Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-09-06 / 36. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 6, 1958 Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok NEM SZAVAZÓT! AKCIÓBA LÉP IZ AFL-GI9 A demokrata párt chicagói és a republikánus párt san-franeiscói konvenciójának lezajlása után következő héten azonnal összeült az AFL—CIO vezetőségi tanácsa Forest Park, Pa.-ban, hogy az egységesített nagy országos munkásszövetség teendőinek terveit lefektesse és főleg a választá­......., sokra vonatkozólag irányvona­lakat kitűzze a szervezett munkások részére. Nemcsak a munkásság, hanem az ország népének közvéleménye is óriási érdeklődéssel kisérte a vezető­ségi tanács munkáját annál is inkább, mert eddigelé általá­ban véve se hidegnek, se me­legnek nem lehetett mondani a munkásszövetség cselekvési vonalát. Sok esetben mást val­lott George Meany, az AFL— CIO országos elnöke, ez a konzervatív, meglehe­tősen reakciós munkásvezér, és mást mondott Walter P. Reuther, az AFL—OTO alelnöke, aki viszont sok tekintetben a haladószellemü mun­kásság felfogásának kifejezője. Támogatják Stevenson} és Kefauvert Az AFL—-CitO vezetőségi tanácsának eddigi javaslatai közül elsősorban az a javaslat emelke­dik ki, amelyben a Stevenson---Kefauver-féle de­mokrata jelöltlista támogatását aljánlja az AFL- CIO általános vezetőségének, amely szeptember 12-én fog összeülni Chicagóban. Ennek az orszá­gos vezetőségnek körülbelül 140 tagja van. Ezek minden valószínűség szerint magukévá fogják tenni a vezetőségi tanács határozatait. A vezető­ségi tanács egyébként immár harmadszor ülése­zik az AFL és a CIO fúziója óta. A demokrata jelöltlista támogatásának kérdé­sében kétezer szavaztak a vezetőségi tanács tag­jai: először arra, hogy egyáltalán támogassanak- e bárnbh’en jelöltlistát; másodszor arra. vajon támogassák-e a Stevenson—Kef au ver-j elöltlistát. A szavazatok többsége mindkét esetben igen volt, de ketten tartózkodtak a szavazástól: George Meany és William Schnitzler, az AFL—CIO el­nöke, illetve pénztáros-főtitkára. A támogatás mellett szavaztak: Walter Reu­ther, autó; Fniil Rieve, textil; William C. Do­herty, levélhordó; Jacob Potovsky, férfiruha; James B. Carey, villany; David Dubinsky, női ruha; Joseph Curran, hajósmunkás; George Har­rison. vasúti tisztviselő: William C. Birthright, borbély; L. S. Buckmaster, gumi: Joseph D. Kennan, villany; Richard F. Walsh, színházi munkás, és David McDonald, acélmunkás. Ellene szavaztak: A. Philip Randolph, hálóko esi; Harry C. Rates, kőműves; William L. Mc Fetridge, építkezés; Dave Reck, fuvaros; Mau­rice A. Hutcheson, asztalos; Herman Winter, pék; James C. Petrillo, zenész, és Charles Mac Gowan, kazánkovács. A második szavazásnál MacGovan, Winter és Petrillo átment a többséghez. Meany egy s;a itó­ért eke-deten jelezte, hogy a Stevenson—Kefau- ver-jelcltlista jóváhagyása nem azt jelenti, hogy a munkásságot lekötik a demokrata párthoz. Randolph nyilván azért szavazott kétszer is “nem”-mel, mert ezzel akarta kifejezni, hogy nincs megelégedve a demokrata párt polgárjogi állásfoglalásával. A többiek, akik mindenféle tá­mogatás ellen szavaztak, vagy hir szerint leg­alább is többen közülük, akik Stevenson és Ke- fauver mellett állnak, ugv vélték, hogy nem kell párt szerint állást foglalni; többen egyenesen re­publikánusok; mások pedig azért kerülték a de­mokratapárti szempontot, meri: több dixiekrata demokrata munkásellenesen tevékenykedett a kongreszusban. Az AFL—CIO politikai nevelőbizottságában tárgyalt kérdések közt vannak a Taft-Hartley­törvény, a minimális órabér, a munkanélküli se­gély, a közpénzeken épített házak, a társadalom' biztosítás, az adók és egyebek. Harc a gengszterekkel Az AFL—CIO vezetőségi tanácsa erélyes lé­péseket tett a munkásmozgalomban itt-ott ész­lelt bűnszövetkezet! tevékenység eilen. Felfüg­gesztette a 25,000 tagot számláló Distillery, Re­fining and Wine Workers szakszervezetei. Az AFL—CIO erkölcsi bizottságának ajánlatára a tanács értesített két más szakszervezetei, a Laundry-munkásokét és az Allied Industrial Workers-ét (az előbbinek 72 ezer, az utóbbinak 73 ezer tagja van.) hogv vizsgálatot indít elle­nük, mert ügyvitelükben “korrupt befolyásokat” észleltek. George Meany megjegyezte, hogy é két szakszervezetben tapasztalt visszásságokra vonatkozó adatokat felterjesztették az igazság­ügy minisztérium hoz, de mindidáig a kormány nein helyezte vád alá őket. Körmére néznek a jelölteknek A AFL—CIO a politikai nevelőbizottsága ut­ján a történelemben először teszi meg, hogv a munkásszövetség minden egyes tagjához eljut­tatja nyomtatásban a szenátorok és képviselők kongresszusi szavazásairól szóló kimutatást. Ter­mészetesen nem mindenféle kérdésben, amelyet a kongresszus megvitatott, hanem csak bizonyos általános csoportokba tartozókat, mint amilyen a munkásság, a közjóiét, bel- és külpolitika. A listákat államok szerint állítják össze. Minden szavazásnál megjelölik, hogy “helyes” volt-e, vagy “helytelen”. A fontosabb vitapontok ma­gukban foglalják a Taft-Harlley-t, a minimális béreket, a közszolgálati reformot, a munkanél­küliséget, a kompenzációt , az iskola építést, a köz­oktatási segélyt, a jövedelmi adókönnyitéseket a kis- és középkeresetü családok részére, az atom­energiát, a partmenti olajat, a megkülönböztetés nélküli munkásfelvételt, a mezőgazdasági ártá­mogatásokat és az elmaradt országok számára juttatott segélyt. Az adatok megküldéséről szóló nyilatkozatban a politikai nevelőbizottság ismételten hangot ad meggyőződésének, hogy “ha a szavazók a idői­tek politikai múltjára vonatkozó összes adatok birtokában vannak, akkor a legjobbakra fognak szavazni.” I drágaság mm prosperitás Szembeszökő ellentmondás van a republikánus sajtóiigynöjcök melldöngető állításai és a hivata­los statisztikai számadatok közt. A republikánu­sok el akarják hitetni az ország népével, hogy a Cadillac-kormány páratlan gazdasági virágzással áldotta meg az országot. Ezzel szemben a hivata­los adatok azt mutat ják, hogv a drágaság a mait hónapban 0.7 százalékkal, a megelőző hónapban 0.4 százalékkal, az előző emelkedésekkel együtt 17 százalékkal fokozódott ahhoz a színvonalhoz képest, amelyet a kormány az 1947—49-es ár­színvonal alapján a számítások kiinduló pontjául vett tekintetbe. Minthogy a munkásosztály leg­nagyobb költségvetési tétele az élelmiszer s mint­hogy a drágaság emelkedését elsősorban az élel­miszerek árainak emelkedése okozta, (mig a jobbmőduak költségvetésében az élelmiszer csak jelentéktelen tétel,), a megélhetés az alsóbb réte­gek számára hoz nyomorúságot. Ez annál is in­kább visszataszító, mert ugyanekkor a nagyvál­lalati profit nagysága minden idők színvonalát túlszárnyalja. Jellemző, hogy ezt a tényállást az AFL—CIO heti szaklapja, a “AFL—'CIO News” vezércikke is elemzés tárgyává tette s benne volt annak az előjele is, hogy az AFL—CIO vezetőségi taná­csa, mely most ülésezett Forest Park, Pa.-ban, a demokrata párt jelöltlistájának támogatására fogja felszólítani a szervezett munkásságot, a ko­rábbi állásfoglalás ellenére, amely szerint egyik pártot sem fogják támogatni, hanem csakis az egyes jelölteket, abban a mértékben, ahogy el­kötelezik magukat a munkásság követeléseinek teljesítésére. A “AFL—CIO News” említett vezércikke ki­emeli, hogy a legújabb áremelések nem áruhiány miatt következtek be, amint például háború ide­jén szokott történni. Sőt még csak nem is olyan­kor, amikor a legtöbb árucikk iránt óriási, a ke­reslet, hiszen már nincsenek hosszú előjegyzési listák autókra, villanykészülékekre, családi há­zakra vagy mezőgazdasági gépfelszerelésekre. Az elmúlt hat, hónap alatt az árak mégis 1.4 szá­zalékkal mentek fel, már pedig ez oly nagy emel­kedés, amely megfelel az ezt megelőző négy év alatt elkönyvelt esszé áremelkedéseknek. Ráadá­sul még további áremelkedésre lehetünk elké­szülve. Látszólag tehát semmi ok nem forog fenn az árak emelkedésére, bizonyítékul arra, hogy az ár­színvonalat nem a “kínálat és kereslet” polgári közgazdasági törvénye szabja meg. Nem esik messze tehát az a feltevés, hogv az óriási nagy­vállalatok formájában működő nagyszabású eredményes termelők gyakran elég hatalmasak ahhoz, hogy figyelmen kívül hamviák az általuk hangoztatott “kínálat és kereslet” törvényét. Robert F. .Wagner, N. Y. polgármestere, a múlt héten bejelentette, hogy hajlandó pályázni a 78 éves Lehman szénát^” ■«» rm hai Robert F. Wagner, 1927-től 1949-ig töltötte be ezt a szenátori széket, a polgár -er a: de­mokrata párt konvenciója óta váltig hangoztat­ta, hogy jelenlegi állását fontosabbnak tartja. Álláspontját megváltoztatva most kijelentette, hogy azért gondolta meg magát, mert így job­ban támogathatja Adlai Stevenson jelöltségét és többet tehet majd az uj demokrata kongresszus­nak isT Ezzel az elhatározással Wagner nagy követ gördített le az állami demokrata vezérek szivéről, akik Lehman helyébe aligha tudnak népszerűbb jelöltet állítani. Harriman kormányzó, Carmine G. De Sapio, a demokraták állami vezetőségének tagja és Michael H. Pendergast, demokrata álla­mi elnök, valamennyien örömmel üdvözölték a polgármester elhatározását, mint az őszi válasz­tási győzelem előhirnökét. Mind a hárman erő­sen befolyásolták elhatározására. Adlai Steven­son is csatlakozott hozzájuk, aki telefonon hívta fel, valamint a liberális párt vezérei és sok szak- szervezet elnöke is örömének adott kifejezést. Most meg a republikánusoknak fő a feje, kit jelöljenek polgármesternek. Nincs egyetlenegy emberük sem, aki a siker reményében pályázhat­na erre az állásra. , Wagner maga helyett a brooklyni Abe Starkot, a városi tanács jelenlegi elnökét ajánlja, aki Wagner szenátori beválasztása esetén automati­kusan polgármesterré lenne. Ha Wagner meg­bukna, továbbra is megtarthatná a polgármester­ségét 1957 december 31-ig. Mint polgármester évi 40,000 dollár fixfizetést húz, ingyen lakást, reprezentációs és egyéb mellékköltségeket kap. Mint szenátor csak 22.500 dollárt kapna, abból kellene lakást tartania Washingtonban és N. Y.- ban, bár koldulnia azért még sem kellene. Stevenson boldog. Demokrata berkekben nagy a boldogság. És ha majd olyan kiváló törvényt hoz, mint az apja nevéről hires Wagner-törvény. mi is nagyon boldogok leszünk. A tibeti felkelésről Liu Ke-Ping, a Kinai Országos népi gyűlés bi­zottságának elnöke, nyilatkozott Franco Cala- mandreinek, az Unitá pekingi tudósítójának azokról a nyugati sajtójában megjelent hírekről, melyek szerint Tibetben állítólag felkelés tört volna ki. Liu Ke-ping határozottan kijelentette: “Semmiféle felkelés nincsen Tibetben.” A nemzetiségi bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a Yean-Lhassza országút egyetlen pilla­natra sem volt lezárva, a forgalom folyamatos volt rajtuk. Mindazok a híresztelések, melyek szerint lázadók elvágták volna ezeket a fő útvo­nalakat, nem felelnek meg a valóságnak. “Ezek a tudósítások — írja Calamandrei az in­terjú alapján — valószínűleg elfei-ditettek és erősen eltúloztak egy elkésett információt, amely szerint jónéhány hónappal ezelőtt felkelés tört ki, nem Tibetben, hanem Nyugat-Szecsuanban, pontosabban a Kanze autonóm kerületben Tibet határán. Liu Ke-ping közölte még az Unitá tudósítójá­val, hogv szükségesnek mutatkozott katonai rendszabályok foganatosítása és a néphadsereg egységeit a lakosság felfegyverzett önvédelmi osztagai is támogatták. A lázadást lényegében már felszámolták és vezetőivel szemben elnéző magatartást tanúsítottak A kinai kormánynak az volt az álláspontja, hogv még a néhány leg- reakciósabb elemet is politikai meggyőzéssel nyerje még politikája számára. EaSB^SSPilSsSfcSlSiSSSiiaaiaBISeSíSSSSiliiHISSaita AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by tiie Hungarian Word, Inc. (SO E. 16th St., New York 3. N. Y. — Tel.: XL 4 (VW Subscription rates: ln U. S. A. and Canada $7 a year. «'oreign S3 one year, $5 half year. Single copy 15c. ax eá§rtm^ek

Next

/
Oldalképek
Tartalom