Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-26 / 44. szám
_4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 26, 1956 A CSONGRÁDI MILLENNIUM — Magyarországi riport — Meghívtak Csongrádra; a meghivón az állt, hogy a várost ezer esztendeje alapították. Buzgón és jókedvvel igyekeztem oda; mennyit tanulhatok; a nagyság és bukás ezer évének mennyi példáját láthatom! Csendes és kopott városka fogadott. Mintha nszna a tiszai homokon. A szélben zizegtek a nyárfák meg a füzes; a város odalapult a Tisza- kanyárhoz és hallgatott. ★ Megtörtem a csendet: — S van bizonyíték arra, hogy Csongrád ezeréves ? — Nincs. Csak feltevés — válaszolták. Legalább ezer éves. Anonymus szerint Árpád Ondnak adta, aki a szláv őslakossággal fekete várat, Cserni grad-ot (Csongrád!) épitetett. így alapították Csongrádot. Hogy ez 956-ban történt, vagy tiz évvel előtte, azt ember nem tudja, csak a messzi múlt, de az néma, nem beszél. Időnként ugyan üzen a sírból, de nem mondanak többet a csontok sem. A feltárt honfoglalás korabeli sírokból sem lehet megtudni mást. A város mindenesetre engedélyt kért az Akadémiától. Az engedélyt megadták; történelem- hamisitás tehát nem történt. De a városi párt- bizottság egyik munkatársa, kit arról faggattam, miért éppen most rendezik meg a millenniumot, hirtelen kivágta: — Becsületet akarunk a városnak. így tudtam meg azt, hogy inkább kiáltás ez, mint millennium. ★ De kinek kiált, s miért kiált az ezeréves város ? Az országnak kiált, s azért, mert nem akar végleg elmerülni. Csongrád valamikor megyeszékhely volt. Ma már járási székhely sem. Néhány hónap óta Szentes a járás székhelye, Csongrádból még a ^Nemzeti Bank fiókját is elvitték. 1926-ban 25,888 lakosa volt.-Ma — harminc év után — 24 ezer. A Szabadság étteremben mikor az étlapot kértem, kockás iskolai füzetet tettek elém. Étlap nincs. Az étrendet nap-nap után füzetbe. Írják. Az ebédhez rendeltem két deci szódát; mellettem borfiu állt, s várta, hogy kiürítem a poharat. Ahogy kiittam, lecsapott, s felragadta: “Kell másnak is, kevés a kétdecis poharunk.” Meg akartam szállni. Szálloda nincs. Volt ugyan kettő, de megszüntették, mert “szállodában csak burZsuj lakik”. Egyikből kulturház lett, másikból rendőrség. S mivel a városalapitó Ond óta nem vagyunk sátorlakók, átmentünk megszállni Szentesre. Ott volt valami, ami majdnem szálloda. 1 Külön csoda, hogy Csongrádból még ennyi áll. Úristen! Mi volt itt ezer év alatt. 1091-ben lakóit a kunok lekaszabolják vagy eladják rabszolA LAP ÉRCEKÉBEN!! . . . ’ Legyen szives nézze meg a lap borítékj án az t)n neve felett levő dátumot. Ha 56—10-nél, tehát ez év okt.-nél korábbi dátum van rajta, áz azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, (képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet, nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: I ALEX ROSNER, Manager 130 East lGth Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ....................... dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Tavasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyit küld e könyvekre: $ ........................) Név: ............................................................................................ Cím: ...................................................................................... gának. 1241-ben felperzselik a tatárok, lakóit “halómraöfök”. 1280—82-ben megint a kunok pusztítják végig. 1511-ben rájön a török. 1593- ban a török ségédcsapataként a tatár. 1831-ben pusztítja a kolera. 1849-ben kirabolja és felgyújtja Haynau. S közben ezer évig rabolja a Tisza. Ahol á fekete vár állt, ott ma Tisza-meder van. A folyó mossa, orozza, fosztogatja a várost. Alá- nyul, s éjjel kiemel belőle egy-egy köbméter földet. Az igazsághoz hozzátartozik, s csak igy teljes a kép, hogy fosztogattuk mi is, ha ugyan nem is személy szerint. Az Ybl építette Bacsá- nyigimnázium faláról Kis János igazgató (nemrég váltották le)- levétette Ybl emléktábláját, mert azon Ferenc József neve is rajta volt. Ano- nymusnak nem engedtek szobrot emelni, mert pap volt. Taryt, az orvost, aki ennek a városnak élő lexikonja, múlt jának legnagyobb ismerője, köveinek és sírjainak szerelmese, aki nem keveset tett az Árpád-korabeli ásatásokért, sunyi hangok megvádolták, hogy lakásán “koponyát rejteget”. Árpád-kori “torzított” koponya volt. Már-már arról suttogtak, hogy dollárt rejteget, mivel a nemzetközi antropológia ilyen hatalmas kincse kétezer dollárt ér. Beszéltem vele, amit tudok, nem tőle tudom, ő rosszkedvűen hallgatott, s dolgozgatott a városi múzeumban, amelyet Palásti Pál tanárral együtt rendezget, nagyrészt saját anyagából, hogy az ezeréves város ezeréves múltjának ezer év után legalább egyetlen múzeuma legyen! ★ S ha igy állnak a dolgok, mi tartotta meg ezt a várost ezer éven át'A Az emberfeletti hűség ebhez a löszhöz, ezekhez a nyárfákhoz, s ha az élet ezeréves mestoha- ságára gondolok, azt is hozzátehetném, hogy ehhez a sivataghoz! Volt idő, mikor a nép a nád közé bujt, mert a csikasz kevésbé volt veszedelmes.' mint az idegen. A török alatt fizetett adót a portának, de a földesurnak is, ki fegyveresen betört s behajtotta a dézsmát. Csak maradni. Megmaradni! Volt parasztcsalád, mely a török-időben elmenekült Nógrádba. Az ivadékai visszajöttek százötven év után! A csongrádi kubis (ahogy a kubikost nevezik) elment még Bukarestet és Ankarát is épiteni. Néha gyalog, a talicskájával, az iszákkal, a szalonnájával. De hazajött. Pedig nem várta más, csak a mohó Tisza, a zugó füzes, az ezeréves jó föld, s az ézeréves rossz nyomor. Maszlag János, a vén halász a fél világot bejárta, valami messzi földön még tevepaprikást is főzött, ahogy, meséli, de 74 éves korára, eres arcával itt van, hunyorog az őszben, áll a Tisza partján, s marad, mig él és a lélegzet el nem hagyja. Fekete János egy csehszlovák Afrika- utazót végigkísért a bantu-földön, de a végén visszajött a “csongrádi” földre. Tari, a legidősebb tiszai hajós bejárta Indiát, Dél-Amerikát, de nem ment el örökre, tavaly halt meg a zöldablakos csongrádi családi házban, s örökül itthagyta hajónaplóját, amelyben “az egész világ benne van.” A Szabadság étterem előtt van a "Városi Központi Kerékpár Állomás, ahol kerékpárőrzésért 10—20 filléreket szed egy ősz ember;' kis piros sállal, háromkepekü biciklije előtt, amellyel 215 ezer kilométert tett meg öt világrészben. Kerekes Istvánnak hívják, földrajztanár, átúszta a La Manche-csatornát, elment a négushoz, végigbiciklizte Szibériát, élt hinduk, négerek, malájok, berberek közt; azután jött az a különös torokszoritás, a honvágy, s Kerekes tanár ur hazajött, s most itt pityereg, a “Szabadság” előtt, mert elpusztult családja, háza, nincs semmije, csak a könnye, meg az a tépett anya- föld a lába alatt. ★ A nemzeti önismeret (csak innen lehet kiindulni a iavitás, felemelkedés felé) azt kívánja, hogy nézzünk szembe legnehezebb kérdéseinkkel. E a hazának a sorsát önakaratunkból munkások és parasztok kezébe tettük le. Csongrád legsúlyosabb társadalmi kérdése az a réteg, mely munkás is, meg paraszt is. Régen háromezer kubikos élt itt. Én nem kubikoltam soha, de tudom, hogy a kubikosmunka kegyetlen, nehéz, már-már emberfeletti küzdelmet jelent. A földosztás megválthatta volna őket, de nem váltotta meg. A városi pártbizottság élén ugyan volt kubikos áll, s ez jó és helyénvalóidé földet háromezer kubikos közül csak 650 kapott, mert nem volt több. Nem kubikos. Föld nem volt. A többi ma is kubikos, tehát a földosztás itt, a kubikosok ősi városában ezt a nehéz és kegyetlen munkát még feléig sem oldotta meg. De aitföldkérdés másik oldala is- teljesen megoldatlan; a városi pártbizottságon közük, hogy a földterületnek mindössze nyolc százalékán van közös gazdálkodás. S megtetézi gondjaikat és a jövendő tengernyi tennivalóját, h)>gy azért van ennyi kubis, mert másból megélni nem tud és az ország ezért foglalkoztat ennyi földmunkást, mert — ne takargassuk semmiféle szégyenünket — az emberi földmunka ma is olcsóbb, mint a gép. ★ Ma olyan államban élünk, ahol a szabadság minden lehetősége alkotmányunk szerint adva van. De valóban szabadok vagyunk-e? Nem félünk-e ? Ezzel a kérdéssel az ezeréves városban is szembe kell nézni. A Gyik utcában megmutatnak néhány törökkori házat. Az utca felé nincs ablakuk. — Miért? — Mert a nép rejtekezve élt. Félt. Ma már sem töröktől, sem csendőrtől, sem szolgabirótól, sem a banktól nem fél. Az a világ elmúlt, és örökre. De még mindig fél, ha nem is annyira, mint régen. Lépten-nyomon hallottam: Ezt csak úgy mondtam. Ez maradjon köztünk. Nagyon kérem, ne írja meg. Pedig minden ilyen közlés hazafi,ságból született és ha megírnám, mindez az ország, a nép, előrehaladásunk érdekében való lenne. Mitől és kitől félnek mégis? A pártbizottság első titkárától? Nem. A városi tanács elnökétől? Attól sem. A rendőrségtől? Ilyet nem hallottam. A város élén sok becsületes, a néphez hü ember áll. De félnek, s ezt a félelmet eloszlatni nehéz lesz, a karrieristáktól, a suttogóktól, a rágalomtól,, a becsület fosztogatóitól, a sandáktól és hitványoktól, akik már nem tudnak ugyan nyakat kitörni, de sárt odafröccsenteni még mindig tudnak. Ezen kellene végre segíteni. Ezer év után ez lenne a legszebb millennium. Ruffv Péter KÉSZÜL A NAPTÁR Igen, készül az 1957-iki naptárunk! Mi több, jelentékeny része már ki is van szedve. Csak még egy igen fontos dolog hiányzik belőle! Igen, olvasóink üdvözletei! Az üdvözletek, amelyek a szivét-lelkét alkotják minden naptárunknak és amelyek — lehetővé teszik kiadását évről évre. Tudjuk, minden olvasónk megérti, hogy a naptár szerény áráért, egy dollárért, egy ilyen viszonylag kis csoportnak, mint nekünk, teljes le- hetelenség volna egy olyan gyönyörű, gazdag, tartalmas naptárt kiállítani, mint mi az ÉVENTE MEGJELENŐ KALENDÁRIUMUNK. Csakis olvasóink jószivü adományai, üdvözletei teszik ezt lehetővé. Minden olvasónk tudja, hogy az elmúlt években egyre szebb, jobb naptárt adtunk ki. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, nem állítjuk, hogy az 1957-iki felül fogja múlni a tavalyit vágy azelőtti szenzációs naptárainkat. DE ANNYIT MONDHATUNK, HOGY SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN. EREJÉT MEGFESZÍTI, HOGY EZ MEGTÖRTÉNJEN! Hogy ez sikerülni fog-^ vagy nem, azt a mi kedves olvasóink fogják megállapítani 1—2 hónap múlva, amikor a naptárunk megjelenik. Töltse ki az alanti szelvényt: Magyar Szó.' Kalendárium 130 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Szerkesztőség! Én is hozzá akarok járulni 1957-iki kalendáriumunk előállításának költségeihez. Csatolok $..........................t üdvözletre. □ Üdvözlöm magyar szülőhazám népét, további sikereket kivánok nekik! □ Üdvözlöm a világ dolgozóit, akik minden országban egy célért békés, boldog életért dolgoznak! □ Üdvözlöm a szabadság és demokrácia amerikai harcosait^ íehért, négert, magyart és minden más nemzetiségű polgártársamat ! Név: ..................................................................... Cim: ...........................................'.........................
