágazásával, az Antilla-árammal. így tömegében gyarapodva halad tovább a Hatterás-fokig. Itt — a nyugati szél és a földforgás okozta együttes hatásra — keleti majd északkeleti irányt vesz, és szélességben egyre növekedve, legyezőszerü- en szétterülve áramlik keresztül az óceánon Európa partjai felé. Közben mellékágakat bocsát ki magából. Egyik ága az< Azori-szigeteknél délnek fordul (Azori-áram), és bezárja az északatlanti medence déli áramkörét, mely körülöleli az úgynevezett Sargasso-tenger áramlás nélküli területét. A főág Izland, Írország, Anglia és Norvégia partjait érintve folytatja útját északkeletnek a Spitzbergákig, majd attól keletre beletorkollik az Északi-jegestengerhez tartozó Ba rents-tengerbe. Előbb azonban a Spitzbergáktól délre újabb ágat hajt. Ez az északi ág Grönland felé halad, annak keleti partjánál egyesül a sarki tengerből délnek tartó hideg árammal, s igy nyomul tovább dél felé (Kelet-grönlandi áram). Majd megkerüli Grönland déli csúcsát és behatol a Baffin- öbölbe. Itt egybeolvad a Grönlandot északról megkerülő hidegárammal, s most már Labrador- áram néven halad a Baffin-föld és a Labrador- félsziget keleti partja mentén Ujfundland felé. E szigettől délre összecsap a dél felől jövő Golfárammal, és hideg, sűrűbb vize a főáram meleg, kevésbé sürü vize alá bukik. Ezzel a nagy áramlásrendszer északi áramköre is bezárul. A Golf-áram útja az óceánban szemmel követhető, mert mélykék színével élesen elüt a környező zöld szinü víztől. Európa kiapaszthatatlan hőforrása A tengerkutató tudósok évtizedekig tartó kutatással megállapították a Golf-áram fizikai sajátosságait. Szakaszonként pontosan megmérték az áramló viz tömegét, haladásának irányát és sebességét, hőmérsékletét. Ezeket az adatokat egybevetettek a párhuzamosan folyó meteorológiai megfigyelésekkel, hogy igy megtalálják a hatlmas tengeráramlás Európa éghajlatára gyakorolt hatásának a magyarázatát. Nils Ekholm svéd meteorológus összehasonlította Európa egyes országainak januári középhőmérsékletét a földkerekség ugyanazon szélességi körein fekvő részeinek januári középhőmérsékletével, s megállapította, hogy a Golf-áram fütőhatása az északi sarkkörön túl, Norvégia északi részén, a Lofot-szigetek tájékán éri el a maximumai. Itt ugyanis a januári középhőmérséklet 27 Celsius fokkal magasabb, mint más földrészek azonos szélességű helypin. De Skandináviában általában, valamint Izlandon is 15— 20 fok, Franciaországban és Észak-Németország- ban 10 fok, s még Ausztriában és a Szovjetunió nyugati részein is 5 fok januári többletet jelent a Golf-áram. Hatása csak a Fekete-tengernél szűnik meg. Norvégiában még az északi szélességnek 71. foka alatt is plusz 3.2 C fok a januári középhőmérséklet, s egész télen át élénk forgalmúak az északi kikötők: Tromső és Hammerfest. Ezzel szemben Grönlandnak Skandináviával azonos szélességen fekvő részeit rideg jégpáncél borítja, s a tengeren jégtorloszok és otromba jéghegyek akadályozzák még nyáron is a közlekedést az eszkimóktól gyéren lakott part felé. A Golf-áram rendkívüli hatását Európa éghajlatára nem lehet csupán a tenger felső vizréte- geinek fizikai természetével magyarázni. Ha szerfölött nagy kiterjedésű is a Golf-áram, s ha felszíni vizének hőmérséklete 3—6 C fokkal magasabb is, mint a megfelelő szélességen elterülő más tengerrészekké, mégsem szállíthatná el az Európa fölmelegitéséhez szükséges óriási hőmennyiséget a felszínén az Egyenlítő tájékáról messze északra. A tenger mélyén is keresni kell tehát azokat a fizikai tényezőket, melyek a Golf-áramot “Európa fütőrendszeré”-vé avatják. A nagy tengeráramlásokat általában kétféle fizikai erőhatás teremti és tartja mozgásban. A felső vizrétegeket az uralkodó állandó szelek (világszelek) nyomják, terelik bizonyos irányba. Csakhogy a szeleknek mechanikai, hatása legfeljebb 200 méter mélységig terjed. A másik mozgató erő a tengervíz szomszédos tömegeinek és egymáson fekvő rétegeinek sótartalmában, hőmérsékletében és ezektől függő Sűrűségében föllépő különbségek, valamint a kiegyenlítésükre való törekvés váltja ki. Ez az erőhatás mélyre hatol, mert a kiegyenlítődés függőleges irányban és a mélyebb rétegekben vízszintes irányban is érvényesül, s áramlást teremt. Az áramlások mind a felszínen, mind a mélyben a hatóerők irányában haladnának, ha nem lépne közbe még egy hatalmas tényező, nevezetesen: a Föld forgása. Ez az északi féltekén jobbra, a délin pedig balra téríti ki az eredeti irányukból a mozgó víztömegeket. Ezenkívül a partok közelében a partalakulatok befolyásolják az áramlások irányát s sebességét, a mélyben pedig a tengerfenék domborzati viszonyai is. A nagy tengeráramlások közül a legerősebb és a legmélyebbre terjedő a Golf-áram. A szív, ahonnét e hatalmas vizáram kiindul: a Mexikóiöböl. A szívből kiágazó főütőér pedig az 1200 kilométer hosszú, 80 kilométer széles és helyenként 600—700 méter m.ély Florida-ut. A tengerkutatók mérései szerint ezen a keskeny tengerszoroson másodpercenként 24 millió köbméter, óránként mintegy 90 millió tonna viz zudul át a nyílt óceánba, másodpercenkénti 1—2 méteres sebességgel. A földkerekség legnagyobb folyama, az Amazonas másodpercenként “csak” 100,000 köbméter vizet visz az óceánba, s a szárazföldek összes folyói és jégárai együttesen másodpercenként 1.2 millió köbméter, óránként 4 és fél millió tonna vizet juttatnak a tengernek. A Golfáram tehát kereken hússzor annyi vizet visz át a Florida-uton, mint amennyit a földkerekség szárazulatának valamennyi lefolyása önt a tengerbe. A Golf-áram floridai szakaszának nagy ereje a tenger mélyén is érezteti hatását. A Florida- áram egyes részein, 200 méterrel a íelszin alatt 1 méter másodpercenkénti sebességgel áramlik a viz, sőt még 600 méter mélységben is 40 centiméter sebességet mértek az áramlásmérő műszerek. (A Duna közepes sebessége Budapestnél 80 centiméter másodpercenként). A hőmérséklet görbéje is mélyen lenyúlik a Golf-áramnak ezen a szakaszán. A felszíni viz évi középhőmérséklete itt 26 C fok, s még 600 méter mélységben is 15 C fok szokatlanul magas hőfokot jeleztek a hőmérők. (Folytatás a 13-ik oldalon) llll!l!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!ll!lllllllllll!lllllllllllllllllllll!lllll!l!ll yilá gcoól-IS—
