Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-01 / 45. szám
November 1, 1956 INDONÉZIA Az Indonéz-szigetvilág két földrészt, Ázsiát és Ausztráliát, köt össze, ugyanakkor két óceánt, az Indiai-óceánt és a Csendes-óceánt, választ el egymástól. Fekvésének jelentősége, földrajzi előnye már korán megmutatkozott. A szigetekre nagy gazdasági értékjük és könnyű gyarmati zsákmányszerzési kilátások miatt elég korán kivetették hálójukat az imperialista hatlmak. Az Indonéz-szigetcsoport négy nagy szigete: Jáva, Szumátra, Borneo, Celebesz. Mellettük még tömérdek kisebb-nagyobb szigetet is idesorolunk. Az indonéziai szigetvilág összterülete 1,904 ezer négyzetkilométer. Lakossága meghaladja a 70 millió lélekszámot. A szigetvilág legnagyobb része Észak-Borneo és több kisebb sziget kivételével “Indonézia Egyesült Államai”-hoz tartozik. Fővárosa, Djakarta — más néven Batávia — Jáván fekszik. Nagyobb városa még: Soerajaba. A szigetvilág egyes részei sűrűn lakottak. Jáván a népsűrűség 300 ember négyzetkilométerenként, csaknem háromszorosa Magyarország népsűrűségének. Magyarázat: Jáva mezőgazda- sági kultúrára a legalkalmasabb hely az indonéz szigetvilágban. A lakosság javarészt maláji, de igen tekintélyes a betelepült kínaiak és hinduk száma is. Párezer európai uralkodik a hatalmas tömegű bennszülött lakosság fölött. A fehérek nagyobb részben ültetvényesek, vagy üzletemberek. Vulkánok földje A szigetek javarésze hegyvidék. A régi kristályos kőzetekből és a vulkánikus anyagokból fölépített hegyek meglehetősen magasak. A vulkánosság a szigetek fölszinét még ma is szüntelen alakítja. A szigetvilág vulkánjainak száma meghaladja a 200-at. K.zülük több — mintegy 40 — napjainkban is működik. A működő vulkánhegyek a láva és a haimu hatalmas tömegével borítják be a szigetek nagyrészét. A láva anyaga főleg bazalt, de találunk ande- zitláváju vulkánokat is. A földrengések és a vulkán-kitörések sokszor borzalmas elemi károkat, sőt katasztrófákat okoznak. Egy ilyen irtózatos vulkán-kitörés színhelye volt a Krakätoa-sziget 1883-ban. A vulkán-kitörés a szigeteken óriási szerencsétlenséget okozott. Harmincezer embert söpört a tengerbe. Házak tömegét, falvakat, városokat tett semmivé. Hasonló borzalmas kitörés színhelye volt Jáva- szigete is. Itt a Kelut-vulkán váratlan kitörése váltott ki szörnyű katasztrófát. A vulkánok hatása azonban nemcsak kártékony. A nép szeret megtelepedni, földet művelni a vulkáni lejtőkön. A vulkáni talaj s a szél- hordta finom por a gyors málás hatására a legkitűnőbb termőfölddé alakul. A nagy szigeteken a hegyes vidékek nagyki- terjedésü alföldekkel és dombvidékekkel váltakoznak. Szumátra-sziget északi része például sik terület. Borneo déli és keleti felén vannak kiterjedt alacsony dombvidékek. A szigetvilág éghajlata és élővilága A szigetek Ázsia legtrópikusabb részei, mert a szigetek javarésze az Egyenlítő környékén fekszik. A hőmérséklet az év valamennyi szakában magas. Egyes hónapok hőmérséklete közt alig van egy-két fok különbség. A szigeteken az állandó hőség biztosítja a szüntelen felszálló légáramlást. Következménye az indonéz-szigetvilág bőséges csapadéka. Az évi átlagos csapadékmennyiség 2000—4000 milliméter között váltakozik. A szigetek tehát évenként ötször, sőt helyenként tízszer annyi csapadékot kapnak, mint Magyarország. A nagy csapadékigényü növények — minő a rizs, vagy a cukornád — ezért bőségben ontják termésüket. A levegő állandóan páratelt, egészségtelen, s ezt a gazdasági élet is sínyli. A nedves szövet a páratelt levegő miatt — az óriási hőség ellenére — sem szárad meg könnyen s a bőmemü ipari készítmények nagyon könnyen és hamar penészednek. A nagy meleg és az állandó esőzések miatt az indonéziai szigetvilágban teljes pompázatukban szemlélhetjük a trópusi növényvilágot. A szigeteket a legszebb forróégövi őserdők borítják. Az erdőséget többhelyütt — a többi között Jáva- sziget nem egy vidékén — kiirtották. Borneon és Szumátrán viszont az őserdő még ma is őseredeti állapotban van. A pálmák sok fajtájából és különféle értékes fából álló, kuszó-növényekkel átszőtt járhatatAMERIKAI MAGYAR SZÓ lan sötét borneoi és szumátrai őserdőket gazdagság tekintetében csak az Amazonasz őserde* jével hasonlíthatjuk össze. A magasra féltörő fákat, a kúszó lián növényzet annyira összeszövi, hogy az ember napokat bolyonghat az őserdőben anélkül hogy a Napot látná. Gyakori eset, hogy az álla dó esőzés hatására a hegyoldalokon az egész > rdőburkolat megcsúszik és a hatalmas talaj- es erdőtömeg elzárja a völgyeket. Ezek a természetes gátak elrekesztik a folyókat. A folyók áttörik gátjaikat, s a földek, fák, növények hatalmas tömegét sodorjá el. A folyók nagyrészét egyébként a sürü nád és a bambusz annyira elzárja, hogy a hajózás csak igen kis szakaszon lehetséges. Amellett a kotrási s egyéb folyamszabályozási föltételek maradisága is nehezíti a modem folyami kölekedés fejlődését. A szárazabb területek fő növénye a néha két méter magasságot is elérő alang-alang. A mezőgazdaságban szinte korlátlan mértékben fejlődhetnének a rópikus gazdasági növények — minő a rizs, cukornád, tea, gyapot — termelése. Mi akadályozza mégis a fejlődést? Mi az oka az indonéziai éhínségnek s az éhhalál tömeges áldozatainak ? Az okot nyilván a gyarmati gazdálkodási rendszerben és a talaj; igen magasfoku kizsarolt- ságában kell keresnünk. A szigetek állatvilága is igen változatos. A hatalmas őserdőkben él az orángutáng, az emberszabású majmok csoportjának legtestesebb tagja. A szigetek lakói “erdei ember”-nek nevezik. A sürü bambusz és egyéb kúszónövényekkel átszőtt őserdők legveszedelmesebb ragadozója: a tigris. Az őserdőkben járást-kelést igen veszélyeztetik az óriáskígyók és a mérgeskigyók. A tisztások és füvesek' madárvilága rendkívül változatos. Miért fontos az imperialistáknak Indonézia? Indonézia egyik iskolapéldája az imperialisták gyarmati gazdálkodásának. A szigetvilág gazdag értékes ásványokban, nyersanyagokban. Csakhogy mindezeket; nem itt dolgozzák föl. Mindezek az imperialista országok iparát lendítik. A holland imperialisták bitorolják hosszú idő óta a szigetek javát. Mérhetetlen hasznot húznak belőlük. A legértékesebb szigetet, Jávát, “a holland korona gyöngye”-kénti emlegetik. Az európai tőkés kalandorok sorra kitúrták földjeikből a bennszülötteket. Hatalmas ültetvényeket rendeztek be. Az ültetvényeken a helyi lakosságot, valamint a Kínából és Indiából toborzott munkaerőt szinte rabszolgatartó módszerekkel kiuzso- rázzák. Az ültetvények szolgáltatják a mezőgazdasági termelés kivitelre kerülő részét. A bennszülöttek számára megmaradt földterület az ültetvények nagyságához képest elenyésző. Az indonéziai parasztok jórészt törpe-gazdaságokban termelhetnek. Jáván például egy-egy paraszti gazdaság kiterjedése átlagban egy hektárnyi. Az ültetvények átlagos kiterjedése ezzel szemben 550 hektár. A súlyos adókkal terhelt törpebirtokosok csak házi szükségletükre és némileg a belső piacra tudnak termelni. A világgazdaságban Indonézia földje több fontos nyersanyag egyik főforrása. Az ásványi nyersanyagok közül legfontosabb az ónérc. Főleg Szumátrán és Jáván termelik. Az indonéziai sziget-világ földje bőven kínáljfa a vasércet és különböző színes fémek1 érceit. Utóbbi években kezdték kiaknázni Borneo és Szumatra kőolajtelepeit. A mezőgazdasági termékek egyikét-másikát tekintve, Indonézia jelentős helyen áll a világon, így nyersgumi, pálmaolaj, rizs, tea, kávé, cukornádtermelés szempontjából. A cukornád-termelés központja Jáva. A gumiültetvények viszont Jáván és Szumátrán összpontosulnak. Igen fontos terméke á szigetvilágnak a kopra, a kókuszdió belső része, amelyből a pálmaolaj készül. A világkereskedelemben a pálmaolajnak több mint felét szolgáltatja Indonézia. Nem feledkezhetünk meg az indonéziai dohányról sem, amiből a legkitűnőbb szivarokat gyártják. A magyar dohánygyárak is használnak keverő eljárásaik során indonéz dohányt. Ugyancsak a világ valamennyi részére szállítja a szigetvilág a legváltozatosabb fűszereket: borsot, szekfüszeget, fahéjt s egyebeket. A szigetvilág éghajlata rendkívül kedvező a mezőgazdasági termelés számára. Ezért, noha rablógazdálkodás folyik, az értékes földeket nem pihentetik és. nem trágyázzák eléggé, Indonézia földje még igy is tárháza a legértékesebb gazdasági növényeknek. Indonézia népének függetlenségi harca Indonézia népének mindebből a gazdaságból jóformán más, mint a rabszolgamunka — nem jut. Mindennapos az éhínség. De Indonézia népe is ismeri már az utat, ami kivezet nyomorúságából! Indonézia 350 éven keresztül Hollandia gyarmata volt. Az indonéz nép számos megmozdulását a holland uralom ellen vérbefojtották. A második világháború alatt a szigetvilágot Japán szállotta meg. Az indonéz nép keményen ellenállt a japán imperialistákkal szemben is. Heves harc folyt éveken keresztül a japán betolakodók és az indonéz hazafiak között. Az elnyomott nép nemzeti öntudata egyre erősödött. 1945-ben kikiáltották az Indonéz Köztársaságot ! Hanem a holland gyarmatosítók nem nyugodtak bele abba, hogy ezt az értékes vadászterületüket elveszítsék. Több alkalommal, főleg angol csapatok segítségével és amerikai fegyverekkel hadjáratot indítottak gyarmati uralmuk visszaállítására. A többéves kegyetlen harc után a holland kormány azután az indonéz nép árulóival szövetkezve megalapította “Indonézia Egyesült Államait”. Ez most már magában foglalja a korábbi Indonéz köztársaságot is, Jáván és Szumátrán mintegy 560,000 négyzetkilométer nagyságú területet 60 millió emberrel. A legutóbbi évek! során az amerikai tőke igen nagy erővel igyekezett behatolni az indonéz gazdasági életbe. Az újonnan megnyitott olajforrá- sok már mind amerikai kézben vannak. Ugyancsak igen erőteljesen nyomulnak be az amerikai tőkések a gumiültetvényekre is. PROSPERITÁS? - KINEK? (A legszegényebb kap legkevesebbet) Most választások előtt a republikánusok főtémája, hogy “milyen nagy prosperitás van”. Csak úgy dobálóznak a számokkal, hogy megmutassák, hogy a mai kormány alatt, olyan “jó idők”-et élünk, amilyen még nem volt Amerikában, sőt sehol a világon. A demokratáknak nem lesz nehéz dolguk ezt megcáfolni, ha kimutatják azt, hogy tulajdonképpen hány millió család él, akiknek alig tellik a legszükségesebbre. A kereskedelmi minisztérium legújabb tanulmánya a családok jövedelmét illetőleg, a republikánus pártnak ad igazat. Kimutatja, hogy 50 millió családnak 260 dollárral magasabb lett évi jövedelme 1952—1954-ben, mig 1954 és 1955 között 150 dollárral emelkedett újabban a családok jövedelme. Igen ám, de általánosságban beszélni nagy csalás, ezt a demokraták könnyűszerrel bizonyíthatják, ha akarják. Nézzük csak meg, hogy kik kapták a több jövedelmet a republikánus uralom alatt. A kisjövedelmű családok, ak knek 1952-ben 1214 dollár volt egész évi átlagos keresetük, 64 dollár évi emelkedést kaptak. A r agy jövedelműek, akik a felső 5 százalékhoz tartoznak viszont évi átlagban 1,240 dollárral kaptak többet, az adók levonása után. Ami azt jelenti, hogy az évi átlagos emelkedés negyed részét kapták az amúgy is szegények, mig háromnegyed részét kapták azok, akiknek ugvis bőven jutott az ország javaiból. 1952—1954 között a helyzet ahelyett, hogy javult volna, e téren még rosszabb lett. A szűkösen élők jövedelme, a drágaság emelkedése mellett 5.3 százalékkal emelkedett, mig a gazdagok jövedelme ismét 7.5 százalékkal ment feljebb. Ez a valódi tükre a republikánus uralom első két évének. A gazdag még gazdagabb lett. Az 1954—55-ös évre még nem adtak ki statisztikát a jövedelmek elosztására vonatkozólag. Nyilvánvaló azonban az, hogy ez a ferde irányú prosperitás jottányit sem változott. Eisenhower törvénye, mely leszállította az adót a részvények után, nem sok jót hozott a kisjövedelműek részére, akiknek alig telik részvények vásárlására, tehát megint csak a nagyjövedelműek kaptak többet, a felső 5 százalék. Az is tudvalevő, hogy a nagy részvénytársaságok 1955-ös jövedelme 1.2 billió dollárral több volt, mint az előző évben, pedig az már 1952—54 között is egy billióval emelkedett. t Jogosan kérdi tehát bárki Amerikában, hogy ki részére van a nagy prosperitás? ■14-,
