Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-07-26 / 30. szám

July 26, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Rákosi Mátyás lemondó levele HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rév. s A. László B. u., i'i, M. A birő viseljen tiszta tógát! Nagy szívességet tenne nekem az az olvasó, aki — az enyémnél jobb emlékező tehetséggel bírván — ki tudná mutatni, hogy a mi külügyi hivatalunk “megütközésének és megdöbbenésé­nek” adott-e hangot. 1., az angol gyarmati hatóságoknak a ciprusz- szigeti hazafiak ellen alkalmazott kegyetlenke­déseivel kapcsolatiban; 2., az algieri, marokkói, tuniszi függetlenségi harcosoknak a francia haderők által történt tö­meges lemészárlása felett, vagy 3., a fegyvertelenül tüntető guatemalai egye­temi diákság oktalan lekaszabolása nyomán. Amennyire én ismerem a tényeket, a “szabad világnak” ez az önkinevezett lelkiismerete: a Dulles-vezette külügyi hivatal a fiiben lapuló dinnyénél is némábban hallgat valahányszor a “szabad világnak’ csúfolt csoportosulás egy-egy tagállama bűnös a rabnépek felszabadulási tö­rekvéseinek véres elnyomásában, sőt — legalább egy esetben: a guatemalai reakciós lázadás dol­gában — ez a külügyi hivatal volt az értelmi szerzője, fegyveres támogatója és finánszirozó- ja annak az ellenforradalomnak, amely a kis ál­lamuk a törvényes, ALKOTMÁNYOS, progresz- sziv kormányzatát távozásra kénvszeritette és egy fasiszta-klikket erőszakolt a nép nyakára... Dehogy is emelte volna fel Washington a szavát ez ellen a Franco-mintára megszervezett, test­vérgyilkos lázadás ellen; inkább nyíltan elisme­rést követelt azért a szerintem nagyon is árnyé­kos szerepért, amelyet .ebben a szomorú drámá­ban játszott. . . Pedig milyen szép is volna, ha Dulles bará­tunk minden esetben — tehát Ciprusz, Marokkó, Algier, Tunisz és Guatemala tragédiájával kap­csolatban is — felemelné “ünnepélyesen tiltako­zó” szavát; akkor a “szabad világnak” valamint a “nem szabad világnak a népei egy kissé komo­lyabban vennék és talán meg is szívlelnék leg­utóbbi “megdöbbenését,” amelynek a poznani szerencsétlen kimenetelű zendülés nyomán adott kifejezést. De ki az a bolond, aki elhiszi Dulles- nek, hogy az ő érzékeny szivének egy pár tucat lengyel munkás halála jobban fáj, mint a “sza­bad világbeli” partnerei által másvilágra küldött hazafiak százainak és ezreinek a kimúlása ?! Ha minden erkölcsi-súlyát és tekintélyét latbavetve, Washington épolv erélyesen és ünnepélyesen tiltakozott volna a “barátai” által elkövetett brutalitások ellen, akkor az egész világ kalaple- véve ünnepelné Dullest és az őt oly nagyon meg­becsülő Eisenhowert az ő emberséges, igazságos, pártatlan irányvonalukért, de az, aki néma ma­rad, amikor a barátai százszor bűnösek, viszont torkaszakadtából ordít, amikor az “ellenséges” egyszer vétkes hasonló kilengésben, az végképen elveszítette erkölcsi befolyását és tekintélyét a világ közvéleménye előtt. Aki nem egyenlő mér- tékkely mér, annak nincs joga a biró székében ülni. Aki pedig vétkes véres összeütközések fel­idézésében — már pedig Dulles nem is tagadja, hogy a guatemalai véres testvérháboruért az ő politikája volt felelős—, annak a VÁDLOTTAK PADJÁN, nem pedig az itélőszékben a helye! Az egyik Dulles vezetése alatt álló külügyi hi­vatalnak, valamint a másik Dulles irányítása alat álló Központi Kémszervezetnek a guatema­lai lázadás előkészítésében és támogatásában va- luó részvételéről beszélve, egyáltalán nem volna meglepő, ha hamarosan kiderülne, hogy a poznani zendülés terve is ebben a két testvéragyban született meg. Ha sikerrel járt volna, ezért is “kreditet” követelnének maguknak, mint tették Guatemala esetében. De mert nem sikerült, nagyszerényen be kell érniök egy álmalaszttal teljes, szemforgató, farizeus nyilatkozattal, ami azonban senkit az égvilágon nem képes megté­veszteni. A poznani tragédiával kapcsolatos tiltakozó nyilatkozatot minden erkölcsi hatásától.és az őszinteség leghalványabb látszatától is meg­fosztja az köztudomású tény, hogy a sokkal sú­lyosabb kimenetelű “szabad világbeli” brutalitá­sokat Washington a hallgatásával jóváhagyta és guatemalai fasiszta lázadást pedig egyenesen kezdeményezte és támogatta. Aki ítélni akar, annak tiszta, makulátlan tó­gát kell viselni! Mr. Dulles tógája pedig nem va­Alant közöljük némi rövidítéssel Rákosi Má­tyás lemondó levelének és nyilatkozatának szö­vegét. Mivel e soraink Írásakor az eredeti ma­gyar szöveg még nem volt birtokunkban, ennél­fogva a New York Times-ban megjelent angol szöveget fordítottuk vissza magyarra. “Kérem a Központi Bizottságot, hogy méhtsen fel a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizott­sága Első Titkárának és a Politikai Bizottság tagjának tisztsége alól. “Kérelmem egyik oka az, hogy már túlhalad­tam a 64-ik évet és két óv óta egyre súlyosbodó betegségem megakadályoz abban, hogy köteles­ségemnek eleget tegyek, mint a Központi Bizott­ság első titkára. Ezenfelül a személyi kultusszal és a szocialista törvényességgel kapcsolatban elkövetett hibáim megnehezítik pártunk vezetőségének azt, hogy minden figyelmet az előttünk álló feladatokra Rákosi Mátyás. összpontosítsa. Amikor megbízatásom alóli fel­mentésemet kérem, pártunk, dolgozó népünk és a szocializmus ügyét kívánom szolgálni. . . “Az elmúlt két év folyamán az elvtársak gyak­ran észrevették, hogy nem voltam oly gyakran a tömegek között, a műhelyekben. Ebben igazuk volt. De azt nem tudták, hogy ennek ok^ egész­ségem leromlása volt. Egészségi állapotom kfez- dett hatással lenni munkám minőségére és menv- nyiségére, ami egy ily fontos állásban csak árt­hat a pártnak. Ezt akartam mondani egészségi állapotomról. Ami a személy kultusszal és a szocialista tör­vényességgel kapcsolatban elkövetett tévedései­met illeti, azokat ismételten beismertem a Köz­ponti Bizottság 1953 juniüsi ülésén és az azt kö­vető időszakban és ezzel kapcsolatban nyilvánosan is kritizáltam azokat. A Szovjet Kommunista Párt 20. kongresszusa és Hruscsov elvtárs jelen­tése'óta megértettem, hogy e hibák súlya és kö­vetkezményei súlyosabbak, mint ahogy hittem és a kár, ami ezek következtében pártunkat érte, sokkal komolyabb, mint korábban gondoltam. “Ezek a tévedések komplikálták pártunk mun­káját, csökkentették pártunk és népi demokráci­ánk vonzóerejét és gátolták a pártélet le'hini szín­vonalának fejlesztését, a kollektiv vezetést, az építő kritikát és önkritikát, a párt és az állam­ügyek demokratizálását, a dolgozó tömegek kez­deményező és alkotóerejét. És végül pedig, ezek a tévedések széles céltáb­lát szolgáltattak ellenségeink támadásainak. A hibák összessége, amiket a pártmunka legfonto­sabb állásában elkövettem, komolyan kockára tette szocialista fejlődésünket. “E hibák helyrehozásánál messzebbre kellett volna mennem. Ha a rehabilitáció csak késéssel lami vakítóan fehér.. . “Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.!” (Máté 7:1.) (A szerkesztőség megjegyzése: Rev. Gross fenti rovata ötödik szakasza ama megállapításá­val, hogy a guatemalai fasiszta lázadásnak “ez (mármint Dullesé) a külügyi hivatal volt fegyve­res támogatója és finanszírozója.” — nem értünk egyet. A mi State Departmentiink (és minden más or­szág külügyminisztériuma) ügyel arra, hogy a piszkos munkákat mással végeztesse, hogy a pro- tokolt betartsák, hogy kesztyűjük és ‘tógá’-juk ‘tisztán’ maradjon. Az értelmi szerzőség kérdése — más lapra tar­tozik! haladt előre és néha meg is állt, ha tavaly bizo­nyos fokú csökkenés volt a személyi kultusz ki­küszöbölésében, ha a kritika és önkritika és a kollektiv vezetés csak lassan fejlődött, ha a szek- táriánizmus, a dogmatikus nézetek és módszerek elleni küzdelmet nem folytattuk elég határozot­tan, mindezekért, engem, mint a párt első titká­rát komoly felelősség terhel. “Tisztelt Központi Bizottság, több mint negy­ven éve vagyok a szocialista mozgalom aktiv ka­tonája. Tanúja voltam annak, amikor pártunk első lépéseit tette, résztvettem a Magyar Tanács- köztársaság harcaiban, a Horthy terror elleni ke­mény küzdelemben. “A börtönben töltött hosszú évek után meg­értem a napot, amelyen a hatalmas Szovjetunió felszabadította hazánkat és ott voltam az élcsa­patban, amidőn a magyar kommunisták kitartó, kemény harcok közepette győzelemre vitték a szocializmus nagy ügyét hazánkban. Bízok abban, hogy pártunk a dolgozó néppel karöltve és most már egyhangúan a 20. kongresszus szellemében, minden nehézségeket leküzdve s harcban roeg- edzve, tovább fog haladni a demokrácia és szo­cialista épités utján a jobb jövő felé.” ­Helyteleníti SCruscsov álláspontját Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak ehhez a világkürtöléshez, amit Hruscsov elkövet. Mi­kor Sztálin még életben volt, az ideszököttek és csatlósaik háborúra uszító és munkásgyülőlő lap- jában^olvastam, a női rovatban, hogy Hitler drá­ga gyémántokkal és brilliánsokkal ékesített bot­ját őrzik és hogy nemsokára Sztálin botja is odakerül. Abban az időben nem tartottam érde­mesnek válszolni rá. Meg voltam róla győződve, hogy Sztálin botja soha sem fog odakerülni. Most csak azért teszek említést erről, hogy az a tisztelt hölgy, aki annak idején irta örömében nehogy szívrohamot kapjon, amiért most Hrus­csov áruba vetette Sztálin botját. Majd a világ munkásnépének lesz’ rá gondja, hogy oda ne ke­rüljön. Hruscsov is meg fogja kapni ami meg­illeti. Sztálin volt az első ember a világ történetében, aki a forradalommal a cári uralom alól felszaba­dult népét és országát megőrizte az egész világ­gal szemben és most Hruscsov tönkre akarja ten­ni. Tisztelettel: Clevelandi öreg Munkás Ha az igazságot tudni akarja, a “Magyar Szó”-ban olvashatja! TEGYEN EGY SZÍVESSÉGET NEKÜNK! Legyen szives nézze meg a lap borítékján az Ön neve felett levő dátumot. Ha 56—6-nál, tehát ez év júniusánál korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha na­gyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy Ön nem akarja ezt, ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátrékát, vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX HŐSNEK, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..................... dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Ta­vasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyit küld e könyvekre: $ .....................) Név: ..................................................•................................ Cim: .........................................................................., ­_______________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom