Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-09 / 32. szám

August 9, 1956----------------—------- —------- amerikai MAGYAR szó —— ------------------------------------------------------------------------------------ a [Irodai o ni ^' M ü vésy t~j H nepe* Slranden s nézi a tarka tömeget, amely e/.ei kuloníele cél felé iparkodik. Az egyik em­berre a látvány nem jelent többet, mint' a világ legnagyobb varosának rendes, megszokott utcai képét. A másik ember szemében ez a látvány ovan, mintha férfiak és angyalok járnának fel 8 ala aZ0I\ a letran, mely a földről felnyúlik a rZ7ll legyÍK fmber mefcrlát éhező gye­ket, akinek arcat kekre marta a hideg; kényel­metlen érzés fogja el, összébb huzza télikabát- jat s miután egy pennyt adott a gyermeknek, tovább megy s hálát ad az Istennek, amiért ő nem olyan, mint a többi ember. A másik ember 'eghetetlen szánalommal nézi a kis jószágot szive mely részvétben enged föl s egész lénye tollazad a társadalmi rendszer ellen, amelv eze­ket a dolgokat lehetővé teszi. És életét nem ar­ra szenteli, hogy pennyket osztogasson egyes szenvedőknek, hanem hogy föltárja azokat a körülményeket, amelyek ilyen borzalmakat hoz­nak Ietre s hogy agitáljon olyan reformokért, amelyek e borzalmakat enyhítik, esetleg lehetet­lenné teszik. .......... •• " Liszt-verseny és Bartók-fesztivál — Magyarországi riport — A Liszt Ferenc zongoraverseny jelentkezési határideje julius elsején lejjárt. A Liszt-iroda dolgozol örömmel jelentették az eredményt- 63 versenyző vesz részt a szeptemberi versenyen, 21 kulonbozo országból. A Liszt-verseny igen magas színvonalúnak ígérkezik: a jelentkezők nagyobb része már több dijat nyert nemzetközi versenyeken. Pierre Sán­cán. az egyik francia zsűritag Írja “..ami ifju zongoristáink nagyon buzgón készülnek a ver- sen'.re;, • élnek az erős konkurrenciától, amely az onok országában vár rájuk, hiszen Magyar- orszag zenei állam és a fiatal magyar zongo­risták világhírűek. ■ •” De azért a francia versenyzőknek sem kell fél­TÍ’naZaa ií? 20—21 éves tehetségek között — akik Budapestre jönnek - több ismert hangver­seny-zongorista van. És: Franciaország “színeit” képviselik legtöbben, mert 9 francia jelentkező VHT1. Pánh Iíla"yr’°k kÖZÖtt találjuk Vásáry Tamás, Banhalmy György, Bácher Mihály nevét is. Ma- parorszagon es Franciaországon kívül a követ­kező államokat képviselik a fiatal zongoramüvé- szek: Anglia, Észak-Afrika, Belgium, Bulgária, ( sehszlovalua. Egyiptom, Ecuador, Argentint Chile, Görögország, Hollandia, Izrael, Lengvel- orszag. iNefnet Demokratikus Köztársaság, Né­met Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Tö­rökország, Szovjetunió, Egyesült Államok. A Liszt-verseny iránt azonban nemcsak a zon­goraművészek érdeklődnek, hanem igen sok ma­ősszeTT^m ÍS’ Il>USZ társasutazást rendez y / nagyszabású zenei ünnepségek alkalmá- bo . (A Liszt-versenyt követi a Bartók- feszti­vál szept. 2:>—okt. 17-ig) és már az eddigi je­lentések szerint 1200 külföldi vendég várható. A Liszt-iroda vendége lesz Liszt Eduard pro­fesszor, Liszt Ferenc egyetlen élő rokona. A pro- fesszor ez írja Bécsből, hogy “. . .nagy megtisz­tel tetesnek veszem kedves meghívásukat és fe­lesegemmel együtt örömmel veszünk részt a, Liszt-versenyen. Valamikor talán be is nevezhet­tem volna, de most már egy kicsit túlléptem a jelentkezesi korhatárt, mert a hetvenes éveket taposom 1933-ban, az első Liszt-versenyt i* vé­gighallgattam — akkor a Gellért Szállóban lak­:?r7,es, legszebb emlékeim közé sorolhatom akkori élmenyeimet. . . ” Ugyancsak a kedves vendégek közé számíthat­juk Maurice Cuveher-t, a bruxellesi Erzsébet ki­nő'n,'! Zhnei Vu-fenyek igazgatóját, aki a király­nő megbízásából vesz részt a versenyen, hogy megfigyelje, hogyan is szervezik, rendezik a ze­nei ünnepségeket Magyarországon. Az elmúlt napokban érdekes levelet kaptunk Lengyelországból. A levél egy Liszt Ferenc em­lékestet említ meg, amelyen Krystyna Doma- szowska, a Liszt-verseny jelöltje zongorázott ménvSlUVeket' A Krakkói Ujságiró Klub az ese- Mta* 8Tar níelV" leVel<!‘ k“stí » Ll«t. «al Zsuzsanna TÖRTÉNETEM SHAWRÓL A kultúra nagyjai sorában most emlékezik meg a Béke-Világtanács felhívására az egész haladó emberiség George Bemard Shawról, az ir szár­mazású nagy íróról, aki száz évvel ezelőtt, 1856 .julius 26-án született. utfka"i, ^érpéi közé tartozik abbeli makacs ál- We3’ h°KV fi0 6 sok hiánvzik, ami más, közön­fl \Theil^en 1S me^van s hogy ő bizonyos intetben tudatlan, ostoba és nehézkes ember Mindenestre különös egy kissé, hogy Shaw, aki­nek olyan jelentékeny a tudása a modern művé­szet, zene, irodalom, nemzetgazdaságtan és poli­2 IT’ nfm beszél csak angolul s az idegen nyeívek kozuí csak franciául olvas nehézség nél- kul. Valaki egyszer megkérdezte Rodint, hogy Shaw beszel-e franciáid? _ Ah, dehogy! — fe­lelte Rod in gyönge szemhunyoritással és geniális mosolyával. — Monsieur Shaw nem beszél fran- eiaul. De hogy hogy nem, nagyon heves viselke­désével es mozdulataival mindig sikerül megér- tetme hogy mit gondol. _ Shaw maga szokta elbeszélni, miképpen került ő olasz nvelvtudót hirebe. — Egy ízben Milanóban voltam egy angol tár­sasággal. A vasúti vendéglőben ebédeltünt és ? pincérünk nem tudott csak olaszul. Amikor fi­zetnünk kellett, hogy rohanhassunk a vonathoz nem tudtuk megértetni a pincérrel, hogy nem közös számlát kérünk, hanem huszonnégy kü­lön számlát. Barátaim makacsul ragaszkodtak ahhoz, nekem tudnom kell olaszul, tehát csak en lehetek a tolmács, de bizony hiába törtem az pzemet, hogy összeszedjek egy pár forgácsot a Dante nyelven. Egyszerre csak eszembe villant egy sor a Hugenották szövegéből; Ognuno per se, per tutti il ciel! (Mindenki magáért, a mennv mindnyájunkért.) Diadalmasan és sikerrel vág­tam ki a mondatot. A pincérek nyereségét nagy nevetés közt megduplázták s azóta mint olasz n\ eh tudósnak egyre nő a hírem. Henderson, aki Ayot St. Lawrenceban (Hert- ordshire), Shaw falusi házában élvezte az iró vendegszeretetét, miközben nagv könyvén dol­gozott egy este, tizenegy óra tájban, miután né­hány kérdést megvitatott Shawval, megkérdezte tőle, hogy jutott eszébe éppen Hertfordshireben venni villát. — Jöjjön velem és megmutatom, hogy miért! - felelte Shaw s a holdfényes éj­szakában végigvezette vendégét a falun, az öreg templomig, amely titkokat és szentséget árasz­tott maga körül. Shaw egy közeli sírkőre muta­tott, amelyen ez a felírás volt olvasható: Jane Evertley. Született 1815-ben. meghalt 1895-ben Élete rövid volt. _ Gondoltam maimban - mondotta Shaw —, ha egy asszonyról, aki nyolc­w.TÍ et’ -1/aZ lélekkel azt lehet mondani, ló kiírna^6 r0VK VOlt’ akkor ez éPPen nekem va­Bernard Shaw úgy *ónult vissza az ujság- 2°!;,h^; megházasodott s feleségül vette , : GhaUotte Frances Payne-Townshendet, aki betegsegebol kiápolta. — Nagyon beteg voltam amikor megházasodtam — irta egy Ízben Shaw —, egv mankón járó roncs, s volt egv öreg kabatom, melyet a mankók foszlányokká téptek Két barátomat kértem fel tanúnak: Mr. Graham állást, a Londol School Board tanárát és Mr. Henry Saltot, a Shelley és De Quincey életiróját akik persze az ünnepélyes alkalomra való tekin­tetei legjobb ruhájukat vették' fel. Az anva- konyvvezető el sem tudta képzelni, hogv én le­hetek a vőlegény; annak az elmaradhatatlan koldusnak nezett, aki minden esküvőn részt szo­w!fi VenniÍ' iA\Ö s?emében az esemény hőse \aHas tolt, aki hat lábnál jóval magasabb alak. Mar eppen nyugodt lélekkel össze akarta esketni a menyass^nyommal, amikor Wallas az utolsó pillanatban habozni kezdett s átengedte nekem a helyet. ^haw periodikus fejfájásban szenvedett havon­ta legalább egyszer s legalább egy napig Eev 5^ 7. Nansen Fritjoftól, a naKy *£ zotol megkérdezte, hogy nem viseli-e meg s nem SsZó6 “5“ teSV- szenvedéseket és bajokat a ma­gas északon való küszködés. — De rten' __ fp lelte Nansen rettentő fejfájásaim'"vannak. ­És sohasem próbált fölfedezni valami szert a fej­fájás ellen? — kérdezte Shaw. — Nem én! — mondotta Nansen —, ez sohasem jutott eszembe. — No, hat, kedves barátom — felelte Shaw __ soha eleiemben nem hallottam ilyen dolgot.’ vgész életét rááldozta arra, hogv felfedezze az * fszakl sarkot- amiél*t senki a világon nem adna két pennyt es sohasem próbált fölfedezni egv szert a fejfájás ellen, amiért a világon mindenki mindent megadna. Henderson írja: * Egy alkalommal megkérdeztem Shawt, mit fe­el arra, hogy öt némelyek vértelen, szenvedély- telem intellektuális gépnek nevezik. Shaw vá­lasza sokkal mélyebb hatást tett rám, mint bár­mi, amit érintkezésünk folyamán részéről ta­pasztaltam. T Ide ball?asson — mondotta végtelen ko- mo ysaggal a hangjában az igazi érzés az, amit a világon legnehezebb fölismerni. Egv pa­rabola mindent megmagyaráz. Két ember járkál “” ” ” " ” ”:: *!! *!! ” - » "««::„...... kétes bizonyíték kövptprr<i°n fi°beI1 számára igazságszolgáltatási vo\etelo bizottság a közszolgálat érdekében kü- onlenvomatban megküldte a sajtónak a “St Loms Bost-Dispatch” egyik cikkét, amelyben Malcolm P. J3harp “Was Justice Done?” (Igazsá­got szolgaiSttak-e?) cimü könyvéről számolnak A köiij \ ii ja a kritikus — a Rosenberg-tigv bonyolult jegyzőkönyvének elemzése. A szerző a • chicagói egyetem jogi professzora s egyben az oiszagos ugyvéd-guild elnöke. Mint ügvvéd vett lián az "r? Pei’ befejeZÖ szakaszaiban, mert ab- nvozás ' m0ndla’ a Jegyzőkönyv tanulmá- Pó pÍf ifr,ra a .meggyőződésre juttatta, hogy az Keletet ketes bizonyítékokra alapították ho^v? PTfeSSr' ,odaélezi ki fejtegetéseit, Ínk v í 'ffeí ehtélésél megbízhatatlan ta- mik vallomásai okozták. Ezek a tanuk állítólag Rosenberg bűntársai voltak, akik Sharp szerint feltehetően úgy menekültek meg saját elitélésük­másÍiIStarany a" enVhe büntetést kaPtaií vallo­A fobizonyiték bizonyos kivájt asztal volt Sffi? tw« tártrvdí -ak‘ LZ 8ohasem bizonyosodott be a tak^fel és m!"dö™ze e«v fényképet mutat­tak tel es a könyv írómnak véleménye szerint ezt inirSi53Tkábált a8Zta,t is a vádb»tóság foe óhretÍen-eZ " kÖnyV zavarbaejtő kételyeket F ebi észtem igazságszolgáltatási rendszerünk érvényessege felől. A bizonyítási eljárás mód™ e de nókorrekt'?eíret es óvatosságot követel meg, Il ía az ««yeszsog eltúlozza a dolgokat, hogv Shamu!rZ Kelőképességét elhomálvositsa. iolim 11 üa; hoö:v ebben az esetben igv cse- (;nh teví a n kepviselői: Irving Savpo] és Rov h í. Masokban a Rosenbergék kivégzése ismét kerclesesse teszi a halálbüntetés értelmét Ha későbbi bizonyítékok, vagy magának a jegyzőkönyvnek higgadt tanulmányozása az iz­galmas tárgyalás esküdtszéke által nem érzett Jtetelyeket támaszt, ez már nem fog segiteni a mnr kivégzett embereken. A jegyzőkönyvet in- na c ideien tiszteletreméltó körökben is gyamis- ! utala!fak- A ‘L’Osservatore Romana’ kegyelem med ett szállt síkra, bár eredménytelenül Sharp könyvéhez Harold Urey, a kiváló atom­fizikus irt előszót. Dr. Urey ékesszólóan tárja fel h0,ry mind Rosenbergék, IMŐ Mnrj J°k nemtarR"k’ a Je]^leg börtönben ^°be ’ 'S^ágtalanságnak estek ál- ,'auL Mmdazonaltal ennek a meggyőződésnek Dhetseges érvényességét sem az olvasók, sem a bírálat írója nem teheti magáévá mindaddig am g maguk nem vállalkoznak a jegyzőkönyv tobbezer oldalának hosszadalmas és kietlen át vizsgalasara első- kézből, valamint a tárgyalás kim - f0 mei‘alt Kiabb mentöbizonvitékok megtV- kmtesere. Sharp elvégezte ezt a feladatot de el kerulhetetlenül inkább úgy számol be róla mint eiernd ’ mÍnt CRy részrehaJlatlan Thomas H. Eliot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom