Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-10-25 / 43. szám

October 25, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 ( RÖVIDEM 1 PASSAIC, N. J.-ben, munkáshiány van. Ben Rabin, az itteni állami munkáselhelyező-iroda fő­nöke jelenti, hogy jelenleg 750 munkaalkalom van listájukon, amelyekre nincs jelentkező. Szak­képzetlen munkásoknak $1.50 órabért ígérnek, mérnöki állásokra 9,000 dollár évi fizetéssel. Ke­resnek jelentkezőt. ★ A CONTINENTAL Can és Hazel-Atlas Co., két óriási vállalat egyesültek az igazságügyi mi­nisztérium tilalma ellenére, amely azért ellenezte azt, mert ez a két társaság gyártja és egyben kontrolálja az összes bádogból üvegből készült, befőzéshez szükséges tartályokat. És ennek követ­keztében olyan magasra emelik ama szükséges cikkek árát amilyenre nekik tetszik. Olyan profi­tot sajtolnak majd ki a fogyasztó közönségtől, amit nehéz lesz megfizetni. A Federal Court, úgy ítélkezett, hogy az egyesülést nem lehetett jogilag megakadályozni. De ha már végbement az egyesülés, akkor indítson az államügyész eljárást ellenük a tröszt-ellenes törvény alapján. A mul- takbani hasonló eseteken okulva, biztosak va­gyunk, hogy abból semmi sem lesz és a két nagy üzlet egyesülve marad. ★ HA az igazat tudni akarja, a Magyar Szót kell. hogy olvassa. Úszni azért lehet! Egv menekült honfitársunkról olvastuk a “Detroit News”-ban, hogy a Huron-tó Blue Water hidjától kiindulva Belle Isle-ig akar kiúszni és a Nagyi Tavak úszási rekordját elérni. Megkérdezték tőle, hogy miért akar a Hu ron­tótói Belle Isle-ig úszni. A válasza nagyon egysze­rű volt: “Meg akarom mutatni a kommunista ura­lom alatt levő hazám népének, hogy Amerikában minden lehetséges.” Hát az tényleg igaz, hogy abban a kommunista országban nem lehet a Huron-tótól Belle Isle-ig úszni, mig Amerikában még ez is lehetséges. De minden valószínűség szerint úszni azért Magyarországon is lehet. Ezt többek közt abból gyanítjuk, hogy az 1952. évi Olimpiászon a ma­gyar fiuk és lányok nyertek annyi aranydijat, mint Nyugatnémetország, Anglia, Franciaország és Olaszország úszói együttvéve. tásnak vélt. Az viszont egészen természetes do­lognak látszik, hqgy rosszakaratú, ellenséges for­rásból eredő híreknek nem adott hitelt és hogy azokat mocskolódó rágalmaknak, kitalált mesék­nek tartotta. Amikor választania kellett hír­anyag között, önként értetődően azt az anyagot választotta, amiben bizalma volt, amit szívesen elhitt, nem pedig azt, amelyről eleve tudta, hogy gyanús forrásból ered... Spáring Károly sem ismerte a való tényállást jobban, mint a szerkesztőség vagy az olvasótá­bor. De az a tény, hogy most már ismeri, nem jogosítja fel őt arra, hogy törvényt üljön a Ma­gyar Szó felett, amiért ez a lap — négyezer mér- földnyire az óhazától — nem volt képes a hivata­los közlemények leple alatt felfedezni a valódi helyzetet. A szerkesztőség tagjainak nincs Rönt­gen-szemük. Az ő egyedüli hibájuk — és ebben a hibában magam is részes vagyok — az volt, hogy hittek az okmányokkal és statisztikai táblázatok­kal alátámasztott hivatalos jelentésekben és mi­vel ezeknek tartalma lényegében megegyezett a szerkesztőség elgondolásaival és reményeivel, mi sem természetesebb, mint az, hogy örömmel és büszkeséggel továbbították a jó hireket az olva­sótáborhoz, amely szintén elhitte és örömmel fogadta azokat. Spáring Károllyal azért szállók vitába, mert úgy állítja be a dolgot, mintha a szerkesztőség tudatosan félrevezette volna az olvasókat. Ez nem áll! Sőt még csak naiv hiszékenységgel sem vádolható a szerkesztőség. Mivel, nem volt mód­jában az ellenkezőjéről meggyőződni, nagyon lo­gikusnak találom, hogy a jó hireket igazaknak, hiteleseknek és közlésre alkalmasoknak Ítélte. Minden hírforrás hitelt érdemel, amig ki nem de­rül róla, hogy hamisan informál. De ez esetben nem volt komoly ok a hitelességben való kételke­AZ ELSŐ határozott Ígéret egy jelölttől, — amit el is lehet hinni — az volt, amikor Stevenson egy lelkesítő beszédjét igy fejezte be: “ Ha meg­választanak, a lehető leghatározottabban megígé­rem, hogy elmegyek Washingtonba. ★ EGY nagy vállalat irodai alkalmazottjai, akik a legtöbben már 25 éve vagy régebben dolgoznak ott, folyamodtak a vállalat igazgatóságához, hogy tekintettel arra, hogy a megélhetés ára minden téren sokkal följebb emelkedett, mint amelyet fi­zetésükből födözni tudnának, kérik béreik eme­lését. Érdemeikül fölhozták, hogy ők mint müveit, iskolázott emberek mindig távol tartották magu­kat mindenféle uniótól. A társaság bizalmasainak gondolták magukat és mindig a vállalat érdekeit tartották szem előtt. Erre azt a választ kapták, hogy most is a gyár érdeke legyen szemük előtt és ne kérjenek béremelést. Akinek pedig ez nem tetszik, az tudja mit csinálhat. EGY munkásnak, aki 100 dollárt keres heten­ként, 135 évig kellene dolgozni, hogy 700,000 dol­lárt keressen. H. H. Curtice, a General Motors el­nöke $776,400, H. Bradley főigazgató ugyanott $701,525, E. G. Grace, a Bethlehem Steel Co. Board Chairman-je $705,923 fizetést kaptak 1955-ben álra az egyetlen évre. ★ A SZENÁTUS vizsgáló bizottsága jielenti, hogy a Frederick Snare Corporation vezetői 20,000 dol­lárt adományoztak hirtelen az 1954-iki republiká­nus választási kampányra, amikor biztosak lettek abban, hogy Leonard Hall, a republikánus párt központi bizottságának elnöke kijárta, hogy egy 43 millió dolláros szerződést a Snare Co. kapott meg. ★ NIXON 4 napos munkahetei, kitűnő munkabé­reket és hasonló jókat jósol. No de ilyet! Micsoda szentségtelen vörös kijelentések ezek! Ezért nem volt érdemes McCarthynak és Roy Cohnnak a sok időért és pénzért, hogy “kommunizmust” ta­láljanak a kormányban. Az Egyesült Államok al- elnöke ilyen lázitó, fölforgató dolgokat jósol. Ilye­neket még Matusowal sem tudott hazudtatni Mr. Cohn. ★ Martin Sommer, volt SS hauptschahrführer, a buchenwaldi koncentrációs tábor volt felügyelője, aki 67 esetben követett el emberölést, és többszáz személy halálát okozta, nyugdijat kap a bonni ál­lamtól. Sommernek rövidesen 10,000 márka ösz- szegü kártalanítást is kifizetnek. ★ INDIA, magyar-bors termésének 65 százalékát Amerikának adja el. désre— a korai tavasszal elhangzott drámai ön­vallomások időpontjáig... Ha a Magyar Szónak módjában állott volna saját tudósitóját kiküldeni az óhazába — mond­juk minden három-négy hónapban —, akkor as a kritika, hogy elhallgatott egyes visszásságokat, elködösitett bizonyos kártékony intézkedéseket és felfújt némely teljesítményeket, teljesen helyén­való volna. De mivel ennek a soványbugyellárisu lapnak nem futja “saját kiküldött tudósitóra” (hiszen ha futná, tüstént pályáznék erre az állás­ra!), kénytelen volt olyan hírforrásra szorítkozni, amelynek hitelességében annakidején semmiféle oka nem volt kételkedni; viszont — szerény vé­leményem szerint — helyesen tette, amikor el­hallgatott vagy akár megcáfolt olyan hireket, amelyek rosszakaratú forrásból származtak és magukon viselték az ártó szándék bélyegét. Ezért a hibáért — ha ugyan hiba volt! — csak az vethet követ a Magyar Szóra, aki innen — négyezer mérföldről — tisztán meglátott minden “észszeríitlenséget, suta munkát, hanyagságot és mulasztást,” amit a magyar kormány az utolsó tíz év alatt elkövetett. De ilyen tisztánlátó táv­csővel — legjobb tudomásom szerint — Spáring Károly sem rendelkezik. Ha tévednék, akkor fel­vetődik a kérdés, miért nem adta ezt a csoda­távcsövet kölcsön a szerkesztőségnek?! Mindnyájan tanulunk ebből a sajnálatos felfe­dezésből. Mindnyájan hibásak voltunk abban, hogy szívesen elhittük a jó hireket és a jó hirek feletti örömünkben nem tudtuk megőrizni tárgyi­lagosságunkat. Ez a hiba azonban közös emberi vonás — szerkesztőben csakúgy, mint olvasóban. Ne hányjuk kardélre a szerkesztőt azért, amiben mi magunk sem vagyunk ártatlanok. Inkább okuljunk ebből a szomorú tapasztalatból és fogad­juk meg, hogy a jövőben őrizkedni fogunk az egyoldalúságtól. A CONNALLY Act, egy szövetségi törvény, mely megtiltja, hogy nyers olajt, amit a piac követelé­sének mennyiségén kívül termelnek — egyik ál­lamból a másikba szállíthassanak, nehogy a ver­senyben a nagy olajkárok profitja lejebb essen. De ha valaki ajánlani meri, hogy törvény ellen­őrizze a fogyasztó-közönség részére eladott olaj árát. akkor szocializmust kiabálnak. OLVASÁS KÖZBEN (Folytatás a 9-ik oldalról) ezt tudomásul venni Testvéreim, habár mint Amerika polgárai, mi fogadott hazánk iránt hű­ség és kötelességünk tudatában, a csillagsávos lo­bogó vezérlete alatt óhajtjuk az egész világ örök békéjének mielőbbi megvalósulását. Éppen ezért, szivvel-lélekkel támogatnunk kell az Egyesült Nemzeteket áldásos munkájában, jövőbe vetett' hittel, mert ennek alapokmánya az egész világ­közösség számára előírja a biztonságot, az embe­rileg elérhető legnagyobb megelégedést és bol­dogságot mindazok számára, akik minden hibá­juk és bőrük színének dacára is, büszke öntudat­tal az emberi közösség nagy családjához tartozó­nak vallják magukat. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk szeptember 20-iki számának 7-ik olda­lán Harwich Ernő külmunkatársunk: A földmü- vesszövetkezetek múltja és jövője” c. cikkében az utolsóelőtti szakasz 5-ik sorában “az 1918. évi XXXI. törvénycikk helyett az “1898. évi XIX. törvénycikk” értendő. UJ MÓDSZEREK AZ IZÜLETI GYULLADÁS KEZELÉSÉRE (ARTHRITIS) A Magyar Szó a közeljövőben cikksorozatban fogja ismertetni azt az uj módszert amelyet egy amerikai kutató, D. H. Alexander, ajánl és amely országos feltűnést kellet az e betegségben szen­vedő személyek ezrei, valamint általában a nagy- közönség soraiban. Figyelje lapunk közeli számait eme érdekes, s reméljük hasznosnak bizonyuló cikksorozatunk első közleményéért. HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. VITÁBA SZÁLLÓK SPÁRING KÁROLLYAL Sietek kijelenteni, hogy nem azért akasztok tengelyt Spáring Károllyal, mintha nem volna igaza mindabban, amit multheti levelében szó- vátett. Sajnos: nagyon is igaza van. .. Nehéz vol­na letagadni — vagy akár csak mentegetni is — olyasmit, amit az illetékes hatóságok és felelős államférfiak maguk is beismertek. Spáring Károlynak — mondom — igaza van, de csak annyira, amennyire nyolcéves kislányom­nak is igaza van, amikor azt állítja, hogy a föld­teke gömbölyű. . . Zsuzsika nem merné állítani, hogy ezt az igazságot ő fedezte fel. ő csak meg­tanulta, elfogadta és magáévá tette ezt a megálla­pítást, mert olyanvalakitől — tanítónőjétől — vette át, akiben hisz, akiben bizalma van, tehát az ő gyermeki szemében: valódi tekintély. Spáring Károly MA kétségtelenül ismeri a va­ló helyzetet, de mondjuk egy esztendővel ezelőtt ő sem ismerte, én sem ismertem és a szerkesztő­ség sem ismerte. A szomorú tényállást mindhár­man más forrásból ismertük meg, nem mi fedez­tük fel. .. Könnyű ma visszafelé tekinteni és megállapítani, hogy a Magyar Szó vétkes volt “elhallgatásokban, ködösítésben és felfújt nagvi- tásokban.” De a valóság az, hogy a Magyar Szó csak azt tette közzé, amit igaz és hiteles tudósi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom