Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-11 / 41. szám
-Ifi AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday Oct. 11, 1956 Olvadóink írják . . . ^ \________________________________r Hozzászólás a nyugdíjasok otthonához Tisztelt Szerkesztőség! Üdvös gondolat volt megpendíteni azt, hogy az elöregedett, nvugalombavonult magyar munkásoknak megfelelő otthont szervezzünk. Ma, amikor a mi megöregedett munkástársaink Social Security és egyéb penziós támogatásban részesülnek, nem nagy-.nehézséggel járna az ilyen intézmény megszervezése. Az egyik legfontosabb feladat az lenne, hogy találjunk egy megfelelő helyet olyan helyen, ahol a klíma megfelelő legyen a mi minden bajjal és betegséggel küz- fcödő öregeinkre. Ahol hosszú a nyár. rövid és sem nagyon hideg a tél. Ahol nincsenek nagy viharok és esőzések. Szóval, egy ideális helyet kell keresni. Figyeltem itt Elsinoreban az itteni nyugalombavonult öregeket (mert hát van itten sok belőlük) .hogy milyen kooperációval vannak egymás iránt. A kölcsönös segítség ezek között jobban ki van fejlődve, mint a nép bármelyik rétegében. Else je után, amikor a posta hozza a penziós, vagy Social Security csekket, csak úgy zsibognak mint a hangyák a banknál, ahol beváltják a csekket, yagv a postánál, ahol kapják. Egymásra támaszkodva egymásba kapaszkodva demonstrálják, hogv milyen üdvös dolog az összetartás. Legjob- foan_a mi magyarjainknál látom hiányát ennek az iga"”' közösségnek. Például a mi magyarjaink legtöbbje kocsival rendelkezik. A kocsi fenntartása rengeteg pénzbe kerül, pláne ha öreg (mint mi). Bizony vannak olyanok is köztünk, akik ezt nem értik meg. De a legtöbbjük megérti egymást és a kooperáció itt megvan. A nyugdíjasok otthonának valódi kölcsönös segitségen-kooperáción kel1, hogy alapuljon. A szociális érzés, az egvmás értékelése, tisztelete és megbecsülése kell, hogy uralkodjon köztük. Nem szándékozok a részletekre kitárni. Hosszú vitákat és megbeszéléseket igényel majd. Ámde szereném, hogy gondolat- vonalnak fogadják el az érdekelt munkástársak a következő alapfeltételeket, amelyek nélkül nehéz lenne a vita megkezdése és amely majd a vita során úgyis kibővül. J. Megfelelő hely, közel valamelyik gócponthoz, ahol van orvos, kórház, stb., mert öregjeink töb- bé-kevésbé kisebb-nagvobb betegségekkel telítve lesznek majd tagjaivá ennek az intézménynek. 2. Ezen kolóniaféle intézménynek a kezdeményezésére legalább is 10 vagy 12 olyan család vagy egyén kell, akik legalább is 4—5 ezer dollárral rendelkeznek, mert épületek, stb. nélkül nincs semmi. Szóval az első alakítóknak a pénzen kiv d erős. vasakaratu meggyőződésüeknek kell lenniük, akik nemcsak hiszek majd ebben az intézményben, hanem előre is tudják majd mozdi- tar\ Szóval fiafal-öregekre lesz szükség a kez- deíben. A “babaruhát” játszók nem megfelelőek kezdőknek. 3. Az intézmény fennállását illetve sikerét csak úgy lehet biztosítani, hogy aki tágjává vált illetve befektette már az összeget, annak csak feltételes módon lehet majd kiválni az intézetből, ha esetleg neki nem tetszik. Például eladni a részét egy tagnak, egy olyannak akit a többiek majd elfogadnak. Elhalálozás esetén a rész maradjon az intézet tulajdona, amit csak az intézet tagjai adhatnak el másnak és az újonnan befektett ösz- szeg az intézmény továbbfejlesztésére—kultúrájára adandó. Azért az lenne a legjobb, hogy a kezdeményezőknek egyáltalán ne legyenek örökösiéi vagy hozzátartozói. Ha pedig a tagok közül elhalálozik valamelyik s nem volna egy újabb tag headni egy más, közülünk való egyénnek vagy párnak. Ezt az intézményt csakis olyanokkal kell megkezdeni, akik tagjai voltak az IWO-nak, vagy építői a Magyar Szónak. Volt IWW-isták is jó részesek lehetnek. Ennek az intézménynek szorosan meir kell majd tartani az osztálytudatos jelleget. Kell, hogy a M. Sz. lapbizottsága vagy annak jelöltjei kooperativ vezetése alatt álljon, nehogy a külső reakció befészkelje magát ide is, mint minden más intézménybe. Ezek csak néhány alapgondolatok, amelyek elegendők arra, hogy a lap hasábjain ezeket megvitassuk s amelynek révén majd kibontakozik és megalakulhat mjd egy ilyen mindenki által szeretett és támogatott intézmény. De a megkezdőknek — ismét hangoztatom — kitartóknak, pionér típusnak kell lenniök. Minarik Kálmán Már én is olvastam háromszor a nyugdíjasok otthonáról, de rövidesen megmondom, hogy nem látom jónak olyan formán, ahogy sokan gondolják, hogy vagy Miamiban, vagy Kaliforniában alakítani. Az összes nyugdíjas magyarok úgysem férnének .el és az ilyen otthon mindjárt a törvény keze alá kerülne és a nyugdíjasok nem volnának olyan szabadok. Hanem úgy ajánlom, hogy minden városban van elég nyugdíjas magyar. Nyolc, tiz ilyen nyugdíjas vegyen közösen egy házat és ott szépen, testvériesen élhetnének és nem volnának a törvény keze alatt. Persee könyvbeiktatva, ki honnét származik és ki mennyit adott a házhoz. Most azután nem tudom ki mit szól, legyenek szívesek a lapon át válaszolni. J. R. • Meglépések Sztálin Hilkapásairól Tisztelt Szerkesztőség! ’ A legújabb történelem egyik eseményét sem kisérték akkora figyelemmel, mint a Szovjt tunió jelenlegi vezéreinek a Sztálin-rendszer által elkövetett túlkapásairól szóló leleplezését. Egy eseményt sem üdvözöltek nagyobb örömmel a dolgozó nép ellenségei mindenütt, mint ezt a leleplezést. Egy esemény sem okozott nagvobb megdöbbenést, zavart és félreértést a munkások között az egész világon, beleértve a politikailag legelőre- haladottabbak sorait, mint a “Sztálin személyiségi kultuszát” illető ötlet. Millió és millió szót írtak ezekkel a leleplezésekkel kapcsolatban. A dolgozó nép ellenségei megpróbálták annak bebizonyítását, hogy ez nem Sztálinnak, mint személynek a hibája volt, hanem hogy ezek a bűnök a “rendszer” következményei. A dolgozó nép barátai azt. próbálták kimutatni, hogy ez a hatalommal való visszaélésnek volt az eredménye, hogy kudarcot vallott a szocializmus országa törvényeihez és a KP demokratikus centralizmusa tételeihez való alkalmazkodás. Mi is történt valójában? Ha történelmi szempontból akarjuk megítélni az esetet, azt találjuk, hogy a múlt történelme ismétlődött meg. Ha ugyanis feltételezzük, hogy az. összes bűnök, túlkapások, törvénysértések és a Szovjetunióra káros többi cselekedetek tényleg megtörténtek, abban egyet fogunk érteni, hogy a legsiralmasabb azoknak az embereknek a kivégzése volt, akik egész életüket a forradalom sikerének szentelték, hogy a tőkés társadalmat szocialista társadalommá alakítsák át. Ha visszanézünk a történelembe, ugv találjuk, hogy pontosan ugyanazok a folyamatok, ugyanazok a túlkapások, ugyanazok a bűnök történtek akkor 4P, amikor a forradalmárok a feudális társadalmat polgári, tőkés társadalommá akarták átalakítani Franciaországban a 18. század végén a Nagy Francia Forradalomban. Sok francia forradalmárt nyaktilóval végeztek ki a népjóléti bizottság határozatára. Ez a bizottság a konvent egyik forradalmi szerve volt. Sok kivégzett ember a forradalom ellen elkövetett árulásban volt bűnös. Valójában nagyon sokan őszinte barátai és aktív harcosai voltak a forradalomnak. Thomas Jefferson nézete a túlkapásokról William Short, aki a francia forradalom idején amerikai diplomata volt Európában, nyugtalanító levelet irt Thomas Jeffersonnak a franciaországi helyzetről. Jefferson 1793 január 3-án válaszolt Shortnak Philadelphiából s többek közt ezeket irta: “A küzdelemben, amely szükséges volt, sok bűnös ember esett áldozatul törvényszéki formaságok nélkül, és közöttük volt néhány ártatlan is” (Mi huztuk alá.) Ugyanabban a levélben később Jefferson a következőképpen folytatja: “Néhány hü barátjuk a kezeik között az ellenségek végzetében osztozott. De az idő és az igazság meg fogja menteni és be fogja balzsamozni emlékezetüket. miközben utódaik élvezni fogják azt a szabadságot, amelyért sohasem haboztak volna feláldozni életüket.” (Mi huztuk alá.) Jefferson nem helyesli a túlkapásokat, de nem védi a bűnöket sem. Nézzük mit mondott tovább: “Az egész föld szabadsága függött a harc kimenetelétől, és vajon nyertek-e valaha ilyen nagy jutalmat ily kevés ártatlan vérrel? Saját szere- tetemet