Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-09 / 32. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 9, 1956 au eMM^wek nijófnc0>an Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok A haladó erők eiretirése a Japán felsőházi választásokén Japánban felsőházi választásokat tartottak. A választás csak részleges volt, a felsőház -250 tagjából 127 mandátum megújítására került sor. (A parlament felsőházát hatévi időtartamra választják meg, s a felsőház tagjainak a felét három évente választják újra.) A kormányon levő Liberális Demokrata Párt a választáson kétharmados többséget akart szerezni, mert ez szükséges ahhoz, hogy végrehajthassák a tervezett alkotmánymódosítást. De tervük meghiúsult: a szocialisták, a baloldal előretört a választásokon. A választások eredménye a következő: Liberális Demokrata Párt 60 mandátum Kormányt támogató kisebb pártok 13 mandátum Szocialisták ...................................... 49 mandátum Kommunisták .................................... 2 mandátum Szocialistákat támogató függetlenek 1 mandátum Két mandátum sorsa még ismeretlen. A szocialisták és baloldali erők összesen 52 mandátumot szereztek, azaz 12 mandátumot nyertek a konzervatív pártok rovására. Hozzátéve az eddigi 33 mandátumot, összesen 85 mandátummal rendelkeznek, vagyis többel, mint . amennyi a kétszázötven tagú felsőház összes mandátumának egvharmada. Ez a választás ismételten bizonyítja, hogy az utóbbi években fokozatosan csökken a nyugati politikát támogató Liberális Demokrata Párt befolyása. 1952-ben a választásokon a szocialista” párt, a kommunista párt és a Munkás—Paraszt Párt jelöltjei a szavazatok 24.5 százalékát, 1955- ben pedig 32.4 százalékát kanták, s most a felső- házban is lényegesen növelték mandátumaik számát. Ismeretes, hogy az 1955. évi választások után Hatoljama alakított kormányt, aki választási győzelmét elsősorban annak a programnak köszönhette, mely szerint rendezi a kapcsolatokat a Szovjetunióval és a Kinai Népköztársasággal. Választási ígéreteinek a miniszterelnök még nem tett eleget, bár a szovjet—japán viszony helvre- állitására történtek bizonyos lépések. De japán részről bizonyos huzavona nyilvánult meg. Ez azzal magyarázható, hogy a Liberális Demokrata Párton belül különböző erők hatnak. Sigemicu külügyminiszter köré csoportosulnak a nyugati irányzatot képviselő erők. Hatojama miniszterelnök köré pedig azok, akik kétoldali ■politikát folytatnak: közeledni kivánnak a Szovjetunióhoz és Kínához, ugyanakor támaszkodni akarnak az amerikaiakra. A harmadik befolyásos csoport a tőkések azon rétegét képviseli, mely az önálló és mindenekelőtt a japán tőkések érdekeit figyelembe vevő külpolitikáért száll síkra. A felsőházi választás döntő tényezője volt, hogy a nép széles rétegei helytelenítik az alkotmánymódosításra irányuló kísérletet. Hiszen világos: azért akarják megváltoztatni az alkotmányt, hogy újjáéleszthessék a militarizmust csökkenthessék a parlament jogait, csökkenthessék a nép demokratikus szabadságjogait, s korlátozhassák az ország szuverenitását. A hírforrások zöme keresi a vereség okait és megállapítja, hogy az okinawai amerikai meg- • szállás és földkisajátitás erősen befolyásolta a választást. A békevágy fokozódik, a semlegesség gondolata tért hódit Japánban, s ez aggodalmat kelt az Egyesült Államokban, mert ez eltávolodást jelent az ö politikájuktól. A mostani választás újabb figyelmeztetés: a nép követeli az Ígéretek valóraváltását, mert megérti, hogy .Japán elsőrendű politikai és gazdasági érdeke, hogy a Szovjetunióval és Kinával rendezze kapcsolatát. A békés együttélésre s a különböző országokkal való jóviszonyra szüksége van Japánnak, s ilyen irányú lépései j helyeslésre találnak a békeszerető népek köré- feesrA japán külügyminisztérium szóvivője szerint vizsgálják a Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal való diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségét. A mostani választások eredménye pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy Japán tovább haladjon ezen az utón. íki eg^pfosni döntéshez El lehet mondani, hogy az egyiptomi vezetők méltó módot választottak a demokratikus forradalom negyedik évfordulójának megünneplésére. Nasszer elnök bejelentése a Szuezi-csatorna államosításáról, újabb, hatalmas lénés azon az úton, amelyen Egyiptom négy esztendővel ezelőtt elindult. A demokratikus forradalom uiaH> vívmánya ez, s kiemelkedő helyet foglal el azoknak az intézkedéseknek a sorában," amelyeket Egyiptom vezetői a függetlenség biztosítására, az ország elmaradottságának felszámolására és a nép életszínvonalának emelésére valósítottak meg. A Szuezi-csatorna államosítása újabb bizonyítéka annak, hogy Egyiptom vezetői tovább akarnak haladni az eddig követett utón, a kivívott politikai függetlenséget most gazdasági függetlenséggel akarják megszilárdítani. Az egyiptomi államosítás époén azután következett be, hogy a nyugati hatalmak megpróbáltak gazdasági nyomást gyakorolni az országra. Egy héttel ezelőtt Amerika és Anglia kormánya megtagadta az előzőleg felajánlott kölcsönt, az Egyiptom számára oly életbevágóan fontos asz- szuáni gát felépítéséhez. A nyugati sajtó nem is titkolta, hogy Washington és London politikai válságot akar kirobbantani Egyiptomban. Nasz- szernek választania kell — állapították meg —, vagy elejti a gátépités tervét, vagy megtörténik a Nyugat által megkívánt politikai irányváltozás Egyiptomban. Az amerikai—angol beavatkozási kísérlet — mint a legújabb esemény mutatja — nem érte el célját. A beavatkozási kísérlet kidolgozói kudarcot vallottak, mert kifelejtettek számításukból egv rendkívül fontos tényezőt. Azt, hogy ma 1956-ot írunk, s nem az 1800-as években járunk. Egyiptom nem is olyan régen még függő ország volt, ahol az imperialisták kényük-kedvük szerint parancsolgathattak. De ma a szabad, független. Egyiptom népe nem tűri, hogy beavatkozzanak belügyeibe. Parisban, Londonban és Washingtonban azonban nem akarják ezt tudomásul venni. így történt, hogy amikor az egyiptomi vezetők kijelentették: a nyugati kölcsön megtagadása ellenére is felépítik az asszuáni gátat — gúnyolódó és csúfolódó kommentárok jelentek meg a -nyugati sajtóban. E cikkek irói kárörvendesve fejezzék ki kétkedésüket s Egyiptom szegénységére és elmaradottságára hivatkoztak. Az amerikai és angol 'hivatalos körök arról beszélnek, hogy az egyiptomi kormány egy érvényes szerződést sértett meg az államosítással. Arról persze egy szót sem ejtenek, hogy ez a szereződés, amely még több mint egy évtizedig a monopolista társaság tulajdonában tartotta volna a csatornát, jellegzetes imperiálista rablószerződés, amelyet korábban Egyiptomra kény- szeritettek. A “jogrend” védelmezői természetesnek tartották, hogy e monopolista társaság, évi 100 millió dollár haszonnal zárja mérlegét, Egyiptom pedig, amelynek földjén a csatorna húzódik, mindössze évi hárommillió dollárt kapjon. De most, amikor Egyiptom helyreállítja jogait, egyszerre felszisszennek, hogy “oda a jogrend.” Mindez arra figyelmezteti Egyiptom népét: szorosan tömörüljön az államosítás megvédésére a kilátásba helyezett durva, imperialista beavatkozások ellen. McKeon őrmester büntetése A katonai törvényszék, amely hét tisztből állt, múlt hét péntekjén úgy döntött, hogy Matthew C. McKeon őrmester nem bűnös az emberölés vádjában, (hat ifjú újonc belefulladt a mocsárba), nem zsarnokoskodott a csapatai felett és nem viselkedett úgy, hogy rossz hírbe hozta volna a szolgálatot. Viszont bűnösnek mondta ki a törvényszék gondatlanságból okozott emberölésért és azért, amiért ivott a kaszárnyában, mielőtt a mocsárba vezényelte volna alantasait. Szombaton a katonai törvényszék meghozta Ítéletét is, amelynek értelmében az őrmestert rossz viselkedéséért elbocsátják, kilenc hónapi kényszermunkával büntetik, lefokozzák és 270 dollár pénzbírságot fizet. A “Ni Y. Times” ezt a büntetést “szigorúnak” minősiti. Vájjon mit szólnak a gyermekek szülei? •'* fégaférl a £4. kongresszus ülésszaka A jul. 27. éjfélkor lezárult 84-ik kongresszust olyon ígéretek alapján választották meg, amelyek a népjólét emelését helyezték kilátásba. Ezek bői az Ígéretekből a társadalombiztosítás megjavításán kívül, amelyet az utolsó-naDokban ütöttek nyélbe és csak a múlt héten irt alá Eisenhower elnök, úgyszólván semmit sem valósítottak meg. Tipikus kongresszus volt ez, amely a szép ígéretekre fel ülhetett össze, aztán amikor már bentült a hatalomban, az urak azt csinálták, amit nem a nép, hanem ők akartak. A 84. kongresszus által tető alá hozott törvények felsorolása megmutatná, hogy a csalódások hosszú sorozatával boldogították az istenadta népet. Mert miközben a nép hangosan tiltakozott szervezetei utján a nagytőkéseknek nyújtott kedvezmények ellen, a kongresszus jóváhagyta a földgáz bevezetésével tervezett fosztogatást és ha a közvélemény nem tiltakozott volna oly hangosan, az elnök alá is ir- ta'volna, igy azonban kénytelen volt megvétózni. A szenátus elvetette a Hell’s-Canyon szövetségi gátmüveire irányuló törvényjavaslatot s ezzel lehetővé tette a kormányzatnak, hogy ezt a rendkívül értékes vidéket tálcán átnyújtsa a magán energiaérdekeltségeknek. A kongresszus nem szállította le a kis- és középjövedelmü családok jövedelmi adóját. A szavazók azt kívánták, hogy a boszorkány- üldöző törvényekkel a demokráciának okozott károkat hozzák helyre, semmi sem történt azonban a polgárjogok megerősítésére, sőt « to'á >‘-v. vény alapján kirótt büntetéseket huszévi börtönnel súlyosbították. Az' iskolaépítések céljaira nyújtandó égetően szükséges segélyből sem lett semmi, sőt még a bajok némi enyhítését célzó törvényjavaslatot is megbuktatták a 'képviselőházban. A munkásság helyzetének megjavítására szükséges törvény, amelyre a honatyák tekintélyes része elkötelezte magát, nem jutott tető alá. A javaslatok közt volt a Taft-Hartley-törvény módosítása, a minimális munkabér feieme1áse és n, szakszervezeti térek megadása a kormány által pénzelt építkezéseknél. Nem törölték el a T-H- törvénv úgynevezett 14-B ielzésü szakaszát sem, amelynek értelmében az államok ér^ó^vesitik a megtévesztő elnevezésű “munkajogot.” Azt is minden jelelt hangoztatta a választások alkalmával, hogy nyélbeütik a nép által követelt lakóházépitkezéseket s a végén annyi lett belőle, hogy kimondták, hogy két év alatt 35 ezer szobát kell építeni a közpénzeken kitervelt házakban. A McCarran-Walter-törvény és a bevándorlási törvények enyhítése is füstbe ment, amikor a szenátus által már elfogadott javaslatot a képviselőházban hidegre tették. A polgárjogi törvénnyel az történt, hogy miután a képviselóházban nagy tiggyel-bajjal elfogadták, elsülyesztették, nehogy a szenátus elé kerüljön, ahol különben is egészen bizonytalan sorsra jutott volna a dixiekraták várható ob- strukciója folytán. A törvényhozóknak gondjuk volt rá hogy a törvényjavaslatokat a kétpárti támogatás bélyegével lássák el s Eisenhower elnök is igyekezett beígért törvényhozási programját keresztülvinni, de a kormány nem nagyon erőlködött, hogy ez meg is történjen. A déli dixiekrata demokraták és a reakciós republikánusok koalíciója ártott a legtöbbet, de főleg a szenátus és a képviselőház (demokrata vezetősége szolgál rá a kritikára, különösen Lyndon Johnson és Sam Rayburn, akik nem egyszer egy követ fújtak a republikánus párttal és békéltették a saját pártjukban ágáló dixie- kratákat. Ugyanakkor szemüket a november 6-i választásokra függesztve mind két párt szócsövei igyekeznek a szemrehányásokat a másik fejéhez vagdosni. Most az ország figyelme az augusztus 6-ikán, hétfőn összeült demokrata platformbizottság munkája felé fordult, mert egy hét múlva megnyitják a pártkonvenciót. Az ország munkássága és a néger nép éber szemekkel figyeli nemcsak a párt, hanem az egyéni jelöltek viselkedését azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a nép szempontjából döntő fontosságúak. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In C. S. A. and Canada $7 a year. s'oreign $3 one year, $5 half year. Single copy 15c.
