Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-09 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Részletek az uj szovjet ötéves tervről Az életszínvonal emelése A szocialista tei’melés fejlesztésének és a társadalmi munka termékenysége emelésének megállapított feladataival összhangban öt év alatt a nemzeti jövedelem növekedését (összehasonlító árakban) körülbelül 60 százalékban kell megállapítani. Ennek alapján biztosítani kell a munkások és alkalmazottak jövedelmének és a a parasztok jövedelmének további növekedését; jelentősen növelni kell az egy lakosra eső élelmiszercikk és iparcikk fogyassztást. 1960-ban a Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkalmazottak számát körülbelül 55 millióban kell megállapítani. A munkások és alkalmazottak reálbérét átlagosan körülbelül 30 százalékkal kell emelni. Minden módon meg kell javítani a munkásnők munkaviszonyait és életkörülményeit. További kedvezményeket kell adni az anyáknak, többek között növelni kell a terhességi és a szülési szabadság tartamát. A földművelés és az állattenyésztés termelésének jelentős növelése és a kolhozparasztok munkája termelékenységének emelése alapján átlag legalább 40 százalékkal emelni kell a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmét elsősorban a közös gazdálkodás jövedelmének növeléséből; jelentősen meg kell növelni a kolhozok közös alapját. A munkások és alkalmazottak társadalombiztosítási nyugdijakra, a sokgyermekes és egyedülálló anyák segélyeire, a tanulók ösztöndíjaira, az ingyenes orvosi ellátásra, az ingyenes és kedvezményes szanatóriumi és üdülési beutalásokra, az ingyenes szakmatanulásra és szakképzettség emelésre, a szabadság alatt járó munkabér-kifizetésre és a dolgozók egyébb illetményeire és kedvezményeire fordított állami kiadásokat 1955- től 1960-ig 154 milliárd rubelről 210 milliárd rubelre kell emelni. A fogyasztás fokozása A legfontosabb árucikkekből a lakosságnak való eladást 1955-höz képest 1960-ra a következőképpen kell körülbelül megnövelni: hústermékek 85 százalékkal, haltermékek 59 százalékkal, állati zsiradék 57 százalékkal, növényi zsiradékok 60 százalékkal, tej- és tejtermékek 2,7-szeresére, sajt 2.4-szeresére, tojás 2,6-szeresére, cukor 70 százalékkal, pamutszövetek 30 százalékkal, gyapjúszövetek kétszeresére, selyemszövetek kétszeresére, lenszövetek 3,6-szeresére, konfekciós áruk 67 százalékkal, bőrlábbelik 65 százalékkal, bútorok kétszeresére, órák 70 százalékkal, kerékpárok 46 százalékkal, rádiókészülékek 2,2-szeresére, televíziós készülékek 5-szörösére, háztartási jégszekrények 4,7-szeresére, porszívók 3,9-szeresére, mosógépek 6-szorosára. A lakosságnak és kolhozoknak több fa- és építőanyagot kell eladni, többek között cementet 2,5-szeresen, palát 2,1-szere- sen, könnyű tetőfedő anyagot 70 százalékkal. Szükségesnek kell nyilvánítani a lakásépítkezés komoly megjavítását és jelentős kiszélesítését. öt év alatt a városokban, a munkáslakótelepeken és falun állami eszközökkel összesen körülbelül 205 millió négyzetméter lakóterületü lakóházat kell felépíteni, vagyis majdnem kétszer annyit, mint az ötödik ötéves tervben. Fel kell hívni a párt-, szovjet- és gazdasági szervek vezetőinek figyelmét, hogy elengedhetetlenül szükséges a lakásépítési és használatbaadá- si feladatok végrehajtása. Széleskörűen elő kell segíteni, hogy a munkások, alkalmazottak és kolhozparasztok megtakarított pénzükből, s állami és kolhozhitel igénybevételével lakóházat építhessenek. Ebből a célból több komplett összerakható szabványházat, építőanyagot és felszerelést kell eladni a lakosságnak. Biztositani kell, hogy megjavuljon a városokban a közszolgáltatás. Elő kell írni a vízvezeték-, csatorna-, központi fűtési és villamoshálózat továbbfejlesztését. A hatodik ötéves tervben az ötödik ötéves tervhez képest 2,5-szeresére kell növelni azoknak a lakásoknak a számát, amelyekbe be van vezetve a gáz. Meg kell javítani a városokban a közlekedést, a közfürdő- és mosodahálózatot és egyéb városrendezési intézkedéseket kell tenni. ^ ^ j ELLENTMONDÁS: Egy hátralékos előfizetői Külpolitikai Szemle | ÜTÓLÉRHETI-E A SZOVJET AZ AMERIKA! IPART? A Magyar Szó néhány héttel ezelőtt röviden beszámolt már arról, hogy a Szovjetunió uj, immár hatodik, ötéves terv megkezdését jelentette be. Ez a bejelentés minden eddiginél nagyobb érdeklődést, mondhatjuk úgy is aggodalmat, váltott ki nyugateurójai és amerikai gazdasági, üzleti és politikai körökben. Az aggodalom oka érthető: a legújabb szovjet gazdasági terv szerint a Szov jetunió 1960-ra már meg fogja közelíteni a világ legnagyobb, legfejlettebb ipari államának. az Egyesült Államok ipari termelését! N. Y. Times január 22-iki vasárnapi számában ezzel kapcsolatban e figyelemreméltó megállapításokat tette: “Az uj ötéves terv Oroszországnak 1960-ra akkora termelőképességet fog adni ami megfelel USA jelenlegi termelőképessége kétharmadának. Bár Oroszország még mindig mesz- sze marad Amerika mögött, de gyorsan kezd bennünket utolérni. 1929-ben, amikor az első ötéves tervet megkezdték, a szovjet termelése csak egy kicsiny hányada volt a mi termelésünknek. Azóta évről évre kisebb a különbség ami elválaszt bennünket egymástól.” Ahhoz, hogy megérthessük a legújabb szovjet ötéves terv valóban nagyarányú méreteit legalább némi részletességgel kell ismernünk an n a k célkitűzéseit. Úgy érezzük, hogy e szennyrovatból nem találhatunk illeté(kesebb összegezést } annál, amelyet | Bjelov közgazdász irt a tervről. Eb- bőlidézzük az alanyiakat, amelyek olvasóink érdeklődésére tarthatnak számot: “A Szovjetunió már a háború előtti években Európában az első helyre, világviszonylatban pedig a második helyre került az ipari termelés színvonala tekintetében.” “Ha azonban utói akarjuk érni és túl akarjuk szárnyalni gazdasági tekintetben a legfejlettebb kapitalista országokat, nemcsak a termelés általános terjedelme, hanem az egy főre eső ipari termelés mérete tekintetében is túl kell szárnyalnunk őket. A 18. pártkongresszus gyakorlatilag tűzte ki a Szovjetunió fő gazdasági feladatát: azt, hogy az egy főre eső ipari termelésben utolérjük és túlszárnyaljuk Európa legfejlettebb kapitalista országait és az Egyesült Államokat. A hitlerista Németország hitszegő támadása népgazdaságunk átállítását tette szükségessé. Az ellenség szétzúzásának szolgálatába kellett állítanunk népgazdaságunkat. A Szovjetunió viselte a hitlerista hódítók ellen vívott háború fő terhét. Tehületének egy része megszállás alá került. A háború óriási károkat okozott a Szovjetunió népgazdaságának és komolyan feltartóztatta gazdasági fejlődésünket. Ipaiunk csupán 1948- ban érte el 1940. évi színvonalát. A Szovjet tásadalmi és államrend lehetővé tette a szovjet népnek, hogy a nagy nehézségek ellenére gyorsan helyreállítsa iparát, sőt jelentősen emelje az ipari termelés színvonalát, gyors ütemben fejlessze az ipari temelést. 1955-ben, vagyis a két háború ötéves terv elteltével a Szovjetunió ipari termelése az 1940. évinek 3,2-szerese volt. Ezen belül a termelési eszközök ermelése 3.9-szeresre nőtt. A nehézipar gyors fejlődése és a mezőgazdasági termelés növekedése lehetővé tette, hogy a háború előttihez képest több mint készeresre növeljük a-tömeg- fogyasztási cikkek termelését. A háború utáni években országunk jelentős, előrehaladást let az egy főre eső ipari termelés növelése terén. Csökkkent az a távolság, amely elválaszt bennünket a gazdasági tekintetben] legfejlettebb kapitalista országoktól. A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete hatalmas visszhangot keltett a világsajtóban. A burzsoá közgazdászok és újságírók, s az üzleti