Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-11-08 / 46. szám

November 8, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Külpolitikai Szemle SZUN JAT-SZEN, “KÍNA HERKULESE” Talán nincs még: egy nép a földkerekségen, amely olyan hosszú és kitartó harcot folytatott az emberibb létért, mint a kínai. Kisebb-nagyobb lázadások, parasztháborúk, fegyveres fölkelések jelzik a kínai mozgalom útját. A sok évtizedes harcoknak egyik legkiválóbb személyisége Szun Jat-szen volt. Kanton tartományban, Kanton mellett egy kis faluban született 1866. november 12-én. Egysze­rű parasztok voltak a szülei. Tizenhárom éves kó­lában Hawaii szigetére ment, s ott bátyja támo­gatásával elvégezte az angolnyelvü középiskolát. Azután hazatért Kínába, beiratkozott az egyik angol orvosi főiskolára, s 1892-ben orvosi okle­velet szerzett. Makaóban, a kínai földön levő por­tugál gyarmaton kívánt működni. Ám az ott> élő európai orvosok bojkottot szerveztek kínai kol­légájuk ellen. Ugyan mi okból? Azért, mert szí­nes bőrű; nem tartozik az “uralkodó fehér faj­hoz”. Ilyen keserves tapasztalatok árán tanulta meg Szun Jat-szen, hogy Kina leigázott ország, s teljesen ki van szolgáltatva az idegen hatal­mak kénye-kedvének. Minden hatalomnak gyarmata . . . Az óriási kiterjedésű kinai birodalom a múlt század végén az általános hanyatlás képét mu­tatta. A nép elkeseredését még fokozta, hogy uralkodói idegen eredetűek voltak; ugyanis a kí­nai császárok a mandzsu dinasztia tagjai közül kerültek ki. A mandzsuk, akik a 17-ik század második felében igázták le Kínát, a politikai ha­talmat saját kezükben összpontosították. Ugyan­akkor változatlanul fenntartották a hűbéri tulaj­donviszonyokat, és a maguk oldalára vonták a kinai földesúri osztályt. Kina a mandzsuk uralma alatt megrekedt fej­lődésében. A sok háború óriási összegeket emész­tett föl, s ezeket a parasztságra hárították. A parasztok tönkrementek, a mezőgazdaság nem fejlődött. Az államhatalmi szervezet leglényege­sebb sajátossága a megvesztegethetőség volt. Kina általános gyöngeségét kihasználva az impe­rialista hatalmak háborúkat vezettek ellene, s elrabolták legértékesebb területeit. Franciaország 1885-ben elfoglalta Annamot, amely a későbbi Indo-Kina része lett. Japán 1894-ben hadüzenet nélkül támadt rá. Kina vereséget szenvedett, s átengedni kényszerült Tajvant, a Pescadores- szigeteket, és óriási hadisarc fizetésére kötelezte magát. Anglia, Franciaország, Oroszország és Japán messzemenő előjogokat csikart ki, s igv felügyeletet gyakorolhattak a kinai pénzügyek és a kereskedelem fölött. Az idegen tőkebehato­lás fő centrumaiban, a rohamosan fejlődő ten­gerparti nagy városokban, Sanghaiban, Hong­kongban és másutt, külön negyedeket építettek az ott élő európaiak és amerikaiak számára, s ezekbe kinai nem tehette be a lábát. 1897-ben megalakította Kina első politikai szervezetét, a “Kina Újjászületésének Társasá­gát”, amely a mandzsu dinasztia megdöntését tervezte. Ez egy kis létszámú társaság volt, s a kinai ipari burzsoázia demokratikus elemeit és az értelmiség legelőrelátóbb képviselőit tömörí­tetté. összeesküvést szerveztek, de leleplezték őket. Szun Jat-szennek sikerült elmenekülnie. Kezdetben az Egyesült Államokban élt, majd Londonban, s végül Japánban telepedett le. A mezőgazdaság és az ipar a századfordulón A század forduló után jelentős események ját­szódtak le Keleten. Az 1905-ös oroszországi for­radalom nagy hatással volt az ázsiai népekre. Kinában is ekkor bontakozott ki az első nagymé­retű forradalmi mozgalom, Szun Jat-szen vezeté­sével. A kinai nép számára létkérdés volt a fejlődés útjában álló akadályok eltávolítása. A mandzsu dinasztián kivid leginkább a hűbéri rendszer hátráltatta az ország előrehaladását. A földek­nek több mint négyötöde a földesurak kezében volt. A sokszázmilliós parasztság nagy7 többsége nem a saját földjét művelte, hanem a földesurét. Urainak pénz- és természetbeni járadékot fize­tett. A kinai paraszt kezdetleges eszközökkel gazdálkodott. Ha rossz termés volt, milliók éhez­tek. A parasztság helyzetét sulyosbitot/i az a kö­rülmény, hogy a földesurak külön Jendőrséget tartottak kizsákmány olt jaik fékentartására. Kina félgyarmati ország is volt. Az ipar túl­nyomó részét a külföldi tőkések tartották kezük­ben. Az első gyárakat az 1870—80-as években építették. 1873-ban nyitották meg az első szén­bányát, 1876-ban építették az első vasútvonalat. Csak 1890-ben kezdte meg működését Kina első textilgyára Sanghajban és az első vasgyár Han- jepingban. A fiatal kinai ipar azonban nem bírta az angol, az amerikai és a német ipar versenyét, és függő helyzetbe került. Olyan kulcsfontossá­gú iparágak, mint a hajógyártás és a bányászat, a külföldi tőke uralma alatt álltak. A 20. szá­zad elején a működő 20 hajógyár közül 15, a 18 nagy bányavállalat közül 7 idegen tőkések kezé­ben volt. A kialakulóban levő kinai burzsoáziá­nak egy része a nemzeti ipar fejlődésének útjá­ba állított külső akadályok miatt ellenségesen állt szemben az imperialista hatalmakkal és az ezeket kiszolgáló mandzsu dinasztiával. Ez volt a nemzeti burzsoázia, amely a századforduló után egyre nagyobb elégedetlenséggel szemlélte Kina félgyarmati sorba süllyedését, és kész volt har­colni a fennálló társadalmi rendszer megváltoz­tatásáért. Volt azonban a kinai burzsoáziának egy másik része is, az úgynevezett komprádor burzsoázia, amely kiszolgálta a külföldi tőkés cégeket. Ezek a komprádorok közvetítésével szállították ki az országból a fontos mezőgazdasági termékeket és a különféle nyersanyagokat (rizs, gyapot, tea, selyem, színes fémek). E réteg a külföldi mono­póliumok érdekeit védelmezte, tehát a reakció táborába tartozott. Szun Jat'szen három elve Az 1906—10-es években lezajlott paraszt-, ka­tona- és bányász-felkelések meggyőzték Szun Jat-szent arról, hogy a forradalom már nem ké­sik soká. Még 1905-ben egy nagyobb tömeget át­fogó szervezetet alapított, a Szövetséges Ligát, amelynek taglétszáma hamarosan elérte a tízezer főt. Ez valóban nagy szám volt egy olyan elma­radott országban, mint Kina. Pár év múlva köz­zétette hires három népi elvét, amely a későbbi polgári forradalom programja lett. Az első a nemzeti elv, amely szerint a kinai népnek meg kell döntenie az idegen mandzsu dinasztia ural­mát. A második a demokratizmus elve. Ez a köz­társaság megteremtését jelentette. A harmadik a népi jólét elve. Ezen azt értette, hogy minden­kinek egyenlő jogot kell biztosítani a földhöz. Szükségesnek tartotta a földtulajdon kiegyenlí­tését. Ezzel megnyerte ügyének a sokszázmilliós kinai parasztságot. Tanításának lényege a feu­dális földtulajdon megsemmisítésére, a földek felosztására és a parasztság földhöz juttatására irányúló követelés. A Szövetséges Liga 1911 október 10-én meg­kezdte a felkelést, amely az iparilag legfejlettebb dél-kinai tartományokra támaszkodott. A felke­lés sikerült, s a burzsoázia Dél-Kinában hatalom­ra jutott. Október 20-án már ideiglenes forra­dalmi kormányt alakított Vucsangban. Még ugyanabban az évben — sok évi száműzetés után — visszatért hazájába Szun Jat-szen is. Decem­ber 29-én a köztársaság ideiglenes elnökévé vá­lasztották. Az 1911—13-as forradalom tanulsága A forradalom végső sorsa attól függött, valóra váltják-e a korábban meghirdetett programot. Sajnos', Szun Jat-szen nem hajtotta végre a föld- tulajdon kiegyenlítésére vonatkozó programját, mert tekintettel volt a hatalomra került burzsoá­zia ama mérsékelt részére, amely megrémült és megtorpant a heves parasztfelkelések láttán. 1912-ben lemondott elnöki tisztségéről a burzsoá­zia reakciós felső rétegének képviselője, Jüan Si-kaj javára. Ugyanezen év őszén politikai pár­tot alapított, a Kuomintangot. A forradalmat be­fejezettnek ekintette. Valójában Jüan Si-kaj a forradalom megfojtását készítette elő. Üldözni kezdte a Kuomintang tagjait, és leverte a pa­rasztfelkeléseket. Szun Jat-szen erre már föl­eszmélt, és 1913-ban felhívással fordult a dé i tartományok lakosságához, katonai alakulata » hoz, hogy szánjanak szembe Jüan Sei-kajjal. D i szózata nem talált visszhangra a parasztság ka rében, amely nem kapta meg a forradalomtól a áhított földet. A délieknek mindössze 16,000 era bérük volt, szemben Jüan Si-kaj 28,000-es hadse regével. Szun Jat-szennek ismét menekülnie kel lett. A forradalomnak egyetlen egy komoly vív­mánya volt: az, hogy megteremtette a köztár saságot. Sun Jat-szen őszinte lelkesedéssel üdvözölt« Szovjet-Oroszország megalakulását. A Kanton­ban létrejött kormány fejenként fáradhatatla­nul munkálkodott a két ország baráti kapcsola­tainak megteremtésén. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy Szun Jat-szen marxista lett, vagy hogy teljesen meg- 1 értette az osztályharc törvényeit. Nem, ő polgá­ri forradalmár volt, és az is maradt haláláig, azonban képes volt túljutni korábbi álláspontján, és politikája tengelyébe a munkás- és paraszttö­megekre való támaszkodást és a Szovjetunió­val való összefogást állította, örömmel vette tu- | domásul, hogy a Kinai Kommunista Párt elhatá­rozta: belép a nemzeti burzsoáziát, a városi kis­polgárságot és az értelmiséget tömörítő Kuomin- tangba. szervezeti önállóságának megtartásávaL 1925 március 12-én meghalt. Azóta a kinai nép rátalált a felszabaduláshoz vezető útra. Elsöpörte a Kuomintangot, amely Csang Kaj-sekkel az élén — az imperialisták ügynökévé szegődött, hűtlenné válva nagy vezé­rének politikai hagyatékához. Az egykor gyenge Kjna ma nagyhatalom. Uj országot épitő munká­ja közben népe el nem múló hálával emlékezik nagy fiára, aki a sötétség és elnyomás éveiben magasra emelte az elnyomottak zászlaját. Vadász Sándor, Rudapest iiniiiHHinniiiHiiiuiiiniiiiiuBi HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA. A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! KÉSZÜL A NAPTÁR Igen, készül az 1957-iki naptárunk-! Mi több, jelentékeny része már ki is van szedve. Csak még egy igen fontos dolog hiányzik be­lőle! Igen, olvasóink üdvözletei! Az üdvözletek, amelyek a szivét-lelkét alkotják minden naptárunknak és amelyek — lehetővé teszik kiadását évről évre. Tudjuk, minden olvasónk megérti, hogy a nap­tár szerény áráért, egy dollárért, egy ilyen vi­szonylag kis csoportnak, mint nekünk, teljes le- hetelenség volna egy olyan gyönyörű, gazdag, tartalmas naptárt kiállítani, mint mi az ÉVEN­TE MEGJELENŐ KALENDÁRIUMUNK. Csakis olvasóink jószivü adományai, üdvözletei teszik ezt lehetővé. Minden olvasónk tudja, hogy az elmúlt években egvre szebb, jobb naptárt adtunk ki. Nem aka­runk jóslásokba bocsátkozni, nem állítjuk, hogy az 1957-iki felül fogja múlni a tavalyit vagy az­előtti szenzációs naptárainkat. DE ANNA IT MONDHATUNK, HOGY SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN EREJÉT MEGFESZÍTI, HOGY EZ MEGTÖRTÉNJEN! Hogy ez sikerülni fog-e vagy nem, azt a mi kedves olvasóink fogják megálla­pítani 1—2 hónap múlva, amikor a naptárunk megjelenik. Töltse ki az alanti szelvényt: Magyar Szó, Kalendárium 130 East Kith Street New York 3, N. Y, T. Szerkesztőség! Én is hozzá akarok járulni 1957-iki kalen­dáriumunk előállításának költségeihez. Csatolok $..........................t üdvözletre. □ üdvözlöm magyar szülőhazám népét, to­vábbi sikereket kívánok nekik! □ Üdvözlöm a világ dolgozóit, akik minden országban egy célért, békés, boldog élet­ért dolgoznak! □ Üdvözlöm a szabadság és demokrácia ame­rikai harcosait^ fehért, négert, magyart és minden más nemzetiségű polgártár­samat! Név: ...................................................................... Cim: ........................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom