Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-02 / 31. szám

August 2, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 í VÁLASZTÁSI ARENA ) __________________r Pingpongozás az alelnökséggol Harold E. Stassen, Eisenhower leszerelési ta­nácsadója, julius 23-án kampányt kezdett, hogy lüsse Richard Nixont az alelnökjelöltségtől. He- vette azt javasolta, hogy Christian A. Hertert, Massachusetts állam kormányzóját j'elöljék al- Inöknek a republikánus párt augusztus 20-i -.onvencióján, amelyet San Franciscóban fognak artani. Stassen azt állítja, hogy az általa és tá- nogatói által rendezett •közvéleménykutatás alap- án megállapította, hogy az Eisenhower-Herter elöltlistára 6 százalékkal többen szavaznának, nint egy Eisenhower-Nixon-listára, az elnöknek ehát ennyivel több esélye lenne, hogy a válasz- ásón győzőn. Stassen mozgalma .nagy megütközést keltett a ■epublikánus pártban és azzal vádolják, hogy >ártszakadást akar előidézni. 180 republikánus cépviselő aláírását adta, hogy Nixont támogatja. Hétfőn Stassen meglátogatta Eisenhower el- íököt a gettysburgi farmján és húsz percig tár- ryalt vele. A kiadott jelentés szerint négy heti izetésnélküli szabadságot kért az elnöktől, hogy bizonyos politikai tevékenységnek” szentelhesse nagát. Kérését az elnök teljesítette. Közben Massen áldása mellett megalakították az Eisen- íower-Herter-bizottságot. A különös a dologban z, hogy Herter a kijelentései szerint Nixont íjánlja alelnökjelőlinek, Nixon viszont kijelen- ette, hogy ha a pártkonvenció Hertert jelöli, ő ámogatni fogja. így pingpongoznak az alelnöki elöltséggel. Knowland szenátor heves vádakkal Heti Stassent és kormányállásából való lemondá- át követeli. Amikor a négyheti szabadságának negkapása után azt kérdezték az újságírók ítassehtől, hogy kifelé áll-e a rudja a. kormány­tól, azt felelte, hogy ellenkezőleg. hogyan hódította meg A NÖVÉNYVILÁG A SZÁRAZFÖLDET? (Foyltatás a 8-ik oldalról) sövények természetesen nem tudják helyüket Ihagyni, de egy hegycsuszamlás továbbviheti két. Ez azonban csekély jelentőségű. A vándor- is inkább indák, tarackok, magvak, termések, pórák és egyéb csirák révén megy végbe. Ez étségtelenül biztosítja a növények mind na- yobb és nagyobb területeken való elterjedését. l tengeri moszatoknak szárazföldre vándorlása zonban nem igy, ilyen hirtelen környezetválto- íssal mehetett végbe, mert ebbe belepusztultak olna. A szárazföldre jutás útját a mai árapály zóna övényei mutatják. Erősen árapályos tengere- en, mint amilyen az Atlanti-óceán, az apály s agály közti szintkülönbség 10—12 m is lehet, ankás partvonalon apály idején széles parti sáv erülhet szárazra. De a tengeri növények addig ■bírják az órákig tartó szárazságot s a tűző apfényt, mig ujfibb dagályhullám alkalmával mét elönti őket a viz. Lassú kontinentális emel- edés, illetve a tenger visszahúzódása azonban j helyzetet teremtett: egy idő múlva a növé- yeknek csak az alsó részéhez ért már a viz, ig felső része teljesen szárazra került. így az •yes növények között természetes kiválogató­isi folyamat indult meg: egy részük elpusztult, ások azonban kibírták az uj környezetet, a le- :gő szokatlan hatásait és alkalmazkodtak hoz- t. Utódaik lassan meg is szokták1 az uj életkö- ilményeket. További lassú partemelkedés vég- g szárazra putatta őket s itt felső részük asz- .imiláló, párologtató szervekké fejlődött, alsó szűkből pedig rögzítő, viz- és táplálóanyagfel- rvő szerv* lett. Az uj környezet módosította és átalakította növényt. A még vízben élő fejlettebb hengeres :stü, elágazodó tengeri moszatoknak hosszúra- •vult sejtekből álló központi szilárdító kötege an. Ennek központi elhelyezkedése, mint az al- dmazkodás következménye megfelel a mecha- kai igénybevételnek. Az ár-apály, hullámverés tengeráramlások következtében ugyanis a vi- növények teste elsősorban huzási igénybevé­Az egész ügy kissé relytélyesnek látszik. Stas­sen, mint az elnök leszerelési tanácsadója, a kor­mány tagja. Ha akciója nem tetszene Eisen- howernek, lemondathatná, ehelyett az elnök azt hangoztatja, hogy Stassen nem mint kormány­tag, hanem mint magánember folytatja akcióját. Ez kissé furcsán hangzik, de bár Stassen azt mondja, hogy Eisenhower se nem buzdítja, se nem tiltja, se nem helyesli, se nem rosszalja ténykedését — emlékszünk, hogy az elnök ele­inte neun szívesen vette Nixon alelnökségét. Más­különben hogyan is nézné ölhetett kézzel, hogy leszerelési tanácsadója most alelnöktársát pró­báljak leszerelni. Stassen mindig ambiciózus politikus volt, ha nagy eredményekre nem is hivatkozhatik. Nixon- ellenes mozgalmát azonban ez alkalommal igen sokan jó szemmel nézik és valóban, csak helyesel­ni lehet. Kár, hogy azt a Hertert játssza ki Nixon ellen, akinek politikai érdemeiről ugyancsak nem sokat-tud a közvélemény. j LEGAL, Alta. Canadában 40 évvel ezelőtt egy farmer felesége elveszítette a karikagyűrűjét. Azóta már ledőlt a már akkor is régi farmház. Fölszántották a földet, uj házat építettek, uj pá­zsitot készültek csinálni. Mrs. L. St. Martin a gyűrűt elvesztő nőnek az unokája gereblyézte az uj fiinek készített földet és a gereblyére akadt a 40 évvel ezelőtt elvesztett gyűrű. ★ A KÍNAIAK természetes gázt égettek mái* 940-ben Krisztus előtt. Avval párologtatták el a vizet, amit a tengerből merítettek, hogy sóhoz jussanak. ★ A POLITIKUST a jövő választások, az állam- férfiút pedig a jövő generáció érdekli. Ha az igazságot tudni akarja, a “Magyar Szó”-ban olvashatja! tel alatt áll. A különböző ferde húzásoknak ugv áll ellen leginkább, ha szilárditóelemei központi elhelyezésűek. (Ezt az elvet érvényesíti a tech­nika is pl. a kábelnél.) A szárazföldre való átmenet alkalmával a központi, hosszúra nyúlt, vastagabb falu sejtek uj szerepet kaptak, a vízszállítás szerepét: s en­nek megfelelően szállitósejtekké alakultak1 át. Ugyanakkor pedig, minthogy a szárazföldivé vált növényt már nem huzás-szakitás, hanem nyomás és törés veszélye fenyegeti, a szilárdí­tó és egyben szállító kötegek lassan a kerület felé tolódtak. így jobban ellenálltak a szél haj­lító hatásának. Az ősi szárazföldi növények kÖvesedett ma­radványain nyomon követhetjük azt a folyama­tot, ahogy a szárazföldi élet következtében a szükségszerű átszerveződés végbement. A további változás a szárazföldre j)utott nö­vény felületén következett be. Az ősi közegben, a vizben nem volt gond a viz megszerzése és megtartása. Más a helyzet a szárazföldön! A ke­vés párát tartalmazó levegőben s a könnyen szá­radó talajban a növény a legnagyobb küzdelmet a vízért folytatja. Szinte egész szárazföldi törzs- fejlődését a viz megszerzéséért és megőrzéséért vívott küzdelem irányítja. A felületi sejtek a szárazföldi növények’ számára uj anyaggal, a vizet viszonylagosan át nem eresztő kutinnal impregnálódtak. Emellett a felületi sejtek szo­rosan záródnak, csak helyenként két-két testvér­sejt hagyott szabadon egy-egy nyílást, mint gázcserenyilást, de ezt is szabályozhatja, illetve bezárhatja a növény a szükségnek megfelelően. A földalatti részeken ugyanakkor viz és táp­anyag felszívó szőrök, a gyökérszőrök fejlődtek ki, amelyek a talajvizet és a talaj tápsóit ozmo­tikusán felveszik. (A spórákat is kutinszerü bu­rok védi, igy a szél messze sodoi'hatja anélkül, hogy elpusztulnának.) A külső környezeti változásokhoz alkalmaz­kodva tehát kialakult a növény bőrszövete, szál­lítószövete s a kettő közötti teret kitöltő alap­szövete. A szöveti elkülönödéssel karöltve kiala­kult a növény gyökere, szára és levele, vagyis a teleptestü növényből hajtásos, száras (Cormo- phyta) növény lett! Úgy 350—400 millió évvel ezelőtt a földtörté­“Hazafelé” Az orgonavirágról már rég nem beszéltem. Csak olyankor jut eszembe, ha haza gondolok, vagy néha mikor a szél fuj és felém hozza illanó szagát. Olyankor sok minden eszembe jut, kép­zeletem messze száguld oda a régi léckerítés mel­lé, ott látom az orgona bokrokat-egymás mellett és gyönyörűen pompás színeikben, csak úgy, mint a búzavirág kéklő szépségében, mikor a bú­zatáblák szélében a ringó nehéz kalászok között a szél hajlitgatta. Azóta sok sok idő mult el, a sok eső bemosta a földbe. Talán nincs is már meg a bokor, tán uj ház jött helyébe. . . A szegényes faházak, vagy egyéb is talán már eltűntek, akkor a gyárak mun­kásai laktak benne. Szemem előtt látom, a ke­zem kinyújtom, a virágtól nehéz ágakat felém hajitom. Közel ötven éve, tudom megváltozott. Azóta meg ha keresném talán a helyét sem ta­lálnám. Eltűnt, mint az álom, nincs más csak valóság... Igaz, hogy sok helyen ma szebb és több virágot hajt minden ág. Gondos kezek ülte­tik, nevelik, hiszen az uj emberek hazájukat még jobban szeretik. Csak egy kis türelem, szorgalom, kitartás, bízni akarás, mert az az uj haza ma a mienk és nem másé. Anna HUSZONHAT évvel ezelőtt %orah szenátor ki­jelentette, hogy az 1930-iki depresszió erős vád a civilizáció ellen, amely őrült tempóban termeli a javakat, de nem tud módot találni azok igazsá­gos elosztására. Az akkori probléma nem túlter­melés, hanem a túl alacsony fogyasztás volt. A termelt javak igazságtalan elosztása azt az el­lentmondó gazdasági helyezetet szülte, hogy a nagy gazdagság közepette az emberek nagy része éhségre volt kárhoztatva. Csak nemrég virágzó üzletek tönkre mentek, mert a termelt árukat azok termelői, a dolgozók képtelenek voltak meg­vásárolni. ♦ így azután a gyárak jelentékeny része becsu­kott, mert ha a nép többsége nem tud vásárolni, nincs fogyasztás és nincs szükség termelésre. neti ókor szilur időszakának végén léptek! ki a villás elágazódásu tengerimoszatok utódai a víz­ből s az előbb még puszta és üres szárazföldet kezdték benépesíteni. Első hírmondójukat Daw­son találta meg Kanada alsó-devon rétegeiben, még 1859-ben s Psilophyton princeps, néven irta le. A földben rögzített, vízszintes helyzetű föld­alatti szárából (rizómájágól) függőlegesen álló szárképletek eredtek s ezek többszörösen villá- sap ágaztak el. Ezeket a hengeres, ős-szárrésze- ket telomának nevezzük. Egyes végső villaága­kon visszahajló spóratartók fejlődtek. A sporan- giumokat nem viselő ágvégek püspökbotszerüen bekunkorodtak, mint a mai páfrányok fiatal le­velei. A száron mirigyszőrszerü kinövések1 voltak, belsejében fatest húzódott végig s ez létrás vasagodásu vízszállító sejtekből (tracheidákból) állt. Levele, gyökere nem volt. Az egész növény csak 20 centiméter magasságot ért el. Azóta, különösen századunk harmincas évei­ben, más helyekről, igy Anglia, Németország és Ausztrália területéről tömegesen kerültek elő ilyen ősharasztok. Legérdekesebb köztük a skó­ciai Rhynia-lelet (olv. Reinia). Skócia földtörté­neti ókorának devon rétegeiben kovasavas olda­tok itatták át ezt az egykori parti mocsarat a a növénykék opálosodott állapotban csaknem ép­ségben megimaradtak. Szárukból készített csi­szolatokon még szöveti szerkezetüket is megis­mertük. Ezek a Rhyniák a legkezdetlegesebb ős­harasztok. A 30—40 centiméter magas növény egyszerű villás ágvégein hosszúkás sporangiu- mok ültek. Levele, gyökere ennek sem volt. Szá­rának belsejében központi faköteg helyezkedett; el, ezt vette körül a háncs. Bőrszövetén a leve­gőben való élethez alkalmazkodva gázcserenyilá- sok alakultak ki. Általában nedves, partmenti mocsaras területeken éltek, mert a szárazföld­nek még csak parti sávjait hódították meg.. Ala­csony, egyszintű növénytakarót alkottak. Mi a magyarázata annak, hogy a szárazföl­det először ímeghóditó ősharasztok maradandóan birtokba vehették az uj környezetet s utódaik! uralkodó szerephez jutottak a szárazföldi nö­vénytakaró kialakításában? Ez az öröklete válto­zásokkal magyarázható, amelyekkel az uj környe­zetükhöz alkalmazkodni tudtak. Ilyen változás például a hajtástengely, a törzs kialakulása volt»

Next

/
Oldalképek
Tartalom