körök képviselői kényszeredetten beismerték a, Szovjetunió példátlánul álló gazdasági haladását, s kitűzött gazdasági programjának realitását. Az Economist cimü angol folyóirat például ezt irta: “Oroszország komoly gazdasági kihívást vet oda Nyugatnak. Oroszország nemcsak hogy Európa ipari óriásává változott elmaradott országból, hanem az egy főre eső európai ipari termelés színvonalát is kezdi elérni.” Hasonló beismerést tett nemrég a New York. limes is. A lap igy irt: “Az oroszok kétségkívül nagy sikereket fognak elérni a legközelebbi öt évben, s gazdasági tekintetben kezdenek utolérni benniinkte.” A hatodik ötéves ten7 sikeres teljesítése komoly mértékben viszi előre majd országunkat az egy főre eső termelés tekintetében. Az uj ötéves tervben előirányzott gazdasági épitőmunka lendületéről képet ad az 1956—1960 évi állami népgazdasági beruházások általános terjedelme. Ez az összeg 990 milliárd rubelt tesz ki (1955 julius 1-i árakban) — 67 százalékkal többet az ötödik terv előirányzatánál. A hatodik ötéves terv előírja a szovjet népgazdaságnak és elsősorban a szocialista gazdaság alappillérének, a nehéziparnak újabb nagyarányú fejlődését A termelőeszközök termelése (A csoport) az öt év alatt kb. 70 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelése (B-csoport) kb. 60 százalékkal növekszik. A hatodik ötéves terv idején az olyan rendkívül fontos iparcikkek termelése, mint a nyersvasé .acélé és széné, több mint másfélszeresre emelkedik. A kőolaj és a viílamosenergiatermelés majdnem kétszeresére fokozódik. Ezeknek a termékfajtáknak az egy főre eső termelése a háború. előtti időhöz viszonyítva jelentősen megnövekszik. Ezt megállapíthatjuk az alábbi számokból: a terv szerint 1960-ban 3,5- szer annyi nyersvasat, 3,7-szer annyi acélt, 3,6- szer annyi szenet, kb. 4,4-szer annyi kőolajat, kb. 6,7-szer annyi villamosenergiát kell termelni, mint 1940-ben. Egészében véve a termelőeszközök termelése 1960-ban 6.6-szer akkora lesz mint 1940-ben A hatodik ötéves terv a további ragyaránvu műszaki fejlesztés öt esztendeje lesz. A terv szerint, ez alatt az időszak alatt kibővítik az atomenergia békés célú alkalmazását, gondoskodnak a villamosítás, a komplex-gépesités és automatizálás fejlesztéséről. A műszaki fejlesztés problémájának megoldása sokban a szakember-képzés méreteitől és minőségétől függ. Jelenleg a Szovjetunió népgazdaságban több mint 5,5 millió fő- és középiskolai végzettségű szakember dolgozik. A főiskolákon több mint 1,865,000 ember tanul. A hatodik ötéves terv előirányozza, hogy az ötödik ötéves tervhez képest másféleszer annyi fő- és középiskolai végzettségű szakembert kell kiképezni, a nehézipar számára pedig kétszer annyit. A szocialista rendszer bármelyik tőkés országhoz viszonyítva a gazdasági fejlődés gyorsabb ütemét teszi lehetővé. A Szovjetunióban az ipari termelés átlagos évi növekedése az utolsó negyedszázadban (levonva a háborús éveket) 18,2 százalék az Egyesült Államokban 2,4 százalék, Angliában 3,6százalék, Franciaországban 2,1 százalék. Ebből következik, hogy a szocialista gazdasági rendszer gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitalista. De szem előtt kell tartani, hogy a tőkés országok gazdasága a belső ellentétek ellenére nem áll egyhelyben. A hatodik ötéves tervre vonatkozó irányelvek tervezete azt mutatja, hogy a Szovjetunióban az ipari termelés volumene egyetlen ötesztendős időszak alatt 1,65-szeresre növekszik. A szovjet nép biztos abban, hogy a békés gazdasági versenyben történelmileg rendkívül rövid idő alatt utoléri és túlszárnyalja az egy főre eső termelés mértékét tekintve a legfejlettebb tőkés országokat. , A hatodik ötéves terv megvalósitasa újabb hatalmas lépés a szocialista gazdaság fejlesztésben, a Szovjetunió gazdasági fő feladatának megoldásában. m iiuum »T
