Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-23 / 34. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 23, 1956 Qiuasóinh irjáL . . . \________________________________r MIRŐL ÍRJON A MAGYAR SZÓ? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék néhány komoly szót a lap színvonala felől írni. Szerintem jó, de lehetne jobb is. Tudomásom szerint ezt a lapot ma is azok olvassák és támogatják túlnyomó számban, akik a bölcsőjénél is ott voltak: az idősebb egyének férfiak és nők egyaránt. Úgy hiszem, ha ezeknek a koros egyéneknek az érdekében többet Írnának, mint eddig, könv- nyebben lehetne terjeszteni a laoot. Tömérdek sok azoknak a száma az öregek között, akik teljes tudatlanságban vanna a Social Securitvt illetőleg. Erre azt mondhatják, hiszen a múlt heti lapnak az első oldalát csaknem teljesen erre szentelték, sőt még belől is folytatták. Igen ám, de amikor elolvastam, nem tudtam mást meg belőle, minthogy a kongresszus levágta a nők jelentkezési korát 65-ről 62-re és hogv a magamformáju rokkantak már 50 éves korukban jelentkezhetnek, nem kell várniuk a G5 évet, mint nekem kellett. Azt nem Írták meg. hogy miképpen büntetik meg a honatyák azokat a nőket,, akik 62. 63, vagy 64 éves korukban fognak jelentkezni segélyért. Én 12 év óta, mióta munkaképtelen lettem, kettőzött figyelemmel kisérem a kongresszus idevonatkozó tevékenységét és igv ismerem a korábban hozott szabályokat éppgnugv, mint a legújabbak Mindig szívesen adtam felvilágosítást munkástársaimnak, hogy ők is éljenek jogaikkal, s ezt teszem ezután is. Itt mutatom be hát a kongresszus legújabban hozott S. S. szabályát. Csak olyan nő jelentkezhet segélyre, akinek a férje már elérte a 65. évet és ő maga is — munkától visszavonultan — segélyt húz már. Ha az ilyen nő 62 éves korában jelentkezik segélyért, csak 75 százalékát fogja kapni annak az összegnek, amit a férje után kanna akkor, ha 65 éves korban jelentkezne érte. Ha 63, vagy 64 éves korában jelentkezik, akkor többet kap aszerint, amennyi hönap híja van á 65-ik életévének. Hogy példát is mutassak: ha a férje segélye $100, akkor a nő segélye ha 65 éves korában jelentkezik, $50; de ha már 62 éves korában jelentkezik, akkor csak 75 százalékát kapja ennek az összegnek, vagyis $37.50-t és ezt fogja kapni élete végéig. Más szabály azon nők részére, akiknek saját maguknak van social security kártyájuk. Az ilyen nők, ha 62 éves korukban visszavonulnak a munkától, a 80 százalékát kapják annak, amit 65 éves korukban kapnának, ha akkor jelentkeznének érte. Csak az özvegyen maradt nő kaphatja meg teljes járandóságát 62 éves korában. Ez a szabály ez év november elsején lén életbe. A teljesen rokkant (totally disabled') egvének a jövő év (1957) július elsején jelentkezhetnek segélyért, ha már 6 teljes hónap óta tart a rokkantságuk. A legmegfelelőbb kérdés és válasz formában ismertetni ezeket a nagyon is fontos szabályokat. S a munkás természetes ösztönénél fogva megismeri ki az ő barátja, s az iránt a háláját minden körülmények között le is szokta róni. Kívánok jó egészséget a lapnál munkálkodók részére, hogy még sokáig harsogjon a “Magyar Szó.” V. .1., California (Hálás vagyunk V. J. munkástársnak komoly tartalmas hozzászólásáért. Ilyen leveleket, ilyen kritikát tartunk mi valóban építőnek, ilyenek segítenek á szerkesztőségnek olvasóink kívánságai megismerésében, lapunk állandó javításában. V. J. munkástárs megjegyzéseit nem fogjuk elfelejtem. Megjegyezzük azonban, hogy azok előtt, akik komolyan tanulmányozzák lapunkat, mint V. J.' munkástárs is, nyilvánvalónak kell lenni, hogy lapunk szerkesztőségében nagyon is figyelembe vesszük azt a tényt, hogy olvasótáborunk nagy része 6Ó-on felüli amerikai magyar. Mindazonáltal nem célunk az, hogy “öreg emberek újságjává” tegyük lapunkat. A Magyar Szó friss, eleven, az élet és társadalom minden kérdésével foglalkozó modern újság igyekszik lenni, amely nagy hangsúlyt helyez- az idősebb amerikai magyarok problémáira. — Szerk.) A NŐK NYUGDIJÁRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Tehát megtörtént a világraszóló nagy esemény. A mi dicső honatyáink megszavazták a nők részére a társadalmi biztosítás korhatárának leszállítását 62 évre. De most az a kérdés, hogy ezt a nők iránt érzett nemeslelkuségből tették-e, vagy jól kitervezett manőverből, mivel választási év van. Valamit mutatni kell ennek az áldott népnek. S ha igv van, akkor minden évnek választási évnek kellene lennie és akkor talán még több hasznos munkát is tudnának csinálni. De hát csak a választási évben veszik észre, hogy a nép javára is kellene valami hasznosat tenni és a többi években nem vesznek tudomást a népről? Vagy talán az jár a fejükben, hogy nép ide, nép oda, én vissza akarok jutni, tekintettel egy bizonyos idő eltelte után arra a bizonyos be nem vallott összegű nyugdíjra, melyet zárt ajtók mögött szavaztak meg maguknak az urak. (Ezt julius 22-én hallottam a rádión Washingtonból, ahol egy Eszter nevő nőt kérdezett a newyorki leadó, hogy “Mi újság Washingtonban?” Arra a kérdésre, hogy mennyi nyugdijat kapnak a honatyák, ő azt felelte, hogy nem tudom, senki sem mondja meg, zárt ajtók mögött lett letárgyalva.) Ha ez igy van, akkor meglátszik, hogy kinek az érdekét képviselik az urak. Egy wisconsini olvasó Építő kritika Tisztelt Szerkesztőség! Bizonyára ismerik álláspontom és ha véleményem nem mindenben azonos is a szerkesztőségével. ugv a magyar ügyekben, mint másban, az nem jelenti azt. hogy a cél is más. Ez talán igv helyénvaló is, mivel egyes lapolvasók sérelémnek minősítik, ha egyes cikkírók az épülő és fejlődés menetén haladó mai Magyarországot és tegnapi irányitóinak munkáját kritika tárgyává teszik és a Magyar Szó nem zárkózik el az elöl. Ezeknek nagyon egyoldalú a gondolatmenete és szerintem nem ismerik fel a széleskörű, hasznos és szükséges építő kritikát, mely azonos a szabad szólás jogával. Ez nem jelentheti azt, hogy a volt paraziták is a szólásszabadság jogával élve egy idejét múlt, káros ideológián nvugvó lomtárba került rendszert visszavarázsoljanak akkor, amikor a világ minden részén a fennálló rendszer romlásnak indult és csak idő kérdése, mikor kerülnek a lomtárba azok is. Geréb minapi cikkével kapcsolatban (a Szülőföldem szép határa c. cikk, mely a magyarországi bürokráciával foglalkozik) A. J.-nek is igaza van az ő nézetei szerint és a másiknak is. Elhiszem A. J.-nek, hogy a Ferenc Jóskás és a Horthv-kor- ból idekerült magyarok legtöbbje az akkori elnyomó és talán még nagyobb bürokráciából idekerülve a szabadabb légkörbe, nem tanulta meg a jobb és szebb szellemet, melyet itt a munkásszervezetek és liberális klubok nyújtottak. A tudatlan ember dicsekszik, mutogatja, amije van és lármával magára vonja a figyelmet, különösfen az akkori romokban heverő Magyarországon. Én is beszéltem ilyen magyarral, amikor visszajött. Szülőfalujából a nővére, az országból pedig a hatóság utasította ki. Szégyenkezve ismerte be hibáját. Azonban Geréb munkástárs csupán az öreg, hazautazni vágyó amerikai magyarok érdekében irta cikkét. Ez is elég szomorú, de ez a kisebbik része és én magam is közéjük tartozom. Azonban Magyarország lakossága sok millió és az ország intézményei, hivatalai’ üzletei a bürokrácia jegyében igazodnak és én ezen a téren is szomorú tapasztalatokat szereztem. Nővérem élete forgott veszélyben és ha a debreceni kórház nem hitelezi a műtétet idejében, ma már egy anyával és nagyanyával kevesebb volna. A bürokrácia még a sür- gönyileg továbbított küldeményt sem vette figyelembe és tévedésnek minősítette. A sok ideérkező panaszos levélnek jó százaléka foglalkozik ilyen panaszokkal. Vannak más minőségű panaszok is, ami a bürokrácián kívül esik. Számos levelet olvastam, amely a beszolgáltatásokkal foglalkozik, ahol túlkapások mutatkoztak és ha valaki szót emel ellene, olyan nyelven vágnak vissza az állami biztosok, ami nem méltó egy szocialista országhoz. A csomagküldésnél a vámhivatal részéről megnyilatkozó eljárást is abszurdnak találom a 75 százalékos vámmal kapcsolatban, ami, habár törvényes, de méltatlan. Sokszor megszegik és a csomagot értékén felül vámolják meg. Egy használt férfi öltönyért 400 forintot is vesznek, holott egy jóminőségü öltöny értéke is csak 20— 25 dollár. Ha egy rendszer elért egy bizonyos kort, dobja le a kezdeti hibákat; vesse a lomtárba azokat, mikor már nincs ok arra, hogy azokat életben tártsák. A tudomány ma már nincs rejtett helyen és a politikai lehetőség is megvan, hogy a fentie- | két jobbal helyettesítsék. “Zörgessetek és adatik” Tisztelt Szerkesztőség! Elmondom az acélsztrájk egy érdekes mozzanatát, ami itt.Bethlehemben történt meg. A Bethlehem Steel Company acéltelepe a Le- high-folyó déli partján egy mile széles, négy és fél mile hosszú. A távolból feltűnnek jól megépített magas épületek. A vaskohók száz láb magaskéményei tátonganak a füstös gáz hiányától. A sztrájk alatt az acéltelep úgy nézett ki, mint csöndes temető. A városban az üzletek üresek, az utca hangos az elégedetlen járókelőktől, akik elitélik az acéltröszt sztrájkot provokáló politikáját. A Bethlehem Steel telepen húszezer acélmunkás beszüntette a munkát, elkészülve a hosszú sztrájkra. Az öt bejáratnál ponyvasátrakat rögtönöztek, amelyekben kellemesen szórakoznak a piketelők. Az első héten aránylag türelmesen, felváltva piketeltek, elbeszélgetve a múltról, a jelenről és a jövőről. A második héten már hangosan beszéltek az acéltröszt makacs magatartásáról és a kiéheztető politikáról, kritizálták a különféle újságokban megjelent félrevezető cikkeket. Néhánvan megbeszéltük, hogy minden nap meglátogatjuk az öt bejáratnál a sátrak körül a sztrájktanyákat. Mindenütt összetart^, harcias hangulat uralkodott. Egv hetven év körüli kicsi, görbehátu munkás, aki 50 évet dolgozott a Bethlehem Steelnél elbeszélte, hogy milyen volt a helyzet azelőtt, amikor még szakszervezet nem volt és milyen most a helyzet. A fiatalok meglepődve hallgatták. A sztrájktanya többször olvasókörhöz hasonlított, különféle újságot, könyvet olvastak, a biblia is előkerült. Az egvik harcos sztrájkoló fennhangon olvasta a bibliából azt a kitételt, amely azt mondja: “zörgessetek és adatik”, erre összeverődött több sztrájkoló és az a gondolatuk támadt, hogy ha az acéltröszt nem enged a makacs, kiéheztető politikából, mozgósítani fogják a lehigh-völgyi összpapságot, ami meghaladja a százötvenes létszámot. Delegátus vezetőnek Francis Walter képviselőt jelölték. Először a Bethlehem Steél elnökéhez, Eugene G. Grace-hoz meg.v el majd a delegáció, és ha nem érnek el eredményt, akkor a washingtoni Fehér Házban Eisenhower elnökhöz terjesztik fel az acél munkások jogos követelését. A diszes, látványos lelkész-delegáció kísérőjének tömegesen jelentkeztek az acélmunkások. Köztudomású, hogy a Lehigh Völgyében az összpapság csak ugv biztosíthatja magának az acélmunkások támogatását, jóindulatát, ha hathatósabban segítik bérköveteléseiket. A fenji gondolat tervét néhány lelkész figyelembe vette és felszólaltak a biblia kitétel me!left és mondták, hogy a szegények javára lett megírva, hogy “zörgessetek és adatik”. Valószínűleg e hangok eljutottak az acélbárókhoz, ami azután félelmet keltett a palotákban, ugyanis ennek köszönhető ,hogv a harmincöt napig tartó sztrájk váratlanul befejeződött az acélmunkások győzelmével. Villanyszerelő Hasznosítják az Éhsé^-sztyepps szárföldjeit A Szovieturió minisztertanácsa megvizsgálta, hogyan lehetne gyapottermelés növelése érdekében öntözni és ilymóden hasznosítani az Üzbe- kisztánban és Kazahsztánban levő Éhség-sztyeppe szüzföldjeit. A határozat értelmében'az Éhség-sztyeppén az 1956—1962. években 200,000 hektárnyi területet kell öntözéssel gyapot-termesztésre alkalmassá tenni, úgy, hogy ezen a területen évente legalább 320—.‘140,000 tonna nyersgyapot terem jen. ^ A határozat felsorolja az 1956—1962 évekbe: építendő csatornákat, előírja több száz kilométe; hosszúságú gépkocsimüut kiépítését. A határozat szerint a szóbanforgó területen 1958—62 közöt’ 34 gyapotfeldolgozó gyárat kell felépíteni é- üzembeállitani. 1962-re el kell készülnie az Éh ség-sztyeppe saját, 40,000 kilowattos vizierömü vének.
