Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-09 / 32. szám
August 9, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A washingtoni kormány nemrégiben nyilvánosságra hozta külföldön állomásozó hadseregének költségeit. (Forrás: Department of Defense Estimates.) Természetesen minden állam háztartásában vannak rejtett kiadások, tehát a számok olyan kiadásokat titkolnak el, melyek nem szorosan véve voltak az amerikai hadsereg költségei. Ilyeneknek lehet tekinteni a százmilliókat, melyeket a francia kormány közvetlenül kap. Kormányunk réméli, hogy ezzel a kis borravalóval eléri, hogy Franciaország továbbra is többnyire kormány nélkül marad, alacsony életnivóju munkásai viselik az adóterheket •— egyszóval — hogy beletartozzon a “szabad világba.” Aki ismeri a US polgárait, akik közé büszkén valljuk magunkat, az tudja, hogy alkotmányunk és tradícióink gyakorlásában mi ellene vagyunk a gyarmati hatalomnak és zsarnokságnak. Bármilyen formájában is ellenségei vagyunk. A fentemlitett jelentés szerint: Franciaországban 941.7 millió dollárt hagytunk. (Ebből 46.6 millió francia Marokkóra jutott.) Franciaország saját gyarmataival öldöklő háborúban van és naponta mozgósítják az öreg rezervistákat (családapákat), és küldik őket Algírba. Ezek a csapatszállitások olyan népszerűtlenek, hogy a rezervistákat vivő vonat elé — tiltakozásképpen — feleségek és anyák vetik magukat. Mindezt közük az amerikai lapok, de az adófizetők milliói nem tudják, hogy múlt évben kb. egybillió dollárba került Franciaország legújabb luxus ipara: a “gyarmati háború”. Azután következnek volt ellenségeink: Japán $464.2 millióval, Németország $256.2 millióval és Olaszország $175.6 millióval. Az angolok gyarmati uralmának fenntartására és a cipruszi szabadságharc hőseinek akasztási költségeihez a US $439.4 millióval járult hozzá. Eddig ezt még valahogy megértjük. Kell ellenségeinknek is fizetni fiaik kiontott véréért és barátainkat segíteni »gyarmati gyilkolásukban. De nem értjük miért kapott: Dánia ..................... $30.0 milliót Norvégia ................................... 19.9 milliót Svájc . . .".................................... 17.0 milliót f Izland ...................................... 14.2 milliót Finnország ............................... 11.8 milliót Svédország ............................... 11.4 milliót Latin államok ........................... 19.1 milliót Hiszen ezek nem is akarnak szocialistává lenni, nem gyilkolták le állampolgáraikat és dicső szövetségeseiket — miért kapnak hát ezek az államok is dollármilliókat? Ez azonban csak egy része kiadásainknak, hisz: 4,300.000,000 dollárt költünk közvetlenül a fenti államok katonai kiadásainak kiegészítésére. Nem lenne-e jobb, ha saját szegényeinknek fel- segitésére is maradna pénz az adókból? Mi van a közoktatás fejlesztésével, az éhező gyermekek reggeli és déli étkeztetésének állami támogatásával, a koplaló falusi és városi öregek, nyomorultak, elmebajosok megsegítésével, akik kimaradtak — hiányos törvényeink következtében — az aggkori biztosításból ? MAGYAR hazafiaknak nevezik az itteni sötét újságok azt a hét egyént, akik egy magyar- országi repülőgépen Németország fölé repültiik- ben megtámadták a jármű személyzetét. Leszáll- ni kényszeritették őket. Nagy verekedést rendezve leszöktek és politikai menedéket kérve a német hatóságoktól a Magyar Népköztársaság gva- lázásával, maguk iránt rokonszenvet kértek és kaptak is. Mert szabad népek hazájának lekicsinyítéséért dicsőség jár “még most” Nyugat-Né- metországban. De hogy hazafiaknak hívják azokat, akik hazájukat gyalázzák, ez mégis csak fából vaskarikát jelenthet még Adenauer országának népe előtt is. Vagy talán a nép ott sem számit? ★ MÉG július havában a holland tengerészet egy része* Leningrádba tesz látogatást.- A látogató hajók közt lesz a Zeven Provincien, Friesland és Zeeland nevű három hadihajó. J’equ'^jsJeJc cl héJXot J' J Kát munkásvezér elitélése Múlt hét keddjén a kerületi törvényszék 12 tagú esküdtszéke újabb hat munkásvezért mondott ki bűnösnek a Smith-törvény alapján. A per három hónapig tartott, az esküdtszék nyolc férfi- és négy nőtagja 11 óra hosszat tanácskozott, amig egyhangú döntésre jutott. Ez volt a harmadik newyorki kommunista per, az országban pedig összesen hét ilyen per zajlott már le eddig. George Blake Charney, Alexander Trachtenberg, James E. Jackson jr., Fred M. Fine, William Norman és Sidney Stein voltak az áldozatok, akik együttes nyilakozatukban a következőket jelentették ki: “Fizetett politikai besúgók és kommunistaellenes elfogultság a verdikt alapja.” Az Ítéletet megfellebbezik. Azok számára, akik abban a hitben éltek, hogy a politikai üldözések szigora enyhülőben van, keserű csalódás az esküdtszék döntése, amely az igazságügyminisztérium és Brownell igazságügyminiszter engesztelhetetlenségét tükrözteti visz- sza. Bizonyos, hogy a wallstreeti demokráciáról a külföldnek nem lesz kedvező véleménye. Az ember azt hitte már, hogy a mccarthyzmus szellemének befellegzett, hiszen az Amalgamated Clothing Workers, a textilmunkások szakszervezete, Eleanor Roosevelt, Norman Thomas és nemkommunista amerikai közéleti személyiségek százai sürgették már a Smith-törvény alapján folytatott üldözések beszüntetését, nem szólva számos legfelső törvényszéki döntésről, amelyekből a nehéz idők enyhülésére lehetett következtetni. Nos, most az amerikai népre hárul a feladat, hogy ai)olgárok alkotmányilag biztosított jogaiért síkra szálljon s ha előbb nem, a novemberi választások alkalmával fejezze ki szavazata erejével. hogy milyen törvényhozókat akar, akik a reakció ádázkodásának véget vethetnek. Múlt hét szerdáján tartotta Eisenhower elnök felgyógyulása óta az első sajtóértekezletet. Rossz bőrben volt s nyilván sokkal betegebb, semmint hivatalos jelentésekben beismerik. Még a “N. Y. Times” vezércikke is megírta, hogy az elnök “sok jelenlevő szemében fizikailag nem volt ugyanaz az ember, akivel junius 6-án beszéltek.” Az Al- sop-fivérek a sajtóértekezlet előtti napon azt követelték, mondják meg nyíltan és őszintén az országjiépének az igazat, milyen az elnök egészségi állapota s még azt is megirták, hogy az a hir járja: az elnök vérhasban szenved, amely legyengíti. A sajtóértekezlet nem is tartott sokáig. Az elnök azt mondta, Nixonnal meg van elégedve, de nem válaszolt arra a kérdésre, hogy kit szeretne jelölttársának. Megjegyezte, hogy 1952- ben több lehetséges jelöltet irt fel egy listára, akik egyaránt elfogadhatók voltak számára. Védelmébe vette Harold E. Stassen jogát, hogy politikai nézeteit kifejezze. Egészségi állapotáról azt mondta, hogy azzal “az amerikai nepnek kell számolni.” Hozzátette, hogy minden nap. jobban érzi magát és meg van győződve, hogy elnöki tisztét teljesen el tudja látni még egv terminusig. Amikor halála lehetősége felől kérdezték, minden zavar nélkül azt válaszolta, hogy életbenma- radása nem olyan fontos, mint a haza iránt érzett kötelessége és a republikánus párt újjáépítése. • állítson emléktáblát a munkásság! amikor a munkásság emléktáblával jelöli meg ennek a nevezetes eseménynek a helyét. Az igazságszolgáltatás nevében a következőknek kellene állni a táblán: “1916 julius 22-ikén a Készülődés Napi felvonulás alatt ezen a helyen robbant fel egy ismeretlen személy vagy személyek által elhelyezett bomba, amely kilenc embert megölt, negyvenet pedig megsebesített. “Utána öt embert letartóztattak és gyilkossággal vádoltak. Az öt közül hármat rövidesen sza- badonbocsátottak, de Thomas J. Mooney munkásvezért és Warren K. Bilüngs-et elítélték. Mooneyt halálra, Bilüngs-et életfogytiglanira, ártatlanságuk mellett szóló alapos bizonyitékok ellenére. “Huszonkét évvel később az egész világra kiterjedő kampány után a két elítéltet szabadon- eresztették. Mooney megkegyelmezése alkalmával 1939 január 7-én győzelmi diszfelvonulást rendeztek a Market-utcán