Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-13 / 37. szám
Ul AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 13, 1956 India külpolitikája ] Irta: A. G. GUPTA, a Hindustan Standard szerkesztője Egészen a legutóbbi időkig India külpolitikáját Item értették tisztán, még baráti országokban sem. Éppen ezért tapasztalja India nagy megelégedéssel, hogy politikáját most már egyre világosabban látja a legtöbb ország, beleértve a Szovjetuniót, Kínát és a népi demokratikus államokat. E külpolitika alapelve a semlegesség és a hatalmi és katonai tömböktől való tartózkodás. Ez a politika valósult meg a békés egymás mellett élés közismert öt pontból álló elvében, amelyet először Kina és India vallott magáénak, s amelyet azóta a bandungi és más nemzetközi értekezleten helyeslőén elismertek és elfogadtak. Talán bizonyos magyarázatra szorul a “semlegesség” szó. India semlegessége, mint ahogy ezt Nehru miniszterelnök több ízben hangoztatta, nem annyit jelent, hogy nincs pozitív állásfoglalása a nemzetközi kérdésekben, hanem annyit jelent, hogy India független nemzet, amely döntését minden egyes nemzetközi kérdésben annak érdeme szerint hozza meg. Nincs egyetlen olyan kérdés sem, amelyben India már előzetesen lekötötte volna magát. Ebből fakad, hogy a maga részéről is hozzá tudott járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, például a koreai és a vietnami tüzszüneti tárgyalásokon és a nemzetközi élet számos má,s területén is. Hogy megérthessük az indiai külpolitika másik oldalát, a “hatalmi és katonai tömböktől való tartózkodást”, vissza kell mennünk ahhoz az időszakhoz, amikor a hidegháború tetőfokán állt. Milyen is volt a nemzetközi helyzet 1947—1953 között? A világ egyrészt az Egyesült Államok, másrészt a Szovjetunió vezette két hatalmi tömbre oszlott. A feszültség egyre nőtt, s az emberek a világ minden táján a harmadik világháború kitörésétől való halálos félelem közepette éltek. Ebben a kritikus időszakban az angol—amerikai tömb nagy nyomást fejtett ki — belpoliti- kailag és külpolitikailag egyaránt —, hogy Indiát rávegye az atlanti blokkhoz való csatlakozásra. S ha szovjet részről nem is beszélhetünk hasonló jellegű nyomásról, mégis tapasztalható volt némi nyomás a szovjet—kínai paktumhoz való csatlakozás irányában is, és a szocialista országok bizonyos bizalmatlansággal figyelték Indiát. Nézzük csak meg, mi történt volna, ha India e két ut valamelyikét választotta volna ? Ha India csatlakozik a szovjet—kínai paktumhoz, az atlanti tömb, amelynek támaszpontjai vannak Pakisztánban, nyilván nem nézte volna ezt ölhetett kézzel, hanem esetleg kirobbantott volna az indiai szubkontinensen egy háborút, amely valószínűleg világháborúvá nőtt volna. Másrészt, ha India belép az Atlanti Szövetségbe, Kina vagy a Szovjetunió ugyan nem támadta volna meg, de nem fejlődhettek volna ki azok a baráti érzelmek India és ezen országok között, amely kibontakozásnak most szemtanúi vagyunk, s a világfeszültség még fokozódott volna. India a semlegesség sorsdöntő elhatározására jutott. Most nézzük meg, hogy ez a politika milyen következményekkel és eredményekkel jár. Az emberiség, az atomkorszakba érve, rádöbbent, hogy háborúk már nem oldhatják meg a nemzetközi ellentéteket. Vagy békében élünk egymás mellett, vagy mindnyájan elpusztulunk. Tárgyalások utján kezdenek megoldani minden problémát, s minden országnak ki kell alakítania sajátos politikáját, amellyel saját szellemének megfelelően, minden külső beavatkozás nélkül a fejlődés útjára léphet. Ezen elv akkor nyerte el az elismerés legelső pecsétjét, mikor India és Kina a két nagy szomszéd állam, aláírta a békés egymás mellett élés öt pontját. Azóta már egy sor más ország követte ezt az elhatározást. A le nem kötelezett országok nagy testvéri közösségébe lépett Burma, Indonézia, Egyiptom, Szaud-Arábia, Libanon, Jemen, Afganisztán, Nepal, Laosz, Kambodzsa, Ceylon, Jugoszlávia, Svédország, Finnország stb. Igen örvendetes, hogy a Szovjetunió és Kina által vezetett szocialista országok nagyra értékelik ennek a politikának a hatását. Nyugaton is a közvélemény jelentős része helyesli ezt a politikát, mely a nemzetközi feszültség csökkentésében jelentős szerephez jutott. Európában járva, meg kell állapítani, hogy igen nagy félelempszichózis uralkodik, s éppen ezért nem lehet eléggé méltányolni a semleges államok, például Jugoszlávia, Svédország, Finnország stb. jelentőségét. Vajon lehet-e vitatni, hogy Európában úgyszólván megszűnne a feszültség, ha megegyezést lehetne elérni egy egyesített, demokratikus, békés és semleges Németország létrehozásában? Lehet, hogy ezt ma még sokan utópista álomnak látják, de van-e más lehetőség? Ausztria ugyan kis ország csak, de megállapodásra lehetett jutni Ausztria semlegességének kérdésében. A kicsi Izland is megkísérli, hogy erre az útra lépjen. Olaszországban mozgalom támadt, amelynek célja, hogy a kommunista, szocialista és bizonyos középpártok ösz- szefogásával Olaszországot ki lehessen szakítani a NATO-ból. Ázsiában és Afrikában egyre több ország választja a semlegességet. Nagyon is kétes, hogy Irán és Irak mennyi ideig marad tagja a bagdadi szerződésnek, tekintetbe véve a közvélemény hangulatát. Már Thaiföldén és a Fülöp- szigeteken is életrekeltek bizonyos erők a SEATO ellen. A távoli Latin-Amerilcából egyre több hang hallatszik, amely az úgynevezett pán-amerikai tömbbel fennálló katonai kötelezettségek megszakítását hangoztatja. Igen nagy jelentőségük van azoknak a mozgalmaknak, amelyek a szocialista országokban az SZKP XX. kongresszusa óta kibontakozóban vannak, s amelyek eredményeinek világában India külpolitikájának teljes jelentősége fokozatosan megmutatkozik. Ma már elismerik, hogy egy ország azzal még nem válik egy másik ország ellenségévé, ha tervei és politikai nézetei nem teljesen azonosak a másikéval. S elismerik azt is, hogy különböző utón is el lehet érni ugyanazt a célt, s hogy minden ország tanulhat a többi ország tapasztalataiból. Jugoszlávia és szocialista szomszédai viszonyának normalizálódása éppen ezért nagy nyereség. A legújabb kor történetének két nagy alakja Lenin és Gandhi. A világ problémáit az emberiség e két nagy vezetője szellemi öröksége szintézisével: a materializmuson, a higgadtságon és a türelmen felépülő nagy eszme alapján lehet megoldani. “S az cstíbsrszivben van a legfőbb m r r ■■ jóság... Pausztovszkijnak van egy megrázóan szép elbeszélése. Arról szól, hogy egy egyszerű, szovjet gyermek súlyosan megbetegszik és gyógyulását csak úgy tudják biztosítani, ha a beteget tökéletes csönd veszi körül. A szenvedő gyermek életéért harcba száll a szovjet kisváros lakossága: a teherautókat távoli utcákba irányítják, a mozdonyvezetők nem sípolnak, a hajókürtök nem búgnak, s az úttörők nem lármáznak többé. A kórház környéke templomi csöndbe borul. És a beteg meggyógyul. . . A novellát 1940-ben olvastam, s elábrándoztam fölötte: “Mikoriesznek ilyenek az emberek? Talán száz év múlva... ’’ S tegnap olvastam egy riportot Valerij Poka- tajevról, a cseljabinszki traktorgyár fiatal munkásáról, aki munka közben egy forróvizes medencébe zuhant, és életveszélyes égési sebeket szenvedett. A cseljjabinszki klinikán hősi küzdelem kezdődött az ifjúmunkás életéért. Nemcsak az orvosok és az ápolónők harcoltak, hanem Valerij munkatársai is: az üzemi bizottság három munkásnőt mentesített a gyári munkától, hogy egymást váltva, éjjel-nappal a súlyos beteg mellett lehessenek. A beteg állapota azonban válságosra fordult, s ezért a sebész úgy döntött, hogy megkísérli a bőrátültetést. De ki vállalkozik arra, hogy egy idegen fiatalember életéért, a szó szoros értelmében szíjat hasittasson a hátából? A klinika a traktorgyár Komszomol-szervezeté- hez fordult — és olyasmi történt, ami a Szovjetunióban ma már egyáltalán nem csoda: a fiatalok versengve jelentkeztek, hogy a bőrükből feláldozhassanak egy darabot elvtársuk életének megmentéséért. Valerij Pokatajev meggyógyult, és — mily “sematikus” tud lenni néha az élet! — a napokban feleségül vette egyik önkéntes ápolónőjét. Ha novellában olvasom, csak legyintek és romantikus vágyálomnak könyvelem el az egészet. Pedig megtörtént. Megtörtént a közelmúltban Magyarországon egy kohásszal, s most Cselja- binszkban. S ki tudja hol másutt szerte a világon. Hiszen: az emberszivben van a legtöbb jóság! Magyar újságíró a Szuezi-csafornáróK (Folytatás a 2-ik oldalról) Arzt cigarettagyár mellett két gyönyörű, árkádos palota emelkedik: az egyiknek a homlokzata fehér, a másiké sárga. A fehér a Szuezi-csatorna Társaság Port Said-i igazgatósági épülete, a sárga a Navy House, a Tengerészet Háza. Akkor a Navy House ormán már az egyiptomi lobogót lengette a földközi-tengeri szél, a csatornaigazgatóság palotáján azonban' még a társaság kék-fehér zászlója hivalkodott. Motorcsónakom vezetője, egy fiatal arab, észrevéve, hogy a két épületet figyelem, megjegyezte: — A múlt hónapban még a brit zászlót láthatta volna Monsieur a Navy House-on. — S meddig marad ott a másik, a kék-fehér? — kérdeztem. — Azt mondják, még 13 esztendeig, 1969-ig — felelte. Majd fejcsóválva hozzátette: — Az még nagyon messze van. Addig még sok minden történhetik. Történt is. Hamarabb, mint ahogyan a motorcsónak vezetője, vagy bárki más hitte volna. Ma már a társaság palotájáról is a zöld, félholdas- csillagos lobogó köszönti a Port Saidbe érkező hajókat. A motorcsónak vezetője leállította a motort, szemben a két épülettel. Megszólalt a cigaretta- gyár szirénája: éppen dél volt. A Navy House kapuján hófehérruhás egyiptomi tengerészalakulat lépett ki. A tengerészek vállán puska. — — “őrségváltás” mondta a csónakvezető. Vezényszavak hallatszottak — arab vezényszavak —, s az uj őrség elfoglalta helyét. A vezetőre pillantottam: jbbbkezét szivére helyezte, s mélyen meghajolt az egyiptomi lobogó felé. Nekem úgy tűnt, hogy valami csillogott a szemében. Nem könny volt: az arab férfi nem sir. Talán csak a kék tenger visszfénye verődött vissza pupillájáról? Akármi volt is, ott a himbálózó kis motorcsónakon, szemben a Navy House ormán lengő egyiptomi lobogóval — amely 74 év után foglalta el a brit zászló helyét — szemben az egyiptomi tengerész-őrszemmel, jobban megértettem, mint bármikor ezelőtt, hogy mi történik napjainkban a Közép-Keleten. S megértettem, hogy ami most történik, az megállíthatatlan; sem hadihajók ágyúival, sem politikai intrikákkal nem lehet feltartóztatni. DACCA, East Pakistanban a rendőrök sztrájkba léptek. Egyezkedés helyett elfogták és börtönbe zárták őket, kötelességmulasztás miatt. ★ BURMA 5 évre meghosszabbította cserekereskedését Oroszországgal. Rizsát fognak szállitani gépekért cserében. A LAP ÉRDEKÉBEN!! . . . Legyen szives nézze meg a lap borítékján az ön neve felett levő dátumot. Ha 56—6-nál, tehát ez év juniusánáLkorábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy Ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East lGth Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ....................... dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Tavasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyit küld e könyvekre: $ .......................) Név: .............................................................................................. Cim: ........................................................................................
