Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-11-08 / 46. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 8, 1956 Háború a Szuezi-csatornáért A nagy nyugati gyarmatosító hatalmak, Ang­liának, Franciaországnak — s egyidőben Német­országnak, s Olaszországnak is — bevett politi­kai módszere volt az, hogy amidőn valamely “el­marad, civilizálatlan” ázsiai vagy afrikai gyar­mati nép a legcsekélyebb elégedetlenkedésének adott kifejezést a tűrhetetlen elnyomás, kizsák­mányolás miatt, vagy éppen nyíltan fellázadt, el­küldték egy-két hadihajójukat, hogy azok néhány jól irányzott ágyulövéssel “tiszteletre tanítsák” a szemtelen bennszülötteket. ily és ehhez hasonló módszerekkel fojtottak vérbe számtalan megmozdulást az évtizedek fo­lyamán gyarmataikon. Ez biztosította az angol, francia, német, stb. nagytőke hallatlan gazdago­dását, növekedését a 19-ik «zázad nagy része fo­lyamán és a 20-ik század első felében. Az utóbbi 30—40 év folyamán, de különösen a második világháború befejezése óta azonban korszakalkotó változások következtek be egyrészt a nyugati gyarmatosítók és gyarmataik egymás­hoz való viszonya, másrészt a gyarmati és fél­gyarmati népek belső életében, társadalmi, gaz­dasági, kulturális fejlődésében, nemzeti öntuda­tuk ébredésében. Ázsiában, amely valamikor csaknem teljes egé­szében a gyarmatosítók korlátlan vadászterülete volt és ahol az .emberiségnek jóval több mint a fele él, India,'Burma, Indonézia, melyek 600 mil­liónyi népet foglalnak magukban, demokratikus eszközökkel kivívta függetlenségét. Kint 600 mil­liós népe fegyverrel a kezében űzte ki a gyarma­tosító hatalmak ügynökét, Csank Kaj-seket. E példákon felbuzdulva a Közép-Keleten és Afrika északi részén élő arab nőnek is mo"mozdultak a teljes nemzeti függetlenség irányába. A nyugati hatalmak az arab nemzetek egy ré­szében úgy biztosították kereskedelmi érdekeiket, hogy kiegyezitek az uralkodó körökkel az illető or­szágok mérhetetlen értékei és a nyugati ipari ál­lamok számára életfontosságú ásványi kincse, a kőolajból fakadó hasznon való osztozkodásban. Hy megállapodást kötöttek többek között Irán­nal. Irakkal, Szaudi Arabiával és néhány más, ki­sebb állammal. Egyiptom esetében azonban a megegyezés, il­letve osztozkodás már sokkal körülményesebb volt és miként a múlt heti események mutatják, lehetetlenné vált. Egyiptomnak ugyanis nincse­nek olyan gazdag olajforrásai, mint a többi arab államnak. Nem volt hát min osztozkodni. Egyip­tom természeti kincsei egyelőre még kiaknázás­ra várnak. Egyiptomnak ’egértékesebb birtoka — a Szuezi-csatorna volt és azt Nasszer, az or- száv diktátora, a nép nemzeti érzelmeire való te­kintettel múlt júliusban államosította, miként ahhoz a nemzetközi törvények értelmében joga is volt, E lépést sietette az a durva módszer, amellyel Dulles visszavonta az egyszer már meg­ígért amerikai segítséget az aszuáni vízierőművek' epitésére. Még inkább komplikálta a helyzetet Egyiptom és a többi arab állam viszonya az 1948-ban füg­getlenített Izraelhez. Az arab népek soha nem borsaitották meg a zsidó állam vezetőségének 900.000 arab eltávolítását ősi lakhelyükről. Ez a 900,000 arab a mai napig menekültekként él Izrael határa szomszédságában, ideiglenes lakhe­lyeken, sátrakban. Ez a helyzel azóta is szünte­len határvillongások okozóivá vált. A múlt hét elején ez a sokrétű ejlentét, a nyu­gati hatalmak és Egyiptom, valamint az arab ál­lamok és Izráel között nyílt háborúban robbant ki, melynek első roppant kihatásaként hasadás támadt a nyugati, “szabad” világ vezető államai, Anglia és Franciaország, valamint az Egyesült Államok között. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis, kü­lönböző megfontolásoktól vezéreltetve — s ezért valóban dicséret jár neki — ellenezte a szuezi- ngv erőszakkal való föpártnerjüket, Uncle Sam- et, a legnagyobb titoktartás mellett előkészítet­ték haditervüket és aztán megindították a tá­madást. Időrendi sorrendben az események a követke­zőképpen követték egymást: Vasárnap (okt. 28): Izráel általános mozgósí­tást rendelt el. Eisenhower elnök a hir vétele után figyelmeztette Ben Gurion izráeli minisz­terelnököt az erőszak alkalmazásának veszélyeire. Féffn: Gépesített páncélos izráeli katonai evrvséfzek. valamint izráeli ejtőernyősök mélyen behatoltak egyitomi területre a Sinai félszigeten. A Földközi-tengeri angol hadiflotta megindult a Ciprusz szigetén levő angol katonai bázisok felé. Eisenhower úgy dönt, hogy Amerika az Egyesült Nemzetek elé viszi a támadás ügyét. Kedd: Az angol és a francia kormány ultimá­tumot intéz Izraelhez és Egyiptomhoz, hogy azonnal szüntess k be a harcot. Ugyanakkor kö­vetelik magukr k a jogot a Szuezi-csatorna egyes pontja iák fegyveres megszállására. Egyiptom vissláutasitja -az ultimátumot és álta­lános mozgósítást rendel el. Az Egyesült Nemze­tek Biztonsági Tanácsában Anglia és Franciaor­szág megvétózza Amerika fegyverszüneti javas­latát. Szerda: Angol hadirepülőgépek bombázzák az egyiptomi repülőtereket. Eisenhower elnök rádió­beszédet intéz az országhoz és “hibá”-nak minő­siti az angol és francia kormány tettét. Csütörtök: Angol-francia inváziós hadsereg in­dul el Egyiptom felé. A Szuezi-csatornát eltorla­szolja egy elsülyesztett egyiptomi hajó. Véntek: Az Egyesült Nemzetek nagygyűlése fegyverszünetet követel. Iráki és sziriai csapatok vonulnak be Jordánba, hogy “védjék” izráeli tá­madástól. Szombat : Anglia és Franciaország visszauta­sítja a UN fegyverszüneti követelését. Izrael el­fogadja, ha Egyiptom is megszünteti a harcot. KEDD: Miután inváziós csapataik a szuezi csatorna felét elfoglalták, az anboL és a francia kormány bejelentette, hogy hajlandó az Egye­sült Nemzetek ‘tüzet szüntess’ parancsának ele­get tenni és kedd estére fegyver szünetet rendelt el. Egyiptom azzal a feltétellel fogadta el a fegyverszünetet, hogy minden , külföldi csapat elhagyja Egyiptom területét. Szerte a világon mély megdöbbenést váltott ki az angol-francia-izráeli leplezetlen támadás. Hogy Izráel kormánya ez esetben kimondottan a bábu (strohman) szerepét vállalta el, hogy al­kalmat adjon a két nyugati nagyhatalomnak a katonai beavatkozásra a Szuezi-csatorna “védel- mé”-re, azt még a nemzetközi politikai ügyekben legjáratlanabb emberek is azonnal megértették. Amit sokkal kevesebben értettek meg az az, hogy mi késztette az angol és francia kormányt az Amerikával való politikai szakítás, az egész nyu­gati szövetség, az Atlanti Paktum, a NATO fel- robbantásának számukra beláthatatlan következ­ményű kockázatának vállalására? Lehetséges, hogy úgy az angol, mint a francia kormány kezdte már unni azt a viszonylag alá­rendelt szerepet, amelyet Dullesék és az amerikai State Department osztott ki nekik a nemzetközi ügyekben. Gyanakodtak is egy kicsit, hogy Dul­les, akárcsak Iránban és Indokínában, arra fogja a két “fiatal” partnerének, Angliának és Fran­ciaországnak bajait kihasználni, hogy kitolja őket ottani gazdasági pozícióikból is. Arra számítottak talán, hogy az amerikai kor­mány, . a választási kampány tetőpontján nem fogja tulerélvesen megdorgálni őket “egy kis katonai kaland” miatt? Különben is a nyugati “szabad világ” épp el volt foglalva és fel volt háborodva a Szovjetunió magyarországi katonái beavatkozásának elítélésével. Az “addig üsd a vasat, mig meleg” ríve felhasználásával táma­dásba mentek át. Egész stratégiájuk arra volt építve, hogy Egyiptomot néhány nap alatt térd­re kényszerítik, a Szuezi-csatornát uiból elrabol­hatják Egyiptomtól, és közben egy kis “leckét” OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Magyarországon végbemenő eseményekről el­sősorban a budapesti rádió leadásai, az ott és Becsben tartózkodó amerikai újságírók, valamint a Magyarországról Becsbe érkezett nyugati dip­lomaták, üzletemberek jelentései alapján értesült a külvilág. Mint minden más hasonló nagy társadalmi megrázkódtatások idején, az első híradásokat ajánlatos nagy adag fenntartásssal fogadni. Egy részük teljesen igaz lehet, más részük csak rész­ben vagy talán egyáltalán nem felel meg a való­ságnak. Amint a normális kapcsolatok helyreáll- nak Magyarországgal, igyekezni fogunk a történ­tekről a tényekkel legteljesebb összhangban levő tudósítást hozni olvasóink számára. Mai számunk híranyagának túlnyomó részét az amerikai sajtó­ban megjelent cikkek, riportok alapján állítottuk össze. is adnak majd az arab és a többi félgyarmati népnek, hogy “lassan az agarakkal”: azoknak a nyugati hadihajóknak az ágyúi még mindig elég hangosan tudnak szólni. Tervük egy része valóban sikeresnek is bizo­nyult. Egyiptom hadseregét váratlanul érte a támadás és a szovjettől kapott repülőgépeik nagyrészét a repülőtereiken semmisítette meg az angol és francia légitámadás. Izrael seregei is győztek az egyiptomiak fölött a Sinai félszigeten s Gazánál. De egyéb tekintetben Eden és Mollet katonai ka­landja még nagyon drága mulatságnak bizonyul­hat. Mindenekelőtt leleplezték önmagukat saját né­peik, az angol és francia nép előtt. Csak a .legnagyobb elismeréssel mutathatunk rá ezzel kapcsolatban -az angol Labor Party bá­tor, meggyőződéses kiállására saját kormányuk bűnös politikája ellen. Az angol alsóházban a Labor Party minden egyes tagja, élükön Gait- skell pártvezérrel a legélesebb kritikában része­sítette Edent és tori kormányát. Sőt a kormá­nyon belül is hasadás keletkezett, Nutting kül­ügyminiszterhelyettes lemondott, mivel nem tud­ta lenyelni ezt a brutális erőszakalkalmazást. Gaitskel] ezt mondta parlamenti beszédében: “A kormány vészes botorságot követett el, amelynek tragikus következményest éveken át fogjuk sajnálni. A legborzasztóbb a dologban az, hogy példát mutatott a világ valamennyi táma­dó-jelöltjeinek.” Londonban vasárnap óriási tüntetés volt a kormány ellen. Százezres tömeg hallgatta a La­bor Party szónokainak tiltakozó beszédeit, majd megindultak a miniszterelnöki palota felé. Lovas- rendőrök támadtak a tömegre. Nyolc rendőr és 27 tüntető megsebesült. Nehru indiai miniszterelnök az Egyesült Nem­zetek alapokmánya kiáltó megsértésének nevezte Edenék agresszióját, A Kínai Népköztársaság rádiója figyelmeztet­te az angol és francia kormányt, hogy “mérhe­tetlenül súlyos következményeknek” tekintenek elébe, ha nem vonják ki csapataikat Egyiptom­ból. Robeson nem kaphat útlevele! A Legfelsőbb Törvényszék nem adott helyet Paul Robeson, a hires néger énekművész fel­lebbezésének utlevélkérelme ügyében. Mroni haladószellemü magyarok 100 dollárt adtak a Vörös Keresztnek a magyarországi véres harcok támogatására. A francia parlament napirendre tűzte a magyarországi forradalom tárgyalását. A VILÁG LEGHÍRESEBB MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVE Amerikába érkezett és most már kapható a Magyar Könyvesboltban az “Inyesmester Nagy Szakácskönyve” a magyar konyhaművészet re­ceptjeinek legnagyszerűbb gyűjteménye. Több mint félezer recept, útmutatás van benne a min­dennapi magyar ételek elkészítésétől a legfino­mabb különlegességekig. A gazdagon illusztrált 522 oldalas könyvben nemcsak a receptek óriási választékát találja az olvasó, hanem rengeteg hasznos tudnivalót a diétáról, a terítésről, a befőzésről, “ami gyorsan készül”, tápanyagok értéke, stb. E nagyszerű könyvből csak korlátolt mennyi­ség érkezett és nem tudjuk mikor érkezhet uj szállítmány, ezért ajánljuk az azonnali rendelést. Ára szép vászonkötésben csak 4 dollár. Posta- és csomagolási költségre 25 centet kérünk. Rendelésre használja az alanti szelvényt: MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre az Inyesmes­ter Nagy Szakácskönyvét. Csatolva küldök 4 dollárt érte és 25 centet csomagolási és postaköltségekre. Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom