Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-07-05 / 27. szám

0 _________________AMERIKAI MAGYAR SZŐ____________________________________Julius 12,^1956 I AHOGYAN ÉN LÁTOM - 1 _____ írja: EHN --------------­KEY WEST Florida és az ország legdélibb városa: Key West és mulasztást követ el az, aki miami-i tar­tózkodása alatt nem látogatja meg ezt a szige­tet. Bár régebben két ízben volt alkalmam Key West-re látogatni, ezt az alkalmat sem akartam elmulasztani. Három régi newyorki barat tai sa­ságában kerestük fel a “kékes-zöld tengei e gyöngyét” és amit láttunk, megérte az egynapos ut fáradalmait. Miami-ból az 1-es számú autóut vezet del tele, először szárazföldön, azután a keskeny foldnyel- vet és szigeteket összekötő hidakon. A leghosz- szabb ilyen hid hét mérföld. A 157 merfoldes ut végig keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Mexikói-öböl között vezet. A tenger itt többnyi­re sima és szine a kék és zöld minden elképzel­hető árnyalata között váltakozik. ^ , Key West ma a régi Spanyolország, Kuba es a modern Egyesült Államok jellegét viseli magan. A várost ezen az 5 mérföld hosszú és 2 mei- föld széles korai-szigeten hajótörött matrózok es utasok alapították. Sokáig erről a szigetről in­dultak zsákmányoló útjukra a spanyol kalózok, akik akkor Cayo Hueso-nak nevezték búvóhelyü­ket A jelenlegi kikötőt fontos amerikai tengei e- szeti bázisnak tekintik, de a jelenleginél sokkal fontosabb volt a polgárháború folyamán es 1898- ban, amikor a Spanyolországgal folytatott háború alatt az amerikai tengerészet észak-atlanti osz­taga itt összpontosult. A régi, európai stilusu, New Orleans-ra is em­lékeztető házak, a pálmákkal szegélyezett utcák, a tropikus növényekkel dús kertek és a bárso­nyos tengerpart a turisták százait csábítják ál­landóan a szigetre. A kikötőben állandóan a ha­lászhajók százai horgonyoznak. A környékbeli vizek a halászok “paradicsoma”, mert a Floridá­ban található 600 fajta különböző hal legna­gyobbjai itt akadnak horogra, — koztuk a ha­talmas repülő halak és tarpónok. A teknosbeka- halászok itt állítják közszemlére sok száz fontos példányaikat és a szivárvány minden színében játszó'óriási tengeri kagylók is innen kerülnek piacra. A szivacsért halászó búvárok központja ez és portékáikat itt sokkal olcsóbban árulják, mint az ország bármely más részében. Kev West valamikor a szivargyártás amerikai központja volt. Több, mint 3,000 szivarkészitő munkás élt itt családjával, egészen 1924-ig, ami­kor egy megszokottnál nagyobb erejű hurrikán feltépte a Pennsylvania vasúttársaság szigetre vezető sínjeit és amig a jelenlegi autóut meg. nem nyílt, a szigettel csak hajók közlekedtek. Kémeim jelentése szerint, a tengeren szállított szivarok veszítenek szárazföldi zamatjukból és ez az oka, hogy a szivargyártás Key West-rol Tampa- ba helyeződött át. Egyben ez az oka, hogy Tam­pa ma a virágzó floridai városok közé tartozik, viszont Key West az elszegényedett város be­nyomását kelti, — valószínűleg minden joggal és okkal. „ „ , , Az ut, amely most Miami-ból Homestead-en es Key Largo, Tavernier és Marathon sziget-váro­sokon át vezet, az egyedüli mód Key West meg­közelítésére. Amennyiben megvalósulásra kerül, nagyon érdekes lesz a tervezett második ut, amely Homestead-en az Everglades National Parkon át Flamingóig, onnan pedig a tengeröböl vizén keresztül Big Pine szigetig fog vezetni, ahol egyesül az 1-es számú, jelenlegi autóúttal. Ha ez a tervezett ut megépül, akkor a Key West- re látogatók nemcsak az Everglades őserdőt és mocsarakat láthatják majd érintetlen eredetisé­gében, hanem a benne élő állatokat is: alligátort, óriás teknőst, őzet, rókát, pumát; a madarak kö­zül: gémet, pelikánt, Kócsagot, a vörös és rózsa­szín flamingót és a hófehér Íbiszt. Ugyanakkor láthatják majd a növények és virágok oly válto­zatát, amely Amerikában söhol máshol nem ta­lálható