Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-06 / 36. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 6, 1958 Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok NEM SZAVAZÓT! AKCIÓBA LÉP IZ AFL-GI9 A demokrata párt chicagói és a republikánus párt san-franeiscói konvenciójának lezajlása után következő héten azonnal összeült az AFL—CIO vezetőségi tanácsa Forest Park, Pa.-ban, hogy az egységesített nagy országos munkásszövetség teendőinek terveit lefektesse és főleg a választá......., sokra vonatkozólag irányvonalakat kitűzze a szervezett munkások részére. Nemcsak a munkásság, hanem az ország népének közvéleménye is óriási érdeklődéssel kisérte a vezetőségi tanács munkáját annál is inkább, mert eddigelé általában véve se hidegnek, se melegnek nem lehetett mondani a munkásszövetség cselekvési vonalát. Sok esetben mást vallott George Meany, az AFL— CIO országos elnöke, ez a konzervatív, meglehetősen reakciós munkásvezér, és mást mondott Walter P. Reuther, az AFL—OTO alelnöke, aki viszont sok tekintetben a haladószellemü munkásság felfogásának kifejezője. Támogatják Stevenson} és Kefauvert Az AFL—-CitO vezetőségi tanácsának eddigi javaslatai közül elsősorban az a javaslat emelkedik ki, amelyben a Stevenson---Kefauver-féle demokrata jelöltlista támogatását aljánlja az AFL- CIO általános vezetőségének, amely szeptember 12-én fog összeülni Chicagóban. Ennek az országos vezetőségnek körülbelül 140 tagja van. Ezek minden valószínűség szerint magukévá fogják tenni a vezetőségi tanács határozatait. A vezetőségi tanács egyébként immár harmadszor ülésezik az AFL és a CIO fúziója óta. A demokrata jelöltlista támogatásának kérdésében kétezer szavaztak a vezetőségi tanács tagjai: először arra, hogy egyáltalán támogassanak- e bárnbh’en jelöltlistát; másodszor arra. vajon támogassák-e a Stevenson—Kef au ver-j elöltlistát. A szavazatok többsége mindkét esetben igen volt, de ketten tartózkodtak a szavazástól: George Meany és William Schnitzler, az AFL—CIO elnöke, illetve pénztáros-főtitkára. A támogatás mellett szavaztak: Walter Reuther, autó; Fniil Rieve, textil; William C. Doherty, levélhordó; Jacob Potovsky, férfiruha; James B. Carey, villany; David Dubinsky, női ruha; Joseph Curran, hajósmunkás; George Harrison. vasúti tisztviselő: William C. Birthright, borbély; L. S. Buckmaster, gumi: Joseph D. Kennan, villany; Richard F. Walsh, színházi munkás, és David McDonald, acélmunkás. Ellene szavaztak: A. Philip Randolph, hálóko esi; Harry C. Rates, kőműves; William L. Mc Fetridge, építkezés; Dave Reck, fuvaros; Maurice A. Hutcheson, asztalos; Herman Winter, pék; James C. Petrillo, zenész, és Charles Mac Gowan, kazánkovács. A második szavazásnál MacGovan, Winter és Petrillo átment a többséghez. Meany egy s;a itóért eke-deten jelezte, hogy a Stevenson—Kefau- ver-jelcltlista jóváhagyása nem azt jelenti, hogy a munkásságot lekötik a demokrata párthoz. Randolph nyilván azért szavazott kétszer is “nem”-mel, mert ezzel akarta kifejezni, hogy nincs megelégedve a demokrata párt polgárjogi állásfoglalásával. A többiek, akik mindenféle támogatás ellen szavaztak, vagy hir szerint legalább is többen közülük, akik Stevenson és Ke- fauver mellett állnak, ugv vélték, hogy nem kell párt szerint állást foglalni; többen egyenesen republikánusok; mások pedig azért kerülték a demokratapárti szempontot, meri: több dixiekrata demokrata munkásellenesen tevékenykedett a kongreszusban. Az AFL—CIO politikai nevelőbizottságában tárgyalt kérdések közt vannak a Taft-Hartleytörvény, a minimális órabér, a munkanélküli segély, a közpénzeken épített házak, a társadalom' biztosítás, az adók és egyebek. Harc a gengszterekkel Az AFL—CIO vezetőségi tanácsa erélyes lépéseket tett a munkásmozgalomban itt-ott észlelt bűnszövetkezet! tevékenység eilen. Felfüggesztette a 25,000 tagot számláló Distillery, Refining and Wine Workers szakszervezetei. Az AFL—CIO erkölcsi bizottságának ajánlatára a tanács értesített két más szakszervezetei, a Laundry-munkásokét és az Allied Industrial Workers-ét (az előbbinek 72 ezer, az utóbbinak 73 ezer tagja van.) hogv vizsgálatot indít ellenük, mert ügyvitelükben “korrupt befolyásokat” észleltek. George Meany megjegyezte, hogy é két szakszervezetben tapasztalt visszásságokra vonatkozó adatokat felterjesztették az igazságügy minisztérium hoz, de mindidáig a kormány nein helyezte vád alá őket. Körmére néznek a jelölteknek A AFL—CIO a politikai nevelőbizottsága utján a történelemben először teszi meg, hogv a munkásszövetség minden egyes tagjához eljuttatja nyomtatásban a szenátorok és képviselők kongresszusi szavazásairól szóló kimutatást. Természetesen nem mindenféle kérdésben, amelyet a kongresszus megvitatott, hanem csak bizonyos általános csoportokba tartozókat, mint amilyen a munkásság, a közjóiét, bel- és külpolitika. A listákat államok szerint állítják össze. Minden szavazásnál megjelölik, hogy “helyes” volt-e, vagy “helytelen”. A fontosabb vitapontok magukban foglalják a Taft-Harlley-t, a minimális béreket, a közszolgálati reformot, a munkanélküliséget, a kompenzációt , az iskola építést, a közoktatási segélyt, a jövedelmi adókönnyitéseket a kis- és középkeresetü családok részére, az atomenergiát, a partmenti olajat, a megkülönböztetés nélküli munkásfelvételt, a mezőgazdasági ártámogatásokat és az elmaradt országok számára juttatott segélyt. Az adatok megküldéséről szóló nyilatkozatban a politikai nevelőbizottság ismételten hangot ad meggyőződésének, hogy “ha a szavazók a időitek politikai múltjára vonatkozó összes adatok birtokában vannak, akkor a legjobbakra fognak szavazni.” I drágaság mm prosperitás Szembeszökő ellentmondás van a republikánus sajtóiigynöjcök melldöngető állításai és a hivatalos statisztikai számadatok közt. A republikánusok el akarják hitetni az ország népével, hogy a Cadillac-kormány páratlan gazdasági virágzással áldotta meg az országot. Ezzel szemben a hivatalos adatok azt mutat ják, hogv a drágaság a mait hónapban 0.7 százalékkal, a megelőző hónapban 0.4 százalékkal, az előző emelkedésekkel együtt 17 százalékkal fokozódott ahhoz a színvonalhoz képest, amelyet a kormány az 1947—49-es árszínvonal alapján a számítások kiinduló pontjául vett tekintetbe. Minthogy a munkásosztály legnagyobb költségvetési tétele az élelmiszer s minthogy a drágaság emelkedését elsősorban az élelmiszerek árainak emelkedése okozta, (mig a jobbmőduak költségvetésében az élelmiszer csak jelentéktelen tétel,), a megélhetés az alsóbb rétegek számára hoz nyomorúságot. Ez annál is inkább visszataszító, mert ugyanekkor a nagyvállalati profit nagysága minden idők színvonalát túlszárnyalja. Jellemző, hogy ezt a tényállást az AFL—CIO heti szaklapja, a “AFL—'CIO News” vezércikke is elemzés tárgyává tette s benne volt annak az előjele is, hogy az AFL—CIO vezetőségi tanácsa, mely most ülésezett Forest Park, Pa.-ban, a demokrata párt jelöltlistájának támogatására fogja felszólítani a szervezett munkásságot, a korábbi állásfoglalás ellenére, amely szerint egyik pártot sem fogják támogatni, hanem csakis az egyes jelölteket, abban a mértékben, ahogy elkötelezik magukat a munkásság követeléseinek teljesítésére. A “AFL—CIO News” említett vezércikke kiemeli, hogy a legújabb áremelések nem áruhiány miatt következtek be, amint például háború idején szokott történni. Sőt még csak nem is olyankor, amikor a legtöbb árucikk iránt óriási, a kereslet, hiszen már nincsenek hosszú előjegyzési listák autókra, villanykészülékekre, családi házakra vagy mezőgazdasági gépfelszerelésekre. Az elmúlt hat, hónap alatt az árak mégis 1.4 százalékkal mentek fel, már pedig ez oly nagy emelkedés, amely megfelel az ezt megelőző négy év alatt elkönyvelt esszé áremelkedéseknek. Ráadásul még további áremelkedésre lehetünk elkészülve. Látszólag tehát semmi ok nem forog fenn az árak emelkedésére, bizonyítékul arra, hogy az árszínvonalat nem a “kínálat és kereslet” polgári közgazdasági törvénye szabja meg. Nem esik messze tehát az a feltevés, hogv az óriási nagyvállalatok formájában működő nagyszabású eredményes termelők gyakran elég hatalmasak ahhoz, hogy figyelmen kívül hamviák az általuk hangoztatott “kínálat és kereslet” törvényét. Robert F. .Wagner, N. Y. polgármestere, a múlt héten bejelentette, hogy hajlandó pályázni a 78 éves Lehman szénát^” ■«» rm hai Robert F. Wagner, 1927-től 1949-ig töltötte be ezt a szenátori széket, a polgár -er a: demokrata párt konvenciója óta váltig hangoztatta, hogy jelenlegi állását fontosabbnak tartja. Álláspontját megváltoztatva most kijelentette, hogy azért gondolta meg magát, mert így jobban támogathatja Adlai Stevenson jelöltségét és többet tehet majd az uj demokrata kongresszusnak isT Ezzel az elhatározással Wagner nagy követ gördített le az állami demokrata vezérek szivéről, akik Lehman helyébe aligha tudnak népszerűbb jelöltet állítani. Harriman kormányzó, Carmine G. De Sapio, a demokraták állami vezetőségének tagja és Michael H. Pendergast, demokrata állami elnök, valamennyien örömmel üdvözölték a polgármester elhatározását, mint az őszi választási győzelem előhirnökét. Mind a hárman erősen befolyásolták elhatározására. Adlai Stevenson is csatlakozott hozzájuk, aki telefonon hívta fel, valamint a liberális párt vezérei és sok szak- szervezet elnöke is örömének adott kifejezést. Most meg a republikánusoknak fő a feje, kit jelöljenek polgármesternek. Nincs egyetlenegy emberük sem, aki a siker reményében pályázhatna erre az állásra. , Wagner maga helyett a brooklyni Abe Starkot, a városi tanács jelenlegi elnökét ajánlja, aki Wagner szenátori beválasztása esetén automatikusan polgármesterré lenne. Ha Wagner megbukna, továbbra is megtarthatná a polgármesterségét 1957 december 31-ig. Mint polgármester évi 40,000 dollár fixfizetést húz, ingyen lakást, reprezentációs és egyéb mellékköltségeket kap. Mint szenátor csak 22.500 dollárt kapna, abból kellene lakást tartania Washingtonban és N. Y.- ban, bár koldulnia azért még sem kellene. Stevenson boldog. Demokrata berkekben nagy a boldogság. És ha majd olyan kiváló törvényt hoz, mint az apja nevéről hires Wagner-törvény. mi is nagyon boldogok leszünk. A tibeti felkelésről Liu Ke-Ping, a Kinai Országos népi gyűlés bizottságának elnöke, nyilatkozott Franco Cala- mandreinek, az Unitá pekingi tudósítójának azokról a nyugati sajtójában megjelent hírekről, melyek szerint Tibetben állítólag felkelés tört volna ki. Liu Ke-ping határozottan kijelentette: “Semmiféle felkelés nincsen Tibetben.” A nemzetiségi bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a Yean-Lhassza országút egyetlen pillanatra sem volt lezárva, a forgalom folyamatos volt rajtuk. Mindazok a híresztelések, melyek szerint lázadók elvágták volna ezeket a fő útvonalakat, nem felelnek meg a valóságnak. “Ezek a tudósítások — írja Calamandrei az interjú alapján — valószínűleg elfei-ditettek és erősen eltúloztak egy elkésett információt, amely szerint jónéhány hónappal ezelőtt felkelés tört ki, nem Tibetben, hanem Nyugat-Szecsuanban, pontosabban a Kanze autonóm kerületben Tibet határán. Liu Ke-ping közölte még az Unitá tudósítójával, hogv szükségesnek mutatkozott katonai rendszabályok foganatosítása és a néphadsereg egységeit a lakosság felfegyverzett önvédelmi osztagai is támogatták. A lázadást lényegében már felszámolták és vezetőivel szemben elnéző magatartást tanúsítottak A kinai kormánynak az volt az álláspontja, hogv még a néhány leg- reakciósabb elemet is politikai meggyőzéssel nyerje még politikája számára. EaSB^SSPilSsSfcSlSiSSSiiaaiaBISeSíSSSSiliiHISSaita AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by tiie Hungarian Word, Inc. (SO E. 16th St., New York 3. N. Y. — Tel.: XL 4 (VW Subscription rates: ln U. S. A. and Canada $7 a year. «'oreign S3 one year, $5 half year. Single copy 15c. ax eá§rtm^ek
