Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 27. szám
Julius 12, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Amit minden munkásnak tudni kell az acéliparról Az acéltröszt egyik fő ellenvetése a szakszervezet bérkövetelésére az volt, hogy ha ők megadnák a munkásoknak a követelt béremelést, akkor nekik újból emelni kellene az acél árát, ami a megélhetési költségek újabb általános emelkedésére vezetne, ők tehát “a nagyközönség érdekében” cselekesznek, amikor nem emelik a munkások bérét. Sajnos sokan vannak még a munkások között is, akik bedőlnek ennek a hitvány propagandának és maguk is kételkednek abban, hogy érdemes-e béremelést követelni, sőt azért sztrájkba menni. Fontos, hogy a Magyar Szó olvasói eőtt ismét és részletesen feltárjuk a nagytőke e veszélyes trükkjét, hiszen nemcsak az acéliparban, de csaknem minden más iparban vagy üzletágban ezzel szokta a munkaadók érvelni, amikor a munkások béremelést kérnek. Éppenséggel csak hogy azt nem mondják, hogy jót tesznek a munkásoknak, amikor vonakodnak fizetésemelést adni nekik. Az eltitkolt tények íme a tényállás az acéltröszt egyik legnagyobb és legfontosabb tagja, a Bethlehem Steel; esetében. Ezeket az adatokat a részvényeseknek kiküldött igazgatósági jelentésekből szereztük. Vegyük a nagy acélgyár 1941 és 45 év közötti öt háborús esztendő alatti jövedelmét és hasonlítsuk azt össze az 1951- 1955 közötti ötéves időszak jövedelmével. A. háború alatti öt esztendő folyamán a Bethlehem Stel összjövedelme 7446 miliő dollár volt. Az 1951-55 közötti öt év alatt az összjövedelem 9378 millió dollár volt, tehát ez utóbbi időszakban csaknem két billió dollárral többet vett be a cég, mint a háború alatti öt év folyamán Termelési költségek (a munkabérek, eladási költségek, építkezések, uj felszerelések, reklám, stb.) a háború alatti öt év alatt 3502 millió dollárra rúgtak, mig az utóbbi öt esztendős időszak alat 3541 millió dollárra, tehát ALIG NÖVEKEDTEK. Köztudomású azonban, hogy építkezésre, felszerelésre 1951-55 közöt sokkal többet költöttek, mint a háború alatt (amikor uj felszerelést nehéz volt szerezni) ENNÉLFOGVA NYILVÁNVALÓ, HOGY AZ 1951-55 KÖZÖTT MUNKABÉRRE JÓVAL KEVESEBBET FIZETTEK KI MINT A HÁBORÚ ALATT. ENNEK ELLENÉRE JÖVEDELMÜK KÉTEZER MILLIÓ DOLLÁRÉ AL ÉVENTE ÁTLAG 400 MILLIÓ DOLLÁ RRAL VOLT MAGASABB! A Bethlehemi acéltröszt tehát évent 400 millió dollárral többet vett be, anélkül, hogy munkabérköltségre talán csak egy centtel is többet költött volna! Mért emelkedte k az árak? Ezt a tényt tudtul kell adni minden Bethlehem és minden más acélgyári munkásnak, sőt, ami azt illeti minden nagyüzemi, autó, villany, gépipari, textil és minden más munkásnak. Nemcsak azt fogják ebből megtudni, hogy az áremeléseket nem a béremelések okozzák, hanem azt is, hogy legtöbb esetben nincs is semmilyen kapcsolat a kettő között, különösen a nagyiparban. Ezzel szemben a munkások és a nagyközönség joggal felveti majd a kérdést, hogy akkor hát MÉRT emelkednek az árak? Nemcsak az acéliparban, hanem minden más iparban! Igen, mért emelkednek az árak az acéliparban. Annyit már láthatunk, hogy a béremelésnek semmi köze az áremelkedéshez. Az árak azért emelkednek, mert az acéltröszt lírai kényük kedvükre emelhetik az árakat! Nincs senki és semmi, aki megakadályozhatja őket ebben. Az acéltermelés 90 százalékát négy vállalat (US Steel, Bethlehem, Republic, Jones & Laugh- Jin) eszközli amelyeket viszont négy nagy bankcsoport (Morgan, Rockefeller, Mellon és Humphrey) urai. Ezek diktálják az acél árát, amely viszont az amerikai ipari termelés egész árszínvonalát szabályozza. Az acél, autó, vegyi, és villanyipar fölötti hatalmuk révén ezek a pénzkolosszusok uralják az Egyesült Államok egész gazdasági életét. Hatalmukat csak egy olyan társadalmi és politikai megmozdulás korlátozhatná, amint aminő Roosevelt Uj Osztás-a idején volt. Hogy egy ilyen politikai mozgalomnak elejét vegyék és hogy ürügyet találjanak az állandó áremelésre, ezek az iparbárók és bankfejedelmek kitervezték és felszínen tartják a hidegháborút és a baloldaliak, progreszivek rendszeres üldözését. Mit eredményezett a hidegháború az iparbáróknak és társaiknak? Fegyverkezést, magasabb árakat, magasabb profitot. Ezzel szemben a munkások számára nem jelentett töb munkát és magasabb bért, íme a bizonyíték. Kevesebb munkás — nagyobb termelés A második világháború csúcspontján, 1943- ban 289,232 munkást alkalmazott a Bethlehem Steel. 1955-ben a munkások száma FELÉRE CSÖKKENT: 144,853-ra. És a feleannyi munkás 1955-ben 5 millió 800,000 tonnával többet termelt mint 1943-ban kétszerannvi munkás! A gyár hivatalos jelentései bizonyítják, hogy a hidegháború a munkaalkalmak csökkentését jelentette az acéliparban, változatlan munkásjövedelmet és nagyban felfokozott munkairamot (speed up). A Bethlehem jövedelmének emelkedését tehát nemcsak az acél áregységének emelkedése, hanem a többtermelés, a speed-up okozta. Most még azt fogjuk megvilágítani olvasóinknak, hogy hova ment az 2,000 millió dollárnyi jövedelememelkedés. Annyit már tudunk, hogy jóformán egy cent sem ment ebből az óriási összegből a munkások zsebébe. Lehet, hogy az egyes munkás valamivel többet keres (de persze a megélhetés is sokkal magasabb mint 1943-ban) de miután kevesebb munkás dolgozik, az öszmunkásság számára kevesebb jut. A 2,000 milliós jövedelmi többlet FELE “anyag, fuvardíj és más költségekére lett fordítva. Szóval Bethlehem Steel kénytelen volt az összeharácsolt jövedelemtöbblet egy részét a vasutakkal és más alapiparral megosztani magasabb szálitási költségek nyersanyagköltség, stb. formájában. De azért ne sajnáljuk őket. Nem feledkeztek el magukról sem! KÉSZPÉNZOSZTALÉK A HÁBORÚ ALATTI 89 és félmillió dollárról 239 és fél millió dollárra ugrott, tehát csaknem megháromszorozódott! Az acélmunkások, akik a profitot hozó acélt termelték életük jóformán minden napi kockáztatásával, verejtékes munkájukkal, mint látjuk, jóformán ugyanannyit kapnak — vásárlóerőben kifejezettt jövedelem szempontjából —- mint 1943-bán. Szövetségi adó a háború alatti 518 millió dollárról 823 millióra emelkedett, tehát több mint 300 millió dollárral nőtt. A Bethlehem acéltröszt tehát tulajdonképen előlegezte a kormánynak ama összeg egy részét, amelyet a kormány hadirendelések formájában később visszaadott a Bethlehemnek és a többi nagyipari cégeknek, General Motors, General Electric, Dupont, stb. Végül pedig 527 millió dollárt költöttek uj gyárak, üzemek építésére, uj modern, automatikus gépek vásárlására, amelyek részben lehetővé tették a munkások tízezreinek elbocsájtását és a megmaradt munkásságból még nagyobb termelés kisajtolását. Mindebből élesen előviláglik az a tény, hogy a Bethlehem Steel és az összes többi acélgyár MINDEN MEGERŐLTETÉS NÉLKÜL MEG TUDTA VOLNA ADNI A MUNKÁSOK ÁLTAL KÉRT SZERÉNY BÉREMELÉST! A háború alatti időszakban Bethlehem Steel jövedelmének 49 százaléka ment bérekre, mig az utóbbi öt évben csak 37 százaléka tehát 12 százalékkal kevesebb. És ez a 12 százalékos csökkentés dollárokra átszámítva, az jelenti, hogy 266 millió dollárt tettek a saját zsebükbe, abból a pénzből amely pedig ép oly joggal illette volna a munkásokat, mint őket! Ha a munkások 1955-ben oly arányban részesedtek volna a jövedelemből, mint akárcsak 1943-ban, akkor az idén minden Bethlehem acélmunkásnak EGY-HARMADDAL MAGASABB BÁRT KELLETT VOLNA MINDEN HÉTEN HAZAVINNIE, MINT AMENNYIT ténylegesen kaptak — a sztrájk előtt! Ezeket a tényeket szeretnék az acéltröszt urai a nagyközönség elől elrejteni. Ezért költenek millió és millió dollárokat az üzleti sajtóban elhelyezett hirdetéseikre amelyekben azt a tévhitet terjesztik, hogy a béremelés áremelésre, inflációra vezet. Egyedül a munkás újság Írja az igazat! Ezeket a tényeket állandóan szem előtt kell tartani minden acélipari munkásnak, hogy az, amerikai népet maguk mögé sorakoztassák fel, hogy kényszerithessék az acéltrösztöt jogos követeléseik teljesítésére. Ezeket a tényeket az amerikai magyar sajtóban egyedül a munkások lapja, a Magyar Szó tarja a nép elé. Egyedül a mi lapunk képviseli hűséggel az amerikai magyarság érdekeit, ama magyar testvéreinket is, akik saját érdekeik képviselője helyet az acéltröszt szekerét toló magyar sajtót olvassák. [ BÖVI8EH ) Mindenféle csalás, megvesztegetés történik hivatalos körökben. Itt ott fel is fedeznek egy-egy esetet és néha vád alá is helyeznek egy kis hivatalnokot, nagy ritkán egy nagyobbat is, sőt ha nem sikerül a fehérre mosás még el is ítélik. Azt még mindig nem határozták el azonban, hogy ki a nagyobb bűnös, a megvesztegetett, vagy a megvesztegető. Egyet biztosan tudunk, s az az, hogy a megvesztegetőt még sohasem büntették meg. Ennek az oka spk más mellet abban keresendő, hogy a megvesztegetők nagy pénzű, dúsgazdag emberek, akik a megbüntetéssel foglalkozó elemeket is képesek megvesztegetni. .Jól emlékezhetünk arra például, hogy Joe McCarthy kétes értékű vizsgálatainak költségei a soha ki nem fogyó texasi milliókból folytak be. Soha el nem árulta azt, hogy melyik milliomostól menynyit kapott. Az adóközegeknek is a szemeközó nevethetett, mert mikor az ő adóügyeit vizsgálták felül, még az adóhivatalnak kellett neki visszafizetni, mert ugv nézett ki, hogy több adót fizetett, mint ami járt... Nagylelkű, vagy talán zsebü üzletemberek akik dollárért egy évre ingyen adják értékes szolgálataikat tudásukul, némelykor képtelenek eltitkolni nagylelkűségük valódi okát. Benson földmivelésügyi miniszternek van egy ilyen önzetlen hazafiakból álló tanácsadó bizottsága. El is látták a jó urak Bensont tanácsaikkal, hogy hol, kinek és mennyiért adja el a felhalmozott gyapotot melyet az iadófizetök pénzén a gyapottermelőktől vett azért, hogy le ne essen a piaci ár és ne veszítsenek a nagy termelők. Természetesen a tanácsadók maguk is gyapotszakértők, vagyis nagy gyapetkereskedők, akik azt mondták Bensonnak, hogy csakis az ö nagyvállalatiknak adja el a gyapotot, megállapított áron. Szerződtettek meg egy Wolf nevii New Orleansi ügynökséget, akiknek közvetítésével vették a gyapotot. Egyben gondoskodtak arról is, hogy a vételben őket senki ne győzhesse le a versenyben. A törvény ugyan azt tartja, hogy a versenyzők többért legyenek és a legtöbbet igc- rőnek adják. Dehát miért okos szakértők ők, ha még a törvényt se tudják körültekinteni? Az valóban nem tartja őket vissza a jó zsíros profit csinálástól. Meg is csalták “Samu bácsit”, olyan kézzelfoghatóan, hogy most New Orleansban tárgyalják ügyüket. Azért nem kell félni, egy sem fog köziilök börtönbe kerülni, hogy is ne, hiszen ők mind jó hazafiak. ★ Mit ugrálsz McCarthy bizalmas baráti körökben kijelntést’ tett, hogy 1958-ban, ha lejár a terminusa visszavonul a politikai élettől. Az idők és a politikai helyzet nagyot változott és úgy látszik nem lát lehetőséget arra, hogy újból megválasszák. ★ OTTAWA, Kanadában a parlament épület bé- ketornya 293 lábra emelkedik a föld színe fölött.