mélységesen megsebezte, hogy egyesek vértanúhalált haltak az ügyért, de semmint hogy ez az ügy kudarcot valljon, inkább láttam volna a fold felét elnéptelenedve.” Úgy tűnik fel nekem, e sorok Írójának, hogy ez illik a szóbanforgó eseményre. Azok emlékét, akik igaztalanul a hóhér kezében végezték életüket, igaztalan kivégzésük után mindössze néhány esztendővel bebalzsamozzák. És ki vonja kétségbe, hogy örömmel állnának készén, hogy odaadják életüket a szocializmus győzelméért? És igaz-e, hogy már a mostani nemzedék, nem szólva eljövendő nemzedékekről, élvezi ugyanazt a szabadságot, amely végül is győzedelmeskedett? Ezekkel a sorokkal nem szándékom ítéletet hozni Sztálin hasznos és ártalmas tettei felett. Az olvasóra bízom, hogy a maga értesültsége szerint ítélkezzen. Én csak arra akartam felhívni figyelmüket, hogy Sztálin jó és rossz cselekedeteitől függetlenül mily sokat köszönhetünk a Szovjetunió valóságának és jelenlétének, mint a haladás és béke erejének. Ne engedjük tehát magunkat félrevezetni vagy olyan utakra vinni, amelyek azok ellenségeit fogják segíteni, akik a haladásért, békéért és prosperitásért küzdenek. Kovács Imre ★ Miért a bizalmatlanság Kixon iránt? Tisztelt Szerkesztőség! Az elnöki és alelnöki székek megkívánnák, hogy azokba csak olvan egyént ültessenek, akiknek a múltja, jelene és jelleme olyan tiszta, hegy ahhoz semmi kétség nem fér. Csak utry tarthatja meg egy nemzet más nemzetek tiszteletét. Szükség esetén egy fehérre mosott egyénnel is tárgyalunk üzleti vagy más dolgokban, de az nem jelenti azt, hogy tiszteljük is az illetőt. Ez Amerikára is áll! Nem emlékszem tisztán a 18,000 olaios dollárra, amit Nixon állítólag kanott választási célokra, sem a házvételre, ami többe került, mint addigi összes keresete. Tehát egy kis információra volna szükségem. Ki volt-e ez az ügy vizsgálva, vagy csak vizsgálat nélkül lett fehérre mosva? Ha ki volt vizsgálva, a vizsgálat szükségessége magábavéve elé ok ahhoz, hogv nem volna őt szabad az elnöki székhez vezető utón megtűrni. Ha pedig ki volt vizsgálva, miért van az, hogy mégis annyi kétely és bizalmatlanság maradt fenn iránta. Ezt szeretné bizonyos Nixon-barát csoportnak az orra alá dörgölni. Én időszerűnek tartom ezt fejtegetni a biztonság határáig. Minket bevándorolt polgárokat a McCarran-Wálter-törvény másodosztályú polgárokká tett, akiket, ha olyan dolgokat feszegetünk, amelyeket a hatalmon levők nem szeretnek. könnyen meghurcolhatnak, tönkretehetnek. Én 11 élő gyermek apja vagyok és tudom, hogy a Nixon mögötti erők mindenre képesek és ezért nem akarom gyermekeim jövőjét tönkre tenni. De ha mást nem tehetek, annyi biztos, hogy Nixonra nem fogok szavazni és akit csak tudok meggyőzök, hogy ne szavazzon rá. Pennsylvaniai olvasó ★ Ellenzik az ajándékokat Tisztelt Szerkesztőség! Mi nem szeretjük azt, hogy mindig ajándékot ígérnek annak, aki előfizetőt szerez. Azért nem szeretjük, mert azok, akik a Magyar Szót olvassák, öntudatos munkásemberek, akik szeretik és megértik a lapot és annak szükségességét. És kötelességüknek tartják előfizetőket szerezni minden alkalommal, amikor csak lehetséges. Minden ajándék, nélkül. A mi nézetünk szerint az ajándékért szerzett olvasó nem állandó olvasó és nem viseli szivén a lap érdekét. Cikkeik bizonyítják ezt. A mi nézetünk szerint az ajándékkal való olvasószerzés tipikus kapitalista módszer. A jő bornak nem kell cégér. Soósék (A jó bornak, igaz, nem kell cégér, de a tulajdonosának kell! Tiszteljük Soós munkástárs nézetét, de nem értünk vele egyet. Minden progresz- sziv intézmény igér jutalmat azoknak, akik segítenek terjesztésében. A National Guardian még a hátralékok beküldéséért is ígér ajándékot. A Liberty Book Club lemezeket és könyveket igér azoknak, akik uj előfizetőket szereznek nekik. Tudjuk, hogy legtöbb öntudatos olvasónk ajándék nélkül is szívesen szerez előfizetőt a lapnak, amikor az lehetséges. Viszont vannak olyanok is, akiket az ajándék vagy elismerés késztet egy kis. extra erőfeszítésre. Nekünk minden eszközt fel kell használni lapunk építésére. —Szerk.)