Mooneyval az élén. A menet elvonult a robbanás helyszínén.” Természetesen még sok mindent kellene erre az, emléktáblára feljegyezni, de nem volna számára elégséges hely. Vannak bizonyitékok, hogy a bombát császári német ügynökök készitették. Lehet azonban, hogy mexikói aktivisták müve volt, akiket felbő- szitettek a Pancho Villa ellen lefolytatott amerikai hadműveletek. A san-franciscói rendőrség azonban sose mozdította meg füle botját sem ezeknek a bizonyítékoknak alánján. Kezdettől fogva okul használták fel a bombát munkásellenes üldözésekre. Martin Swansonból, ebből az ex-Pinkerton- ügynökből, akit magánérdekéi nagyvállalatok alkalmaztak munkásellenes k a m p á nvaikbaip Charles M. Fickert államügyész “külön helyettese” lett a bombarobbanás után következő napon. Rövidre foglalva ez volna hát a történet. Hányán tudják, vajon hány politikai fogoly sínylődik börtönben ma is éppenolyan silány “bizonyitékok” alapján, mint amilyeneket Mooney és Billings ellen ‘hoztak fel ? ★ Hátborzongató módszert találtak ki a georgiai fegvház szerencsétlen rabjai arra. hogy tiltakozzanak a fegyőrök kegyetlen bánásmódja ellen: 10—14 font súlyú kőtörő kalapácsokkal zúzták szét lábszárcsontjaikat, hogy a szenvedett sérülésekkel kórházba szállítsák őket. Hacsak ötnek sikerült is, hogy ezzel az öncsonkítással eltörjék lábukat, a többi meg “csak” szilánkokat tört le csontjaikból, ez a módszer kísérteties, barbár fényt vet civilizációnkra. Az elkeseredett rabok száma 41 volt. A hangsúly természetesen azon a borzalmas fegyházéleten van, amely ilyen eljárásra készteti a szerencsétlen embereket, akik ki voltak és vannak szolgáltatva fogvatartóik sza- dizmusának. Budfordon egy húszéves fegyenc rémes vallomásokat tett egy törvényhozási bizottság előtt arról, hogy a fegyőrök hogyan .vertek össze egy néger rabot, furkóval leütötték és hasba rugdalták állítólag azért, mert egy kődarabot dobott egy rabtársára. • A különös tiltakozás múlt hét hétfőjén kezdődött. A rabokat egy kőbányába vezényelik, ahol kotoró kalapáccsal fejtik a követ. A tiltakozásnak eddigelé csak az lett az eredménye, hogy ebédidő alatt elveszik a raboktól a kalapácsot. Negyven évvel ezelőtt, 1916 julius 22-én szombaton délután 2 óra 5 perckor egy bomba robbant fel San Franciscóban a Steuart-utca nyugati oldalán, pontosan 17 lábnyira délre a Market-ut- ca sarkától. A bomba kilenc embert megölj, negyvenet pedig megsebesített. Mind a mai napig sem állapították meg, ki helyezte el a bombát, de azért két ember 22 évet sínylődött érte a fegyház- ban. Ezzel a robbanással kezdődött a Mooney-Bil- lings-ügy. Tom Mooney már 15 éve halott. Warren K. Billings órásmester, még mindig él. Maga a történet azonban túl fogja élni mindkettejüket. Nincs még emléktábla azon a helyen, ahol az ügy elkezdődött. Ha volna, akkor a Southern Pa- cific-épület falán kellene, hogy legyen, mert ez az épület 1916-ban még nem létezett, ma azonban a Steuart- és a Spear-utcák közti egész háztömböt elfoglalja. Talán elérkezik az a nap is, NINCS és már rég nem is volt, sem republikánus, sem demokrata ellenőrzés alatt levő kongresszus. A törvényhozó testületet már hosszabb ideje egy sötét reakciós déli demokrata és ha az lehetséges, akkor egy még reakciósabb tory republikánus csoport uralja. Ebben nagyon kevés különbséget tesz az, hogy melyik párt van nagyobb számarányban képviselve. Közös erővel igyekeztek a természetes gáz árának ellenőrzését a nép ellen és a nagy spekulánsok érdekében elintézni. Ugyancsak közös erővel használják föl a fajok különválasztásának kérdését olyan javaslatok megbuktatására, mint az iskolai segély, a kórházak és emberies lakások építésének kérdése. Ez utóbbiban már régebbi megegyezés álF fönt a dixikraták és a nagypénzü speciális érdekeket képviselő republikánusok közt. ££>78345409328712878834940560439821782317288 1A SZÁMOK BESZÉLNEK Í £ írja: Eörsi Béla w £V| tvS #78345409328712878834940560439821782317288^
