Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-13 / 37. szám
September 13, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ s A SMITH TÖRVÉNY: A SZABADSÁG RÁKFENÉJE Weinstock Rózsi jelentése a Magyar Szó országos konferenciáján Kedves Delegátustársak! A polgári jogok kérdése Amerika úgy polgári mint politikai életében mind nagyobb fontossággal veszi át az őt megillető helyet. A két polgári párt konvencióin is kénytelenek voltak foglalkozni vele, habár csak szemfényvesztésből, nem pedig komoly megoldást keresve. Az alkotmányos jogok sárbatiprása az utóbbi években, tragikus következményekkel járt Amerika népére. Az intézkedések, amelyeket kezdetben úgy ismertettek, hogy azok csak a baloldalt, vagyis a kommunistákat támadják, később ki lettek terjesztve a nép mindig szélesebb rétegeire és sok tizezrre rúg azoknak a száma, akik ártatlanul szenvedtek a meghurcoltatások alatt. A Kommunista Párt letartóztatott és börtönbevetett vezetőin kívül, az idegensziiletésüek széles tábora, a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselők tízezrei, a gyárakban — különösen hadiiparokban dolgozó munkások, a hadsereg, az ügyvédi kamara, methodista lelkészek, színészek, szakszervezetek és mások, mind szabad vadász- területe lett a reakciós McCarthv-izmus szellemének. Exisztenciákat tettek tönkre, családokat taszítottak nyomorba, törvényes gyilkosságot követtek el, általános zavart és megfélemlítést okoztak és a rettegés légkörét teremtették meg széles Amerikában. Amerika elvesztette azt a valamikor az egész világon elterjedt elismerést, hogy ez a szabadság hazája. E fojtó ködből fényes csillagokként emelkednek ki azok a nők és férfiak, akik öntudatra, emberi méltóságukra és az alkotmányra támaszkodva szembeszálltak támadóikkal és a jog és igazság bajnokai lettek. Sok, de aránylag nem túl sok azoknak a száma, akik megtagadták az Un-American Committee durva vallattásain elárulni barátaikat, akik bíróságokon keresztül harcoltak jogaikért, meg akik vállalták a börtönélet szenvedéseit, de kitartottak elveik- mellett. Amerika népe sokkal tartozik ezeknek a nőknek és férfiaknak, mert hős kiállásukkal segítettek eloszlatni a ködöt, feléleszteni az emberi és nemzeti öntudatot arra a meggyőződésre, hogy e fa- sisztaszerü kisérletek ellen az országunkat meg kell védeni. Ez a csodálatot keltő, bátor ellenállás hatalmasan befolyásolta és élesztette azt a tüzet, amely a néger nép egyenlőségért vívó harcának parazsát is lángra lobbantotta. Mi igazolja jobban azt a felfogást, hogy a szabadságért, az egyenlő jogokért és az igazságért folyó harc hozza meg az emberiség igazi jövőjét, mint ez a történelmi tény, hogy a minden eszközzel elnyomott és leigázott néger nép egy ilyen dúló, országos terror közepette bátor volt felemelni fel- szabadulási harcának zászlaját. Nem-e követendő példa ez minden megfélemlített amerikai polgárnak? Én azt hiszem, hogy tanulhatunk e néptől. Egyre szélesebb körben elismert tény az, hogy az utóbbi évek elnyomó intézkedéseinek alapja, a hírhedt Smith Act. Ez magában nem is egy törvény, hanem csak egy függeléke az Idegeneket Regisztráló Törvénynek, amit 1940-ben, a háborús hangulat közepette, az esetleges náci kémek ellen való ürüggyel hoztak. A függeléket Howard Smith Virginiai állam demokrata képviselője, szinte észrevétlenül csúsztatta be a törvényjavaslatba az utolsó napon. Összesen 12 percig foglalkoztak vele a képviselóházban. Amikor megkérdezték Smith képviselőt, hogy nem alkotmányellenes-e ez a függelék, azt felelte: “Nem hiszem, hogy az, de ha az, akkor meg kell változtatni — az alkotmányt”. Soha még egyetlen náci vagy fasiszta ellen nem használták fel. A Il-ik világháború után a Smith Act kitűnő eszköz volt a reakció kezében arra, hogy a progresszív mozgalom, a szakszervezeti mozgalom és a békét kívánó nép ellen hadjáratot indítson. Természetes, hogy legelőször azok ellen használták fel, akik a nép jogainak legkitartóbb harcosai voltak és ezzel alapot adtak a támadás kiszélesítésére. Amikor már úgy hitték, hogy tömeg- hisztériát teremtettek a kommunisták ellen, akkor gyanúba fogtak mindenkit, aki a legcsekélyebb kritikát merte gyakorolni a kormány politikájával szemben. Minden meggyanúsított ember kommunista ügynök volt. Itt lépett közbe McCarthy és kezébe vette az általános boszorkányüldözést és gátlás nélkül az amerikai közélet minden rétegére kivetette hálóját. Most'már tudott dolog, 'hogyha nem alkalmazták volna biróságilag a Smith Act-et a kommunista vezetők elitélésére, akkor sohasem, jöttek volna létre a McCarthy-izmus, Eastland Commit- teek, beidézések, kihallgatások, névtelen tanuk, hamis tanuk, judások, subversive listák, fekete listák intézményei. Nem lett volna a guilt-by- association (társ-bünös) mindenki gyanús, akinek apja, anyja, rokona, szomszédja vagy munkatársa gyanús, nem volna annyi összetört élet, tönkretett jövő, elveszett állás, szétdult családi élet. Nem hoztak volna további elnyomó törvényeket, mint a Smith-Connaly Act, a Taft-Hart- ley unionromboló törvény, a Walter-McCarran idegenszületésüeket üldöző törvény és még egy néhány hasonló, melyek mind az ország biztonságának leple alatt működnek és amint a Fortune magazin állítja, 20 millió amerikai van ma kitéve biztonsági kivizsgálásnak. A nemzet kultúrája sem szenvedett volna. A tanítók üldözése káros hatással volt as iskolarendszerünkre és az ifjúságunk szellemi fejlődésére. Támadást intéztek a színház, mozi és televíziós színészek, továb- bá a sajtó ellen. Még a N. Y. Times-t sem kímélték. Teljes önkényességgel megtagadtak útleveleket, tudósoknak, művészeknek, íróknak, ügyvédeknek. Betiltottak képkiállitások, zenekarok, szinielőadások külföldi szereplését. Egyre többen jönnek rá, hogy a Smith Act- ben rejtőző méreg továbbterjedését meg kell akadályozni. A First Amendment által biztosított szólásszabadságot, gondolkodás és sajtószabadságot alapjában rendíti meg a Smith Act. A kettő együtt tovább nem létezhet. Az eddig ismert amerikai szabadság jövője függ attól, hogy mi fog történni a közeljövőben a Smith Act-el. A legfontosabb esemény az, hogy a Supreme Court, mely 1951-ben, az első fellebbezés alkalmával nem akart a Smith Act alkotmányossága felett tárgyalni, elhatározta, hogy mégis megvizsgálja a kérdést. Elfogadta a kaliforniai, úgyszintén a pittsburghi elitéltek ügyeinek felülvizsgálását és határozni fog afelett, hogy törvényes- e a Smith Act “összeesküvéssel” foglalkozó szakasza? Ugyancsak elfogadta a chicagói Claude Lightfoot és déli államokkal Junius Scale fellebbezéseit is, akik a pártban való tagsággal vannak vádolva és elitélve. Ennek a pontnak a törvényessége felett is fognak határozni. Október 8-án kezdődnek a szóbeli viták a Legfelsőbb Bíróság előtt. Számos szervezet, köztük az Am. Civil Liberties Union, valamint ügyvédek támogatják a fellebbezéseket azzal, hogy “amicus curiae” — a bíróság barátja, beadványt intéztek a Supreme Court- hoz. A kilátások olyanok, hogy a mai megváltozott légkörben, melyben a kommunista párt szerepe is más megvilágításba kerül, valamilyen kedvező határozatra lehet számítani. Kedvező eredményként lehet tekinteni azt, hogy ez év elején Clevelandon valamint New Ha- venben a jury felmentett néhány Smith Act vádlottat. Mig New Yorkban 1954-ben a tárgyaló biró szüntette be az eljárást két vádlott ellen. Nagy jelentősége van a Steve Nelson ügyében hozott kedvező felsőbirósági határozatnak, mely nemcsak 20 évi börtöntől mentette meg Nelsont, de az egész országra kiterjedő hatása volt az u. n. State Rights törvényekkel kapcsolatban és főleg a szakszervezeti mozgalomra vált előnyössé. Ezeken kívül volt néhány kedvező bírósági döntés a 5th Amendmenttel kapcsolatban, jogosnak nyilvánítva ennek használatát kényszervallomások esetén. A Kommunista Párt elleni regisztrálási eljárásban használt hamis tanuk vallomásait a Supreme Court elfogadhatatlannak minősítette és ennek alapján a további eljárást úgy a párt, mint más szervezetek ellen legalább ideiglenesen, beszüntették. Mit tesz Amerika közvéleménye, különösen szervezett munkásmozgalma a helyzet enyhítésére? Sokat, de még mindig nem eleget. A jelek azonban biztatóak. A CIO még az 1954-iki konvencióján határozatiig kimondotta, felül kell vizsgálni az utóbbi években hozott, kommunizmusra vonatkozó törvényeket, biztosítani kell a kémek és szabotőrök elleni védőeljárást, de törölni kell minden oly létező törvényt, mely korlátozza a gondolat- és szólásszabadságot. Nagyon sok szakszervezet úgy az AFL-ben, mint a CIO-ban határozati javaslatban fejezte ki a Smith Act elleni álláspontját. Köztük a U. Aut. W., Text. W., Packinghouse, Am. Newspaper Guild és sok volna mindet felsorolni. Az Amalgamated Clothing Workers májusban megtartott konvencióján hosszú határozati javaslatban foglalkozik a mai elnyomó törvényekkel, élesen elitéli őket, mert kárára vannak az ország jólétének. Ragaszkodik ahhoz, hogy a kongresszus vonja vissza a Smith Act-et, az 1950-es Internál Security Act-et, az ’54-es Communist Control Act-et és szüntessék meg az Államügyész Felforgató Szervezetek listáját. Az Amerikai Zsidó Kongresszus áprilisban megtartott konvencióján 1,000 delegátus határozati javaslatot fogadott el arra nézve, hogy az összes felforgató-ellenes törvényeket vizsgálják felül és ahol szükséges, vonják vissza vagy változtassanak rajta. Egy los-angelesi néger hetilap szerkesztői rovatban követelték a Smith Act eltörlését. Még ez év márciusában megjövendölte, hogy ha a Smith Act továbbra is törvény marad, akkor csak idő kéi’dése, hogy Eastland szenátor és hozzá hasonló fehér felsőbbrendüségiek megkísérlik elnémítani a harcos néger sajtót és törvénytelenite- ni az NAACP és más szervezeteket, melyek a néger nép szabadság és beolvadási harcát vezetik. Azóta pont ez történt. Néhány déli államban az NAACP működését már be is tiltották. Szervezetek, melyek eleinte távolról nézték a Kommunista Párt harcát a Smith Act ellen, újabban szánom-bánom álláspontra helyezkedtek és országunk közérdekétől indíttatva szintén a Smith Act visszavonását tűzték ki célul. Ilyen az Am. Civil Union, a Fellowship of Reconciliation és megemlítendő Norman Thomas, régi szocialista vezér, aki pénzt is gyűjtött a kom. vezetők védelmi alapjára. Nemrégiben ezen különböző politikai árnyalatokat képviselő vezetők a börtönből kiszabadult Eugene Dennis kommunista vezetővel közös vitaestét rendeztek a newyorki Carnegie Hallban. Ez a tisztuló légkör késztette az üldözés elől elmenekült kommunista vezetőket arra, hogy 5 évi távoliét után jelentkezzenek a bíróságon. Egyelőre ugv bántak velük mint a ragadozók a zsákmánnyal, még nagyobb börtönbüntetést szabtak reájuk. Öt évi száműzetés után további 8 évi börtön keserves kilátás ezeknek az embereknek, gyermekeiknek, feleségeiknek. Ezen a kegyetlen helyzeten a fent említett eljárásokon kívül az amnesztia mozgalom igyekszik segíteni. Ezt a mozgalmat egy nem baloldali csoport vezeti és szorgalmazza. Tudnunk kell, hogy amnesztiát minden országban alkalmaznak. Különösen a mostani enyhülő helyzetben példát mutatott Kuba, India, no meg a szocialista államok mindegyike. Mrs. Eleanor Roosevelt és 45 más közismert amerikai múlt év végén kérelemmel fordult az elnökünkhöz a börtönben levő Smith Act áldozatok kibocsátásáért és a demokratikus életmódunk és hitünk megerősítéséé érdekében kérték a további bírósági eljárások beszüntetését. Ez a kampány tovább is folyik és egy újabb csoport nagynevű vezető egyéniség aláírásával ismételt kérelemmel fordulnak Eisenhowerhez ez ügyben. Az amerikai magyarok, mint idegenszületésü- ek, erősen érdekelve vannak a 'Walter-McCarran- törvény eltörlésében, mint szakszervezeti tagok a Taft-Hartley-törvénv eltörlésében. Hogy ezt a célunkat elérhessük, csatlakoznunk kell azon felvilágosult amerikaiak csoportjához, akik a Smith Act eltörlésével igyekeznek lehetőséget teremteni a többi elnyomó törvények megsemmisítésére. Meg kell értenünk, hogy erre az eljárásra szükség van és ezt igyekeznünk kell másokkal is megértetni. Ajánlom, hogy a konferencia egy erre vonatkozó határozati javaslatot fogadjon el. Úgy a Smith Act eltörlése, valamint az áldozatok sza? badonbocsátása érdekében. Itt akarom nyilvánosan megköszönni az összes delegátustársaknak meleg érdeklődésüket férjem, Weinstock Lajos hogvléte felől. Ő épp ilyen meleg érdeklődéssel viseltetik ezen nagyfontosságu gyülekezettel szemben, amit nekem személyesen és burkoltan levelében is nyilvánított. Hiszen ez neki szívügye már jónéhánv évtized óta. Amellett, hogy egészsége szerencsésen kitart, Lajos szellemi frissességgel tart lépést a világesemények fejlődésével, meg azzal a gondolattal, hogy bár lassan, de egyre közeledik a kiszabadulás napja. Még messze van és a pontos dátum még bizonytalan, mert még küzdelmet folytat bizonyos idő elengedésért, ami neki járna azért a munkáért, amit ő ott végez. Amellett, hogy kifestette az egész börtönt, a tisztviselők privát házait és bevezetett egy csomó melléje beosztott és a munkához nem értő fogolytársat a festés titkaiba (mely munkájukért ezek az újoncok megkapták a kijáró időelengedést) I>ajos még egy 80 oldalas szakkönyvet is szerkesztett a fes(Folytatás a 14-ik oldalon)