olv bőségben és oly szinpompában, mint az Everglades titokzatos ösvényein, ahol még ma is ezrével élnek a floridai ős-indiánok leszárma­zottai. lenebb: a szerkezet alján egy tömegtársadalom van felbukkanóban.” Csak Ízelítőt akartunk adni a könyvből, melyet senki sem olvashat anélkül, hogy jóval tisztáb­ban ne lássa saját kapcsolatát az országhoz, a világhoz és tulajdon életének valóságaihoz. Amerika igazi urai is visszatükröződik. Ez a müve az ország hatal­masainak és intéményeinek, a nagyvállalatnak, a hadseregnek és az államnak termesze „rajzát ismerteti utolérhetetlen erővel és igazsággal. Ezt 'a könyvet mindenkinek el kell olvasni, aki ^ tisztázni akarja magában kora, és az ország tér- t mészetrajzát. A kritika tekintélyes része, a mu f lesújtó véleményei ellenére, a legnagyobb elis- ^ méréssel fogadta és mélyen meghajtotta lobo- f goját a szerző bámulatos ismeretei, jellemzésé- s nek igazsága és kifejező erejének lenyügző ér- ‘ demei előtt. , t Leghelyesebbnek véljük, ha egyik kritikusá­nak William Miller történettudósnak véleme- f nyét idézzük. Miller többek! közt a következő- ^ képpen nyilatkozik róla: f “Mills fejtegetéseinek magvában az a gondolat « található, hogy a hagyományos amerikai intéz- - ménvek maguk többé már nem alkotják az ame- j rikai élet központját. ‘Családok, templomok és iskolák alkalmazkodnak a modern élethez, kor­mányok, hadseregek és nagyvállalatok alakítják azt.’ Ma már, mondja, a nagytőke, a katonai kaszt és az államgépezet hozza a döntéseket anélkül, hogy a polgárságot megkérdeznék, anél­kül, hogy valaki ellenőrizné; s gyakran a leg­nagyobb titokban. Valóban, távol attól, hogj a felvilágosítás és megvitatás eszközei lennének, a sajtó, a televízió és más közvetítő szervek in­kább csak elszigetelik, elvonják a polgárságot azoknak* a problémáknak tekintetbevételetol, amelyek pedig életbenmaradását magát érintik. A hirességak reklámozásának minden csillogása csak arra szolgál, hogy megvakitsa a hallgató­ságot az életét irányító uj erők megismerése helvett. Továbbá távol attól, hogy egymást el­lenőrző tényezőkként hassanak, mint a felsobb- ségért nvilt versenyben álló s egymást ellensú­lyozó hatalmak, ez a három érett és túlsúlyba jutott intézmény (mármint a nagytőke, katonai kaszt és az államgépezet) jellegzetesen a legfel­sőbb körökből válogatja ki vezetőit kicserélhe­tő alkatrészek módjára, tábornokokat a politi­kában és az üzleti életben, üzletembereket a kor­mányban és a diplomáciai állasokban, politikusokat, mint nagyvá llalati vezető­embereket, és igy tovább. “Mivel ez ágazatok mindegyike egybeesik a többivel, mivel a dönté­sek a maguk következményeivel egyre inkább totálissá válnak, e három hatalmi ágazat mind­egyikében olvan emberek vezetnek — hadurak, nagyvállalati mágnások, politikai igazgatóságok _akik egyre közelebb jönnek egymáshoz, hogy Amerika hatalmi előkelőségét alkossák. Washington tragédiája “Mills idézi James Restont, a “N. Y. Times” ■ washingtoni szerkesztőségének vezetőjét,^ aki - 1950 április 10-én a következőt irta: ‘A hivatalos : Washington tragédiája az, hogy többé már nem . az a régi hit táplálja, amelyen épült. Ragaszko­dik a rossz dolgokhoz és elvagdossa magátol, ami állandó. Hitet hirdet, de nem hisz. Tudja még a régi szavakat, de a melódiájukat mar el­felejtette. Ideológiai háborúba bonyolódott anél­kül, hogy képes lenne saját ideológiáján megfo­galmazni. Elitéli az atheista ellenség materializ­musát, de felmagasztalja saját materializmu­sát’. Az ilyen embereknek sürgető szükségük van konzervatív hagyományokra, magas állásuk és óriási hatalmuk törvénvesitésére. De az értel­miségiek, amint erre Mills rámutat egyik gon­dolkozásra késztető fejezetében, akik — ők tud­ják, mért — iparkodnak ilyen hagyományokat kifőzni, kénytelenek másfelé keresni mintáikat. Az eredmény az, hogy a hatalmasok nem jutnak szentesítéshez és a szentesitőknek nincs hatal­muk. Amazok, akik ‘meztelenül és önkényesen megjelennek most a világ előtt, szentesítés nél­kül dolgoznak, az utóbbiak pedig csakis önma­gukat szentesitik.” A szerző az amerikai nép rétegeződéséről máshelyütt a következőket Írja: ‘A modern amerikai társadalom legfelsőbb része fokozato­san egységessé válik, és gyakran szándékosan egymásmellé rendeződni látszik: a tetején látha­tók a hatalom felbukkant előkelői. A középső rétegek a megrekedt, kiegyensúlyozó erőknek tovasodródó társasága: a középső rész nem kap­csolja össze a felsőrészt az alsóval. Ennek a «.ai- sadalomnak az alsó része politikailag szét van forgácsolva, sőt mint passzív tény is egyre erot­Kevesen ismerik az amerikai élet igaz való­ságait s valljuk be, ez nem is könnyű dplog. So­kan csak newyorki tapasztalataik alapjan von­nak le általánosításokat Amerikára, pedig köz- ' helynek is beillő szólásmondás, hogy New York nem Amerika. Nem könnyű dolog ismerni Ame­rikát, meYt ebben az országban voltaképpen sok állam van és más az északig más a déli vagy kö­zépnyugati vagy nyugati országrész éghajlata, szokásai, jellemvonásai. Az amerikai életnek ezer arca van s ezek az arcok nemcsak államon­ként, hanem legtöbbször városonként is változ­nak. A sokféleség sorában ott van az is, hogy Ame­rika arculata szinte évtizedenként is változik. Az egymásután következő korszakok Amerikája más és más. És főként ott van a történeti múlt • • Amerikája és napjaink Amerikája. E sokféleség­ben a zűrzavart fokozza e különféle Amerikák értelmezése, a pártpolitikai és a sajtó beállítása és magyarázata, az osztálytagozódásból követ­kező megítélések közötti óriási, gyakran hom- lokegyenes't ellenkező eltérések. Bátran állíthat­juk tehát, hogy ember legyen a talpán az, aki azt meri állítani, hogy tiszta képe van Ameri­káról, az amerikai életről, életmódról, szokások­ról, intézményekről és emberekről. Azt azonban már mindenki tapasztalta, hogy más az, amit; Amerikáról általában véve monda­nak az emberek, más az, amit az amerikai pio- paganda hiresztel önmagáról, más az a kép, ame­lyet Amerika Hangja vagy a Free Europe ter­jeszt Amerikáról, és más a valóságos, az igazi Amerika, a tapasztalati Amerika. Másképpen beszél erről az országról az, aki ittszületett, és másképpen az, aki bevándorolt stb. De még az az ember is, aki százával olvasott könyveket Amerikáról, meggyőződhetett róla, hogy a sok-sok olvasmányból leszűrt kép tele van ellentmondásokkal és homállyal. A legta­pasztaltabb ember ismeretei is fogyatékosak azoknak az adatoknak és ismereteknek irtózatos tömegéhez képest, amellyel rendekeznie kellene, hogv teljes és világos képet alkothasson magá­nak erről a csaknem' világrész nagyságú ország­ról. És mégis valamennyien érezzük az igazságot és valóságot, de aligha érjük el azt a magassá­got és teljességet, hogy ezt a valóságot akár csak megközelítőleg is ki tudjuk lejezni vagy össze tudjuk foglalni. Éppen ezért a legnagyobb érdeklődésre tart­hat számot egy mostanában megjelent könyv, amelynek cime “The Power Elite” (A hatalom előkelői). Irójf csak részben ismert a nagykö­zönség előtt: C. Wright Mills, a Columbia egye­tem szociológiai, társadalomtudományi profesz- ezora, aki ebben a könyvében megdöbbentően valóságos képet és elemzést ad, mondjuk, Ame­rika uralkodó osztályának kiválasztottjairól, elit­jéről, de úgy, hogy abban az egész amerikai élei A BOUND BROOK-i TÓTH zenekar, New Jersey magyarságának értékelt és közmegbecsülésnek örvendő zené­szei. Hegedűik húrjain hétről hétre felcsendülnek a régi és az uj magyar nóták, hogy kellemessé tegyék a pihe­nést megérdemlő magyarok ünnepi összejöveteleit. A zenekar tiszteletére a Bound Broo- ki Magyar Othon julius 22-ikén puly- kaebédet rendez, amelyre ezúton is meghívják New Jersey és New York magyarságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom