Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-11-08 / 46. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZö ÍRÓK és egyetemi diákok forradalma A “N. Y. Times” tudósítójának fontos megállapí­tásai a magyarországi forradalom kezdeményezőiről John McCormac, a N. Y. Times budapesti tu­dósítója november 3-iki keltezéssel figyelemre­méltó- elemzést küldött lapjához a magyarországi forradalom okairól. Alant közöljük a riport érdekesebb részleteit. Kommentárt nem füzünk hozzá. Biztosak va­gyunk benne, hogy olvasóink meg tudják alkot­ni a maguk véleményét a közlőitekről. Minden, ami e sorok írásáig történt Magyar- országon (Írja McCormac) arra mutat, hogy az oroszok, tiltakozva bár, de megtűrik a nemzeti kommunizmust, de nem a demokráciát csatlós országaikban __ “Lengyelország Gomulka alatt, akárcsak Jugo­szlávia Tito alatt, kommunista ország marad, de Magyarország még Nagy Imre alatt sem marad sokáig kommunista, csak akkor, ha Oroszország beavatkozik. ... “Gomulka forradalma, akárcsak Titóé, palota­forradalom volt. Gomulka, akárcsak Tito, veszé­lyeztetve látta országa jövőjét a szovjet uralom alatt. “De a magyar forradalom, nem lentről kelet­kezett, hanem alulról! Az értelmiségiek közül in­dult ki! Akárcsak Lengyelországban. A munká­sok — akikre a kommunizmus állítólag alapozva van — hátul kullogtak. .. “Bár a tüntetők legtöbbje egyetemi diák volt és az egyetemekre leginkább munkások és parasz­tok fiait vették fel, bebizonyították, hogy tünte­tésük nem kommunista tüntetés volt. A zászlók, melyeket hordoztak, a dalok, melyeket énekeltek mutatták, hogy a kommunizmus ellen tüntettek. A kommunizmus volt az, amit gyűlöltek és az oroszokat csak akkor kezdték gyűlölni,. amikor kommunista vezetőik behívták azokat.” “A forradalom első napja óta a forradalmárok, akikkel alkalmam volt beszélni, valamennyi azt követelték, hogy az országban több párti rendszer­nek kell lenni és hogy a kommunista pártnak is részt kell venni a szabad választásokon. Nyilván­való céljuk annak bebizonyitása volt, hogy ha a szavazópolgárnak szabad a választása, akkor a kommunizmus ellen fog szavazni...” “MAGYARORSZÁG EGYESÜLNI AKAR AUSZTRIÁVAL” jelenti a “Nemzetközi M entöbizottság,> igazgatója Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja az a je­lentés, amelyet egy bizonyos Leo Cherne, a ‘Nem­zetközi Mentőbizottság’ elnöke adott le a N. Y. Tímeának Magyarországon tett útjáról. Mr. Cherne mindenekelőtt kijelentette, hogy ha Magyarországon ma szabad választásokat tar­tanának, a nép 99 százaléka az Ausztriával való egyesülés mellett szavazna! Mr. Cherne szombaton, nov. 3-ikán tért vissza magyarországi útjáról, ahol a szervezete által nyújtott'segély szétosztását intézte el. November 1-én volt Budapesten. Két napos kalandos autóutja alatt mély benyo­mást tett rá a magyarok hálája az osztrákok iránt, azért a segítségéit, amelyet a forradalmá­roknak nyújtottak. Beszélt Mindszenty kardiná­lissal is,- aki ama reményének adott kifejezést, hogy a forradalmi győzelem maradandónak bizo­nyul. A Nemzetközi Mentőbizottság főhadiszállásán, 60 W. 45tíh St. alatt-tartott sajtókonferenciá ján Az uj magyar kormány felhívása (Folytatás a 3-ik oldalról) az alkalmat arra, hogy saját munkásai és alkal­mazottai részére lakóházakat építhessenek. 7. Felülvizsgáljuk a nemzet gazdasági terveit és úgy alakítjuk át, ahogyan hazánk rendkívüli szükségletei azt megkövetelik és hogy minél gyorsabban tudjuk, hazánkban az életszínvonalat felemelni. 8. Véget vetünk a bürokráciának és demokrá­ciát alkalmazunk a legszélesebb munkásrétegek között. 9. Munkás vezetés az üzemekben és gyárakban a teljes demokrácia alapján. 10. Jobb termelési módszert hozunk a földmű­velésbe, leszállítjuk a beszolgáltatási adagot, se­gítséget nyújtunk az egyénileg dolgozó paraszt számára. A kormány véget vet minden törvépy- telenségnek, amely a szövetkezeti mozgalom be­vezetésével kapcsolatban létrejött és a legszigo­rúbban tartja magát ahhoz, hogy bárki csupán saját jószántából csatlakozhat, ha akar. 11. Biztosítják a demokratikus választásokat a helyi hatóságok és a forradalmi tanácsok terén. 12. Segítséget nyújtunk a kisvárosok kisipa­rosai és kiskereskedői számára. 13. A magyar nemzeti kultúra kifejlesztését a progresszív tradíciók alapján. 14. A magyar forradalmi munkás és paraszt kormány a nép, a munkásosztály és hazánk ér­dekében a szovjet haderők parancsnokához for­dultunk, hogy segítsen népünknek megfékezni a reakciósok sötét erejét és ellenforradalmát, hogy visszahozzuk szocialista rendszerünket, hogy ren­det teremtsünk és helyre álljon a nyugalom ha­zunkban. 15. Miután a rend és nyugalom helyreállt ha­zánkban, a magyar kormány tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal és a varsói egyezmény töb­bi tagjaival a magyar területen levő szovjet csa­patok kérdéseivel kapcsolatban. Mr. Cherne kijelentette, hogy ő és^ Mr. Angier Biddle Duke, a szervezet elnöke, a múlt hét hét­főjén utazott el repülőgépen New Yorkból, hogy megszervezze a felkelők teljes méretű támogatá­sát. Bécsbe kedd este való megérkezésük után azonnal elkezdték az árucikkek vásárlását Auszt­riában és azoknak a vezetékeken keresztül (pipe­lines) eljuttatását a felkelőkhöz Magyarországra. Marcel Faust, a bizottság bécsi igazgatója tár­saságában egy 1952-es Chevroletben indultak el Magyarországra. 15,000 üvegecske terramicin or­vosságot vittek magukkal, némi kötőszert és 30 kenyeret... A magyar fővárosba érve eljutottak az ameri­kai követségre, majd egy szállodába. A város úgy nézett ki, mint amelyben csak kisértetek laknak. Csak itt-ott lehetett látni fiatal szabad­ságharcosokat, amint a titkos rendőrség tagjai után kutattak. . . Ha egyet elfogtak ezel^ közül, megsemmisitették őket.” Meglátogatta a Szabadságharcosok főhadiszállá­sát. A harcosok zöme fiatalokból áll, kiknek leg­többje egyetemista. A legfiatalabb közöttük 10 éves volt. Eszterházi grófnő levele a Tribune-ban A magyarországi események megszólaltatták a magyar arisztokrácia néhány Amerikában élő * tagját, köztük Esterházy Alice grófnőt, aki Pur­chase, N. Y.-i otthonából levelet intézett a N. Y. Herald Tribune-hoz. Ebből hozzuk az alantiakat: “A magyar szabadságharcosok nem azért har­colnak, hogy megvédjenek valamilyen kommunis­ta vagy titóista kormányt. A legkevesebb, ami­vel meg lesznek elégedve az a teljesen szabad választás lesz minden nem-kommunista párt kép­viseletével. Miután a kommunista kormányok ed­digi ígéretei teljesen hamisaknak és csalárdak­nak bizonyultak, a hazafiak valóban megbízható garanciát követelnek mielőtt bármily egyezményt kötnének. Mi a nyugaton tudjuk, hogv az egye­düli garancia egy semleges és nemzetközi bizott­ság, amely felülvizsgálná a választás minden részletét. A mai napig a hazafiak és mi, akiket nem lehet." könnyen becsapni, nem kaptunk semmi jelt arra nézve, hogy hinni lehessen a szovjet vagy ma­gyar Ígéreteknek. Nagy miniszterelnök felhasznált e«-v néhánv újabban feltámasztott kommunista államférfiul abban a reményben, hogy nevük súlyt ad fel­hívásainak. Még azt az aljasságot is megtette, hogy előhurcolta Mindszenty kardinálist a bör­tönből. íhogy felhasználhassa a magyar herceg- prímás általános tekintélyét az országban és külföldön. Nekünk követelnünk kell, hogy addig, amíg a kardinális meg nem jelenik a szabadságharcosok táborában és bebizonyítja, hogy egyáltalán nincs kitéve a Nagy-kormányzat befolyásának, nyilat­kozatait nem tekinthetjük a szabad akaratából történteknek. Alice Eszterházy grófnő A kirobbanás okai Magyarországon (Folytatás az első oldalról) “Nyert ügyetek van” mondta Nagy a rádión. Meg kell értenünk, hogy hatalmas demokratikus ^mozgalom támadt fel, melyben egész Magyaror­szág részt vesz. Minden követelésteket teljesí­tünk, csak állítsátok meg a vérontást.’’ A United Press jelentette, hogy a szovjet csa­patok megkezdték a kivonulást, de még mindig harcról szóltak a hírek, melyek szórványosan keletkeztek Magyarország különböző részében. Nagy és Gomulka A magyarországi helyzet sokkal hevesebb, erő­szakosabb volt, mint a lengyel helyzet. Ennek több oka volt. Nagy nem hasonlítható Gomulká- hoz. Mint Gomulka is jelentette. Nagy és a párt reformjai későn érkeztek. Lengyelországban a politikai és gazdasági reformok még Gomulka előtt megkezdődtek. Nagy ahelyett, hogy megér­tette volna a népek óhaját, bejelentette, hogy az uj kormány enged a népek kívánságának, de már csak akkor, mikor a szakszervezeti küldöttek követelték, hogy sürgős intézkedéseket eszkö­zöljenek a nép életszínvonalának felemelésére és egyben követelték, hogy a lengyelek által elfoga­dott politikai lépéseket is hozzák létre. Közben Lengyelországban újabb események történtek. Újabb bizonyítékot adtak arról, hogy önálló utón haladnak a szociálizmus felé. Rokos- sovsky Marshal, védelmi miniszter, Iegyelszár- mazásu orosz, visszatért Moszkvába és a hírek szerint nem is tér vissza onnan. Az egyik vezető lengyel újságban Edmond Bora cikkéhen kifejti, hogy Lengyelország önál­ló külügyi politikája a lengyel tradícióknak meg­felelő utat választ, de ami szerinte nem lesz el­lentétben a Szovjet Unió iránt érzett barátság­gal, mert a közös szociálista cél még fokozza a szociálista államok iránti barátságot. Következtetések A lengyel- és magyarországi események nyo­mására Bulgária, Románia és Albánia is hason­ló irányt követ. Mindkét országban a követelések alapja a Szovjet Unió 20-ik kongresszusának irányításán és elvein alakult ki. Lengyelek, magyarok a politikai rendőrség és a régi bűnvádi eljárások eltörlését követelték. Több alkalmat arra. hogy a munkások részt ve­gyenek az irányításban, a gyárak vezetésében, valamint a termelés irányításában. A földműve­lésben több segítséget kértek és óhajuk, hogy kevesebb zaklatásnak tegyék ki őket. Több szel­lemi szabadságot, és szabadabb közlekedést a nyugati államokkal. Több szabadságot az állami közegeknek a KP. befolyása alól. Több demokrá­ciát a kormány megválasztása körül. Emelkedést az életszínvonalon a gazdasági fejlődések arányá ban. Olyan gazdasági térvezetet, mely figyelem­be veszi a nemzet szükségleteit. Végül pedig az idegen csapatok kivonását követelték az ország­ból. Az utóbbi fontos, mert a nép sem a kapitaliz­mus, sem pedig a szociálizmus alatt nem akar idegen katonaságot maga felett. Tény az, hogy a varsói megegyezés alapján a szovjet csapatok törvényesen voltak Magyarországon. A varsói paktum a Nató elleni megegyezés alapja volt. A Nato egyre gyengül és lassan szétfoszlik, tehát már nem veszélyezteti olyan mértékben a szo­ciálista államokat, mint azelőtt. Ezért találták alkalmasnak úgy a lengyelek, mint a magyarok az időt a szovjetek kivonulására. A népi demokráciák uj követelései nem a szo­ciálizmus ellen irányulnak, sőt állandóan hang­súlyozták, hogy amit óhajtanak a szociálizmus továbbviteléhez szükséges. (A magyar eseményeknél azonban tény az, hogy az ami mint népi, jogos követelés kezdő­dött, elharapózott és az országban levő és a ha­tároknál várakozó fasiszták irányítása alatt helytelen irányba terelődött a felkelés, ami vé­gül a magyar nép és a szociálizmus érdekei ellen irányult). Halmozzák az élelmiszereket Svájcban. Bernben, Zürich­ben a lakosság csaknem kiürített több élelmiszer- boltot. Különösen cukrot, rizsét, olajat vásárol­nak, mert félnek, hogy a közelkeleti és keleteuró­pai véres események miatt ezekben az élelmisze­rekben hiány lehet. November 8. 1956

Next

/
Oldalképek
Tartalom