Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-13 / 37. szám
September 13, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A HÁZASÉLET PROBLÉMÁS A MAI MAGYARORSZÁGON (A szerkesztő megjegyzése: A mai Magyarországról szóló beszámolónk, hireink csaknem kizárólagosan az óhaza gazdasági, politikai és kulturális fejlődésről szóltak. Ahhoz, hogy a mai óhazai életet a maga teljességében közelebbről ismerhessük meg, be kell tekintenünk, amikor alkalmunk adódik az emberek mindennapi, személyi életébe. Az alanti riport érdekfeszi tőén Írja le a mai társadalom eddig ritkán ismertetett kérdését, a válóperek problémáját. Úgy érezzük, hozzátehetjük, hogy meglepően sok a rokonvonás az amerikai élet hasonló jellegű problémáival. Az egész világ .. egy város.) Azt mondják, több van, mint valaha. Nem ismerem a pontos statisztikát, de elsősorban nem is a számok érdekelnek, hanem az okok. Társadalmi nehézségek vagy egyéni felelőtlenség? Minek van egyéni szerepe a házasságok tömeges felbomlásában ? Egy ügyvéddel beszélgettem a kérdésről. Elmondott néhány esetet mindennapi gyakorlatából. Aki 70 éves korában kereste a boldogságot M. cipész kisiparost nemrégiben rövid időre becsukták orgazdaság bűnéért, 66 éves felesége a börtönben is ellátta, fizette az ügyvédet, mindenben gondoskodott 70 éves férjéről. Amikor M. ki- szabadulás után hazatért, bejelentette, hogy megunta eddigi életét és volt bejárónőjüket akarja feleségül venni. A nő miatt — aki alig néhány évvel fiatalabb a feleségénél — már régebben is voltak botrányok a családban. A feleség amellett, hogy néhány esztendővel idősebb, de sokkalta ápoltabb, rendesebb asszony, mint a csábitó. Mégis hiába volt minden, M. bácsit még gyermekei, unokái sem tudták lebeszélni elhatározásáról. Egy szép napon elköltözött hazulról, uj üzlethelyiségében rendezkedett be és magához vette imádót t- ját, aki mellesleg ugyancsak még el nem vált férjes asszony. “Most akarom megtalálni a boldogságomat” — mondotta M. bácsi mindenkinek. A felesége nem akart válni. A bíróság azonban mégis M-nek adott igazat és felbontotta a házasságot. M. bácsi elvált férjből azonnal ifjú vőlegénnyé vedlett és feleségül vette szive választottját. De a boldogságát ezúttal sem sikerült megtalálnia. Nászuk hetedik napján szétvált az “ifjú” pár. M. bácsi ekkor megpróbált visszatérni első feleségéhez, csakhogy az már nem fogadta vissza. Társadalmi jelenség? Nem, ez azután igazán egyéni eset, még hozzá határeset. Szomorú, de nem hiányzik belőle a komikum sem. Öreg szivek zendülése és viszálya. — Nos, ha mindenáron a mi társadalmunkra jellemző, méghozzá kórosan iellemző tünetre óhajt példát — mondja ügyvéd ismerősöm —, akkor hallgassa meg a következő esetet. Ez azután izig-vérig mai történet. A kázastársak pyülölködését a gyermek sínyli meg Ennek a történetnek a férfi főszereplője tehetséges, fiatal mérnök. 25 éves múlt. A felesége egy évvel fiatalabb. Öt évvel ezelőtt házasodtak össze, szinte még gyerekfejjel. Nem telt bele egy év és már megszületett a gyermek. I., a férj, megtanította a műszaki rajzolás titkaira a feleségét és jó állást szerzett neki. ő maga is dolgozott, s közben esti egyetemen tanult. Az asszonykának hamar a fejébe szállt a dicsőség. Aránylag könnvíi és nem túl magas színvonalú munkával rövid idő alatt ugyannyit keresett, mint a férje. Elkezdte unni az életét. Hazajönni a hivatalból és akkor még gondoskodni férjről, kisbabáról, esténként otthon penészedni a könyvei fölé hajló férj mellett a szüleivel közös lakásban? Ez nem élet. A lányok ebben a korban táncolni, szórakozni járnak. Mindennek tetejében az asszonykának udvarlója is akadt. A férj rövidesen elköltözött hazulról. A gyermekeket pedig a fiú szüleihez adták. Két éven át nem is történt semmi különösebb baj. A nagyszülők gondosan nevelték unokájukat, az asszonyka pedig uj szeretőjével élte a világát. Csakhogy közben a férj — aki legalább olyan jóképű férfiben, mint amilyen csinos asz- szony a felesége — természetesen szintén talált magának uj partnernőt. És ekkor kezdődött a pokol. Amikor erről tudomást szerzett a különélő asszony, tehát rájött arra, hogy érzelmileg most már lehetetlen a viszszatérés, megvadult és anyósáéktól átcsalta magához a gyermeket. Ugyanakkor tartáséij-pert indított a férje ellen, akinek egyébként nem engedte meg, hogy a gyermeket látogassa. A tar- tásdij-pernek különben semmi értelme, mert a férj eddig is gondoskodott a gyermekről, de most minden erejével harcolt azért, hogy a gyerek visszakerüljön a nagyszüleihez. Az anya ugyanis már régen eladta közös lakásukat, szeretőjével együtt egyre rendezetlenebb körülmények közé züllött. Jelenleg társbérletben lakik és a kicsi számára, aki már négyéves és fokozódó érzékenységgel reagál a körülötte történő eseményekre, semmiképp sem tesz jót, hogy ilyen körülmények között kell élnie. — Dehát miért van mindez? Az asszony még mindig szerelmes a férjébe? — Nem — feleli az íigvvéd. — Itt egy tipikus r.oi jelenséggel állunk szemben. A nőt nem a férje érdekli, csak a másik asszonyra irigy. Mert ő ugyan csinálhat, amit akar, de a férjét élete végéig a saját tulajdonának tekinti. — És most folyik a válóper? — Igen. Remélhetőleg a bíróság is belátja, hogy ez a talaját vesztett nő, aki csakis a szórakozásnak s a szexualitásnak él és él vissza önmaga és mások életével, nem alkalmas arra, hogy nevelje a gyermeket. A legjobb az lenne, ha a gyermeket továbbra is a nagyszülei nevelnék, az apa költségén. A fiatalok sorsának alakulásában egyébként jelentős mértékig a lakáskérdés is szerepet játszott. Egészen fiatalon házasodtak össze, de mivel a lány szüleihez költöztek, soha, egy percig sem volt saját otthonuk. Az a mély kapcsolat, amely a saját otthon felépítésének és ápolásának közös gondjai közepeit szokott keletkezni a háSzáz éve gyulladtak ki Pest utcáin a gázilmpák — Magyarországi riport — Ebben az évben ünnepi évfordulót ül a budapesti Gázgyár. Idén lesz századik esztendeje, hogy a főváros utcáin először világítottak gázzal. Azt megelőzően évtizedeken át olajlámpák hintették szelíd fényüket Buda és Pest utcáin. A gáz, az uj fényforrás Birminghamben kápráztatta el először az embereket. Itt már 1794-ben alkalmazták a gázvilágitást. Ha történeti hűséggel akarunk beszámolni a gázvilágitás magyarországi megjelenéséről és térhódításáról, meg kell említeni, hogy nálunk 1816-ban a Nemzeti Muzeum falán gyűlt ki az első gázlámpa. Házilag készített, kezdetleges eljárású gázszolgáltatás volt ez, de mégis gáz volt. Később a boltokban jelent meg a gázfény, majd 1837-ben a Nemzeti Színház épületében gyulladtak ki a gázlámpák. Az utcai gázvilágitás bevezetéséről azonban csak később kezdtek tárgyalni. Párizsban 1817-ben, Bécsben 1833-ban, Pozsonyban 1836-ban jelent meg az utcai gázvilágitás, a magyar főváros tanácsa azonban csak 1846-ban kötötte meg az első szerződést az utcai gázvilágitás bevezetésére. Külföldi vállalat, a Boroszlói Gáztársaság ajánlatát fogadták el, de a szerződés életbeléptetését megakadályozta a közben kitört szabadságharc. Ismét tiz év múlt el és ez alatt újabb külföldi társaságok tettek ajánlatot a pesti városi tanácsnak a gázköz- világitás bevezetésére. A Trieszti Általános Gáz- társulattal 1855-ben létre is jött a 25 évre szóló szerződés és ugyanakkor megkezdték a Lóvásártéren, a mai Köztársaság téren a pesti gázgyár építését. Egy évig tartott az építkezés, mely idő alatt több mint 45 kilométer hosszú csőhálózatot fektettek le és 1856-ban Pest utcáin kigyulladtak a gázlámpák, összesen 838 “csodalámpa” fénye tette barátságosabbá Pest utcáinak éjszakáját és száz év előtti elődeink büszkén jértak-keltek ebben a soha nem látott pompázó fényárban. Az egykori krónikák szerint még vidékről is feljöttek megcsodálni a pesti világítást és boldogan állapították meg; hogy Pest belépett a világvárosok sorába. Buda csak később, 1862-ben részesült ebben az uj vívmányban. Addig a budaiak irigykedve néztek át a Duna másik oldalára, ahol a gázlámpák sora világított. Mellesleg, a Gáztársaság sok nehézséggel küzzastársak között, náluk hiányzott. Igen, az egészen fiatal korban kötött házasságok, főként, ha lakás tekintetében megoldatlanok, sokszor nem megalapozottak. S végső fokon a gyerek az, aki megsínyli a felnőttek konfliktusát. Válás huszonegy év után És nem is csak akkor, ha fiatalok a szülök. Itt van például B. egyetemi tanár esete. Házasságának huszonegy esztendejében három gyerekük született. A férj sohasem törődött sokat a családjával. Ha rosszul ment neki, odahaza élt, ha egy kis pénze volt, elment hazulról. “Tudós vagyok, engem nem köt a család” — ezt az elvet vallotta. Mindemellett nem voltak különösebb bajok otthon, mert az asszony hallgatólagosan tudomásul vette, hogy férjének egy állandó barátnője és sok futó kalandja van. Mintegy két évvel ezelőtt azonban a férj anyagi helyzete tartósan megjavult: bejelentette, hogy elválik. Az asszony beleegyezett. Amikor azonban a válás után a tanár feleségül vette barátnőjét, az első asszony nem birta elviselni ezt a helyzetet. “Többé nem láthatod a gyermekeidet, csak az én lakásomban” — jelentette ki a férjének. Ezt azonban a tanár sem hagyta annyiban. “Ha nem láthatom a gyermekeimet akkor és ott, amikor és ahol én akarom, akkor nem fizetek tartásdijat” — mondotta harciasam S végül is ki itta meg a levét ennek az áldatlan állapotnak? A volt házaspár legidősebb fiúgyermeke, akit annyira megzavart szülei marakodása, hogv majdnem elbukott az érettségijén. A fiú lelki és érzelmi világát feldúlta az, hogy a szülők elvakult«águkban őt idéztették be tanúnak tartásdíjperükhöz! Végül az utolsó pillanatban sikerült elsimítani az ügyet. A felek megegyeztek. De bizonyos, hogy 18 éves fiuk, s alkalmasint két kisebbik gyermekük is, egy életen át érezni fogja lelkében a válóperes viszálykodás hatását. dött, nem ment simán az anyagellátás, a mellék- termékeket nem sikerült folyamatosan értékesíteni. Az eladatlan koksszal *a Lóvásár teret, majd később a város más tereit és gödreit töltötték fel. Némely helyen állítólag kétméteres kokszréteg került a föld alá. A lakóházakban eleinte nehezen kapott otthont a gázvilágitás. A kezdetleges lámpaszerkezetekben a gáz tökéletlenül égett és kellemetlen szagot árasztott. Az asszonyok azt a hirt terjesztették, hogy a gázlámpa melegétől a férfiak megkopaszodnak. Közeledett a 25 éves szerződés lejárata és az akkor már egyesült főváros tárgyalásokat kezdett a szerződés 15 éves meghosszabbítására. De megjelent már a láthatáron az uj konkurrens ;> vil'anvfénv. A városi tanácshoz egyre-másra jöttek az ajánlatok a közvilágítás elektrifikálásá- ra. A gáz azonban még sokáig megtartotta vezetőszerepét a világításban, elsősorban azért, mert harmadannyiba került, mint a villany, ráadásul a villamosvilágitás akkor még nagyon sok üzemzavarral járt. A szükségletek növekedése megteremtette a ferencvárosi uj Gázgyárat, majd egy harmadik gázgyár is épült. 1910-ben, az utolsó pótszerzó- dés lejártakor a főváros, már nem volt hajlandó újabb szerződést kötni, hanem kijelentette, hogy a Gázgyárat megváltja. Már három évvel előbb megkezdték a Gáztársaság vagyonának leltározását és a megváltási árat 20.2 millió aranykoronában állapították meg. A telkek értékelése körül azonban végeláthatatlan vita keletkezett. A megváltás hírére külföldi pénzcsoportok ajánlatokat tettek a, városi tulajdonba került Gázgyár béi'bevételére, a tanács azonban ezeket elutasította. így alakult meg Budapest Székesfőváros Gázmüve, amelynek első vezérigazgatója Heltai Ferenc lett. A gázfogyasztás ekkorra már olyan magasra emelkedett és a fejlődés olyan kilátásokkal biztatott, hogy a főváros tanácsa elhatározta az óbudai Gázgyár megépítését. Három évig tartó nagy munka után, 1913 októberében készült el az uj gázgyár és egy évvel később a Lóvásár téri régi gázgyárait lebontottak. Röviden ez a száz éves története a pesti gázszolgáltatásnak. A főváros méltóképpen emlékezik majd meg az évfordulóról. Ebből az alkalomból nemzetközi gázenergia konferenciát rendezzenek Budapesten és kiállítás keretében mutatják be a gázgyártás és a gázszolgáltatás évszázados fejlődését. Gárdonyi Jenő
